Bonni krónikák

Még áprilisban jártunk Bremenben, az apropót egy születésnap adta. A szombatot kirándulással töltöttük, meg persze megnéztük a lovakat. Ahogy sétáltunk az erdőben Schwanewede mellett, észrevettük, hogy egy lábatlan jószág a betonozott úton hever, az árnyékban. Körbeálltuk, de nem nagyon mozgott.

Persze muszáj volt megnéznem, hogy milyen megtapintani. Nos hideg és száraz érzés volt, és a bőre valami hihetetlenül finom. Megértettem, hogy miért vannak oda nők ezrei a kígyóbőr cuccokért, de ahogy a kis jószágot elnéztem, muszáj volt arra gondolnom, hogy képtelen lennék párszázat legyilkolni, csak hogy legyen egy cipőm vagy táskám.

S ha már megérintettem, egy - óvatosan azért - kicsit arrébb piszkáltam őt, hogy mégis inkább a napon sütkérezzen, mert azzal talán mozgásba hozza a szervezetét. Amire szüksége is van, mert egy épeszű állat se hagyja magát így tapizni, ha el tud(na) menekülni.

Ja, az is eszünkbe jutott, hogy ha esetleg vannak pár mérettel nagyobb és értelmesebb lények, mint mi (mondjuk földönkívüliek), akkor nekünk pont ilyen érzés lehet, amikor ők majd csodálkozva körbeállnak, és nézegetik, hogy jéééé, milyen finom puha a bőrük!

Erre a mondatra mondaná unokanővérem, hogy "ez annyira magyar..." pedig talán nem is.

Ebéd közben hívtam Bremenből, hogy Osnabrücknél jeges eső esik, leálltak a vonatok, és Bremenbe se járnak már a vonatok.

Ha minden a tervek szerint ahald, akkor most ott üldögélhetünk valahol a nyílt sínpályán, s ha lefagytak az áramszedők, akkor fűtés nélkül, a hidegben. S ha így lett volna, akkor Nagydarabom most nem a takonykorból lábalna ki, hanem mindketten egyszerre zuttyannánk bele.

Amúgy 2005-ben ugyancsak Osnabrücknél jártamban keveredtem szélsőséges időjárásba, akkor is megúsztam, igaz, a 3 órás utat 6 óra alatt abszolváltam.

Mióta a kollégám közelebb vitt minket a geocaching nevü csodához, azóta próbálunk mindenki mást is megtéríteni, és megmutatni, hogy ez a hülyeségnek tűnő izé nem is hülyeség. Próbáltuk ezt Bremenben is, de egyszer sem sikerült. Próbáltuk egyedül is, de úgy se sikerült (nem találom, lehet nem írtam. Voltunk VW Bogár kiállításon, utána kerestünk multicache-t, nagyon keresgéltük, tutira ott kódorogtunk körülötte, és a cache meg nem volt ott. Vagy nem láttuk).

Most P vett egy kis GPS-t, ahhoz vett mindenféle térképeket, hogy ha mennek bringával kirándulni, akkor legyen hozzá egy jó GSP-ük. Jó kis szerkezet, tipikusan outdoor, leeshet, meg nedves is lehet, de baja nem lesz. Ráadásul 10+ órán át működik, a PDA-m talán 1 órát bírja GPS működésben, tehát persze irigy vagyok. És még térképek is vannak hozzá.

Ja, és sokkal pontosabb, mint a PDA-m. Ennyi mindennel felfegyverkezve kerestünk két célpontot, egyet, amit már megtaláltunk, meg egyet, amit még nem ismertünk. Előbbit azért, hogy P-ékkel is legyen sikerélményünk: tudjunk nekik egy olyan cache-t mutatni, ami megtalálható.

Egyeztettük az adatokat, a múzeumi multicache-t kinyomtattuk, elindultunk, s lás csodát, az elsőt M - kis segítséggel - meg is találta. A kis segítség kell, P-ék gyerekkora jóval régebben volt, mint a miénk, elfeledkeztek már arról, hogyan is kell kincset keresni.

A második izgalmasabb volt, hiszen azt mi se ismertük. Találtam is rögtön eldugott könyveket (erről majd holnap írok, kell a minden napra egy mese), a GPS meghülyült, ide-oda ugrált, nem mutatta mi a helyzet. Persze jól félre is vezetett a leírás, az volt oda írva, hogy "két megfigyelő" és mi a két biztonsági kamerára gondoltunk, ami hülyeség, mert privát területre soha nem dugnak el semmit.

De aztán megtaláltuk, pontosabban P találta meg a bokorban, lett is nagy örömködés. Szép nagy doboz volt, sok minden volt benne, a logbuch meg tök aranyos volt.

Jut eszembe a logbuchról, hogy annak idején ifjú leányzó és kicsit startrek fan koromban akartam írni egy Pascal programot (mond ez valakinek bármit is?), hogy abba írjam a naplómat. Volt ez talán 15 éve, mert akkor tanultam Pascalt. Logbooknak neveztem, mert Picard is mindig abba beszélt. Ez csak úgy eszembe jutott, hogy már akkor is digitálisan akartam kiírni a grafomániámat.

