Ugy 11 korul erkeztunk meg a hely kocsmaba (regebben harom volt, most mar csak ez az egy maradt - egy kozel 2000 fos kisvarosban), ahol a tobbiek finom vacsoraval a gyomrukban vartak rank. Az ehseggel nem volt gond, menet kozben bedobtunk par falatot egy McDonaldsban. Egy esti sorozgetes utan elcsigazva agybabujtunk egy gyonyoru, 1799-ben epult paraszthaz (istallobol/kocsiszinbol atalakitva) emeleti szobacskajaban. Masnap kipihenten ebredtunk, finom reggelit kaptunk, hazi lekvarral, kemenytojassal, felvagottakkal es sok-sok kaveval. Reggeli utan megprobaltunk ket bringat szerezni, elvileg ugyanis itt lehetett kerekpart berelni. Kerekpar volt boven, de egyreszt Franknak nem volt extrameretu (a 2 meteres magassagahoz nem mindegyik drotszamar passzol), masreszt egy kivetellel (amit a fonokasszony hasznalt bevasarlashoz) mindegyik roncstelepre valo volt. Nem csak arrol van szo, hogy mindnek lapos volt a kereke, de vagy a fek vagy a valto nem mukodott, de volt olyan, hogy egyik se. Vegul talaltunk ket noi szerkezetet, Monica a sajatjarol atult egy kolcsonzottre es igy el tudtunk indulni.
Mit ne mondjak, a szerdai eloproba utan tenyleg azt hittem, hogy en itt majd kikopom a tudom. De nem.
Az ut csodalatos volt, meg akkor is, ha ennek a 200km-es palyanak csupan ~32km-es szakaszat neztuk meg (de azt rogvest ketszer oda-vissza).
Raadasul egyik haveromnak igen kedvezmenyes aron egy Anker epitokocka jatekot is sikerult vasarolnunk a heti bolhapiacon. Innentol azonban mar nem voltunk olyan szerencsesek, bar a sok szerencsetlensegbe azert nehany pozitivum is vegyult.
Frankon egyre inkabb elhatalmasodott az allergia, Monica hatso kereke egy jol idozitett durranas kisereteben adta meg magat, szerencsere nem akkor, amikor szaguldottunk lefele a dombrol. Meg egy muhely is volt a kozelben, ahol potom 28 euroert uj belsot raktak a kerekre. Egy kave utan folytattuk utunkat, majd a zabmezok kozepen elkoltott piknik utan visszafordultunk.
Az utolso 10-15km-eren az egyebkent mutott terdem feladta a harcot, meg a legenyhebb emelkedo is megoldhatatlan erofeszitest igenyelt tole. Sik uton meg kepes voltam egy labbal bringazni, igy megszenvedve, de hazaig kerekeztem.
Este visszatertunk Munchhausen baro szulofalujaba, egy kedves kis gorog kifozdeben istenien vacsoraztunk nagyon kedvezo arakon. Meg kolcsonkaptam egy kabatot is, igy az esti seta ellen sem volt semmi kifogasom. Egyebkent varocska minden pontjan szembesulunk a baro fantaziadus torteneteivel.
Mondanom se kell, nem volt szukseg joejt mesere.
Címkék: bodycultur, kronika, life, utazas
Még nincsenek kommentek. (
)
Hagyj üzenetet
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.