Bonni krónikák

Mivel múltkor morogtam, úgy illik, hogy most elmeséljem csodás Magyarországra érkezésem történetét.

Mostanában csomag nélkül repülök, ennek külön története van, amit még per pillanat nem kötnék a tisztelt nagyérdemű orrára. Ez ugyebár számos előnnyel jár, úgymint Kölnben nem kell sorba állni, csak az automatából jegyet húzok, Budapesten nem kell csomagra várni egy percet sem. Mivel Budapesten nincs automata, ezért webchekinelek nyomtatott oldallal, de lehet egyszer kipróbálom a mobilos checkint is, Kölnben pedig ismét seperc alatt hagyom el a repteret.

No tehát a sztori alapja az, hogy az én villámgyors érkezésemet lassította a tény, hogy elő kellett halásznom a Minibusz jegyemet, s miközben így teszek, hallom ám, hogy a kerületben lévő utcába szólítják az utast. Nosza sprintelek, hogy szeretnék ám én is beférni, ha lehet, s lehetett. Felírták a sofőr listájára a címet, másodikként ki is raktak szerencsésen. Talán háromnegyed óra se telt el repcsiből kiszállás és a hazaérkezés között, ennyire max. taxival vagyok gyors.

Hab a tortán, hogy a sofőr megismert, néhány dologra még emlékezett is.

Hiába no, kicsi a világ vagy mi a szösz.

Tegnap Hamburgban voltunk, mert Nagydarab imádja a bogarakat, mármint a Volkswagen bogarakat: minél idősebb, annál jobb. A hamburgi Prototyp múzeumban pedig nem csak az eddig ismert legidősebb bogarat állították ki (1938-ból, a 30 prototípusból a hatodikat), hanem a második világháború miatt soha meg nem valósult Berlin-Roma versenyre készült autót is. Ez - természetesen - szintén bogár alapokra épült, valamint roppant UFO-szerű volt, engem a Jetsons [video] repülő autóira emlékeztetett.

A Berlin-Roma verseny további érdekessége, hogy kiállították azt a meghívót, amit személy szerint Ferdinánd Porsche nevére állítottak ki, s nem mellékesen Nagydarab gyűjteményének a része.

Persze érdekes a 6-os számú bogár története is, amit úgy két éve találtak meg Litvániában, lelkes gyűjtők pénzt és munkát nem kímélve topp állapotra restaurálták. Láttuk anno, amikor csak a megmaradt eredeti részeket mutatták be, most pedig egy gyönyörűség, amibe lehetetlen nem beleszeretni.

Ennél is érdekesebb volt azonban, hogy Bonn-ban és környékén eddig nem nagyon volt az EHEC eset  (ne is legyen), viszont Hamburg a fertőzés központjának tekinthető. Ebből a szempontból a legnagyobb kérdés az volt, hogy mit fogunk enni, ha egész nap úton vagyunk.

A döntés végül meglepően egyszerű volt: odafele zsemle vajjal, Philadelphiával, Sajttal és sonkával, a kiállításon pedig remek curry-csirkehúsleves volt, amit nem lehetett otthagyni. A leves ráadásul olyan forró volt, hogy biztos 10 percnél hosszabb ideig voltak 70 fokon hőkezelve a zöldségek, ami tudomány jelenlegi állása szerint elpusztítja az összes baktériumot.

A legújabb ismeretek szerint (via Stern) a különböző csírákat is meggyanúsították, amik egyébként is remekül alkalmasak mindenféle fertőzés terjesztésére (ez amúgy ismert tény).

Mi többnyire kerüljük mostanában a friss zöldségeket: inkább mélyfagyasztva vesszük meg őket, ami szintén fertőtlenít.

Aki Hamburgba vagy bárhova Észak-Németországba akar mostanában utazni, annak azt javasolnám, hogy a helyi (úgymint német) újságokból, weboldalakból tájékozódjon. Az index nem rossz, de konkrétan hülyeségeket írt, amikor a fertőzések számát említi: 2600 helyett csupán fele ennyi fertőzéssel kell számolni. Jun. 4-én 1213 fertőzés volt (via Die Presse). A baj csupán az, hogy ha egy helyen tévednek, akkor több helyen is tévedhetnek (pl. hibás fordítás, ami az MTI történetében -az index cikk forrása-  se lenne egyedülálló).

Elmentünk, mert Nagydarab vett egy hegesztőgépet a luxemburgi határnál, ha meg már odaautózunk 2x2,5 órát, akkor lássunk valamit a másik oldalról  is.

