Bonni krónikák

Az egész úgy kezdődött, hogy tegnap megnéztük mi van a piacon. Mert útbaesett hazafele. Közben Nagydarabot elkapta a vásárlási pánik, hogy neki mégsincs kedve, bennem viszont megérlelődött a terv: ma bizony frankfurti levest eszünk. Vagy holnap.

Az ugyanis már múltkor is ízlett neki, pedig a belevágott debreceni is made in germany volt és inkább a füstölt vürstlihez hasonlított, mint a jóféle debreceni kolbászhoz.

Node Nagydarabot nem akartam strapálni, úgyhogy megvettük a kelkáposztát, pár szem krumplit, gyümölcsöt, mert az egészséges (meg fél kiló zöldborsót, mert frissnek tűnt), aztán menjünk haza. Virslit, tejfölt, meg ami még kell, lehet venni később is.

Csak azt felejtettem el a számításból, hogy jelen állapotomban, ha egyszer megmászom a 3 emeletet, akkor abból nem lesz tejföl vásárlás. Meg inkább együnk gyümölcsöt, mert az friss ...

Ma meg megint csak lusta voltam, s nem mentem el a három sarkonyira lévő Edekába, így főztem meg estére a szegény lusta ember frankfurti levesét*.

Miután elmosogatott a gép (ha már ilyen úri huncutsággal rendelkezik a konyha), kedvenc késemmel (Solingeni damaszkuszi penge, olcsón vettem Aldiban 20€-ért, viszont tökéletes konyhai segédeszköz - nincs is másra szükség) felapróztam két fej vöröshagymát, 4 girizd fokhagymát (bár a recept reszelést mondott, de nekem reszelőm nincs, viszont van az előbb említett remek késem), feldobtam izzadni egy kis olívaolajra.

Közben szétszedtem a fej kelkáposztát, méla undorral dobálva a különböző élősködökkel tarkított takaró leveleket a komposztáló kukába ("Figyu, tegnap nem a bio piacon voltunk, igaz?"), majd mostam, szeltem, fazékba dobtam.

Egy gyors pillantás a receptre iszonyú kétségeket ébresztett bennem: nem elég, hogy nincs se füstölt hús (sőt, szalonna se), se tejföl, de még a kömény is hiányzik. Emlékszem is, amikor múlt héten szóltam, hogy legközelebb el ne felejtsen venni, mert nem lesz a pörköltbe. Mert azt szereti.

Eszembe jutott viszont, hogy kellene krumpli, igaz a lábasba nem fér már, de vettem 4 szép nagy darabot, legalább kettőt, az íze kedvéért daraboljunk bele, mert azt meg én szeretem.

Só, paprika ment még bele, majd idővel majoranna és fekete bors is, meg csalásul egy zöldségleves kocka is, ha már ennyire szegények lusták vagyunk.  Ez utóbbit inkább nem reklámozom. Mármint a leveskockát. Pfuj :)

Még nincs kész, de az illata már meggyőző: nem maradok ezzel (sem) szégyenben.

Az eredeti receptet a macikonyhán találtam.

*A német nem ismeri a frankfurti levest, bezzeg vígan eszik bécsi szeletet. Ki érti ezt?

Nagymamám bejglije volt a legjobb, amit életemben ettem - a nagyi receptjei mindenki számára meghatározóak. Hiába próbáltuk, nem sikerült nyomába se érni.

Most viszont nem a sütiről lesz szó, hanem arról, hogy miért bejgli a bejgli?

Internetes segítséggel az alábbiakat sikerült kideríteni (anélkül, hogy a keresésnek bármilyen tudományos alapja lenne):

Egyes források szerint a bejgli életútja Szilézia vidékérõl indult abban az évszázadban, amikor kihalt az Árpád-ház, pestisjárvány tombolt Európában, Aberdeen városát felégették az angolok, a török hadsereg pedig átkelt a Boszporuszon, s elõször jelent meg a Balkánon. Vagyis a zivataros 14. században. Hogy e „zivataroknak” volt-e köze eme finomság megszületéséhez, arról – egyelõre – nincs hírünk.
Arról viszont igen, hogy az ekkoriban ismert sziléziai kalácsfajta adta a bejgli alapját.

