Nem szoktam szitkozódni, és nem szoktam mások halálát kívánni. Általában.
Vannak kivételek. Ilyen kivétel az, amikor a szomszédunk felhív, hogy a kerítéskapunkat ellopták. Kifizettem egy tonna pénzt a kerítésért, örültem neki, szeretgettem, ápolgattam. És akkor egy rohadt szemét dög - igazán nincs jobb kifejezésem rá - fogja és leszereli, kocsira rakja, elviszi, valószínűleg eladja és nem gondol arra, hogy én ezért hónapokig dolgoztam.
Nem gondolja, hogy ezzel nem csak egy kaput lop el, hanem a biztonságérzetemet, az emberekbe vetett bizalmamat, a hitemet.
Nem gondolja, hogy ez pont olyan, mintha arcon köpne, szemtől szembe. Megaláz, pedig nem tettem semmit ellene.
Címkék: velemeny
Ez a bejegyzés 2010. máj. 21. 16:41-án készült a(z) velemeny kategóriá(k)ban.
Az erre a bejegyzésre adott hozzászólásokra feliratkozhatsz az RSS feeden.
Tetszett a bejegyzés? Ajánld barátaidnak a Twitteren vagy a
freeblogon.
Eddig 1 komment érkezett (
)
Hagyj üzenetet
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.