A vidék pont olyan, mint Saarbrücken és környéke, szép, erdős-fás, a falvakban látszik, hogy jobban élnek, mert szép, rendezett házaik vannak. A benzin kegyetlenül olcsó, 27 centtel fizettünk kevesebbet literenként, az 45 forint difi, 353 ft/literes benzinár. Ez mondjuk csak 10-essel olcsóbb a holtankoljak.hu budapesti áraihoz képest, viszont német viszonylatban már 3.600 ft különbséget lehet elérni egy tank benzinnel. Nem csoda, hogy a határátkelő mögött cirka egy tucat benzinkút van az út mindkét oldalán. Az árak mindenhol azonosak, kúttól függetlenül 132,7 eurócent.

Persze bevásároltunk, mert úgyis kellett. Volt pl. friss baguette, ami szintén nem annyira jól készült étel nálunk, vettünk szörpöket, igazi gyümölcsből - erre se találtam még német alternatívát, csak a Soda Club műanyagjai vannak, de az nem az igazi, meg egy csomó mangólét.

Azt nem értem, hogy mangólét (hol almával, hol naranccsal, hol maracujával hígítva) miért nincs se a németeknél, se a magyaroknál? Az ital finom, édes, sűrű; egyszerre tápláló és frissítő. A legközelebbi ismert forrás Hollandiában van, de persze ha már volt Luxemburgban, akkor telepakoltuk vele a kocsit.

Próbáltunk enni is, de ebből a szempontból pont olyan, mint Svájc, délben nincsenek nyitva az éttermek, estig meg nem bírtuk volna ki éhséggel. Így nézelődés helyett inkább hazafelé vettük az irányt, azzal a gondolattal, hogy majd visszatérünk, mert kirándulni szép cél.

Már egy ideje nem törődtem a családfával, aztán márciusra arra vetemedtem, hogy rendeljek két tekercs mikrofilmet a mormonoktól. Mire megérkezett az első tekercs (úgy néz ki, pont jó), addigra pont választ kaptam egy Németországban élő magyartól, a dédnagymamámmal megegyező vezetéknevű úrtól, hogy szívesen beszélgetne a családfáról. Többet nem mondott, de most megint be vagyok sózva. Lehet végre sikerül a maradék két, eddig ismeretlen ágat megfejtenem?

A migrénnel elég régóta együtt élek, viszont egy ideje már nem voltak erősebb támadásai. Nagyjából azóta nem, hogy cirka százezer forintot kiadtam köpüléses masszázsra, amiben nem hittem, végül mégis használt. Aztán fél évvel később a biztosítóm elkezdett egyes homeopátiás kezeléseket támogatni, de akkor már mindegy volt.

Most pedig itt ülök a cégnél és legszívesebben ordítanék attól az érzéstől, ami a gondolataim helyét átvete a fejemben. A monitorok fényereje minimálisra véve, Algopyrin bevéve, most már csak a csodára várok, ami megszabadít a fájdalmaktól.

 

azt látom, ahogy Nagydarab a kanapé előtt hasizmozik. Bár lehet, hogy csak álmodtam, mert mire a fürdőszobából visszatértem, már a notebookja előtt ült.

Szombaton vendégségben voltunk, az ottani kissrác (tizenegypár éves) kíváncsian kérdezte, hogy ugyan mióta vagyok Németországban. Merthogy akcentusom van, no meg nyelvtani hibákat is vétek.

Bizony így van ez, ha az ember sokadikként s nem fő nyelvként tanulja az idegen nyelvet, pláne ha az illető nem rendelkezik a tökéletesre törekvés vágyával. Nem mondtam neki, hogy ha akar kijavíthat, mert olyan sűrűn nem találkozunk, bár valószínűleg hatékonyabb lenne, mint Nagydarab korrekciója. Az egóm nem bírná, ha egy kiskölyök javítgatna.

Ma viszont máshol jártunk vendégségbe, s szóba került, hogy a szociális háló lassan nem bírja azok súlyát, akik kihasználják, s nem átmenetileg igénybe veszik azt. Főleg a külföldről beérkező, integrálódni nem akaró, mondjuk ki, iszlám vallásúak voltak emígyen pellengére állítva.

Jól emlékszem, amikor 2002-ben egy “beszélgetőshowban” (amolyan Mónika-Balázs-ilyesmi verzió volt) épp büszkén újságolta az érettségivel sem rendelkező, hogy ő, a nője, meg a két gyerek havi ezerszáz eurót kap az államtól, meg szocpolban adják a 4 szobás lakást is, és hogy minek menne ő dolgozni, ha betanított munkásként kevesebbet kapna heti 40 órát mint a semmittevésért. Most meg azon bosszankodnak egyesek, mikor ezt ilyen-olyan menekültek is (ki)használják.

