Németeket mindenhol meg lehet találni, imádnak utazni. Persze a legnagyobb sűrűségben a kedvelt és olcsó üdülőhelyeken találhatóak meg, ilyen pl. Mallorca vagy Ibiza, és még mindig: a Balaton (Plattensee). A belföldi túrizmus kedvelt célpontja az Ostsee.
Interjú partnereim változatos utazásokat emlegettek. Többen voltak a Kanári szigeteken, Mallorcát leginkább a túrista szezonon kívül látogatják, amikor lehet kirándulni, és fürdőgatyában a strandon fetrengő németeket a hüvősebb idő miatt még nem lehet megtalálni. A listában szerepelt még kelet-amerikai körút, Kuba, Korfu és a legújabb úticél: Costa Rica.
Egy tavalyi nyaralástervezésnél felvetődött, hogy barátaim Afrikába mennek, méghozzá egy olyan területre, amely régen a Nagy Német Birodalom része volt. Hogy pontosan melyiké, azt nem részleteztük (mint ismeretes a második világháború alatt folytak ott csatározások, tehát voltak német területek is), a lényeg, hogy az adott országban, melynek nevét elfelejtettem, még elég sokan beszélnek németül. Épp ezért kivándorlási célként is kedvelt hely.
A németek egyébként szeretnek kivándorolni (még mindig), erről külön műsor is van a tévében. Közvetlenül mögötte a hazaköltözőkről szóló műsor jelentkezik, azaz nem minden kivándorló marad is kint. A kivándorlási cél a komplett Földgömböt lefedi, és még ha a Sarkokról még nem is szólt tudosítás, Finnország és Kanada behavazott részeiről igen, ahol kutyaszán nélkül még a heti bevásárlás is problémás (azért heti, mert naponta nem tudsz fél nap oda, fél nap vissza utat megtenni egy liter tejért. Logikus.)
A legjobb kivándorlós sztorit viszont a minibuszban hallottam 17-én: egy német lány a barátnőjét látogatta meg, aki Budapestre vándorolt ki tavaly. Azóta rendszeresen látogatják. A csaj imádja Budapestet és Magyarországot, és az összes ismerőse úgy megy haza, hogy oda vissza akar még térni. Ehhez kapcsolódik a Bierbörse-s hírem is (leírás holnap), ahol véletlen olyan asztalhoz ültem, ahol 15 éve rendszeresen járnak Magyarországra, házat is vettek már, és imádják a magyarokat.