Bonni krónikák

Az, hogy egy héten át vendégekkel jártam a várost, nagyban segített abban, hogy más szemmel tekintsek Budapestre.

Ha a belvárosban, egész pontosan a Nagykörút (4-6 villamos útja) és a Duna által határolt területen sétálunk, akkor szebbnél szebb házakra bukkanhatunk. 100 évvel ezelőtt szívüket, lelküt beleadták azok a mesteremberek, akik ezeket a házakat építették. A homlokzatokon festésnyomokat, gyönyörű dombormunkákat, faragványokat, szobrokat találhatunk.

Igen, tudom, hogy nem minden épületet renováltak, de még a rég, szmogtól feketélő épületek komorságában is előbújnak ezek a csodálatos elemek. Amiket pedig régi pompájukban helyreállítottak - fénypontjai a városnak.

Miután két napon át jártuk így a belvárost, inkl. Váci utca + Vörösmarty tér, komolyan fontolóra vettük, hogy beüljünk egy Thai Massage-ra, úgy elmacskásodoott a nyakunk. Betértünk a Liszt Zeneművészeti Akadémiára is, ahol zenei osztály látogatójaként rendszeres látogató voltam. A Zeneakadémiát is felújították, Nagydarabom egyből bele is szeretett ebbe a tényleg gyönyörű épületbe.

Tegyétek a szivetekre a kezeteket: ti mikor vettétek észre utoljára Budapest szépségét? Mert én csak azóta, amióta külföldi vendégeknek, barátoknak mutatom meg a várost. Azóta, ha nyakukat felfelé tekerő túristákat látok, akkor én is megállok és felnézek az adott épületre. 

Kedvenc programom a Budapest By Night ala Külföldiui: autóval felmegyünk a Citadellára, ha szerencsénk van, akkor még/már nincsenek ott a túristák (nem titok, sokan tudják, hogy onnan milyen csodás kilátás nyílik). Nagydarab már látta, de P-t és M-et szíven ütötte a kristálytiszta éjszakában elénk táruló Budapest látványa. Mint bársonyon apró gyémántok, olybá tűnt a kivilágított Lánchíd. A Budai Vár Palotája egyik kedvencem, de akik szerint a Parlament a legszebb, azok sem csalódhatnak.

A Váci utcában, ami már a rendszerváltozás előtt is túristalátványosság volt, szebbnél szebb épületek találhatóak. Az elfeledett Párizsi udvar a Ferenciek terén Nagydarab egyik kedvenc épülete - sajnálatos nem csak az, ahogy belül elhanyagolták, de az is, hogy ezt a nagyszerű területet nem hasznosítják jobban. Lehetne.

Budapest egy csodálatos város, amit érdemes néha túrista szemszögből megnézni. Ne arra figyeljunk, hogy hol van graffitti, már megint kátyut fogott az autónk. Hiogyjétek el, máshol sem lényegesen jobban az utak. A pesti utak nagy része teljesen rendben van az általam szemrevételezett európai utakkal összehasonlítva. Az autópályáink lényegesen jobb állapotban vannak (elég, ha az oszták A1-en megyünk, amely a régi betonlapokból áll, mint anno az M7-es). Olyan épületeink vannak, amellyel egy város sem dicsekedhet. Olyan ételeiink, amely után mindenki megnyalja mind a tíz ujját - kétszer. Legtöbbször barátságosak is vagyunk, főleg ha nem fancsali képpel állítunk be az étterembe.

Jut erről eszembe: tegnap otthagytunk egy éttermet, mert bunkó volt a pincér. Igen, a fejlett nyugaton, a volt NSZK fővárosában előfordul ez is. Hogy az egyébként béketűrő németek közöljék: akkor mi most inkább egy másik étterembe megyünk.