Olyan zsufolt volt a hetvegem, no meg a het eleje, hogy nem is tudom
hol kezdjem. Persze mint mindig ilyenkor, idorendben fogok haladni ;).
(Kulonben is, ramszoltak, hogy mit henyelek)
Penteken hazamentem... mikozben a repteren a biztonsagi ellenorzes ujabb trukkjevel talalkoztam (ez alkalommal a notebookomat nem vizsgaltak at, de a kabeldzsungeles hatizsakomat atkuldtek megegyszer a rontgenen), azon filoztam, mi lenne, ha egyszer engem hivnanak utolso figyelmezteteskent a jaratra. Beultem szokott kavezomba, kikertem magamnak a meregdraga kavet, es percenkent hivogattam a volt fonokomet. Merthogy negyed oran at foglalt volt. Aztan vegre sikerult elerni a feleseget, es elmeseltem neki, hogy nem nagyon tudok am elmenni hozzajuk latogatoba (a fene se akar dolgozni), de aztan csak megegyeztunk egy szeptember 16-i idopontban (hacsak kozbe nem jon valami). Kozben szepen elcsevegtunk mindenfelerol, hirtelen azt vettem eszre, hogy par perc mulva indul a repcsim. Fel uton az utlevelellenorzo-ponthoz aztan hallottam "Utolso hivas a Germanwings 4U xxx jaratara, Frau Xxxxx-et surgosen varjak a C20-as kapunal." vagy valami hasonlo. Na kosz, oke, filoztam rola, de azert nem akartam ennyire kicentizni. Igy viszont megtudtam, hogy a 15:00 oras indulas nem azt jelenti, hogy 15:00-kor indul, hanem azt, hogy akkor mar a levegoben van.
Mint utolso ember, valogathattam a maradek helyek kozott, nem sok sikerrel, mivel a ficko, aki az ablak mellett ult, elegge a csodabogar tipusba esett bele. Mindegy, kicsit dolgoztam repcsin, megoldottam egy problemat, boldog voltam, aztan mire elfogyasztottam a kavet, es a kedvem is elment mar a melotol, kezdetet is vette a leszallas. Na ez volt az utolso nyugis negyedoram a hetvegen :)
Leszallas utan rohamleptekkel irany az otthon, onnan a kozmetikus, onnan bevasarolni macskakajat, mert szombaton zarva az uzletek, viszont a macskanak mar szombat delutanra nem volt kajaja, onnan irany a Bazis... A bazisra aztan leerkezett ket kedves baratom is (a sok kedves baratom melle), ugyhogy kettokor mar majdnem kirugtak bennunket.
Szombaton se aludhattam sokaig, irany a telek, ott grilleztunk, meg szerepjatszottunk haverokkal. Este tuzijatek, amit en kihagytam, bar otthon a zuhany utan meg gyorsan megneztem Olah Ibolya szerepleset - sokat nem elveztem belole, valami telefonfele kozbejott. Ja igen, taxit hivtam :) Merthogy irany a bazis, mint meetingpoint, onnan meg tovabb bulizni, ahogy csak a csovon kifer.
A bazison aztan kulonfele erdekes sztorikat hallhattunk, amit most inkabb nem akarnek reszletezni, igy a bulizasra keson kerult sor, amit leginkabb az mutatott, hogy az Up side down-ban mar csak kisebbsegiek illegettek magukat, a zene meg... na azt inkabb hagyjuk. Miutan mindenki letuszkolta torkan aktualis italat felkerekedtunk, hogy egy masik szorakozohelyre beessunk, ami meg nyitva van. Fel 4-kor pedig mar nem volt nyitva... na jo, akkor szep nagy kort irjunk le az Oktogon korul, igy mindenki iranyba kerul - amikor is hirtelen otlettol vezerelve a tarsasag ehesebbik fele betert kajalni. Vegigasszisztaltuk ahogy eltuntetnek ket hatalmas adag kajat (osszesen, es nem fejenkent), aztan fel 5 fele mar komolyan haza akartunk menni. Szerencsere mar jart a villamos is, meg a metro is, ennek tobben orultek, en kevesbe, mert mar nem futott az alkohol, es a hajnal igencsak hidegnek tunt. Rovid gondolkodas utan aztan taxit hivtam, es most mar kerulout nelkul, villamgyorsan hazajutottam.