Hoztam fel számtalan ellenpéldát, mindre volt valami, hogy az miért kivétel, végül magamat hoztam fel, mint lehetséges Hartz-4 alanyt, s arra az volt a válasz: de Te nem vagy külföldi.

Hoztam fel szocpolból élő, integrálódni nem akaró vagy nem képes cigány rétegeket, ahol mind a munkanélküliség mind az iskolázatlanság 100% közeli, mint magyar példát, de nem fogadták el (pedig több szempontból is párhuzam vonható).

Hoztam fel a török miniszterelnök béna beszédére a határon túli magyarok állampolgárságának kérdését, de a párhuzamokra nem sikerült teljesen felhívni a figyelmet.

S bár engem megkímélt az élet, hogy “keleti ringy-rongyként” nézzenek rám, aki csak elveszi a munkájukat vagy bármi más módon hátrányos helyzetbe kerültem volna ittlétem alatt, bármennyire jól érzem itt magam, én nem vagyok német. Én bevándorló vagyok, sőt, keleti (úgymint volt kommunista állambeli), hovatovább én se vagyok lényegesen különb külföldi.

Annyiban azért egyet értettünk, hogy nem jó a rendszer, ha bárki aki idejön, anélkül kap számottevő pénzt, hogy egy percet is dolgozott volna. Ebből a szempontból nekem jobban tetszik az angol rendszer: a kapuk tártak, de ha nem dolgoztál egy évet, nem kapsz se munkanélkülit, se semmit. Végül is az én adómból is fizetik az ingyenélőket.

Én azonban nem tennék különbséget a német, török, keleti (ex-szocialista-országbeli) bevándorló és politikai menekült között. Aki munkaképes, de hajlandóságot se mutat a munkára, annak ne adjanak ennyi pénzt. A létminimum nem a fizetések átlagának a fele.

Avagy aki nem dolgozik, ne is egyék.

Holnap ilyenkor már bőven bulizni fogunk, karnevál lesz, hivatalosan 11:11-től. Ugyan a karnevál már 2010 november 11-én elkezdődött és sokan azóta is buliznak, a felnőttek általános bulija Weiberfastnachton kezdődik és hamvazószerdán ér végett.

A Weiberfastnacht a kölni karnevál specialitása, ezen túlmenőleg pedig a korai emancipáció sikere: 1824-ben összegyűltek beuli mosónők és nőegyletek, kiharcolták maguknak az addig férfiak uralta karneváli mulatságon való részvételt. Beul Bonn-nak az a része, ami Pest Budának, s ha nem is vérre menőleg de sör mellé kellemesen el lehet beszélgetni arról, hogy melyik is van a Rajna rossz oldalán...

Végeredményen az egész Rajnaföldön (Rheinland) Weiberfastnacht nemhivatalos ünnepnap, a legtöbb helyen délben bezárnak (kivéve persze a kocsmák), s a legnagyobb kitolásnak számít délutánra még egy megbeszélést eszközölni.

A népek kosztümöket, maskarákat öltenek fel, az utcán és a kocsmákban éltetik az életet, isszák a jóféle Kölsch-t, dalolják a karneváli énekeket, s táncolnak szünet nélkül.

E napon szokás továbbá, hogy a nők a férfi hatalom jelképét, a nyakkendőt éles ollóval levagdossák, melyért egy csókkal (pusszancs a pofira) vannak kárpótolva.

Nehogy azt higgye a kedves olvasó, hogy a férfiak nagyon haragszanak ám ezért (kivéve, ha a szokást nem ismerve valóban drága selyemnyakkendőt öltött), hiszen jó alkalom ez a nap arra, hogy a karácsonyra kapott nyuszókás kendőt ne kelljen többet felvenni.

Gondos hölgyek egyébként nem direkte tőből vágják le a kendőt, hanem csak a csücskét, hogy más hölgyek is részesülhessenek a nyiszálás élvezetében.

S ha véget ér az első nap, péntektől vasárnapig csöndesebb bulik következnek, természetesen továbbra is kosztümben, jelentős mennyiségű itallal és jókedvvel fűszerezve.

Hétfőn jön a fő attrakció, a Rosenmontagszug. Elsőként 1823-ban, Kölnben szervezték meg (lám a hölgyek rögtön reagáltak rá!), néhány év alatt gyorsan elterjedt a környékbeli nagyobb városokban és falvakban is.

Manapság elmondható, hogy minden város és városrész saját Rosenmontagszuggal rendelkezik.

Ilyenkor ló és mezőgazdasági gépek vontatta, karneválra speciális motvíummal feldíszített utánfutókról szórják az ún. Kamelle-t (édességeket) a gyermekek közé. A gyermekek természetesen nagy örömmel fogadják az adakozást, egyes családok emígyen szerzik be az elkövetkezendő évre szóló édességkészletet, s a gyermeket így szoktatják rá, hogy saját maga ossza be, hogy mikor mennyi csokoládét eszik.

