Bonni krónikák

Hiphiphurrá, éljen a kezdeményezés! :) És az is tetszik, amiket kiválasztottál. :)

Szép az alapgondolat. Annyi csak vele a bibi, hogy kegyed nem itt él. Tehát mindez csak egy ábrándkép.
Amíg Kanadában éltem én is sokat gondoltam az itteni dolgokra. Most már inkább az ottaniakra.
A hazám épp készül elhagyni a demokrácia útjait. A lakosság jelentős része eladósodott, munkáját és hitét elvesztette, s a választások sem hoztak számára új reményeket. Nem pesszimizmusból mondom, ezek a száraz tények.
Arról meg, hogy gulyásleves és társai az itthon nyomorgóknak manapság már nem épp vidám képzetei vannak.

Kedves piszkafa,

(már elnézést, de uraságod łrta kisbetűvel). Engedtessék megjegyeznem, hogy én minden hónapban egy hetet töltök Magyarországon, azaz nem érzem magam sem oly távol, sem megközelíthetetlenül a hazától. Annak azonban, hogy nem minden percemet töltöm az országban, van egy óriási előnye: képes vagyok bizonyos távolságból tekinteni az eseményekre. Viszont épp ezért sok minden hatással is van rám.

Hazája, mely történetesen az én hazám is, törvényesen megválasztotta azokat a politikusokat, akik most azt csinálják, amit. Ha már politizálunk, akkor meg kell jegyeznem, hogy én nem komálom a Fideszt, pedig 1990-ben még bennük láttam a változások lehetőségét. Az isten adta nép azonban megválasztott egy olyan pártot, aminek választási igéretei számomra igen csak megalapozatlannak tűnt. De ezt választotta a többség. Egyébként még egy 2/3-os többségben lévő kormánypárt döntéseit is meg lehet változtatni, csak tessék végre összefogni és nem arra várni, hogy a brüsszeli sült galamb a szájba repüljön. Minden tiszeletem az újságíróké, akik egy perces néma csenddel protestálnak, vállalva a munkájuk elvesztésének lehetőségét.

Az adósság rossz dolog, nekem is volt benne részem, s meg kell mondjam, hogy igen nagy részben a magam bűne volt. Van az a szép magyar mondás (hazájába visszatérve talán ismét emlékszik rá), hogy "addig nyújtozkodj, amíg a takaród ér". A gazdasági válság azokat az országokat, embereket érintette igen kényelmetlenül, ahol ezt a szép mondást nem élik a mindennapokban, lásd USA.

Persze én is vettem svájci frankra autót, de én már akkor euróban kaptam az órabérem, Magyarországon dolgozva - ezért mertem magam valutára bízni. Ha forintos fizetést kapok, biztos nem bízom magam a valutaingadozásra. Nekem nincs lapos tévém, nincs PS3-am, Xbox-om és hasonló nyalánkságom. Nem vettem iphone-t, se ipad-et, se mac airt. Arra költöm a pénzem, amire szükségem van és amit megengedhetek magamnak. Kuala Lumpurba se járok nyaralni (idén pl. Magyarországon voltunk a barátommal) és 7 éves Suzukival rohangálok, mert a kocsi még mindig top állapotban van 110.000km-rel a háta mögött, ezért nem cserélem le, csak azért mert a Suzuki ciki. Én akkor is így éltem, amikor forintban kaptam a fizetésem és azóta is így élek. Két lakást tartok fenn, kétszer fizetek villanyért, gázért, lakbérért - nekem ez az úri mulatság és nem az öt milliós új kocsi részlete.

Ön kedves piszkafa igenis pesszimista. Ön itt csak arról ír, hogy mi a rossz, ahelyett, hogy arról írna, mi a jó. Írjon nekem arról, hogy miért tért vissza Kanadából, miért nem volt ott jó, ha már egyszer oda ment élni. Attól ugyanis nem lesz jobb, ha szünet nélkül ismételjük a rossz dolgokat. Akár szóban, akár írásban, akár tettben.

Én arról írok ebben a sorozatban, amivel a mindennapi életben találkozok, amikor eszembe jut, hogy "ha most hazaugranék...". Ha Önnek jobb ötletei vannak, szeretettel várom a blogon.

Krónikás