A sikeres cache után Alter Zollnál ittunk mindenfélét, én pl. egy Tinto de Verano-t, bor+limonádé (cukor nélkül) kotyvasztását, ezt a meleg időben mennyei üditő italt. Ettünk is, hogy spanyolnál maradjuk Patatas Bravas-t, ami Tapas féle, héjában és kemencében sült krumpli megszórva chili porral mellé cuppantva allioli.

Talán már említettem, hogy a látogatás a kajálás jegyében telt, tehát ezek után sétálni mentünk, lemondtuk a némafilmet, viszont elhivtuk R-ékat (aki kivételesen Bonnban volt) Addi büféjébe. A  többség persze az isteni Lennéschnitzelt ette, én báránysteak darabokat ettem salátán, a változatosság kedvéért héjában és kemencében sült krumplival, egy cuppanat majonnézzel. (A majonnéz és az allioli fokhagyma tartalmában tér el egymástól, de ez esetben ez sem volt igaz - az allioliban sajnos nem volt fokhagyma).

Mondanom sem kell, a vacsora után gurulni is alig birtam, és elmélázva gondoltam a zabáró rómaikra, akiknek erre jó megoldásuk volt - amit én tuti nem alkalmaznék. Este rumszopogatás történt, illetve én megcsókoltam az erőspaprikás pálinkámat, ami jótékony hatással volt az emésztésemre. Egy nőies büfizés után pihentető éjszakát élhettem át. 

Mindebből úgy tűnik, hogy igenis kávéfüggő vagyok, ami negatívan befolyásolja az éjszakai alvásomat. A látogatás alatt csak reggel ihattam kávét, és minden éjszaka úgy aludtam, mint a bunda. Mindez lenni nagyon szomorú, mert már annyira rászoktam, hogy ha álmos vagyok, akkor kávét iszom.

"Hétvégén" - azaz szerdán+csütörtökön brémeni látogatás volt szerencsénk. Már hétfőn nekiálltunk rendbetenni a lakást, a kis vickeket-vackokat elpakolni, mindent letakarítani, mert hát a vendég az vendég. Kedden estére, úgy épp időben, sikeresen készen is lettünk, mikor is meglepően korán beállított P+M. A vacsorát a szokás szerint Jimmynél költöttük el, a jó időre való tekintettel a "kerthelységben". 

Vacsoránknak tanúja is volt, méghozzá egy kis patkány személyében. Ez két okból is különös. No nem az, hogy patkány volt, hanem az, hogy nappal volt. Patkány ugyanis - még ha nem is látjuk - van minden városban. Azt mondják annyi patkánnyal lakunk együtt, mint emberrel. Láttam már patkányt Münchenben és Bonnban is - Budapesten még nem, ott úgy tűnik jobban félnek e kis dögök. Viszont csak éjszakánként. Ez a kis fekete dög, fehér pamaccsal meg ott rejtőzött a virágosládák alatt.

Néha kidugta az orrát, de ha valaki hirtelen mozdulatot tett, akkor gyorsan eltűnt. Szerintem valakitől megszökhetett és nem vadon élő patány volt. Persze kellemetlen, ha egy vendéglő környékén rágcsálók vannak.

Közben érkezett egy elégedetlen volt munkatárs, akinek hangos szavaira rögtön felpattant pár markosabb vendég, és Jimmy "segítségére" sietett. Nyugisan kitessékelték a hangoskodót, türelmesen meghallgatták problémáját, ott álltak mellette, míg lenyugodott és haza nem távozott. Megnyugtató volt látni, hogy ennyire nyugisan kezelik a helyzetet.

A vacsit Martinnál öblítettük le - mondhatni ez is szokás szerint történt - de nem maradtunk sokáig, mert mindenki volt nagyon fáradt. Ők az utazástól, mi a takarítástól.

A látogatás egyébként is a nyugalom jegyében telt. Persze kivettünk szabadságot. Szerdán kiadós reggeli után (na igen, a látogatás, mint minden bremeni látogatás, akár itt, akár ott, akár amott, az étkezés jegyében telik) megmutattuk a wii-nket. P-ben és M-ben lelkes játékosokra találtunk. Délután elsétáltunk és südwestert kerestünk. Ahelyett, hogy elmagyaráznám mi ez, inkább szereztem egy képet róla.

Mire mindent befejeztünk, addigra pont elérkeztünk az est fénypontjához, a volt kollégákkal történő találkozáshoz. Mint decemberben, úgy most is a Pathos-ba mentünk, ami egy jobb féle olaszos vendéglő. Volt.

Egy túlbuzgó pincérlányt kaptunk, aki mindig megkérdezte, hogy minden jó-e, de amikor rendeltem valamit, akkor elbújt. Ráadásul az előételt (5-ből hárman rendeltek) egyszerre hozta a főétellel, ami részben a mi hibánk is, mert az előételesek rábiccentettek arra, hogy jöhet minden a főétellel.

Az asztal tele lett, Nagydarab meg valami báránysajtos pizzafélét kapott, mert elértette a csaj a számokat, miközben ő valami tésztafélét rendelt.

Minden jó, ha jó a vége, jött két kolléga is, jót beszélgettek, beszélgettünk. Volt még pár korty a Bolyhos féle pálinkásüveg alján, elfogyott az is, miután tizenegy felé hazatértünk. Mert hogy csak nekünk volt szabadságunk, a többieknek nem.

Csütörtökről meg majd kicsit később írok.