Persze nem maradhat el a karneváli zene sem, a rezesbandák, a cheerleaderek parádéja és egyéb szórakoztató látványosságok sem. Természetesen továbbra is töménytelen mennyiségben kerül fogyasztásra a sör, meg persze a rövid itókák is, mint pl. a Feigling, fügéből készült párlat.

Kedden aztán a búcsúbuli van éjfélig, akkor elégetjük a Nubbelt, a minden bűnünkért felelős szalmabábút, elbúcsúztatjuk a telet, s elkezdődik a húsvétig tartó önmegtartóztatás.

Volt egy idő, amikor a karácsonyi bejgli mellé mandulás kifliket sütött nagymamám. A mandulából később dió lett, viszont változatlanul finom maradt. Néha kifli helyett karikákat csinált és diókrémet tett közéjük, én pedig imádtam kinyammogni a finom krémet és utálna elrágcsálni az omlós sütit.

A múlt héten Romániából származó kollegina hasonló vagy azonos recept alapján sütött sütivel lepett meg bennünket (mert nálunk már csak ilyenek a kolleginák, időnként hoznak sütiket).

Kell 280g liszt, 210g vaj, 70g cukor, 100g dio és egy csomag vaniliás cukor. Tésztává formálni, hűteni, kiflit csinálni belőle, végül 200 fokos sütőben cirka 20 percig sütni. Tálalás elött porcukorral megszórni.

A recept olvasása közben újra rácsodálkoztam arra, hogy mennyi szó van, ami német/osztrák eredetű és mégis, tipikusan magyarnak van beállítva.

Itt van például a kifli szó. Az angol wikipédia szerint tipikusan magyar, cseh és szlovák étel, eredete Buda várának töröktől történő visszafoglalásához vezethető vissza. Ha viszont a croissant oldalt nézzük, akkor az már jóval régebben létezett (valószínűleg a magyar pékek híjján voltak a vajnak, mikor a kiflit készítették): "The kipferl - ancestor of the croissant - has been documented in Austria going back at least as far as the 13th century, in various shapes."

A nap szava: Kipferl (osztrák kifli)

Kép forrása: német receptek

Totál véletlenül botlottunk bele a Rajna menti régiségpiacba, ami épp a Münsterplatz-Friedensplatz közötti területen került megrendezésre.

A piacon 99%-ban tényleg régiségek vannak, aki az ilyet szereti (s épp erre jár, amikor megrendezik), annak igenis érdemes elmennie. A mi 14:00 órára tervezett Wheier's Eck-beli ebédünkből is vacsora lett, annyit nézelődtünk.

A meglepetésekhez tartozik a számos herendi porcelán. Főleg Viktória és Apponyi dekort lehetett látni, főleg kosarat, de volt két komplett kávéskészlet is, az egyik cirka 1916-ból (a márkajelzés alapján lehet beazonosítani), 9 főre 850 euróért, a másik 6 személyes volt, dúsabb mintával, sütis tálkával 900 euróért.

A herendit árulók többsége tudta, hogy az herendi és értékes, bár árképzésben elég nagy különbségek voltak. Sok helyen felhívták a figyelmet arra, hogy ez drága porcelán és nem hamisítják (annyit), mint a meissenit.

Mivel én mindkét gyárban voltam látogatáson, ehhez annyit hozzá kell tennem, hogy míg Herenden 100€ alatt hatalmas kínálat van ajándéktárgyból, addig Meissenben egy darab aranyrögöt tudtunk venni, minden más jóval 100€ fölött volt.

A nap nagy meglepetése egy német (osztrák) rézkarc volt, Buda vár (Festung Ofen) bevétele 1849 május 24-én, amit csak azért nem vettem meg, mert 60€ volt, nálam meg nem volt annyi pénz.

Egy másik nagy meglepetés az a hollóházi Szász Endre tál volt, amit megvettem, bár mint végül kiderült, ennyi pénzért a boltban is meg lehet venni. Az eladó

Tanulság: mielőtt vásárol az ember, legyen tisztában az árakkal.

Az Ikea-t nem kell bemutatnom, a Porta tulajdonképpen ugyanez pepitában, kis extrákkal meg kis hátrányokkal.

Nem reprezentatív alapon a Bonn és Köln között lévő két boltot fogom összehasonlítani.

