kronika bejegyzései

Grünkohl und Pinkeln fahrt

   Írta: Krónikás    a kronika, bremen kategóriá(k)ban

Ez az az esemeny, amelyen Bremenben reszt vettem. Bevallom, a mai bejegyzes  utan nehezemre esett billentyuzetet ragadni, hogy elmeseljem, mennyire jol ereztem ott magam. De valamikor fel kell vennem a mese fonalat, es nem fohet a fejem a folyamatosan olyan dolgok miatt, amik kivul esnek a hatokoromon.

A grunkohl kelkaposztat jelent. En egeszen masra gondoltam eloszor, az persze nyilvan valo volt, hogy valami ilyesmi.

Penteken szokasomhoz hiven elaludtam. Reggel kapkodva pakoltam be a taskamat, majd elrohantam a pekhez, mivel en hoztam a zsemleket. Jocskan megkesve erkeztem be az irodaba, remelem a kollegak nem haragudtak meg ram. Elkeszitettem es elkuldtem az elkesziteni es elkuldeni valokat. Felhivtam a foberlomet, hogy nincs melegviz, mert igencsak utalok hidegvizben furodni, meg ilyenek. Sajnos ara mar nem maradt idom, hogy a hosszabb indiai dvd-t is elkeszitsem. Jut eszembe... mikor kapom meg azt a 150ft-ot, amit a dvdbe beleszamitanak, ha szellemi termeket masolok? Ugyanis a zene sajat volt (megvettem a cd-t, es valtozatlanul raktam fel a dvd-re), ezen kivul a kepanyag is sajat...

Vegulis lenyegtelen.

Kozben eszembe jutott, hogy elfelejtettem kikapcsolni az egyik ebreszto oramat, es a szomszedom mar szolt, hogy hetvegen nem tud tole aludni. Megertem, en is morcos lennek, ha szombat hajnalban fel 7-kor egy oran at zorogne valami a szomszedomnal.

Ugyhogy en fel oraval korabban indultam a palyaudvarra, kozben hazaugrottam, kikapcsoltam az ebresztot, checkoltam a vizet - forronak tunt, meg felhivtam ot, hogy minden ok, aztan leleptem a palyaudvarra.

Most pedig lelepek a szokasos Wespennestbe, ahova igazabol nem is akartam menni, de a mai esemenyek hatasara jol fog esni egy pofa sor.

Horoszkopon lovagolva

   Írta: Krónikás    a kronika, bremen kategóriá(k)ban

Mivel nem igazan volt kedvem melozni - na nem mintha nem lenne mit, de undorito a kodban turkalni, es kitalalni, vajon hol hasznalom rosszul a 3rd party modult - szoval bongeszgettem a neten, aztan miutan mar mindent elolvastam index.hu-n ami erdekes volt, es azt is ami nem, vegul eljutottam a napi horoszkopomhoz.

Ha mostanában el kell intéznie olyasmit, ami utazással jár, akkor érdemes erre a mai napot választania. Ma minden zökkenőmentesen alakulhat.

Irta nekem a velvet. A vicces a dologban, hogy ma felhivtam ceget, akik kiraktak ide, hogy bizony itt nekem elore meg kell hiteleznem a szallodat, ezt viszont ok hitelezzek mar meg nekem elore, mert nekem nem fog menni. Foleg, hogy ma fonok kozolte, lehet 2 hetre megyek. Vagy legalabbis annyi idore csomagoljak. Marpedig ahol a kollegak a multkor voltak, az 12 napra 2000 euroba, azaz ~fel millaba kerult. Tehat telefonaltam, elmondtam problemamat, ok meg kozoltek, hogy akkor adjak egy privat szamlaszamot, es utaljak az eloleget. Mazli. Bar ha az ember megnezi a horoszkopjak, akkor pre... szoval elore elrendeltetett.

Ma ugyan nem kedd van, de megjott kollega Bremenbol, meglepett egy kedves, sajat keszitesu naptarral Sando-rol, es persze rolam, mikozben rajta lovaglok. Rajta van ismerose is, amint lovagol (o nyomtatta ki), valamint kollega, meg a parja. De a legtobb kepen Sando van :) Imadni valo paci.