Vasárnap Fischerhude-ba látogattunk el. Egyfelől van ott egy fincsi kávézó, másfelől találtunk egy jól megközelíthető geocachet. Fischerhude-ról azt érdemes tudni, hogy művészfalú. A legdurvább az volt, amikor az egyik ablakban a függöny mögött az utca felé volt elhelyezve egy festmény.

Maga a falucska pediglen festőien gyönyörű. Nagydarabom fotózott, de a képeket nehéz tőle beszerezni, és ha addig várnék, mire kapok képeket, addigra elfelejteném, hogy mit kell írni. Tehát a falucska festőien gyönyörű, keresztül folydogál rajta egy patak (néha álldogál, ott szunyogok teszik változatossá a képet), fák alatt, patakparton sétálhatsz, míg balra az út mentén tehén legel, jobbra pedig mezítelen kisleányok pancsolnak az egyébként iszaposan barnás vízben. Idillikus, és ha öreg lennék vagy művész, akkor mindenképp itt telepdnék le. 

A falucska nevezetessége a Rilke Café, ahol Rainer Maria Rilke élt és alkotott a német iskolások legnagyobb örömére. Rilke ugyanis, aki férfi (épp úgy mint Klaus Maria Brandauer), költő volt, a felesége meg festő, a fiúk meg szobrász. Tehát impresszionista költő és ezzel véget is ér a magyar wikipédia, aki többet akar tudni, nézze meg a német vagy angol oldalakat.

Rilkéről még annyit "érdemes" tudni, hogy míg a régi lakásban laktam, addig a házinénim előszeretettel emailezett nekem Rilke verseket, amiket én rendre nem olvastam el.

Betérvén a Rilke Café-ba, egyből a kerítésben fellelhető rettentő mennyiségű giccses angyalka  került szemünk elé, majd egy csodálatos kertecske, kávézóval, a patakra épített napozóval (ha sikerül megszereznem a képeket... inkább nem ígérek semmit :)).

A belső részen századfordulós (Jugendstill - ide tartoznak az angyalkák is) berendezés, valamint a szurkászat remekei. Én egy citromos-túrós sütit választottam, jegeskávéval, és szavamra, nem volt rossz választás. A tíz ujjamat csak azért nem nyaltam meg, mert eldördült az ég, cseppent az eső, és mi mentettük a menteni valót (úgymint a jegeskávémat) és beültünk a védett belsőtérbe.

Mire elfogyott az utolsó korty jegeskávé, kiderült az ég (esett talán 2,5 percet, nem többet), 110% páratartalom mellett. Még a bugyi is lekívánkozott rólam, mert minden melegen nyirkos volt, pedig meg sem áztunk.

Miután így jól belaktunk, megnéztük az 500 méterre elhelyezett cache-t, de ahogy az később kiderült, cirka 3-5 méterrel arréb kerestük, mint ahova eldugták. Kerestük volna még tovább is, de sűrű és sötét fellegek gyülekeztek az autó felé vezető út felett, csöppent is figyelmeztetőül két óriás vízcsepp, ezért sürgősen úgy döntöttük, hogy inkább az autónkat keressük, mint a geocache-t.

Este még grilleztünk, gratuláltunk Franznak az eljegyzéséhez (októberben eksüvő Lénával Rigában), kilencor autóba szálltunk és én csak azért 2 mp-re aludtam el az úton, mert még induláskor megittam egy bögre kávét.

Az olasz-spanyol meccset két (rádió)adón hallgattuk (miközben Észak Németországból (Bremen) Nyugat Németország (Bonn) felé haladtunk), én pedig a latinos nevek miatt sose tudtam, hogy mikor kinél a labda.

10 perccel garázszárás után megérkeztünk, de ez senkit sem érdekelt, minket se, nem is vettük tervbe, hogy megint 300-zal száguldozzunk az úton. Láttunk gyönyörűen giccses rózsaszin felhőket, amit nem tudtam lefényképezni, meg volt nem rózsaszín és gyönyörű felhő, és fél 11-kor még világos volt, de már használtuk a lámpát (szürkület). Nem sokkal 11 előtt pedig valóban sötét lett, énpedig egyre kevésbé tudtam nyitva tartani a szemem.

Ezúttal bremeni kép nélkül. Pénteken indultunk, én már előre jeleztem, hogy 14:00 körül lelépek, bár csak 15:00 körül akartunk indulni Nagydarabbal. Én szokás szerint a kompletten összeszedtem mindent, csak miután csütörtökön hagytam otthon a papírt, amivel elhozhattam volna a csomagomat, amit mindenképpen el kellett hoznom, mert hetfőre már visszavitték volna annak, aki nekem küldte, ezért pénteken muszáj volt elmennem érte.

Reggel nem sikerült, és öröm az ürömben, hogy kabátot is elfelejtettem becsomagolni. Én, a gyakorlott utazó. Irány haza,  csomagot elhoz, széldzseki szatyorba bepakol, bringára felpattan, vissza munkahely. Nagydarabom szól, hogy lesz neki egy TK, csak 16:00 körül indulunk. Sebaj, a projektvezetőm úgy tudja, hogy 14:00 körül lelépek, tehát a következő 2 órában magamnak leszek.

Úristen, ennek a fickónak óriási mellei vannak és nem hord melltartót.