• Terület: a Porta 3 emeleten várja a látogatókat mindenhol bemutatókkal, az Ikea-nak két szintje van és ebből csak a felsőn vannak bemutatók
• Árak: egyértelműen az Ikea győz, méretre hasonló, stílusra azonos könyvszekrény a Portánál 79€, az Ikeában 49€
• Kínálat: itt a Porta a nyertes, nem csak egy fajta dolgot lehet változatosan venni, hanem különféle márkákat is bemutatnak - a Porta ugyanis nem csak házi designerekkel dolgozik együtt..
• Weboldal: A sárga-kéknél mindent beállíthatsz, konfigurálhatsz és van egy nagyon jó offline tervező programjuk is, ami szinkronizálható az aktuális termékválasztékkel. A Portánál csak a termékek egy részénél találunk méretadatokat, a lakástervező programjuk pedig csak browserben fut.
• Kiszolgálás: először azt hittem a Porta munkatársa valaki másnak köszön, de nem. Aki szembejött, az üdvözölt bennünket a napszaknak megfelelően. Abszolút nem tolakodóan hozták (több alkalommal) a tudomásunkra, hogy bármilyen kérdésre szívesen válaszolnak akár ők, akár a többi munkatársuk. Lehet csak nekünk volt ilyen szerencsénk, az Ikeában viszont többször előfordult, hogy nagyítóval kellett keresni azt a kollégát, aki segíteni tud. Ezt a pontot a Porta kapta.
• Minőség: Ikeaban többször vásároltam, Portában csak egyszer, a hasonlítás tehát fenntartással kezelendő. A Porta saját termékét vettük (konkrétan ez Expedit könyvszekrényre hasonlítót, ami 30€-val drágább, mint az Ikeaban, viszont méretre tökéletes). Ugyanúgy lapra szerelve érkezett, mint svéd társa, kis zacskóban kaptuk a szerelési kellékeket. Két - roppant kellemetlen - meglepetés ért bennünket: a furnér fúrása után elfelejtették eltávolítani a fűrészport (azaz fúrásport), amitől az előszobánk úgy nézett ki, mint egy koszos asztalosműhely. A másik gond az volt,  hogy a furatok túl mélyek voltak: azon a részen, ahol két 90 fokban elhelyezett falapot kellett rögzíteni egy hatalmas üreg volt található, ahova a csavargató izé (nem tudom a pontos nevét) nemes egyszerűséggel beesett, lehetetlenné téve a stabil kötés megvalósítását.

Mivel a végeredmény 3:3, a Porta kap egy új esélyt, lévén ott volt olyan kanapé, ami mindkettőnknek tetszik, míg az Ikeaban nincs. Azért ha lesz egyszer otthon is, elmegyek és megnézem.

Van a Brückenforum-on cirka havonta megrendezett számítógép vásár, ahova cirka öt év után sikerült eltolnom a képem. A vásártól nagy csodát vártam, miután Angliában rekedt barátom évek óta nagy sikerrel "piacol" pazarnál pazarabb cuccokat. Ez alkalommal egy MacBook Intel Core Duo valamivel vitte a pálmát (elnézést, tudom ciki, de tényleg nem jegyeztem meg a fontosabb összetevőit) 280€ -val, ami mindenképp überklassz ár, valamint valamelyik toughbook tablet szintén 280€-ért.

Van itt azonban minden, mint a búcsúban, leginkább drótok és kábelek miatt érdemes eljönni, főleg ha valakinek október harmadikán (Nagy Német Nemzeti Ünnep) vasárnap van szüksége egy HDMI kábelre. Olyat végülis nem vettünk, de a kocsiba kellett egy USB hosszabbító, mert a csati szörnyű helyen van...

Volt 5€-ért notebook hűtő alátét, ami befújta a notesz alá a levegőt (pedig szerintem kiszívnia kellene), egy tonna különböző táska, meg más olyan tonna dolog, amit kipróbálás hiányában nem biztos, hogy megvennek.

Volt pl. 320Gb-os 2,5"-os notebook vinyó 40-50€ közötti áron (árustól függően - a kis kínaik voltak a drágábbak), mindenféle apró RAM (notebookba valóból csak 256Mb-ig), rengeteg egér, billentyűzet (barbie-s is) és minden másféle jóság. Ezeket, hiányzó garancia miatt én még olcsóságuktól függetlenül se merném megvenni.

Általánosságban elmondható, hogy a dolgok 90%-a vagy kínai, vagy leesett a kamionról, vagy visszamaradt készletből, a maradék pedig használt.

A pálmát a papírra visszaragasztott különféle Microsoft matricák vitték (ára 10€/db), amik ki tudja honnan estek le...

Mindenkinek a lelkére bízom, hogy elnéz-e oda, én szerintem még vissza fogok nézni, a MacBookot ugyan már elvittek, de talán lesz még másféle almaság.

Először is három féle új autót lehet venni.