Itt szeretném elõre megjegyezni, hogy amit jómagam fogyasztok az ünnepi asztalról évrõl évre, az bejgli, ám számos helyen olvasható – és az elkövetkezendõ sorokban is elõfordul majd – a beigli alak használata. Ha már a betûkkel játszunk, jegyezzük meg, hogy a bejgli név egyébként a német beugen (=meghajlít) szó származéka, s a finomság hajlított, kerekded formájára utal. Egyes nézetek szerint a bejgli elnevezése 1932-ben bukkant fel a magyar nyelvben.

Ez is, mint oly sok minden más osztrák közvetítéssel érkezett hazánkba és terjedt el a 19. század második felében. Kezdetben csak a családi ünnepek süteménye volt és fokozatosan váltotta fel a hagyományos karácsonyi kalácsot, amelynek eredete a reformkorra tehetõ, hiszen a magyarok ekkor kezdték német divat szerint ünnepelni a karácsonyt.
(A karácsonyfa állítása és a szaloncukor is ekkor vált az ünnepek elmaradhatatlan kellékévé). A diót – az almával együtt – a karácsonyesti jósláshoz használták.

továbbá

...az újabb korok közkedvelt bejglije, a patkók édestestvére a pozsonyi városháza nagyobb lakomáin már az 1500-as évektől szerepelt, s hogy a régiek a város tanácsosait minden karácsonykor bejglivel ajándékozták meg?

 A Dunától nem messze, a Séta- vagy Kossuth Lajos tér északi során - tudósít említett könyvében Ortvay - van a régi Scheuermann (ma Lauda)-féle Mákos- és Dióspatkó-sütőház, mely Pozsony e nemben való hírnevességét megalapította. Pozsony e specialitásai, melyekhez a pozsonyi kétszersült is járul, eredetileg Bécsből, az ottani beugli- és mandolettisütőktől származott el hozzánk a középkorban. A beugli nálunk már azon 16. századi nyilvános lakomákon szerepelt, melyeket a város a városházán előkelő vendégek tiszteletére rendezett. Így 1590. május 6-án is elő van számlálva a Peigl azon alkalomból, hogy a helytartót, Ungnad Dávid hadtanácsi elnököt, Lichtensteint etc. megvendégelték.

Mint eddig minden "li"-re végződő szó, ez is osztrák eredetű(nek tűnik), viszont mind a "beigli", mind a "bejgli" kizárólagosan magyar süteménynek mondott (illetve találtam egy zsidó receptet). A "beugli"sem segít tovább, recept hozzá nincs, ellenben nemzetközileg elterjedt családnév.

Érdekesség még az utolsó idézetben talált "Peigl" szó, ami akár a beigli (beigl) eredeti hangzása is lehetne, azonban itt se lehet Karlsruhénél tovább menni. Ha már viszont beigl, akkor tudunk tovább menni: egyrészt vannak már "ungarische beigl rezepte" - ez gondolom a bejgli, másrészt eljutunk a bagel-hez, amivel visszajutunk a zsidó eredethez (In the 16th and first half of the 17th centuries, the bajgiel became a staple of the Polish national diet. There was a tradition among many observant Jewish families to make bagels on Saturday evenings at the conclusion of the Sabbath).

Források:

• pékforum
• Magyar szó

A nap szava: beugen (hajlít)

Volt egy idő, amikor a karácsonyi bejgli mellé mandulás kifliket sütött nagymamám. A mandulából később dió lett, viszont változatlanul finom maradt. Néha kifli helyett karikákat csinált és diókrémet tett közéjük, én pedig imádtam kinyammogni a finom krémet és utálna elrágcsálni az omlós sütit.

A múlt héten Romániából származó kollegina hasonló vagy azonos recept alapján sütött sütivel lepett meg bennünket (mert nálunk már csak ilyenek a kolleginák, időnként hoznak sütiket).

Kell 280g liszt, 210g vaj, 70g cukor, 100g dio és egy csomag vaniliás cukor. Tésztává formálni, hűteni, kiflit csinálni belőle, végül 200 fokos sütőben cirka 20 percig sütni. Tálalás elött porcukorral megszórni.

A recept olvasása közben újra rácsodálkoztam arra, hogy mennyi szó van, ami német/osztrák eredetű és mégis, tipikusan magyarnak van beállítva.