Elolvasom »

Volt egy klassz kepem, ahol Nagydarab meg en kez a kezben lovaglunk. Negyed oran at kerestem, de nem talaltam. Ebbol gondolom sejtheto,  hogy vasarnap - hosszas ebredezes utan - lovagolni mentunk. Nagydarab Sandon, en pedig Sam-en. Szep nagy kort tettunk, es amikor elertunk ahhoz a helyhez, ahol cserelni akartunk a lovak gazdaival, akkor en atadtam helyemet M-nek. P nem feltetlenul akart cserelni (igaz M se, de olyan fura lett volna hagyni, hogy kutyagoljon mellettem tovabb, P meg jobban rabeszel arra, amit valoban tenni akarsz, mint az udvariskodasra), szoval Nagydarab tovabb lovagolt tovabb.

Elolvasom »

Bar ez a kep is 2006 vegen keszult, iden sem felejtettuk el megfogdosni a szamar labat, meg megdorzsolni az orrat. Termeszetesen a bremai muzsikusokrol van szo, akiknek simogatasa, tapizasa a vegtelen szerencsehez, de legalabbis egy kivansag megvalositasahoz vezet.

Egy meg nem talalt muzeumot keresve vegigjartuk a Schnoor-t (a linkre keretik raklikkelni, es megcsodalni a csodas 360 fokos felvetelt), en pedig ismetelten statalhattam a kont, hogy nem erdemes uj cipoben varosnezo turara indulni.

A penteki vandortura a dupla-vastag zokniban a bremeni varosnezessel egybekotve hatekony labfeltorest okozott az amugy negyedik alkalommal hasznalt cipom eseten.

En mint afele bitallapotu no, ugy gondoltam, hogy 3 napra nem fogok a komplett cipokeszletemmel megjelenni (ami mar Bonnban is lassan tekintelyes meretet olt), hanem viszek egy par, amde minden celra alkalmas cipot. Csak azt felejtettem el, hogy ezt a cipot meg nem "tortem be".

Elolvasom »

Reggel kenyelmesen ebredtunk, reggeliztunk, aztan a fiuk elhoztak R-t a repulorol. R epp Stockholmbol erkezett Kopenhagan keresztul, es egy olyan pici geppel repult, hogy egy legterben volt a pilotakkal. Nagyon reg ota almodozom arrol, hogy lassam mi tortenik a cockpit-ban.

Vonattal majd busszal erkeztunk meg az uticelunkhoz, azaz a kirandulasunk kezdetehez. Ha nem irtam volna, a Kohlfahrt, amit a Kohl und Pinkel bevezeto resze, arrol szol, hogy minden sarkon iszunk egy felest. Ha meg nincs sarok, akkor csinalunk egyet.

Elolvasom »

Bar a kepen a ket evvel ezelotti Kohl und Pinkel teritett asztala latszik (meg nem kaptam meg az uj kepeket), nincs sok kulonbseg ahhoz, amiben penteken reszunk volt.

De ne szaladjunk ennyire elore az idoben, ha mar hosszu ideje nem szantam eleg idot a 'kronika' reszre, legalabb most, egy ilyen klassz utazas alkalmaval bepotolom.

Csutortok kora delutan autora kerekedtunk elkerulven a traffic jam-et, utkozben egy mekdonciben ehunket oltottuk (bar tudtuk, hogy egy un. Lauchsuppe, azaz poreleves var rank), es szokasunktol elteroen jo koran, ugy fel 8 kornyeken megerkeztunk kedves bremeni baratainkhoz.

Szerencses "veletlen" folytan a haz asszonya a haz elott egy parkolot berelt szamunkra sajat autojaval, ezt mi Volvonkkal elfoglaltuk, majd olelesre tartuk karunkat. A viszontlatas, mint mindig, most is oromteli volt. Perry vegre elerte celjait munkajaban, Nagydarabnal is tortentek valtozasok az irodaban, errol aztan jot beszelgettunk. Mivel J csak 8 korul indult utnak, az ut pediglen tart jo harom oran at, kilencnel nem huztuk tovabb az idot, es a finom levesre vetettuk magunkat.

Elolvasom »

Gondoltam megint elsutom a nagy zabalasos poent, de aztan rakerestem, es kiderult, hogy mar elsutottem. Meg kiderult, hogy nem derul ki a postbol, hogy epp mikor irtam, ezert majd kap egy kis frizura pofozast.

Itt es most azonban nem dizajnrol lesz szo, hanem gagogo libakrol, amik elfogyasztasra kerultek. Az elmult 10 evben valamivel tobb, mint 3000 liba valtotta meg az ehezo gyomrokat.

A szeanszra a Wille's Gasthof-ban kerult sor es ugyanott szalltunk meg, mint a disznotorosnal, elotte azonban meglatogattuk P-t es M-t csutortokon Bremenben. P fozott, olyan Quiche felet, sok hussal, fuszerrel, zoldseggel, sajttal, finom volt. Meg Nagydarabnak is izlett, pedig o nem szereti a sajtot. Penteken elfoglaltuk a szobainkat es "atugrottunk" Hamburgba - nem is voltunk olyan messze - ahol a vilag legnagyobb modellvasut kiallitasa van (Miniatur Wunderland).

Elolvasom »

Azon kivul, hogy uj ruhat kapott a blog (nekem akkor is tetszik) ugy dontottem, elkezdem alkalmazni a "tovabb is van >>>" gomb hasznalatat. Igy legalabb latom, hogy mi erdekel benneteket. Nehany dolog eltunt, ezek tobbseget a kulonbozo menuk alatt lehet ujra megtalalni. Ami nincs meg, az majd kesobb jon, mint peldaul a friss blogok listaja.

