Rajottem, hogy azert nem haladok a londoni kronikaimmal, mert utalok vacak dolgokrol irni. Vacak dolgok viszont eppugy hozza tartoznak az elethez, mint a jo dolgok.
Ott hagytam abba, hogy elindultunk London Stanstead fele. Az ut kellemes volt, blog szempontjabol unalmasnak mondhato. A repteren is mindent elinteztunk, becsekkoltunk, bementunk a biztonsagi zonaba, vettunk meg innivalot, par penny erteku kedvezmenyt is kiharcoltam magunknak (jart) a bekepzelt, holyag, angol eladonal, es leultunk varni.
Gyors reggeli utan kijelentkeztunk, Underground-ra szalltunk, leadtuk csomagjainkat a Liverpool Street vasutallomason (6,50 font / darab, rontgennel atvizsgalva, nehogy bombat robbantsak a csomagtarolonal), onnan el a Towerhez, fenykepkeszites a Tower-rol nappal, Tower-hid tomeges fotozasa. At a masik oldalra, kozben vigyazni, nehogy a szel lesodorjon a hidrol, masik oldalrol muveszkepek keszitese a Tower-ol, hidon vissza, Tower korbegyaloglasa vissza a metroig. Valahol feluton rajottem, hogy a harom vizholyag a ket talpamon asszinkron eloszlasban asszinkron jarokepesseggel jar egyutt. Orommel zuttyantam le az ulesre, hogy csupan ket megallo utan elhagyjam a meleg, eso es szelmentes metrot.
Vegre lekicsinyitettem tovabbi kepeket, amiket meg akarok nektek mutatni. Mert szepek. A Charring Crosstol gyalog setaltunk el a Westminsterig, ahol jopar kiserletet elkovettunk, hogy lefenykepezhessuk a Westminstert ejszaka (nem sikerult), a Big Ben-t ejszaka (sikerult), a London Eye-t, a Tower-t, a Tower Bridge-t.
Hosszu kavezas es rovid seta utan beugrottunk a londoni Underground-ba, es megprobaltuk kitalalni, hogy merre kukkolhatnank egy Asus EEE-t. 
Ez a bejegyzes is ket reszre lesz osztva, meghozza a kepek sokassaga miatt. Meg azert, mert sok mindent szeretnek elmondani.
Azt elozetesben el kellene mondanom, hogy imadom Londont. Nem tudom mennyi idos lehettem, amikor beleszerettem, ugy 10-14 kozott valamikor. Nem eleg, hogy imadom, de volt egy igeretem, amit 2004 januarjaban tettem Briannek, hogy legkesobb 2007-ben Londonban talalkozunk. Multak a honapok, es en nem jutottam el Londonba. Szerencsere Nagydarabnak volt kedve kidobni az ablakon egy tonna penzt, foglaltunk repjegyeket, szallast, es 30-an reggel fel 6-kor megerkeztunk a repterre. Becsekkoltunk, leadtuk a berelt autokamat, megneztuk a repteret, a kedvenc ujsagarusunkat, felszalltunk a repulore, es probaltunk eletben maradni. Reggelire tea tejszinnel, ala englander, magvas baguette sonkaval. A tele gyomor kivetelesen nem almositott el, hanem erot adott az elottunk allo orakra. London nincs tul messze, legalabbis Bonntol, alig tobb, mint egy oran at utaztunk. Helyi ido szerint 7:20 korul landolhattunk London Stansted repteren. Stansted-rol meg fogok par szot ejteni az utolso nap folytan.