Itt van például a kifli szó. Az angol wikipédia szerint tipikusan magyar, cseh és szlovák étel, eredete Buda várának töröktől történő visszafoglalásához vezethető vissza. Ha viszont a croissant oldalt nézzük, akkor az már jóval régebben létezett (valószínűleg a magyar pékek híjján voltak a vajnak, mikor a kiflit készítették): "The kipferl - ancestor of the croissant - has been documented in Austria going back at least as far as the 13th century, in various shapes."

A nap szava: Kipferl (osztrák kifli)

Kép forrása: német receptek

Kétszer próbáltunk neki a May May vietnámi étteremnek, kétszer kaptuk ugyanazt az eredményt. A kiszolgálás fenomenális, mosolygós, kedves pincérek egy zsebkendőnyi kis helyen. Roppantul hangulatos. Rendeléshez nem is étlapot adnak, hanem egy képeskönyvet, mint a gyerekek mesekönyvei: egyik oldalon képecske, másik oldalon történetecske - csak itt az egyik oldalon az ételt látod, a másikon a vietnámi nevét és a német leírását.

Vannak azért specialitások, amin egyik nevem sír, másik nevet. Ilyen például az a tipikusan helyi ital, ami cukornád szirup, ásványvíz és lime felhasználásával készül és amit én nemes egyszerűséggel limonádénak rendelek...

Az ételek finomak, a húslevest azért legközelebb kihagyom, mert az enyém ízletesek, viszont az összehasonlítással nem rendelkező ételek ízletesek.

Esténként jellemzően teltházas, aki ide akar menni, az vagy foglaljon helyet, vagy rendelkezzen alternatív megoldással.

 

 

Sok év után végre sikerült összehozni egy családi ebédet - nálunk. Nagydarab szülei, nővére, sógora és unokahúga volt nálunk. Az ebédet két dolog nehezítette meg: egyrészt nem készültünk rá előre, másrészt nővérke és családja vegetáriánus.

El tudtok képzelni húsvéti ebédet hús nélkül? Abba bizony füstölt-főtt kötözött sonka kell, de legalábbis tarja, torma, mustár meg főtt tojás.

Mivel a sonka nem vegetáriánus, ezért gyorsan körül néztem az interneten, hogy mit lehet még húsvétra csinálni. Például palacsintát. Ha pedig palacsinta, akkor legyen belőle fincsi magyaros menü.

Innivaló

2006-os Nyakas Cuveé. Pár éve hoztam ki borkóstolóhoz, egy 5 üvegből álló fehérbor sorozat részeként. Féltem, hogy a tárolás nem tett neki jót, de kellemesen meglepődtem. A többieknek is ízlett.

Ennivaló

Ha már palacsinta, akkor olyan variáns legyen belőle, ami főétkezésnek is megfelelő: ez pedig szerintem a hortobágyi palacsinta. A vegetáriánus részlegnek gomba-paprikás töltelékkel. Mindkettő magyaros, hasonló ízvilág, tehát se a húsevők, se a növényevők nem veszítenek azzal, ha a másik étkét nem eszik.

A palacsinta

Palacsintát könnyű csinálni. Először recept után készítettem, de sokkal jobban megy a szemmérték alapján. Végy lisztet, dobj bele legalább egy tojást (sok liszthez többet), öntsd fel sok tejjel és kevés ásványvízzel. Csipetnyi só, ha édes palacsintát sütsz, akkor csipetnyi cukor. A habverővel keverd el csomómentesre, hagyd állni fél órán át (lehet tovább is állni hagyni). Adj hozzá egy evőkanál olajat, hogy ne ragadjon le a. Az állás folyamán a tészta összesűrűsödik, ezért felhasználás előtt nyugodtan hígítsd fel ásványvízzel. Ásványvíz helyett lehet szódavizet is használni, a lényeg a buborékokon van. A tészta állagának a tej és a tejszín között kell lennie.

A palacsintasütés legfontosabb eleme a serpenyő. Először egy Tesco gazdaságos palacsintasütővel próbálkoztam. Kicsi, domború alja nem melegszik át egyformán az elektromos sütőlapon, nem jó. Végül vettem egy Tefal palacsinta sütőt. Bár ez a Tescos többszörösébe került, megérte a befektetés. A serpenyővel papírvékony palacsintát lehet készíteni, anélkül, hogy olajat kéne a serpenyőbe raknom. Csak az a lényeg, hogy elég forró legyen.