Tovabbra is fennall, hogy otleteket, kritikakat a blog kinezeterol szivesen fogadok kommentbe, de ha ismered mas elerhetosegemet is, akkor privat uton is elkuldheted.

Az elegedettsegi mutatom mindenesetre magas, ezert a kovetkezo bejegyzesek majd a hetvegi bremeni libaevesrol fognak szolni. 

Pakolunk, aztan irany Bremen! Mar nem is tudom mikor voltam ott utoljara, de amiota nem dolgozunk egyutt, sokkal surubben megyunk Bremenbe. Na jo, augusztus ota masodszor. Onnan tovabb Wille-hez Welle-be, ahol mar voltunk disznoolesen is, most a hires libaevesre kaptunk meghivast. Az oromteli esemenyt nem rontom el olyan gondolatokkal, hogy ezek az all-you-can-eat akciok nem nekem valok, es tuti anyagi csod lesz a hetvege.

Az utat majd meglatjuk milyen lesz, megint sztrajkolnak a vasutasok, mind a szemely mind az aruszallitasban dolgozo mozdonyvezetok sztrajkolnak. Jelenleg a stau azaz a dugo osszhossza az autopalyakon meghaladja a 400km-t Nemetorszag szerte. Ez olyan, mintha Debrecentol Hegyeshalomig (402km) allna az autopalya. Maradek M5-oson es M7-esken meg mehet mindenki, amerre lat.

Volt egyszer 2000 tajekan egy The skulls nevu film. Az ugy kezdodott, hogy a sracok egy hosszu, keskeny hajoban eveztek. Na jo, nem eppen igy kezdodott, de ez volt az elejen. Anyam azt mondta ra, hogy ezt hivjak kill-nek, es hogy apam is evezett ilyenben. Azt nem tudom, hogy tenyleg igy hivjak-e, de mind P, mind Nagydarab evezett ilyenben, Bremenben meg pont egy ilyen evezos nap volt. Osszeadtuk a kettot, es kiados reggeli utan elmentunk megnezni. Elotte egyeztettunk datumokat, ki, mikor, hol es miert tud a tobbiekkel talalkozni. Lesz majd novemberben libaeves, decemberben bonni latogatas. (Amit meg nem tudtam elore, hogy majd az egeszet felrugja egy keddi level arrol, hogy mikor tudnak meg R-rel egy utolso brunchot megejteni. Persze akkor, amikor en magyarhonba terveztem magam.)

Szepet setaltunk, megerkeztunk a futamra, pontosabban a vegere. Meg neztuk, ahogy paran beleugralnak egy ramparol a Weser-be (ez a folyo, ami kette szeli Brement), hiaba sutott a nap, a viz nem lehetett tobb 10-12 foknal. A ramparol ugralas nagyreszt gordeszkaval, kisreszt bringaval tortent. A jelentkezok kozul senkit se kellett kimenteni, tobbeknek nem sullyedt el a bringaja, a legtobbnek pedig megmaradt a gordeszkaja. Na jo, deszka fabol van, meg szep, hogy tud uszni. A tutaj is tud.

Kis folyoparti kavezoban ittunk kolat/sort, ettunk hozza sutit, aztan irany hazafele. Megneztuk M+P norvegiai utjan keszult kepeket, a vegere maradtak baratjuk Franz kepei, aki igen jol erzekkel fenykepezett vagy eletlenul, vagy akkor amikor a fenykepen levo a leheto leghulyebb pofat vagta. Raadasul a fenykepei haromnegyeden a baratnoje szerepelt, a maradek egynegyeden osztozott Norvegia a tarsasut masik ket bremeni tagjaval.

Vacsorara valami rollo volt, en meg ilyet nem ettem eddig, de majd fogok csinalni. Aztan lefenykepezzuk jol, es mindenki mas is csorgathatja a nyalat. 10-re vegeztunk a kepekkel, jo erzekkel Franz kepeit hagyva utoljara, igy nem volt nehez konnyes szemmel bucsut vennunk egymastol. Hetfon mindkettonkent volt valami Bonnhoz kotott esemenye, azt meg mar megtapasztaltuk, hogy mennyire mosott rongyok tudunk lenni egy hajnali 3-4 ora koruli keles utan, ezert is valasztottuk az ejszakai vezetest.

Csak azt felejtettuk el, hogy vasarnap este 10-kor a kamionok is kiszabadulnak az utakra. Friss energiaval telve elozgetik egymast 80-85kmh koruli sebesseggel. Meg igy is rekordido alatt beertunk Bonnba, beajultunk a lakasba, es masnap hajnalig agyudorges se tudott volna felebreszteni bennunket.

A legjobb bremeni dologrol meg nem is irtam, arrol majd kesobb, ha lesz hozza fenykepem is.

A magyar lovas nemzet, en meg magyar vagyok, legalabbis ami nemzeti hovatartozasomat illeti, vagyis ami az utlevelemben all, mert egyebkent ugy lepkedek at hatarokon, ahogy europai polgarkent illik. Ujabban ugyanis europainak vallom magam, ezt epp most dontottem el, de hazanktol tavol inkabb magyarnak. Foleg, ha dicserik a magyarsagot, paras szemekkel emlekeznek meg a pusztai lovaglasrol esmiegymas. En meg markomba rohogok, amikor arra gondolok, hogy a tatarok ugyanazzal a trukkel igaztak le minket, amire 3-400 evvel korabban az akkori civilizalt nyugatiak azt rebegtek estenkent imadsag kozben: "a magyarok nyilaitol ments meg uram minket!".