Ah, vasarnap, vegre kialhatom magam! Alhatnam, ha a heti bevasarlast nem delelott kellene elinteznunk. Irany az Auchan! Multkor sikerult itt tv-t vennem, hatha kajaugyben is ilyen szerencsesek leszunk. Osszevasaroltunk egy rakat cuccot, felkotottuk a nyulcipot, vegre otthon vagyunk. Ehesen, faradtan, de otthon. Na akkor huzzunk el kajalni etterembe, anno az atkos idokben, mikozben anyam egyedul nevelt fel, majd minden honapban egyszer eljutottunk etterembe. Itt az ideje felfrissiteni a hagyomanyokat! A kaja jo volt, a szamla nem is volt annyira huzos. Gyorsan megvettem utolagosan a nevnapomra a konyvet amit kertem, anyamat hazadobtam, hogy aztan visszaterhessek, es vegre megnezhessem a Charlie and the Chocolate Factory-t. Persze most mondhatja valaki, hogy gyerekeknek valo, mire azt valaszolnam, hogy csak annyira, amennyire a Shrek, es a tobbi un. gyerekfilm, amiben a latvany es a tortenet a gyerekeknek szol, a poenok meg a felnotteknek.
Otthon mar csak pakolnom kellett, aztan bele is borulhattam az agyikomba (ugy ejfel korul).
Hetfon ot ora szunyokalas (mely alom) utan szolt a vekker, hivott az ebresztoszolgalat, es kapcsolta fel a vallatofenyt anyam. O hogy az a... akar a fene repulni. A repteren csak tenferegtem, es mig eddig csak kivancsian bamultam azokat, akik a repteri szekeken vegigdolve szunyokalnak, most magam is megtapasztaltam ennek pihenteto mivoltat. A repcsi fel ora kesessel erkezett es indult. A repulout kellemes volt, csak a mellettem ulo ket baromarcu szidta a fapados jaratokat. Hogy a kaja vacak, a kaverol mar ne is beszeljuk. Kerem szepen 4 euros Happy Cafe menu nem draga. Kapsz erte egy nagy bogre kavet, amitol ugyan nem akar kiugorni a szived bordaid fogsagabol, de azert az almossagot is eluzi valamennyire, valamint egy XXL meretu Muffin-t. Ha meg ez nem tetszik, akkor vehetsz 400 euroval dragabban jegyet a Lufthansatol. Ha meg nem teszed, akkor ne szidd, te valasztottad, hogy ezzel repulsz. Amugy az egyik stewardesst mar megismertem :) O valoszinuleg nem ismert meg engem, node ez nem baj, o tobb utast lat, mint ahany stewardot es stewardesst en.
A repteren mar vartak, irany Frankfurt. Betterman kitalalta, hogy felveteliztet bennunket. A harom "ujonc"ra jutott harom fonok a mi oldalunkrol, akik vigyaztak arra, hogy ne kerdezzen tolunk olyat, amihez semmi koze. Az autoutat mindket iranyba vegigszunyokaltam, ugy ereztem meghalok a faradtsagtol. De nem, egy konnyu ebed, egy liter kave segitett rajtam. Otthon gyors bevasarlas, csak a legfontosabbak a masnapi kirandulasra, aztan kis tv-zes, ejfelkor mar aludtam.