Pörköltalap

Mint tudjuk, a legtöbb magyar recept úgy kezdődik, hogy végy egy fej hagymát, pirítsd meg, adj hozzá sót, paprikát. Ehhez jött még majoránna, meg kis víz és már meg is volt a pörkölt alap. Ezt választottam két részre.

Gombapaprikás

A pörköltalapba jött a vékony szeletekre vágott gomba. Felöntöttem vízzel, fedő a tetejére, had dinsztelődjön. Még szórtam rá majoránnát, sót, végül egy pohár tejföllel elkészítettem a szószt.

Hortobágyi palacsinta

A pörköltalap másik felébe a fél kiló darált hús került. Kicsit megpirítottam, babérlevelet dobtam rá, felöntöttem vízzel, fedő alatt puhára főztem. Végül egy újabb pohár tejföllel elkészítettem a szószt.

Mikor minden kész lett, elővettem két tepsit, az egyikbe a gombapaprikással töltött palacsintacsomagokat pakoltam, a másikba a darált húsos verziót. Mindkettőt leöntöttem a saját szószával, bedugtam a sütőbe - és már jöttek is a vendégek.

Desszert

Egyszerűen elkészíthető desszertet akartam csinálni, amihez meg volt minden alapanyag, amit nem lehet Németországban kapni. Kókuszgolyó. Már évek óta importálom a háztartási keksz reszelékét. Itt nincs háztartási keksz, butterkeks van, ami olyan mint a háztartási, csak van benne vaj és édesebb. Szóval totál más :) A kakaót itt vettem, a kókuszreszelék viszont otthonról jött.

Mahlzeit!

A palacsinták elfogytak. Az utolsó darabot úgy osztották fel: igazából senki se akarta, de otthagyni sem tudták. Nagydarab apja szerint a húsos verzió volt fűszeresebb, Nagydarabnak a gombás ízlett jobban. Végül is mindkettő ugyanazt az ízesítést kapta :)

A kókuszgolyók igazi teamwork volt. Én kutyultam, Nagydarab formázta a golyókat és kókuszban is meghempergette őket. Annyira tetszett mindenkinek ez az egyszerű és nagyszerű ötlet, hogy rövid bemutatót is tartottam. Tudtátok, hogy a kókuszgolyó nagyszerűen alkalmas gyurmázásra? És a végén meg is lehet enni!

Az ebéd után kávéztunk (elvileg ehhez lett volna a kókuszgolyó, amit én túl korán raktam az asztalra), wii-vel játszottunk (a kislány született tehetség, ami a bowlingot illeti), végül KO-val kiütöttem Nagydarabot boxban.

Férj

Búcsúzáskor Nagydarab papája emígyen szólt hozzám: "szóval KO-val kiütötted a férjed". Na ja, barátaink többsége a "na és mikor lesz az esküvő" kérdés előtt gondosan biztonságba helyezik bokájukat (igen, én szoktam bokán rúgást kilátásba helyezni), de ezt vele mégse tehettem meg. Úgyhogy csak nevettem, és "nem a férjem, csak a barátom"-mal igyekeztem hárítani.

A válasz azonban nem késett soká: "még".

Fotó kredit: Chew.hu

A hétvégén parasztreggelit csináltam, meg paprikás krumplit (vendégek jöttek brunchra, azért), ehhez meg az a jó, ha friss fehérkenyér van hozzá. Mert persze jó a pékségben kapott félbarna, barna zsemle, sok maggal, vagy kizárólag magokból, de tunkolni pl. nem lehet velük. Lehet mondjuk kapni ciabbattát, de az olaszok a megmondható, hogy annak sincs olyan sok köze az otthoni kenyérhez. A héja sem olyan rágni való, nincs belőle jó karéj és még sorolhatnám.

Nagydarabomtól azonban kaptam Jamie Oliveer könyvet, abban van finom kenyérrecept, amit most megosztok veletek is.