Most nem voltak nyilak, ket lo volt negy lovassal, ket uttal, az egyik oda, a masik vissza. Volt egy kocsi is, azzal elmentunk a lovardaba. Mi "csajok" behoztuk, lepucoltuk a lovakat, felnyergeltuk (ezt M csinalta, en meg nem tudom hogyan kell), addig a "pasik" a telefonjukat potyogtettek, mert P eppen vett egy uj pre-paid kartyat es azt muszaj volt kiprobalni. Mire kiprobaltak, addigra megvoltak a lovak, tehat nemes egyszeruseggel nyeregbe pattantunk, es irany az erdo.

A nemes egyszerusegrol had ejtsek meg par szot. Kifejezetten erre az alkalomra vasaroltam tobb lovas cuccot, ugy mint nadrag, cipo, kardigan. A kardigan es a cipo mas alkalmakra is alkalmas, a nadrag... max cicanadragkent elhasznalhato. A nadrag a legfontosabb dolog, mert magasan van a nyereg, en meg toportyu vagyok hozza, es a farmerben nem lehet annyira spargazni. Nagydarab termeszetesen a nemes egyszeruseggel valo nyeregbe pattanasbol azt a reszt vette sorozat fenykepre, ahol epp feltolom terebelyes hatsomat a nyeregbe, valami fura kicsavart testhelyzetben, amiben meg inkabb terebelyesnek tunik.

Az irany erdorol pedig annyit, hogy a vagtatol meg felek, tehat kenyelmesen elsetaltunk az erdo fele, ahol neha trapp-ra valtottunk, azaz trappoltunk. Megjegyzem, hogy a csipkes melltarto helyett legkozelebb feltetlenul gondolnom kell a jol tarto sport-melltartora, mielott vegleg elszakadnak azok a szallagok, hogy aztan 32 eves koromra a derekam kore csomozzam ringo melleim - na nem koszi, szoval legkozelebb sportcicifix.

Valamikor kesobb megerkeztunk a minigolf pajara, ahol pasijaink egy pofa sor mellett vartak rank, a telefon is mukodott, az eg kek volt es futyoresztek a madarak. Szerva itt, csere ott, mienk a kocsi, a pasik lovagolnak. Megerkezunk istallohoz megint. Az ido szep, a kek eg, futyoresznek a madarak, en pedig hason fekve fenykepezek egy merges, mergeszold szinu bekat. A beka azert merges, mert elotte a macska jatszott vele. A macska okos allat, es tudja, hogy a mergeszold szinu bekak legtobbszor mergesek, ezert nem ette meg, csak pofozta. Nekem pedig feltetlen 100 kepet kellett lonom a bekarol - Nagydarab nagydarab gepevel.

Unatkozas helyett setaltunk egyet az erdoben, mire visszatertunk, megerkeztek a fiuk is. Irany a kocsi, mert porkoltet igertem, es azt nem 10 perc megfozni. Megerkeztunk, nekilattunk fozni, hagyma aprit, pirit, kozben feligfagyott hus aprit, beledob. Elotte-utana fuszerez, megpirit, vizzel felont, rotyogni otthagy. 15 percenkent kavargat. Harom ora mulva ettunk. Este 10 volt.

Kozben megneztuk amerikai kepeket, Nagydarab csinalt 500 kepbol allo roviditett bemutatot belole. Sajnos minden keprol eszunkbe jutott valami tortenet, ha jol szamolom, a roviditett mesedelutanunk tartott ~6 oran at (kozben vacsora szunettel).

...a vonat, enekelne Demjen Rozsi, de nem enekli, es nincs itt semmilyen vonat se nem. Auto van, azt szereztunk, olyat, amibe eldughatunk egy bringat is, vagy akar a tetejen elhozhatjuk, ha bele nem fer. Marpedig a Volvo nem ilyen.

Az ido persze fityiszt mutatott nekunk, amig sutott a nap, gyonyoru kabrio ido volt.

Jo koran leleptunk cegtol, megszereztuk az autot, es potom masfel oraval a tervezett indulas utan mar az autopalyan voltunk Bremen fele. Ismet. De ez jo. Az viszont nem jo, hogy pentek volt, delutan, az A3-ason pedig az evek ota tarto utmunkalatok kilometeres dugokat generaltak. Lam-lam, egy-egy utszakazt nem csak a magyar utelzaro tud evekig epiteni. Azert jol haladtunk, es amikor mar vegkepp nem ment, betertunk egy McDonald'sba, mert meg ehes is voltam. O egy halas, en egy csirkes menut kertem. Mire vegeztunk, addigra a dugo mogulunk eltunt, mar csak elottunk volt sor, de az legalabb jo tempoban haladt tovabb.