Kalandozasok kora avagy a II. fejezet

   Írta: Krónikás    a kronika, bremen kategóriá(k)ban

Eredetileg nem akartam kepet feltolteni magamrol, de most vagy csak a lovat mutatom meg, es akkor senki nem hiszi el, hogy ultem rajta, vagy megmutatom vele egyutt magamat is. Aki meg innen felismer, az ugyis ismer.

Ott tartottam, hogy kimentunk az istalloba. Itt buszken jegyzem meg, hogy ugye egesz hetvegen a Stall-rol beszelgettunk, es erre forditogep nelkul is tudom, hogy az magyarul istallo. Igen, 5 honap utan mar neha elfelejtek dolgokat. Ugy ertem a szavakat. Szoval kimentunk. A paci iszonyu jofej, Sando-nak hivjak, igazabol Sandokannak. A lovaglassal kapcsolatos elmenyeim eddig  a kovetkezokben merultek ki:

1) ~9 eves voltam, es nem is igazan emlekszem ra. A keresztanyam lanya akart lovagolni, engem meg siman felrakott az apam a nyeregbe addig, amig a palyara vezettek a lovat. Azt hiszem elveztem.
2) Talan 1999-ben tortenhetett, mindenesetre a motorbalesetem utan, amikor Vonyarcvashegyen az egyik istaloban egy fel oracskat lovagoltam. Mindenfele felelmeim voltak, mert a lo egy orias volt, a nyereg olyan fura, es sokkal tobb mindenre kellett figyelni, mint az autovezetesnel. Marmint a helyes ritmus, fol-le, mennyire fol, ne huppanj, hol szorits, mivel...
3) 2000-ben ujraprobalkoztam, ezuttal Nemesnepen. Itt a hotel direkt a vendegek reszere tartott nehany lovat, akik ugyan jo fejek voltak, amde hihetetlenul magasak.

Ezzel szemben a mostani elmenyem teljesen mas volt. A lo 157cm magas ott, ahol ezt merik (fene se tudja mi a magyar kifejezes ra, nem mintha a nemetet tudnam), a nyereg meg alacsonyabban. Raadasul a hulye europai zsoke-nyereg helyett kenyelmes, szormevel belelt amcsi nyerget kaptam. Az egyetlen, amire figyelni kellett, hogy ne essek le. Es mert a nyereg kenyelmes volt, meg erre se nagyon kellett figyelni. Mit ne mondjak, elmeny volt. Olyannyira, hogy otthon keresek egy lovardat, ahol hasonlo meretu lovakon, western nyergekben lehet orakat venni. Persze, ha megfizetheto...

Kalandozasok kora

   Írta: Krónikás    a kronika, bremen kategóriá(k)ban

Mint ahogy osapaink, en is eszak-nyugatnak  indultam kalandozni. Ezen a hetvegen eppenseggel Bremennek vettem az iranyt. Lehet en is jobban jartam volna, ha a huzat (Zug - hehe) helyett lora szalltam volna. Igy azonban meg kellett elegednem a Die Bahn nyujtotta szolgaltatasokkal. Amivel nem is lett volna problema, elismeroen nyilatkoztam rola stuttgarti kirandulasom soran. Osnabrück Hbf-on azonban a hangosbemondo eloszor arrol tajekoztatott, hogy leszakadt a felsovezetek, ezert hatarozatlan idore allva maradunk, majd alig 5 perccel kesobb toroltek az osszes bremeni jaratot. Szerencse a szerencsetlensegben, hogy egy Karola nevezetu pimaszul fiatal biologiahallgatot, aki epp hazafele tartott  Bremenbe, nem zavarta tarsasagom, mi tobb remekul szorakoztunk a tovabbiakban.
Mig Osnabruck 50 percnyire van Brementol, tovabbi 4 oraba telt, mig Hannoveren keresztul eljutottunk a vegallomasra. Mindossze 3 ora kesessel egy 3,5 oras  utvonalon. Mire megerkeztem, addigra elfogyott a sajtfondu fele, a maradekot ujra kellett melegiteni, es a borral torteno higitas sem lett sikeres. Allitolag. En ugyanis ehes voltam, es mindent megettem, amit elem raktak. Kiegeszitesul egy nemet, kellemes, lagy izevel szerenyen a hatterben meghuzodo nemet bort ittunk. Aztan kibontottuk a Csanyi Pinceszettol egy Chateau-Teleki Cuveet (*). A minosegi valtas erezheto volt. Kolcsey nyomdokain haladtunk, mikor 2-3 ora korul nyugodni tertunk, ahogy a nemzet koltoje mondotta "jo kedvvel boseggel". 