Az egyik az ún (szürke) EU importból származó autók. Az autó ára pontosan a 19%-os áfával olcsóbb, bár néha akár többel is. Ha a valamelyik portálon keresünk autókat, akkor ezek lesznek legelől. Annyit biztosan tudok róluk, hogy csak gyári garancia van rá és nem szeretik a szervízben őket. Ha finanszírozva (részletre) akarod megvenni, akkor a bankok drágább, 7-8%-os hitelt adnak. Az extra cuccokat nem annyira lehet beszerezni, a színek is eléggé adottak. 2-8 hetes várakozási idő van az autóra.

A másik a "Tageszulasung". Ez azt jelenti, hogy az autót forgalomba helyezték a kereskedő nevén. Mivel az autónak már van tulajdonosa, veszít az értékéből (mint minden forgalomba helyezett autó). Ilyen autókkal általában az évforduló környékén találkozhatunk - a kereskedők az eladott autók után tudják a következő évi szállítmány árát kialkudni, ezért ezzel a "trükkel" nekik rengeteg pénzt tudnak megspórolni, amiből nekünk is adnak valamit. Miután a kereskedőn keresztül kerül eladásra, ugyanazokkal a banki kamatokkal lehet számolni, mint a "sima" autóknál.

A harmadik a "sima" kereskedői autó. Ez az, amikor bemész a kereskedőhöz, összeállítjátok a kívánt konfigurációt, gyártástól függően 0-4 hét alatt megkapod a kocsit, ráadásul egyes márkák saját bankkal rendelkeznek és akár 3%-os hitelt is kaphatsz.

Az autóvásárlással kapcsolatos trükkök, kéretés, nyavajgás, drágállás stb. jó árcsökkentő tényező tud lenni - ha a megfelelő kereskedővel találkozunk. Pl. a Toyota márkakereskedés munkatársa levélben elküldött egy "kedvezőbb" ajánlatot, de utána magasról tojt arra, hogy kocsit akarunk venni, ezzel szemben a Fleischhauernél dolgozó fiatalember rendesen "megdolgozott" és a végén olyan ajánlatott tett, amit nem lehetett visszautasítani :)

Fontos, hogy minden lehetőségről informálódjunk. Mindig van valamilyen akció és ha nincs SOS szükségünk az autóra, akkor mondjunk nemet ha az ár vagy a felszereltség nem megfelelő. Azt se felejtsük azonban el, hogy az ár nem minden, néha a drágább olcsóbb :)

Az elmúlt hetek izgalommal és várakozással teljesen teltek (nem, nem vagyok terhes, nem is szültem). Egyrészt voltunk egy hetet Magyarországon úgy, hogy csak olyan helyekre mentünk, ahol Nagydarab még nem volt. Ebből egy csomó helyen én se voltam, úgyhogy együtt fedeztük fel az országot. Erről majd írok, mert olyan helyek vannak, amiket érdemes, amiket muszáj megnézni.

Aztán voltak Beethoven hetek is, most lett vége, mi is elmentünk megnézni egy koncertet, Beethoven első és kilencedik szimfoniáját.

Az igazi nagyon nagy nap viszont szerdán volt, amikor sok sok egyeztetés és egy apró bosszúság után átvettem a szép, új kocsimat. Erről is fogok ám sokat írni, tudja meg az olvasó, hogy mennyivel egyszerűbb és bonyolultabb itthon kocsit venni, mint otthon. (Tessék kitalálni, hogy hol az itt és hol az ott.) Van összehasonlítási tapasztalat új kocsit illetően, tanulságos.

Ami miatt viszont ma tollat ragadtam, hogy hazaviszem mutogatóba a szép, új kocsit. A következő fél órában kellene indulnom, de még egy csomót pakolok, mert viszek mindent, amit csak tudok :)

 

Rég tudják az angolok, hogy ha nincs más téma, akkor ideje az időjárásról beszélgetni.

Bonnak például érdekes mikroklímája van. Lássuk ezt a 2009/2010-es időszakot. Tavaly nyáron egész végig azon nyűglődtem, hogy alig volt napfény. Hideg volt, nedves, fáztam, depiztem - szar volt a világ, ahogy van. Hál istennek, napos helyre mentünk nyaralni, ahol egy hét alatt egész évre való D-vitamint és jó kedvet sikerült elspájzolnom. Aztán jött a - változatosság kedvéért - nedves ősz és a kivételesen téliesre sikerült tél.

2009/2010 telén láttam először két napnál tovább is megmaradó havat, mi több, le is esett vagy 15-20 centinyi hótakaró. Még februárban is volt belőle, amit roppant mód élveztem. Nagydarab nem annyira, mert neki a kabrión nincs téli gumi, ez is mutatja az enyhe mikroklímát ezen a vidéken.