Aztan telefonaltunk M-nek, P baratnojenek, hogy Osnabruck-nel jarunk. Onnan mindig telefonalni szoktunk, mert jol tudjuk, hogy Osnabruck-Bremen jo esetben 45 perc. Ez nem egy jo eset volt, mert a menu kolaja elemi erovel tort volna ki szrevezetembol, ami arra osztonzott bennunket, hogy mielobb keressunk egy wc-t. Talaltunk, o parkol, en utana berohan, pisil, kezet mos, az ajton egy dobozt lat, dobozon perselymalacos slicc, folott iras, ugymint "Danke", "Szpasziba - ciril betukkel!" es eldugva ugyan de ott vigyorog ram: "Koszonom". En rohan ki, autoba be, megyunk tovabb.

Megerkezunk, P nincs ott, bulizik a munkatarsakkal. Kotelezo, ceges buli, majd lesz nekem is, kedden, 18-an, de most nincs. Helyette M-mel elmegyunk Tesco-ba. Nagydarab csodalkozik, hogy minek vasarolnank ilyenkor, aztan rajon, hogy eggyel tobbszor volt Budapesten, mint kellett volna.

A Tesco jo, van Mango Lassi, Frank orul, mint majom a farkanak. Rendelunk, en lazacos-spenotos-gorgonzolas fokhagymas-tejszines szoszos spagettit. A felet megeszem, de nem latszik, hogy hozzanyultam volna. Sajnalom, hogy kidobjak, de a hetvegen mar ugyse eszem meg, felesleges a doggy-box. Radobom a szalvetat.

P meg mindig nem ert oda, jo a buli, ismerkedni kell az uj munkatarsakkal, ertjuk mi, inkabb hazamegyunk. M hulla faradt, amugy is akartunk volna meg 1-1 oracskat dolgozni, ez most az uj terv a "legyen on is milliomos" jatekban. Olvastuk, hogy valaki igy csinalt, es most milliomos. Nem dolgozunk, mert P hazajon, lenduletesen es ennek megfeleloen hangosan. Kopog az ajtonkon, hogy ebren vagyunk-e. Ebren. Hiv minket egy sorocskere, meg kolsch is van a hutoben, csak nekunk. Epp az elobb passzoltuk el a kerdest, de most erezzuk, nem lehet, megyunk inni a hazigazdaval. Aztan beszelgetunk, beszelgetunk, aztan bealszik Nagydarab, ezert felmegy, hogy aludhasson, aztan bealszom en is, a mondatom kellos kozepen, felriadok, befejezem. Perceken belul mar mi is uton vagyunk az agy fele, elteszuk magunkat masnapra, az uj nap meg uj csodakra var.

Irtam jo bejegyzest, aztan aktualizaltam volna datumot, a bejegyzes meg elveszett. Most meg kezdhetem elolrol.

Nehany percen belul lecsukom a notebookot, osszepakolom a holmimat, es bizom benne, hogy semmit nem felejtettem el. Utnak indulunk Bremenbe  (sorry, de nem all ra a szam, hogy Brema-t mondjak), hogy ott toltsuk a hetveget. Remenyeink szerint lesz jo ido, szarvasporkolt, lovaglas, sok humor, moka, kacagas.

Bremen annyit tesz, hogy 2 napig internet nelkul vagyok, hetfon pedig elvonasi tunetekkel zsufoltan jelenek meg a reggel 10-es meetingre.

Hetvegi kirandulasunk utolso napjan, punkosd hetfojen szitalo esovel koszontott minket. 3-an raadasul a tarsasag fele is elutazott. Mikor fizetesre kerult a sor, alaposan meglepett bennunket a holgy, aki harom napig gondunkat viselte, beszelt a tulajjal aki meglepetesunkre nem allta a kerekpar javitasanak koltseget. Raadasul felvetette, hogy miert nem hagytuk ott, az ut szelen. Persze honnan is tudhattuk volna, hogy igy all a kerdeshez, meg ha ott hagyjuk valahol az ut szelen, akkor minden bizonnyal azert hoborgott volna.

Most mondjam azt, hogy nem gondoltunk rola szepeket? Vagy hogy nem vagtunk volna a fejehez valogatott finomsagokat, ha ott lett volna a kozelunkben? Igy csak ennek a kedves, idos holgynek mondhattuk el, hogy mi bajunk van, aki nem tehetett semmirol, aki a mi partunkat fogta. A no ugy latszik nincs is tudataban annak, hogy ha az ut alatt barmi baleset tortent volna, mert olyan ocska bringakat kolcsonzott nekunk, ami - mas velemenye szerint (is) - a szemetdombra valo.

Hiaba volt azonban rossz ido, rossz kedvunk, hiaba fogyatkozott meg a tarsasagunk, az utolso par orat meg egyutt akartuk tolteni. Autokkal Buckeburg-ba mentunk. Megneztuk a kastelyt (kivulrol), legfokepp azonban megneztuk az udvari lovasiskolat, akik Europaban egyike voltak azoknak, akik elsokent ujra elkezdtek oktatni azt a fajta lovaglast, amivel a barokk idokben a lovakat edzettek.

Megtudtuk, hogy meglepo modon ezek a latvanyos, a lo szamara folottebb kenyelmetlennek kinezo gyakorlatok ket celt szolgaltak. Egyreszt, hogy a harcban egy kezes allat legyen a katona alatt, amelyik minden szituacioban pontosan azt csinalja, amit csinalnia kell. A masik, hogy eszrevettek, ezek a gyakorlatok ugy hatnak a lora, mint a tornagyakorlatok az emberre, egeszsegesebbe teszik oket, novelik az "eletkedvuket", es akar 10 evvel hosszabb ideig is elelnek. Ez pedig a lovak eseteben 40-50%-os eletkor novekedessel jart.