A keddi fel 9-es talalkozo viszont marha koran volt. Pontban beestem, es mar indultunk is a ket berelt minibusszal a Bonntol ~80 km-re levo valahova, ahonnan a turank indult. Miutan vegiggyalogoltuk hegyen es volgyon keresztul az elore eltervezett ~11km-es szakaszt, mar levegot is alig birtam venni. A legrosszabb az utolso reszre eso meredek emelkedo volt. Csurom vizesen, szaraz polo nelkul ultunk vissza az autokba, hogy eljussunk a kollegahoz, akinel a grillezest terveztuk. Az idojaras csak felig kedvezett nekunk, ugyan a kirandulas alatt nem esett (hal'istennek), a grillezest szakasosan mostak el csopogo felhok. Ennek ellenere jo hangulatban - koszonhetoen az elfogyasztott punccsnak, soroknek es boroknak - telt az ido, es a megfaradt amde jollakott csapat hatrahagyta vendeglatoit egy halom hasznalt papirtanyerral es egy csatakos konyhaval.
Nehany kollegaban meg volt eleg ero ahhoz, hogy megrendezze a szokasos keddi sorozest, amitol a galad migrenem sem tantorithatott el. A csodaolaj, amit par eve kollegamtol szereztem, es aminek lelkes hasznaloja es reklamozoja lettem, no meg az elfogyasztott pohar Kolsch kellemesen enyhitette fajdalmaimat. Kivetelesen aztan fel 11-kor mar otthon voltam, a gyors zuhany es egyeb pipereszkedes utan pedig mar huztam is a lobort. Ugyan meg egy filmet megneztem volna 11 oras kezdettel, es az elso percekre emlekszem is, igencsak surgosen elaludtam.
A reggeli ebredest pediglen nem kivanom senkinek. Izomlaz a popomban, osszecsuklo terd, vizholyag a talpon. (ez utobbi szerencsere egy olyan helyen, ahol csak nagyon ritkan zavar.) A bringan is vissza kellett vennem egy sebesseget, hogy azert valamennyire temposan beerjek melohelyre. Szerencsere ma a kollegak angoloran voltak reggel, igy mikor 10 elott nehany perccel beertem, meg senki se kezdett el reggelizni, es annyira nem volt kirivo a kesesem. De legalabb kialudtam magam!
(Kulonben is, ramszoltak, hogy mit henyelek)
Penteken hazamentem... mikozben a repteren a biztonsagi ellenorzes ujabb trukkjevel talalkoztam (ez alkalommal a notebookomat nem vizsgaltak at, de a kabeldzsungeles hatizsakomat atkuldtek megegyszer a rontgenen), azon filoztam, mi lenne, ha egyszer engem hivnanak utolso figyelmezteteskent a jaratra. Beultem szokott kavezomba, kikertem magamnak a meregdraga kavet, es percenkent hivogattam a volt fonokomet. Merthogy negyed oran at foglalt volt. Aztan vegre sikerult elerni a feleseget, es elmeseltem neki, hogy nem nagyon tudok am elmenni hozzajuk latogatoba (a fene se akar dolgozni), de aztan csak megegyeztunk egy szeptember 16-i idopontban (hacsak kozbe nem jon valami). Kozben szepen elcsevegtunk mindenfelerol, hirtelen azt vettem eszre, hogy par perc mulva indul a repcsim. Fel uton az utlevelellenorzo-ponthoz aztan hallottam "Utolso hivas a Germanwings 4U xxx jaratara, Frau Xxxxx-et surgosen varjak a C20-as kapunal." vagy valami hasonlo. Na kosz, oke, filoztam rola, de azert nem akartam ennyire kicentizni. Igy viszont megtudtam, hogy a 15:00 oras indulas nem azt jelenti, hogy 15:00-kor indul, hanem azt, hogy akkor mar a levegoben van.
Mint utolso ember, valogathattam a maradek helyek kozott, nem sok sikerrel, mivel a ficko, aki az ablak mellett ult, elegge a csodabogar tipusba esett bele. Mindegy, kicsit dolgoztam repcsin, megoldottam egy problemat, boldog voltam, aztan mire elfogyasztottam a kavet, es a kedvem is elment mar a melotol, kezdetet is vette a leszallas. Na ez volt az utolso nyugis negyedoram a hetvegen :)
Leszallas utan rohamleptekkel irany az otthon, onnan a kozmetikus, onnan bevasarolni macskakajat, mert szombaton zarva az uzletek, viszont a macskanak mar szombat delutanra nem volt kajaja, onnan irany a Bazis... A bazisra aztan leerkezett ket kedves baratom is (a sok kedves baratom melle), ugyhogy kettokor mar majdnem kirugtak bennunket.