Masnap mar fel 10-kor talpon voltunk egy kiados reggeli utan (hagymas-szalonnas rantotta) megmutogattam a magyar pop-rock-nepzene gyongyszemeit, majd felfedeztuk Bremen ovarosat. Kedves, aranyos kisvarosnak tunik. Mindenutt karacsonyi dekoracio. A bremai muzsikosoknal megfogdostam a szamar mindket melso labat, amiert majd minden bizonnyal sok szerencse er. Remelhetoleg mihamarabb.

Az elmondasok alapjan az osszes erdekesseget lattam, a szuk uccacskakat, amiknek kulon nevuk, es amiket persze elfelejtettem, a St. Petri katedralist, a folyot, ami az Eszaki tengerbe folyik, teli vitorlasokat, kozepkori ruhakba oltozott kezmuveseket, kovacsolt rozsat, mezbort, forraltbort, kulonfele gyertyakat es ajandektargyakat. Ettem lohusbol keszult kolbaszt. Mindezt a folyoparton, illetve a karacsonyi vasaron. Rovid idore felmelegedtunk a Septermber nevu kavezoban, majd atmentunk a Nanking kinai etterembe. Kozben fogyasztottuk el a poharka forraltbort, minek kovetkezteben emelkedett hangulatban lattunk hozza vacsorankhoz. 9 ora is elmult, mire eszbekapvan atrobogtunk a szomszedos Meisenfrei Blues Club-ba. Nevevel ellentetben nem bluest jatszanak, hanem altalaban kokemeny rockot. Szombaton a Fireball lepett fel, csupa rockklasszikus top tent nem elert szamat jatszottak. A vegen egy Bob Marley szammal bucsuztak el, viccesen, vidaman. Ekkor vettuk eszre, hogy mar jocskan elmult hajnali 2 ora. Taxi helyett hazavittek minket, bar hivtunk volna taxit. A holgy, aki vezetett, nem igazan volt gyakorlott. S meg ha nem is a sajat kocsijat vezette, akkor is tulzott volt az a bizonytalansag, amivel a kormany mogott ult.

Vasarnap mindenki egy kicsit lassabban tert magahoz. Bar fel 10-kor ismet rapillantottam az orara, mivel kintrol nem hallottam zajokat, visszaszunyadtam a szokasos "csak meg 5 perc" erejeig. 2 oraval kesobb vidam szurcsoges, krakogas hallatszott ki a furdoszobabol, amitol szep nyugisan en is felebredtem. A reggeli szinte ebednek szamitott, aztan fel a bundabugyi, meleg also, dupla zokni, bakancs, irany az istallo.
A lovas kalandot holnap mesel el, ma kicsit beteg vagyok, es inkabb hazahuzok, lefekszem aludni. Ahogy igy belegondolok, ez se tul jo otlet, jeghideg lehet a lakas :(



* http://www.csanyipince.hu/boraink3.html

 

Teleki Villányi Cuvée
Minőségi száraz vörösbor

Két kitűnő szőlőfajta, a Kékfrankos és a Kékoportó találkozásából született meg a Chateau Teleki borcsalád egyik kedvence. E borhoz a Kékfrankos adta a karaktert, a gyümölcsös jelleget, míg a Kékoportó a bársonyos délvidéki borokra jellemző zamatot. Mélyrubin színével elbűvöli a poháron áttekintő borfogyasztót. Baráti beszélgetésekhez a legszerencsésebb választás.

 


India - eloszor

   Írta: Krónikás    a kronika, bremen, india kategóriá(k)ban

Ahh, lehet megyek Indiaba. Lehet nem. Attol fugg, kapok-e vizumot, meg be is kell oltani. Vicces.

Az egesznek az a lenyege, valoszinuleg megirtam mar, de most lattam is, hogy azt, amit en 2 ora alatt osszedobtam, azt az indiaiak majd 2 honapja csinaljak. Ma lesz valami uj verzio, azt majd csak hetfon fogom latni, mivel 14:00-kor lelepek irodabol, es felszallok egy bremeni vonatra. Kivancsi vagyok, mire jutnak. Meg persze arra is, hogy engedelyezik-e a kikuldetest...