Kemény télre gyönyörűséges tavasz érkezett, nem is nagyon kellett elővenni se a pulóvert, se az esőkabátot. Hála a kezdődő golfleckéknek szépen barnultam is, jókedvem az egekben, minden reggel a Carpenters Top of the World-jével indítottam, sunshine, happy, haverok, buli...

Az idei nyár kivételesen jóra sikerült, volt néhány zápor, zivatar, amikor bőrig áztam, de még akkor se volt hideg, másnapra pedig már megint sütött a nap.

Na most az utolsó három bekezdés minden, csak nem tipikusan bonni időjárás.

A tipikusan bonni időjárás ma reggel köszöntött be, miután tegnap kisebb égszakadással kellett szembesülnöm - hál istennek a lakás védelmében.

A tipikus bonni időjárásban augusztus végén (is) esernyővel járkálsz, mert lóg az eső lába, a pulóver mellé pedig elfilózol a tavaszi-őszi időszakra vett kabátka felvételén, mert az véd az esőtől is, hidegtől is, akár kellhet is.

Tipikus bonni időjárásról akkor beszélünk, amikor a hőmérő nem kúszik 30 fölé, de még 25 fölé se nagyon. Itt van például a mostani előrejelzés:

Hétfő: 18-24 fok, délelőtt eső, délután vihar, estére kisüt a nap (kiderül az ég)

Kedd: 14-21 fok, délelőtt sok felhő, délután-este kevés felhő

Szerda: 11-22 fok, délelőtt-délután sok felhő, este kevés felhő

Na ez a tipikus. Hideg, borús, esőre hajló idő. Ha valaki Bonnba jönne nyaralni, üzleti ügyben, feltétlenül hozzon magával (évszaktól függetlenül) pulóvert, esőkabátot.

Idén is megrendelésre kerül a nemzetközi némafilm napok az egyetemen.

Kezdés: augusztus 12-én, csütörtökön, 21:00-kor a Metropolis

További érdekességek:

Aug. 13-án pénteken 22:30-kor  THE VAGABOND QUEEN, angol film, rendezte Géza von Bolváry, illetve ugyancsak tőle szombaton a DER GEISTERZUG c. filmet fogják adni.

Aug. 22-én vasárnap, a záró napon az 1909-es THE ORIGIN OF BEETHOVEN'S MOONLIGHT SONATA-t követően Kertész Mihály rendezésében fogják adni a a FIAKER NR. 13-at. (Ez a Kertész nem az a "kertész".)

Aki tud, menjen el és támogassa hozzájárulásával a fesztivált.

Újabb eszközzel bővítettük a konyhánkat, egy szódásszifont szereztünk be. Persze ez sem úgy van, mint otthon. A képen az a készülék látható, amit megvettünk. Először is, a bal oldali hengerben van a gáz. Ez majdnem akkora, mint az egész készülék és több liternyi víz elkészítésére elegendő. A patront aztán be kell csavarni a jobb oldali szerkezetbe. A képen látható flaska egy literes, a készülék tetején pedig van egy gomb, amivel adagolható a gáz. Hosszan nyomod, akkor buborékosabb, ha csak röviden, akkor enyhén bubis. Ha készen van a víz, akkor kiveszed a flaskát és rácsavarod az üvegre a dugót, mint pl. a boltban vett ásványvíznél. Pofon egyszerű.

Előnyei: sokkal jobban adagolható, mint a magyar rendszer. Két flaskát adnak, azaz egyszerre két liter vizet is elkészíthetünk (vagy többet, ha veszünk  még külön flaskákat). A gyerek kezébe is oda lehet adni: itt tekerd bele a vizet, ott nyomod, pohárba öntöd, igyad. Bezzeg én 10 évesen majdnem meglőttem keresztanyámat a kezem közöt kiszökő patronnal.

Hátrányai: A patronból kapok egy darabot, cseréje 7 euró (azt nem tudom hány liter vízhez elég, de érzésem szerint kevesebbre, mint 2000 ft-ért vásárolt magyar patron). Ha akarok egy másodikat, akkor valószínűleg 30 eurót kell érte lepengetnem, csak azért, hogy tudjak bubis vizet inni kifogyás és cserélés között.

Update: a leírás szerint a patron 60 liter szódát ad. Közben 10 db szódáspatron 235 Ft, azaz 2000 Ft-ból cirka 85-90 liter vizet lehet produkálni.

A szörpökről: Bubis vízhez ugye jó a szörp, adja magát a dolog, hogy csináljunk otthon fantát, kólát, stb. Ismeri ezt minden magyar gyerek, én is a szobi szörpökön nőttem fel, mint mindenki más.