Szombaton se aludhattam sokaig, irany a telek, ott grilleztunk, meg szerepjatszottunk haverokkal. Este tuzijatek, amit en kihagytam, bar otthon a zuhany utan meg gyorsan megneztem Olah Ibolya szerepleset - sokat nem elveztem belole, valami telefonfele kozbejott. Ja igen, taxit hivtam :) Merthogy irany a bazis, mint meetingpoint, onnan meg tovabb bulizni, ahogy csak a csovon kifer.
A bazison aztan kulonfele erdekes sztorikat hallhattunk, amit most inkabb nem akarnek reszletezni, igy a bulizasra keson kerult sor, amit leginkabb az mutatott, hogy az Up side down-ban mar csak kisebbsegiek illegettek magukat, a zene meg... na azt inkabb hagyjuk. Miutan mindenki letuszkolta torkan aktualis italat felkerekedtunk, hogy egy masik szorakozohelyre beessunk, ami meg nyitva van. Fel 4-kor pedig mar nem volt nyitva... na jo, akkor szep nagy kort irjunk le az Oktogon korul, igy mindenki iranyba kerul - amikor is hirtelen otlettol vezerelve a tarsasag ehesebbik fele betert kajalni. Vegigasszisztaltuk ahogy eltuntetnek ket hatalmas adag kajat (osszesen, es nem fejenkent), aztan fel 5 fele mar komolyan haza akartunk menni. Szerencsere mar jart a villamos is, meg a metro is, ennek tobben orultek, en kevesbe, mert mar nem futott az alkohol, es a hajnal igencsak hidegnek tunt. Rovid gondolkodas utan aztan taxit hivtam, es most mar kerulout nelkul, villamgyorsan hazajutottam.
Ah, vasarnap, vegre kialhatom magam! Alhatnam, ha a heti bevasarlast nem delelott kellene elinteznunk. Irany az Auchan! Multkor sikerult itt tv-t vennem, hatha kajaugyben is ilyen szerencsesek leszunk. Osszevasaroltunk egy rakat cuccot, felkotottuk a nyulcipot, vegre otthon vagyunk. Ehesen, faradtan, de otthon. Na akkor huzzunk el kajalni etterembe, anno az atkos idokben, mikozben anyam egyedul nevelt fel, majd minden honapban egyszer eljutottunk etterembe. Itt az ideje felfrissiteni a hagyomanyokat! A kaja jo volt, a szamla nem is volt annyira huzos. Gyorsan megvettem utolagosan a nevnapomra a konyvet amit kertem, anyamat hazadobtam, hogy aztan visszaterhessek, es vegre megnezhessem a Charlie and the Chocolate Factory-t. Persze most mondhatja valaki, hogy gyerekeknek valo, mire azt valaszolnam, hogy csak annyira, amennyire a Shrek, es a tobbi un. gyerekfilm, amiben a latvany es a tortenet a gyerekeknek szol, a poenok meg a felnotteknek.
Otthon mar csak pakolnom kellett, aztan bele is borulhattam az agyikomba (ugy ejfel korul).