300g liszt (405-ös itt Németországban)
10g só
10g cukor
cirka 2dl langyos víz
7g (1 zacskó) élesztő por

Mérjük ki a lisztet és sót egy műanyag edénybe. A vízben oldjuk fel a cukrot és az élesztőt, adjuk hozzá a liszthez. Keverjük össze, hogy egy masszát alkossanak. Akkor kevertük jól össze, ha a tészta már nem ragad se a kezünkhöz, se az edény falához. Ha ragadna, akkor módjával szórjunk hozzá lisztet (inkább szórj kétszer, mint hogy száraz legyen végül a tészta).

Ha már gyúrható állagú a tésztánk, azaz már nem ragad, és legfőképp nem túl kemény, akkor egy lisztezett gyúródeszkára borítsuk ki. Ha nincs ilyen, akkor egy tiszta (lisztezett) konyhapult is megteszi.

Jó erősen gyúrjuk át 5 percig, míg cipó formát nem ölt. Lisztezzük meg alatta a gyúródeszkát, borítsuk le egy konyharuhával és hagyjuk fél órán át pihenni.

Fél órával később illik úgy másfél-kétszeresére megdagadnia. Óvatosan gyúrjuk át újra, úgy fél percig. Formázzuk cipóra, lisztezzük meg alul felül.

Melegítsük elő a sütőt 200 fokra. Tegyük a tésztát egy sütőlapra vagy alufóliára. Vágjuk be keresztbe, úgy két centi mélyen. 20-30 percen keresztül hagyjuk sülni. Az első 20 percben ne nyitogassuk a sütőt, csak utána nézegessük, hogy mennyire akarjuk megsütni a héját.

Haladók mindenféle fűszerkeverékkel ízesíthetik. 

A tökéletes reggeli elengedhetetlen tartozéka a rántotta. Sőt, teljesen fölösleges bármi mást adni mellé. Esetleg egy kis multi-vita-lét. Legalábbis ez Nagydarabom véleménye a reggeliről.

A tökéletes rántotta mibenlétében nem értünk teljesen egyet (ahogy a tökéletes reggelihez szerintem más is hozzátartozik). Nagydarab szerint a rántotta tojás legyen jól átsütve. Fölösleges előtte villával összekeverni, lehet azt a serpenyőben is, és akkor kevesebb a szennyes. Agglegényrántotta, mondhatjuk rá. Ja, és ne tartalmazzon sült paradicsomot.

Szerintem a tökéletes rántottát előzőleg összekeverjük, mert akkor a fehérje jobban elkeveredik. Ezt ráöntjük a korábban felvágott hagymára, amit szépen megpirítottunk a hagyma kisült zsírjában. Ízesítésnek dobhatunk hozzá kis paprikás kolbászt is. Tuningolhatjuk paprikával (már aki szereti), no meg gombával. A végén jó sok zöldfűszert adjunk hozzá.

Van persze egy harmadik vélemény is, f*cking Gordon Ramsay rántottája. Szeretjük Gordont (a Ramsayt, a másikról nincs véleményem), tutira feltuningolja a csőd előtt álló éttermeket. Ha lesz éttermem biztos meg fogom hívni.

Nagydarabomnak kis változtatásokkal (nem volt otthon crème fraîche) megcsináltam, szerinte finom volt.

Gordon Ramsey tökéletes rántottája:

via Lifehacker

Hagymás leves német módra. Finom, egyszerű, a recept nálam, de mindig akkor tűnik el, amikor kellene. Most megosztom, innentől nem lehet kifogásom, hogy miért nem főzőm meg.

500g póré hagyma

500g hagyma

125g kräuterschmelzkäse (fűszeres olvadó - zsíros sajt)

1/8L tejszín

1/8L fehérbor

1,5L húsleves alaplé

500g darálthús

30g vaj

só, bors

A darálthúst a vajon megpirítani. A pórét és a hagymát üvegesre párolni. Felönteni a húslevessel, sajtot, tejszínt, bort hozzáadni. Fűszerezni.

Jó étvágyat!

Már említettem volt, hogy vettünk egy ilyen csuda-füzetet, ami tele van egyet fizet kettőt kap akciókkal. Jórészt kulináris élvezetekkel van tele az újság, de az elkövetkező hetekben egy ingyenes, ayurvédás arcpakolással is meglepem magam. Az egyik program egy reggeli (brunch) volt a helyi Hiltonban, annak is a Four Season termében. Az ár kedvező, a helyszín közeli és még a könyv-társainkkal is meg tudtunk egyezni abban, hogy mely nap akarjuk tiszteletünket tenni.

