Bonni krónikák

Penteken sajnos nem lehettem veluk egesz nap, ezert harmasban jartak a varost. Elotte egyutt reggeliztunk, ami tok jo volt, hianyoztak ezek a kozos reggelik. Perry a Sinn Leffers-nel ket nagyon klassz kabatot vasarolt, ami miatt iszonyu irigy vagyok. Mert gyorsan, egyszeruen, nem tul dragan, jo minosegu kabatokat vasarolt (raadasul nem egyet, hanem ket kulonbozot), en pedig egy csomo idot szantam arra, hogy az enyemet megvasaroljam. Es persze nem sikerult elkovetnem az indiai bravurt sem, marmint hogy bemegyek, kinezem, felprobalom, fizetek, kijovok, miutan az, amit ilyetten kivalasztottam, nem volt a meretemben.

Este a Pathos-ban vacsoraztunk, ahova meghivtam jopar volt kollegat es csaladjukat, akik egy kivetelevel (betegseg miatt igazoltan hianyozva) mind megerkezett. Az este jol indult, az elso koccintas alkalmaval Perry ram ontotte a sorenek jelentos reszet. Szerencsere a vendeglo nincs messze a lakasunktol, igy gyorsan hazaszaladtam, atoltoztem, es mire visszajottem, addigra szinte mindenki az asztalnal ult. Sajnos nem ulhettem Nagydarabom melle, mivel ott meg sortol nedves volt a mubor ules.

Monikaval korabban leleptunk, o nem erezte jol magat egeszsegileg, en pedig hulla faradt voltam. Es bar viszonylag koran hazaertunk, csak Monika fekudt azonnal agyba, en meg jo ideig neteztem. Mikor kikapcsoltam a gepet, pasijaink meg mindig nem erkeztek meg. Masnap elmeseltek, hogy meg atmentek a Mausefalle-ba, ahol kolas-Pernot ittak. Allitolag jo, nekem meg ki kell probalnom.

Szombat ismet kozos reggelivel indult. Feligmeddig elaludtunk, ezert Frank egy kejfeljancsis indulasnak lehetett tanuja, ami aztan kimerult abban, hogy felkeltem, megmosakodtam, es elkezdtem reggelit csinalni. A reggeli alatt majdnem elaludtam, meg szerencse, hogy finom Java szigeteki kavet vettem az Aldiban, ami eleg eros volt ahhoz, hogy valami eletet leheljen belem. A nap hatralevo reszet Kolnben toltottuk, megneztuk a kolni domot, de a hideg, paras, szeles ido miatt most nem masztunk fel 150 meter magassagba, ugyse lattunk volna semmit. Lattuk viszont a Dom kincseskamrajat, ahol mindenfele, a vallassal es papokkal kapcsolatos dolgokat mutattak be, ereklyektol kezdve a papi ruhakig. Megtekinthettuk osi romai sirok tartalmat is, hogy mivel temettek el a ferfit (fiugyermeket) es a not.

Kerestunk egy kavezot, ahol az utobbi ido legrosszabb kavejat ittuk, se ize, se buze, se ereje nem volt. Az enyemnek pl. Maresi es cukor ize volt, kave mintha csak szinezeknek lett volna benne. Megneztuk a Weihnachtsmarktot, es egyertelmuen megallapitottuk, hogy a bonni jobb. Eloszor is, nem volt akkora kinalat sem etelben, sem mas dolgoknal. Egy standot talaltunk, ahol arultak sultkolbaszt is, szerintem magyarok uzemeltettek, mert mintha a "harminc" szot hallottam volna. Viszont a zsemle legalabb masnapos volt, ennek megfeleloen szaraz. Kisebb drama alakult ki, amikor Nagydarab beledobta a szemetet a curryszoszomba, aminek egy reszet en meg zsemlevel ki akartam tunkolni (egyebkent csupan egy darabka kolbaszt ettem volna, es a hideg meg a maszkalas ennel tobb kaloriat egetett el bennem), amiert durcas lettem. Vettem is magamnak sult gesztenyet.

Voltunk Europa legnagyobb outdoor boltjaban, a kolni Globetrotter-ben. Az outdoor boltot azt hiszem turaboltnak lehet a legjobban forditani. A boltban a legjobb az volt, hogy volt egy hideg-kamrajuk, ahol -12 fok volt + szel, egy hokamera, meg egy teve, ahol lathattad a hokamera kepet. A direkt telre vett kordnadragom (amiben akkoranak nez ki a fenekem, hogy hajjajjj....) ugy eresztette at a hot, mintha ott se lett volna. Az occso kabatom, ket termopulcsival alulrol megtamogatva, viszont gyonyoruen szigetelt, amit inkabb a reteges oltozkodesemnek koszonhetek, mint a kabatnak.

Estere hazavartak minket, egyik volt kollegano nem tudott penteken eljonni a buliba, neki paellat igertem nalunk. Meg is jott, hihetetlenul laza volt, ahhoz kepest, ahogy en ot az irodaban megismertem. Turbo modban keszitettem a paellat ot szemelyre, de igy is csak majd egy oraval kesobb lett keszen. Nem dicsertek annyira, mint Frank csirkelyet, de haromszor vettek belole, es a tele wok talam aljan alig maradt valami.

Megkostoltuk a bolyhos palinkat is, nos arrol csak superlativusokban beszelhetek. Az illata olyan volt, mint anyam barackdzsemje, az 50%-os alkoholtartalma eleg volt ahhoz, hogy vacsi utan egy icikie picike poharka tartalmatol ugy vigyorogjak, mint a tejbetok, es az iz, ami a szamban maradt is a hazi lekvarra emlekeztetett.