Az eloadas majd egy oran at tartott, hagyomanyos ruhakban kulonbozo gyakorlatokat adtak elo lovak es lovasaik. Szerencsere velunk volt Perry, aki mindig felhivta figyelmunket arra, amire figyelni kellett, valamint hatterinformacioval szolgaltatott a gyakorlatok nehezsegerol.

Kis hazai erdekesseg, hogy az istaloban tobb nemzet nyergei kozott a XIX. szazad vegi huszarnyereg is kiprobalhato volt. Rovid tesztulesem eredmenyekeppen mondhatom, hogy majdnem olyan kenyelmes, mint a western nyereg, eltekintve a hosszanti hurkaktol. 

Hameln nem csak erdekes tortenetevel kelti fel az ember erdeklodeset. A legidosebb fachwerkhaus-okat is itt lattunk, a legtobb a XVI-XVIII szazad soran epult, az egyik pont 1500-ban. Amiota eloszor lattam fachwerkhaus-okat rajongok ertuk. Raadasul hihetetlen latni, hogy ezek a (reszben) fabol keszult epuletek (persze ha gondos kezek vigyaznak a hazra), tobb mint 500 even keresztul meg allnak.

Hameln a hazakon kivul meg egy latnivaloval rendelkezik (minden bizonnyal tobbel is, am a kesobbi tortenesek miatt mast nem lattunk mar), meghozza egy uvegfujo muhellyel. Egy ferfi kis podiumunk amulo kozonsege elott megmutatta az uvegfujas alapjait, elmagyarazta lepeseit, es amennyire a fel oras bemutato alatt erre lehetoseg volt, meg az uvegfujas tortenetebe is bevezetett bennunket. Kozel fel oraval kesobb leesett allal hagytuk el a termet. Emlekbe meg elhoztam egy kis pingvint, egy majdnem ugyanolyat, amilyet elotte az orrunk elott keszitett, hogy elkapraztasson bennunket.

Az istenek azonban ugy tunik nem akartak, hogy egy kellemes hetveget toltsunk a baratainkkal. Alig hagytuk el a muhelyt, Monica rossz hireket kapott. A hugat sulyos gyulladassal szallitottak korhazba, 600km-re onnan, ahol voltunk. Egy kave melletti rovid gondolkodas utan visszamentunk szallasunkra, Frankek kikisertek ot a legkozelebbi varos palyaudvarara.

Este a kerekparos ut melletti kozeli etteremben spargalevessel kezdtuk es fagylalttal fejeztuk be a vacsorankat, kellemes hangulatban. Monica is megerkezett hugahoz, es bar meg nem lehetett semmit sem tudni arrol, hogy mikor mutik, azert mindenki valamivel jobban erezte magat. 

Folytatva...

Vasarnap reggel ugy dontott a terdem, hogy jobb neki, ha aznap nem ulok kerekparra. Frank az allergiaja miatt jutott ugyanerre a velemenyre. A tobbiek autoval mentek be Hameln varosaba, ami egy aranyos gyermekmeserol hires/hirhedt.

A tortenet szerint a varosban elszaporodtak a patkanyok, ezert a varoslakok egyontetuen megszavaztak az olcsonak nem mondhato, ellenben varazslatos fogo hireben allo patkanyfogot. Ennek az embernek volt egy csudalatos tudomanya, egy furulya segitsegevel fogta ossze a patkanyokat. Ha elkezdett jatszani a furulyajan, akkor az osszes patkany, ami meghallotta, megreszegulten kovette ot. A lakok hat kuldottet inditottak eme emberhez, hogy ugyanmar fogja ossze a patkanyokat - kerul amibe kerul. Lelkiismeretes mesterember volt ez a patkanyfogo, el is ment az elso szora, ossze is szedte az osszes patkanyt. Am amikor a fizettsegre kerult a sor, a varoslakok huzodoztak a penz atadasatol. Emberunk, aki nem csak lelkiismeretes volt, de tisztessegesnek is tartotta magat, ultimatumot adott a varosnak: vagy ejfelig kifizetik a jussat, vagy szelnekereszti a patkanyokat, hogy sokkal ertekesebbre cserelje be oket. A varoslakok kirohogtek mesterunket, aki mikor ejfelt utott az ora, uj notara kezdett furulyajan. Ezuttal azonban nem a patkanyok kovettek ok, hanem minden csalad kisgyermeke, amelyik mar eleg idos volt ahhoz, hogy legalabb maszni tudjon, kimaszott ejnek evadjan a varosbol, es kovette a patkanyfogot messzi videkekre, sose terve vissza. Persze lett azonnal siras-rivas, utnak is inditottak a szelrozsa iranyaba mindenfele kuldotteket, hogy fizetnenek most mar szivest oromest, tobbszoroset is annak, amit igertek, de azok a patkanyfogot nem leltek sehol.

Igy aztan, hogy tobbet el ne felejtsek, amit tettek, az osszegyujtott aranybol hatalmas patkanyt ontottek, es a hid tetejere felcsavaroztak, mementoul az orok idokig.

Ha a hammelniek fizettek volna, az en mesem is tovabb tartott volna - aludjatok szepen gyerekek.