Nagydarab meg én szeretünk spießerekként megjelenni ilyen sznob helyen, ennek megfelelően kiöltöztünk, mint sz@ros Pista Jézus neve napján.

A Four Season már a belépésnél nyújtotta mindazt, amit a Petersbergen hiányoltunk. Az asztalhoz kísérő főpincér kedves és előzékeny volt - és elnézést kért, hogy a másik 6 fős asztalnál már ülnek és nem tudunk választani. Kaptunk kávét, frissiben csavart narancslevet. A kínálat bőséges volt és finom. Rengeteg friss gyümölcslét kínáltak, amivel itt találkoztam először.  Az elhasznált tányért gyorsan elvitték, a kávét pedig mindig újratöltötték - láthatatlanul. A pincérek jelen voltak, de nem zavaróan. Nem kérdezgették állandóan, hogy mindennel meg vagyunk-e elégedve. Tudtuk, hogy ha nem, akkor ott van egy kéznél, hogy szóljunk neki. Amikor a sült alma elfogyott, és J még szeretett volna (pedig már nem akartak frisset készíteni a tömegeknek), akkor - csak neki - újabb adagot sütöttek.

A 22€ / koponya (csuda-füzet nélkül) árával és a tapasztalt színvonallal még az is lehet, hogy egyszer-egyszer (nem sűrűn) visszatérünk és egy kicsit kényeztetjük magunkat.

 

Amby a megújult Italian Jobról karneválra hívott bennünket. A blogkarnevál témája: Az étkezés rendje különböző tájakon.

Mivel pont ma beszélgettünk hasonló témában Nagydarabbal és bremeni barátainkkal, ezért gondoltam gyorsan e-papírra vetem eme gondolatokat.

Elolvasom »

Valentin nap evforduloval bejegyzesben emlitettem, hogy a neves nap alkalmabol valami finomsagot sutottem. Ma hajnalban beszereztem a fenykepeket, ugyhogy vegre kozze tehetem Jamie Oliver receptjet - kicsit maskepp.

Csirke kabatban

(eredeti Jamie Oliver-tol, modositva Kulfoldi altal)

Elolvasom »

A Tacos egy mexikoi bar (kneipe) Bonnban a Bonngasse 7 cim alatt. Azt hiszem. Az utcat arrol lehet megismerni, hogy itt van Beethoven egyik haza (ahol lakott, es ahol most muzeum szeruseg van), es a jardakobe lampakat epitettek, amik nem csak alulrol vilagitanak, de egy-egy hires ember arckepet is magukon hordozzak, igy vetitve arnyekukat az egbe.

Elolvasom »

En nem ismerem ki magam a palinkak vilagaban, de Nagydarab szerint is finom ital, arrol nem is beszelve, hogy Nagybatyam is fozi otthon (LA-ben) es persze az osszes ferfi ismerosom is eloszeretettel fogyasztja. Na jo, a legtobb, a kivetelek (ugymint antialkesz) csak erositik a szabalyt.

Eddig ugy tudtam, hogy van a Zwack fele, az olcso kevert, meg a hazi palesz, aztan csokolom. Ja es van sima, mezes, meg agyas. A West End-ben alul viszont talaltam egy palesz szakboltot, ahol az ar a csillagos egekig emelkedett palinka ugyben. Ennek megfeleloen a varhato minoseg is. Vettem egy uveget Nagydarab keresere, 5.000 HUF ertekben, agyas palinka, 50% alkohol tartalom. Az izleses csomagolastol mar osszefutott a nyal a szamban, habar en nem vagyok nagy palinka fogyaszto.

Ha kibontottuk, akkor az elmenyekrol termeszetesen tudositok.

Gondoltam megint elsutom a nagy zabalasos poent, de aztan rakerestem, es kiderult, hogy mar elsutottem. Meg kiderult, hogy nem derul ki a postbol, hogy epp mikor irtam, ezert majd kap egy kis frizura pofozast.

Itt es most azonban nem dizajnrol lesz szo, hanem gagogo libakrol, amik elfogyasztasra kerultek. Az elmult 10 evben valamivel tobb, mint 3000 liba valtotta meg az ehezo gyomrokat.