Nálunk a képen látható, kifejezetten ehhez a szódásszifonhoz javasolt szörpöt lehet kapni. A különbség a szobi szörphöz képest az, hogy a kupakon van mérce, ami 0,25, 0,5 és 1 liter vízhez mutatja a szörp ajánlott mennyiségét. Én persze jó magyar szokás szerint megdöntöttem az üveget, nem kell ide a mérce, s bizony jó lett az úgy is. Meg persze nem csak ilyen csuda-szörpöt lehet hozzá önteni, hanem bármilyen más félét, ha pl. lenne, akkor akár szobit is.

 

Hosszú tépődés után (úgy négy éve filózunk ezen) sikerült végre rávennem Nagydarabot arra, hogy beiratkozzunk egy golf tanfolyamra.

Nem csak a játék izgatott bennünket, hanem a benne rejlő lehetoségek is, mióta Michael kollégám elmesélte, hogy szerzett mindenféle új munkákat a golfozáson keresztül. Na meg persze Joachim is sokat mesélt arról, hogy milyen jó kimenni a friss levegőre és egy pár órára elfelejteni mindent.

Aki tehát szintén golfozásra vágyik Bonnban, az pl. St. Augustinban megteheti.

Maga a labdaütögetés fun, főleg amikor rájösz arra, hogy a helyes tartás nagyban elősegíti az üto és a labda megfelelo találkozását, a labdád ennek megfeleloen magasra vagy messze száll, szóval pont azt csinálja, amit csinálnia kell.

Meglepő módon két órán át - szinte ugyanazokkal a mozdulatokkal - ütni az labdát, kellemesen fáraszt, mi több, izomlázhoz is tud vezetni.

Még meglepőbb, hogy ma megkaptuk a szabálykönyvet - 214 oldal - meg a vizsgaanyagot (ilyen kérdezz-felelek, mint a kressznél) - 54 oldal - amit az elkövetkezendő 3 hétben meg kéne tanulni olyan szintre, hogy ebből sikeresen tudjak vizsgázni.

ps: Euthymia játékra hívott, kaptam tole "Született tehetség" kitüntetést, amihez vannak játékszabályok, amiket csak részben fogok betartani, mert a legtöbb blogger, akit olvasok, nem is tud róla.

Ezt kell csinálni vele:

1. Elfogadni
2. A logót kirakni a blogba
3. A szabályzatot kirakni a blogba
4. Megnevezni 6 másik blogot, akiknek átadja a díjat (na itt nem tudok kit megnevezni)
5. Kitölteni a tesztet:

Név: Krónikás
Becenév: van több is, aki meg ismer IRL, úgyis tudja :)
Lakhely: mikor Bonn, mikor Budapet
Születési hely: Buda
Magasság: 168 cm
Névnap: ketto is van, az egyiket januárban, a másikat a nyáron ünneplem
Foglalkozás: rendszertervező
Testvérek: egy fiútestvér
Anyanyelv: magyar
Beszélt nyelvek: magyar, német, angol, icipici francia és még kevesebb orosz. (Sovenier nyihaha nyet kukucsa protkó!)
Gyűjtemény: emlékek és azok fizikai megtestesülései.
Cipőméret: 40
Iskola: volt, hivatalosan 4, nem hivatalosan sokkal több, nem is emlékszem mindre
Kedvencek: fotózás, blogolás, kompjuter bütykölés, filmek, sorozatok, olvasás
Zsebpénz: 40 Ft/hét volt az első, amit kaptam.
Álom: bejárni a világot és hogy azt csinálhassam, amit épp szeretnék, meg persze jó lenne ha egészséges maradnék és különben is, világbéke
Háziállatok: van egy macskám, ami akkor az enyém, ha valami rosszat csinál :)

6. Megnevezni, hogy kitől kapta a díjat, és nagy, színes betűkkel kirakni a blogban (lásd fentebb)

Két hete ültettem el a fehér húsú őszibarackot a kertünkben, s amikor szombaton megnéztem a kis fácskát, már kezdet szépen virágozni. Barack még pár évig nem lesz rajta, de ez a büszkeségemet nem csökkentette.

Kertész leszek, fát nevelek,
kelo nappal én is kelek,
nem törodök semmi mással,
csak a beojtott virággal...

Még pénteken meg akartam írni, de aztán elrepült az idő (is), hogy a Köln-Bp járaton az egyik új Airbus A319-cel utaztam. Annyira új volt, hogy még érződött az újdonság szag, meg az üléseken is a bőr illata. Volt benne valami ajándékszerű, nem is tudtam megmagyarázni, hogy miért.

Új járműben utazni jó.