Hetfon ot ora szunyokalas (mely alom) utan szolt a vekker, hivott az ebresztoszolgalat, es kapcsolta fel a vallatofenyt anyam. O hogy az a... akar a fene repulni. A repteren csak tenferegtem, es mig eddig csak kivancsian bamultam azokat, akik a repteri szekeken vegigdolve szunyokalnak, most magam is megtapasztaltam ennek pihenteto mivoltat. A repcsi fel ora kesessel erkezett es indult. A repulout kellemes volt, csak a mellettem ulo ket baromarcu szidta a fapados jaratokat. Hogy a kaja vacak, a kaverol mar ne is beszeljuk. Kerem szepen 4 euros Happy Cafe menu nem draga. Kapsz erte egy nagy bogre kavet, amitol ugyan nem akar kiugorni a szived bordaid fogsagabol, de azert az almossagot is eluzi valamennyire, valamint egy XXL meretu Muffin-t. Ha meg ez nem tetszik, akkor vehetsz 400 euroval dragabban jegyet a Lufthansatol. Ha meg nem teszed, akkor ne szidd, te valasztottad, hogy ezzel repulsz. Amugy az egyik stewardesst mar megismertem :) O valoszinuleg nem ismert meg engem, node ez nem baj, o tobb utast lat, mint ahany stewardot es stewardesst en.
A repteren mar vartak, irany Frankfurt. Betterman kitalalta, hogy felveteliztet bennunket. A harom "ujonc"ra jutott harom fonok a mi oldalunkrol, akik vigyaztak arra, hogy ne kerdezzen tolunk olyat, amihez semmi koze. Az autoutat mindket iranyba vegigszunyokaltam, ugy ereztem meghalok a faradtsagtol. De nem, egy konnyu ebed, egy liter kave segitett rajtam. Otthon gyors bevasarlas, csak a legfontosabbak a masnapi kirandulasra, aztan kis tv-zes, ejfelkor mar aludtam.
A keddi fel 9-es talalkozo viszont marha koran volt. Pontban beestem, es mar indultunk is a ket berelt minibusszal a Bonntol ~80 km-re levo valahova, ahonnan a turank indult. Miutan vegiggyalogoltuk hegyen es volgyon keresztul az elore eltervezett ~11km-es szakaszt, mar levegot is alig birtam venni. A legrosszabb az utolso reszre eso meredek emelkedo volt. Csurom vizesen, szaraz polo nelkul ultunk vissza az autokba, hogy eljussunk a kollegahoz, akinel a grillezest terveztuk. Az idojaras csak felig kedvezett nekunk, ugyan a kirandulas alatt nem esett (hal'istennek), a grillezest szakasosan mostak el csopogo felhok. Ennek ellenere jo hangulatban - koszonhetoen az elfogyasztott punccsnak, soroknek es boroknak - telt az ido, es a megfaradt amde jollakott csapat hatrahagyta vendeglatoit egy halom hasznalt papirtanyerral es egy csatakos konyhaval.
Nehany kollegaban meg volt eleg ero ahhoz, hogy megrendezze a szokasos keddi sorozest, amitol a galad migrenem sem tantorithatott el. A csodaolaj, amit par eve kollegamtol szereztem, es aminek lelkes hasznaloja es reklamozoja lettem, no meg az elfogyasztott pohar Kolsch kellemesen enyhitette fajdalmaimat. Kivetelesen aztan fel 11-kor mar otthon voltam, a gyors zuhany es egyeb pipereszkedes utan pedig mar huztam is a lobort. Ugyan meg egy filmet megneztem volna 11 oras kezdettel, es az elso percekre emlekszem is, igencsak surgosen elaludtam.
A reggeli ebredest pediglen nem kivanom senkinek. Izomlaz a popomban, osszecsuklo terd, vizholyag a talpon. (ez utobbi szerencsere egy olyan helyen, ahol csak nagyon ritkan zavar.) A bringan is vissza kellett vennem egy sebesseget, hogy azert valamennyire temposan beerjek melohelyre. Szerencsere ma a kollegak angoloran voltak reggel, igy mikor 10 elott nehany perccel beertem, meg senki se kezdett el reggelizni, es annyira nem volt kirivo a kesesem. De legalabb kialudtam magam!
Ez a bejegyzés 2005. aug. 24. 13:46-án készült.
Az erre a bejegyzésre adott hozzászólásokra feliratkozhatsz az RSS feeden.
Tetszett a bejegyzés? Ajánld barátaidnak a Twitteren vagy a
freeblogon.
Még nincsenek kommentek. (
)
Hagyj üzenetet
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.