Húsvétkor meghalt a notebookom (végül nem írtam róla hosszabban - talán érthető, hogy tele volt akkoriban a nyúlcipőm), akkor kaptam egy új(abb)at. A véglegest aztán később, pontosabban múlt hét elején vettem igénybe. Ez sem új, de fele olyan súlyos, mint amit most a cégnél rendelnek és semmivel sem rosszabb, mint ami volt. Viszont könnyebb.
Kedden, miután életem legvacakabb indulási kísérlete állt a hátam mögött (ami szerencsés véget ért), sikerült indulás előtt 15 perccel összekuszáltatnom a raideket is. Ennek következtében anyámnak nincs internete, azaz nem tud skype-on hívni, azaz sokat kell majd fizetnem a telefonért. Ráadásul én még tartom magam ahhoz a szép magyar szokáshoz, hogy ha fizetek valamiért, akkor használjam is. Tehát én jelentkezem be anyám skype accountjával és én hívom fel őt - ugyanúgy ingyen.
Az élet szép.
Laptop elővesz, dugó bedug, telefonál, hallóz, a másik oldalon is - nem hallanak. Az élet mégse szép, ráadásul gyönyörű kerítésünket ez alkalommal kifeszítették - pár szem cseresznyéért. Hogy fulladna meg a cseresznye magjában! De lesz még nemulass! Veszek szúróst sövényt, aztán mászhat át azon, ha nagyon cseresznyézni támad kedve!
Gondoltam Nagydarabom fülese ment tönkre, tehát elővettem a másik fülest, az utit, amit azért vettem, mert kis helyen is elfér, bedug, telefonál, hallóz, a másik oldalon is - még mindig nem hallanak. Gondoltam tönkrement a kisfülesem, egy ideje nem használtam, berozsdált, eltört a drót, kütyü, ami kéthavonta tönkremegy. Sose lehet tudni, leápoltam lelkünket, ütöttem néhány homerunt és az ellenfelemet orrba (wii sports), nap lefeküdt és felkelt, meg én is.
Bejövén munkahelyemre kipróbáltam a kényelmes headsetemet (egyébként ugyanez van Nagydarabnak is), és láss csodát, nem működött a mikrofon. Beszélgetek Art-tal, említi, hogy neki is volt ilyen baja, említem, hogy de itt mikrofon van piktogramnak. Beszélgetünk arról, hogy piktogram nem minden, szerintem meg ha következetesen mikrofon van, akkor az legyen mic-in és ne line-in. Egyeztetünk típust, persze line-in. Elő a közli promarkt weboldala, meg az amazon, osztok szorzok, húzom a nyúlcipőt, nézek, veszek, fizetek. Az amazonnál lett volna persze olcsóbb, de plussz postaköltséggel már hasonlítható árban, nekem meg holnapra kell, tehát legyen prompt.
Irodába visszatérvén svájci (utánzatú kínai - vagy mégis eredeti?) bicskával bontogatom dobozt. Kis CD tok nélkül, kütyü, sok papír. Rajta HAMA magyar képviselete. Eszembe jut Váncsa, aki cikket írt "Az ember pedig bedug" címmel (vagy valami hasonlóval) a Számítástechnikába, persze nem találom (rákeresve a Bonni krónikákra jutok, már akkor se találtam).
Bedugom, és láss csodát, működik!