A szeanszra a Wille's Gasthof-ban kerult sor es ugyanott szalltunk meg, mint a disznotorosnal, elotte azonban meglatogattuk P-t es M-t csutortokon Bremenben. P fozott, olyan Quiche felet, sok hussal, fuszerrel, zoldseggel, sajttal, finom volt. Meg Nagydarabnak is izlett, pedig o nem szereti a sajtot. Penteken elfoglaltuk a szobainkat es "atugrottunk" Hamburgba - nem is voltunk olyan messze - ahol a vilag legnagyobb modellvasut kiallitasa van (Miniatur Wunderland).

Elolvasom »

Tegnap este a Limaoba mentunk vacsorazni, egy veletlen folytan, amit majd kesobb megirok. A Limao egy Brazil etterem Bad Godesbergben, es amellett, hogy tenyleg nagyon jol foznek, kellemes koktelkinalatuk van, az eteleket elfogadhato aron adjak - nos a pincereket, mixereket nezni se utolso elmeny. Meg Nagydarabnak is akadt latnivalo egy pincerlany szemelyeben.

Eddig nem is tudatosult bennem, hogy egy napbarnitott pofi az azt kiemelo hofeher inggel, egy laza nyakkendovel, csipot hangsulyozo pincerkotennyel mennyire jol tud mutatni. Raadasul a sracok ennek tudataban kihuzzak magukat, es egy tancos tartasaval vonulnak vegig a szinpadon, akarom mondani az ettermen.

Az etterem erdekessege, hogy az egyik nemet megasztarban (DSDS) szereplo fazon vette meg az ettermet, amely meg abbol az idokbol maradt Godesbergben, amikor meg itt voltak a nagykovetsegek. Miota azonban nem Bonn a fovaros, mar nincs szukseg annyi etteremre.

Nos tehat ha valaki a Moltkestr. 64 fele jar, akkor mindenkepp ajanlom, hogy terjen be. Hetfonkent garnela nap van, illetve tegnap este meg nagyon hangulatos elo chill-out zenevel is szorakoztattakbennunket.

Az etelek nevet persze nem birom megjegyezni, de mind a mangole, amit persze most is innom kellett, mind az utana kovetkezo exotikus szaftban piritott rakocskak paprikaval es egyeb zoldsegekkel paradicsomos-kokusztejes martasban igen izletes elmenyt nyujtott.

A desszertkent elfogyasztott presszokave olyan volt mint otthon, sajnos itt a presszohoz tej nem jar, de meg igy is, olyan antikaves kavefuggonek is, mint en, nagyon izlett.

Ami meg emeli az osszkepet, hogy a pincerek mosolyogtak. Nem allandoan, nem rafagyva az arcukra, hanem amikor hoztak az etelt, utana mosolyogva kivantak jo etvagyat, amikor leszedtek az asztalt, akkor is kiult egy rovid, baratsagos vigyor az arcukra. Az ember lanyanak igenis nagyszer jo erzes volt, hogy ennyi macho korulotte ugral.

 

Limao
kep forrasa: Limao

Limao-ban jartam:

• Busy week
• Karneval

 

 

Tegnap porkolt volt, kicsit maskepp. Meghivtunk meg egy part - tobbszor voltunk mar naluk vendegsegben, most idonk es lehetosegunk volt visszahivni oket. Gondoltam ha mar adodott az alkalom, akkor kicsit kiserleteztem is. Porkoltnek indult, de aztan gondoltam paprika helyett lehet curryvel is kesziteni. A curryszosz azonban - szerintem nem olyan finom, mint paprikaval, ezert kokusztejjel finomitottam. A vegere egy tok egyszeru curryscsirket keszitettem. Hozza salatanak a Ddomestic Goddes oldalan talalt salit csinaltam. Osszessegeben jol sikerult este volt, es a curryscsirkem is elfogyott az utolso falatig.

Evek ota keresem a receptet, vegre megvan. Mar csak sutoeszkozt kell szereznem, es maris kiprobalom.