Kozben migracioval kell foglalkoznom eleg durvan. Egyelore nem jutottam egyrol a kettore, de ezen surgosen valtoztatni kell. Lesz ra harom es fel oram a vonaton :(
Persze a sajat kis programocskamban is lennenek elintezni valoim, amit mas kollegak szivesen latnanak, ha azonnal kesz lenne. Valakinek prioritasokat kellene adnia, de persze senki sem teszi, foleg az egymassal ellentmondo feladatoknal nincs erre megfelelo szemely.

Ally McBeal, a koncert

   Írta: Krónikás    a kronika kategóriá(k)ban

Megerkeztunk, leadtuk a kabatokat, majd hirtelen megpillantottuk az egyik kolleganot. Frank meg mas ismeroseit is felismerni velte a tomegben, en meg csak szimplan rohogtem magamban az Ally McBeal rajongo notomegen, akik elcipeltek eletuk parjat. Volt elozenekar, egy helyes keletnemet srac, aki Hamburgban el mar 8 eve. A sajat verseit zenesitette meg egy szal gitarral. Na jo, nem volt egy virtuoz, viszont kellemes, tabortuzi, kavezoi dallamokat csalt elo.
Kozel fel oraig zenelgetett, egyre novekvo sikerrel.

Aztan megjott az a no, akire leginkabb a nok vartak. Egy igen elonytelen fekete izeben, amiben ugy tunt, koffermeretu segge van. Na ez volt az elso, ami feltunt. A masik, hogy szinte nem is latszott rajta az a 8 ev, ami az elso Ally McBeal epizod ota eltelt. Es meg csak nem is ultem tul messze a szinpadtol. (Keszultek fenykepek, kollegam digi es a sajat analog ketyeremmel. A digik eleg nagyok, majd lekicsinyitem oket, es akkor mindenki megnezheti jol.)
A koncertrol igazabol negy dolog hianyzott... dohanyzoasztal, kave, cigi, es egy hely, ahol tancolni lehet... A hangulat fergeteges volt, az utolso ket Ally McBeal dallal a tetopontra hagott, a raadasokat mindenki allva tapsolta vegig. Na igen, a vajtfuluek... persze nekem van egy csomo cd-je, meg anno Boblingenben el is loptak kettot. Eredetit. A mai napig meg tudnam fojtani egy kanal vizben a bunkot.
Na mindegy, kozel ket oran at tartott a koncert, szoval Vonda Shepard rendesen megdolgozott a penzeert.

En mar az elejen eldontottem - ha lehet, szerzek autogrammot. Nem, nem vagyok autogramm gyujto, van otthon egy dedikalt M.E.Z. albumom, egy Gospel egyuttestol egy masik, a Princesstol egy belepokartya, es ennyi. Nem szereztem Patrick Stewartol, Kate Mulgrowtol egyet sem, pedig ok a kedvenc kapitanyaim a Startrekben.
De itt van az az eloado, aki az egyik abbol a 3 eloadobol, akiknek minden lemezet (lehetoseg szerint) megveszem. Es a veletlen ugy hozta, hogy pont egy honapja vettem egy Vonda Shepard albumot, ami nekem me'g nem volt meg. Persze becsomagoltam a hatizsakomba :). Amikor mar a tobbseg elment, es a roadie-k a felszerelest pakolasztak, odamentem az egyik srachoz, aki ketszer gitarozott is a szinpadon. Hogy megoldhato lenne-e esetleg? Hat persze, tok aranyos vagyok meg minden...
Na ezt el kell kepzelni. Tehat itt vagyok en, 29 evesen. Hatamon a hatizsak, sot mi tobb, ketvallra vetve, es allok ott, mint egy tinedzser. Meg nekem is szinte lehetetlen elkepzelni. Szoval ott allok, neha dumalunk, hogy klassz volt, meg tetszett, amikor AC/DC-t jatszott a gitarral, meg hogy nem lehet Magyarorszagon Vonda Shepard albumot kapni. O meg biztatgat, hogy rogton jon. Persze en sasszememmel kiszurtam, hogy ket csaj jon ki az oltozkbol, szivem vadul kalimpalt a bordaim bortoneben, egyebkent tuti kiugrott volna a mellkasombol, es irany az otlozo... Betorni nem akartam, hat vartam addig, amig kijon, a bodyguard mogott. Rovid tetovazas utan sikerrel kinyogtam: "Would you mind giving me an autograph?" es nyujtottam a cd-t. Szerencsere neki volt alkoholos filce, kozben meg mar el is keszult egy sokszorositott foto, szinten alairassal (ezt ~2 perccel kesobb kaptam meg).

