Bonni krónikák

Eljutottam vegre en is a sokat hallott, sokat emlegetett varosba. Nem tudom pontosan, mit vartam, vartam-e egyatalan valamit, de nagyon jo volt.

 

Amsterdam egy csodas varos. Hihetetlen, hogy neha meg meg is lehet oket erteni, amikor hollandul beszelnek. Termszetesen fogalmam sincs arrol, hogy mit karattyolnak, de feltunik 1-2 szo, amit nemetbol vagy angolbol ismerek, es maris bekepzelem magamnak, hogy ertem a nyelvet.

Igazi turistak voltunk, fenykepgepet kattogtattunk minden erdekes haznal. Fenykepgeprol jut eszembe, fajon tanultam meg a lecket, hogy az elemekre oda kell figyelni, mert elkepzelheto, hogy fenyt kap a filmed, ha nem figyelsz oda, amikor visszacseveli a negativot. Mert ha lemerul, akkor nem tekercsel vissza teljesen. Az enyem persze fenyt kapott, erzesem szerint 6-8 kocka esett aldozatul a negyedik tekercs elejerol.
Turistaskodas: meg souvenirt is vettem magamnak, meg leirast az Nieuwe Kerk-rol, mert ott nem volt szabad fenykepezkedni. Cserebe a XIX. szazadi ukran festok muveinek gyonyoru gyujtemenyet lathattuk az ukran Nemzeti Szepmuveszeti Muzeumnak koszonhetoen. A Oude Kerk-ben viszont kattogtattunk gatlas nelkul.

Amsterdam amugy nem tul draga, ha az ember a nemetektol, nemet arak ismereteben (megszokasaban) ugrik at.  A Rembrandt muzeummal szembeni kavezoban annyi volt a kave, mint itt, a templomi belepok ara is elfogadhato volt.

Ebedre hasabkrumplit vettunk, amik szelesebbek mint a McDonalds-ban megszokott, es majdnem vettunk bor nelkuli virslit vagy kolbaszt (a nemet egy szot hasznal mindkettore, legalabbis en meg nem talaltam lehetoseget a variaciokra), de aztan nem vettunk, mert meg a kozepes meretu krumpli is kifogott rajtunk. Vettunk viszont sajtot, illetve en vettem rengeteg sajtot, mert a sajt finom, csak Franknek van valami fura velemenye ezzel kapcsolatban. De azert a pizzan megeszi.
Meg vettunk mangolet is, amivel jol leittam magam, erre egy kedves holland fazon hozott nekunk a Cafe-to-go pultrolavespoharat. Utana mar nem ittam le magam, es a doboz aljan levo surubb lotty szinte tokeletes masa volt kinti frissen csavart mangolenek.

Aztan eltevedtunk, cserebe lattuk az Anna Frank emlekmuvet, meg a Noord Kerk-et a Noord Markt-tal. Aztan keringtunk Harleemben, hogy megtalaljuk azt a Cafeshopot, amit ajanlottak. Igazi informatikushoz hiven egyikunk se irta le a cimet, a nevet, vagy a terkepet, sot, nem is nyomtattuk ki. Amikor feladtuk a keresgelest, es elindultunk Centrum fele, mondvan, akkor beterunk az elso jol kinezobe, na akkor persze egybol szembementunk a Barney-val.
Mindketten leegve, a csavargastol hulla faradtan (legkozelebb beulunk egy turista-csatorna-hajoba) rogytunk le a hangulatos helyen, rendeltunk, fogyasztottunk, alig fel oraval kesobb - jee, mar ket ora ota itt vagyunk? - fizettunk, es kimentunk friss levegot szivni. Bamultuk-bambultuk a tengerparton a hajokat, a hatalmas kompokat, amik pont mellettunk kotottek ki, egyszerre tobben is,  mint a bkv buszok, egyen festesben jartak egyen megallokhoz.

Eltelt ujabb egy ora, es kenyszertol hajtva elindultunk vissza, Bonnba. Bar allitolag Hollandiaban par dolog olcsobb, mint itt, koztuk a kave es a benzin (a nemeteknel is letezik olyan, hogy bevasarloturizmus), a benzin 20 centtel volt dragabb. A szukseg nagy ur, tankoltunk annyit, hogy a hatarig eleg legyen. En nem tudom, Frank hogy birta, talan ha 20 perccel aludtam kevesebbet az ejjel, mint o, es talan valamivel kevesebb alkohollal unnepeltem (hatarozottan emlekszem, hogy a 7 eves, hordoban erlelt, eredeti kubai rumot nem kostoltam meg), de o meg tudott vezetni. En hatarozottan on es kozveszelyes lettem volna a volan mogott, mivel idorol idore elbobiskoltam minden erofeszitesem ellenere.