Paella 2x2 szemelyre

- husleves kocka
- 2x1 kk curry port
- 2 szemelyre egy bogre rizset
- kaliforniai paprika, mindegyik szinbol
- hagyma
- gomba
- egyeb zoldseg, pl. zoldborsot, kukorica, ha van otthon
- chillipaprika
- pipihus
- rak
- so, bors

Tegnap bevasaroltunk salatanak valot, kaliforniai paprikat (mindharom szinbol), zoldsalatat, ilyesmit, rakot, mert az mindig jo, a hetvegere meg pipimellet. A salatat megcsinaltam tegnap, miutan sokat sohajtoztam, hogy ha mindig tesztat fozunk, akkor elhizunk. Rak viszont maradt par darab a melyhutoben, gomba is, meg a csirkevel is kezdeni kellett valamit...

Husleveskockabol levest fozunk, ha felforrt, beleszorunk 1 kk curryt, elkeverjuk, hozzaadjuk a rizst es megfozzuk. A rizs lehet nyugodtan tulfozott, amit akar palcikaval is ehetnenk a kinaiban.

Amig a rizs elvan magaban, kockazzuk fel a pipihust, pacoljuk be olivaolajbol, chilibol, sobol, borsbol, curryporbol, hagymabol es fokhagymabol allo pacba. Kockazzuk fel a zoldseget, hagymat, es kezdjuk egy serpenyoben piritani, fonnyasztani. Egy wokba dobjuk bele a hust, paccal egyutt, piritsuk meg azt is.

Amikor minden megpirult ontsuk egybe a wok-ba, forgassuk ossze. Adjuk hozza a rizst is. Izesitsuk tovabbi soval, borssal, izles szerint. A felszabadulo serpenyobe dobjuk bele a rakocskakat, es keves olajjal piritsuk vorosre. Szorjuk a tal tetejere a rakocskakat, diszitsuk nehany level bazsalikommal.

Feherborral ajanlva.

A kepet Nagydarab keszitette az erkelyunkon. 

Egy kicsi, de bajos etterem kerthelyseggel a Vorgebirge str. 80 alatt. Nem igazan belvaros, sot, inkabb Altstad vege fele van. A kiszolgalas fiatalos (ertsd, atlageletkor 20 ev a pincerek kozott - ranezesre), a berendezes hangulatos, bar egy kicsit fustos. Szamomra is. Van chef ajanlata es egy allando etlap. En az etlaprol valasztottam Sweet Bombay-t, curry-s csirket ananasszal, tesztaval, salataval. Nekem izlett, edes is volt, pikans is volt, finom is volt. Frank valami csiposebbet akart enni, az o etele azonban egyaltalan nem volt csipos, inkabb ugy tunt, hogy ugyanazzal a szosszal keszult, mint az en Bombay-em. Egyebkent izlett neki is, az osszhatast azonban rontotta, hogy nem volt eleg eros. Az asztalnal volt meg egy salata, ott elhangzott egy kifogas is vegul, tul sok volt a sonka es tul keves a salata. A pincer kedvesen felajanlotta, hogy hoz salatat a maradek sonkahoz, de jollakottsag okan nem kerult ra sor.

Vegul par szo az arakrol: egy "rendes" foetellel, 2 kolaval, borravaloval egyutt 14 eurot fizettem, ez teljesen korrekt. 

Take Two egy spanyol etterem. Nem rossz, de nem is a legjobb. Mar tobbszor voltunk ott, en a ket szemelyes meleg tapas talat szeretem, de most nem akartunk annyit enni, es csak ket kis tanyerka tapas-szal leptuk meg magunkat. Garnela fokhagymas szoszban, illetve borsmartasban, es rakhus az ollojan masodiknak. Melle egy mangole. A mangolet szigoruan nem ajanlom, egy froccsnyi citromlevel izesitettek, amitol az edes-emelygos mango arccsafaroan, szajosszerantoan savanykassa valt. A tapaszok viszont elsoranguak voltak, frissen elkeszitve. A fokhagymas meg forrt is a sajat olajos leveben, de a tobbinel is varni kellett, mire eheto homersekleture hult.

A fizetesnel leakadtam, az eleg nagylelku borravalohoz a csaj meg hozzacsapott egy eurot. Nem az egy euro a lenyeg, hanem az elv. Ha valaki kukacos, es figyel ilyesmire, es utana nagy hangon reklamar is... az etel megeri. Ha valaki olyan mint en, es inkabb megjegyzi az ilyesmit, mondvan, hogy "soha tobbet", akkor felejtse el ezt az ettermet, annyira nem eri meg a kaja.