To felelotlen
Love,
Vonda

Megkoszontem, es elviharoztam, mert fogalmam sincs, ilyenkor mit kell csinalni. Kint ragyujtottam az elso szembejovo aschenbechernel, es remego kezzel szivtam az elso slukkolt. Aztan meglattam a ket gitarost, es alairattam veluk a koncertjegyet. A kovetkezo dialogot meg elcsiptem, mielott elmentunk:

"So, feeling better?"
"Yes, I feel better."

Jok voltak.

Az est fenypontja (a ferfiak szamara) az a momentum volt, amikor Vonda rongya (komolyan... egy darab rongy, amit hatul a hatan osszekotott) elszakadt. Marmint a kotofek. Rohanas atoltozni, addig a gitarpengetok feltalaltak magukat. Hihetetlen, de majdnem nagyobb sikeruk lett a rogtonzessel, mint Vondanak.

A koncert mely nyomokat hagyott mindkettonkben. Amugy meggyozodesem, hogy kollega csak azert jott el, mert tetszem neki. A buzi jelzot eroteljesen tagadta, raadasul mas rautalo magatartast sem tapasztaltam nala. Egyebkent miert jott volna el velem, egy altala tok ismeretlen csaj koncertjere. Meg azelott, hogy bevittem volna a cd-t az irodaba, es korbeadtam.
Utana meg elmentunk kajalni, a kituzott japan helyett egy spanyol helyre. Kagylo es rak volt a menu. Hatalmas kagylok, es kozepes meretu rakok. Egyszeruen, de hihetetlenul izletesen. Es pont akkora meret, hogy meg tudtam volna egy falatot enni, de egyebkent pont jollaktam. Az este tovabbi reszeben nehezemre esett nemetul beszelni. Viszont csodalatosan folyekonyan ment az angol.  Az este vegere eros angol akcentussal tortem a nemetet. Es nem azert, mert szant szandekkal csinaltam volna. Na jo... az utolso 10 percben mar azert :)ro

I know what

   Írta: Krónikás    a kronika kategóriá(k)ban

Megtalaltam angolul:

MIKLÓS RADNÓTI(1909-1944)

I KNOW NOT WHAT

I know not what to strangers this dear landscape might mean,
to me it is my birthplace, this tiny spot of green;
ringed now with fire, it was, once, my childhood rocking me;
I grew there as a fragile branch from the parent tree;
O may my body sink back to the life-giving soil.
This land is home to me: for if a bush should kneel
before my feet I know its name just as its flower,
I know who walks the road, whither and at what hour,
I know what it might mean if reddening pai should fall
dripping some summer dusk down the lintel or the wall.
For him who flies above it, a map is all he sees,
this living scape of beeing but symbols and degrees;
the reader of the maplines has neither known nor felt
the place where the great Mihály Vörösmarty dwelt;
what's hidden in the map? yes, barracks, mills, and arms,
but for me crickets, oxen, steeples, quiet farms;
with field-glasses he marks the crops and industries,
but I, the trmbling laborer, the forest trees,
the twittering orchards, vineprops with their tended grapes,
and the old granny in the graveyard where she weeps;
and what is targeted as rail or factory
is just a lineman by his signal-box to me,
and children watch him wave his red flag for the guard,
and sheepdogs roll and tumble in the foundry-yard;
and in the park the trace of loves who once loved me,
the honey taste of kisses sweet as bilberry,
and on the way to school you'd not step on a crack,
lest you'd forget your lesson, or break your mother's back;
the pilot cannot see that paving-stone, that grass:
to see all this, there is no instrument or glass.
For we are guilty too, as others are,
we know how we had sinned, in what, and when and where;
but working people live here, poets in innocence,
breast-feeding infants with their dawned intelligence,
and one day it will brighten, hid now in safety's dark,
till peace shall write upon our land its shining mark
and answer our chocked words in sentences of light.

With great wings cover us, O guardian cloud of night.

1944
« Elejére | Újabbak