Elmentünk, mert Nagydarab vett egy hegesztőgépet a luxemburgi határnál, ha meg már odaautózunk 2x2,5 órát, akkor lássunk valamit a másik oldalról is.
A vidék pont olyan, mint Saarbrücken és környéke, szép, erdős-fás, a falvakban látszik, hogy jobban élnek, mert szép, rendezett házaik vannak. A benzin kegyetlenül olcsó, 27 centtel fizettünk kevesebbet literenként, az 45 forint difi, 353 ft/literes benzinár. Ez mondjuk csak 10-essel olcsóbb a holtankoljak.hu budapesti áraihoz képest, viszont német viszonylatban már 3.600 ft különbséget lehet elérni egy tank benzinnel. Nem csoda, hogy a határátkelő mögött cirka egy tucat benzinkút van az út mindkét oldalán. Az árak mindenhol azonosak, kúttól függetlenül 132,7 eurócent.
Persze bevásároltunk, mert úgyis kellett. Volt pl. friss baguette, ami szintén nem annyira jól készült étel nálunk, vettünk szörpöket, igazi gyümölcsből - erre se találtam még német alternatívát, csak a Soda Club műanyagjai vannak, de az nem az igazi, meg egy csomó mangólét.
Azt nem értem, hogy mangólét (hol almával, hol naranccsal, hol maracujával hígítva) miért nincs se a németeknél, se a magyaroknál? Az ital finom, édes, sűrű; egyszerre tápláló és frissítő. A legközelebbi ismert forrás Hollandiában van, de persze ha már volt Luxemburgban, akkor telepakoltuk vele a kocsit.
Próbáltunk enni is, de ebből a szempontból pont olyan, mint Svájc, délben nincsenek nyitva az éttermek, estig meg nem bírtuk volna ki éhséggel. Így nézelődés helyett inkább hazafelé vettük az irányt, azzal a gondolattal, hogy majd visszatérünk, mert kirándulni szép cél.
Címkék: luxemburg, mangó, utazas
Még nincsenek kommentek. (
)
Hagyj üzenetet
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.