Bonni krónikák

2007.07.26.

Alig tudtunk elszakadni a Bryce Canyon-tol, foleg, hogy a muzeumlatogatas utan elallt az eso. Meg gyorsan visszarobogtunk a kilatohoz, es biztos ami biztos alapon lottunk par fotot. Aztan gyorsan osszeszedtuk magunkat, es alig egy oraval kesobb mar a Zion National Park bejaratanal alltunk. Nem untatlak benneteket mindenfele kepekkel, mert nincsenek. Vannak Nagydarab kepei, de azt meg gondosan orzi, meg vannak az en filmes kamerammal keszult kepek, amiket meg nem hivtam elo, es alig vannak Fujival keszult kepek. Azt mindenkepp el kell meselnem, hogy Zionban teljesen mas a kovek formaja, itt inkabb a szel es viz alakitja ki a lagy formakat. Rengeteg koszalikecske el a hegyen, amit kovetkezetesen hegyi kecskenek hivtam. A hegyi kecske azonban masfele allat. (Nekem uj, hogy a juhok, azaz birkak, baranyok is a kecskefelek csaladjaba tartoznak.)

Ziontol gyorsabban szakadtunk el, mert mire atertunk az alaguton, addigra sotet lett. Ahogy elhagytuk a parkot, komoly gondolkozoba estunk. Kifizettunk 25$-t, de nem lattunk semmit. Eredetileg ket naposra terveztuk az utat. Aztan meglattuk a park bejaratanal a hotel ablakaban a Vacancy feliratot, es dontottunk: itt maradunk.

2007.07.26.

Mazohistak vagyunk, dontottem el 3 nappal az elutazasunk elott, amikor hajnalban bevagodtunk az autoba, es elindultunk Zion es Bryce Canyon iranyaba. 4 es fel ora ut, mondta a google, de en meg sose jutottam el idoben A-bol B-be, mindig fel oraval, egy oraval kesobb erkezem meg. Mert ugye pisi szunet, kave szunet, es tankolni is kell.

Azert eleg jol haladtunk. Nevada hataraban megalltunk kavezni, meg talaltunk egy olyan kulvideki hotelt, ami meg kaszino volt. Na jo, ez mondjuk Nevadaban nem ujdonsag, mert csak ott lehet szerencsejatekot jatszani, meg az indianoknak a rezervatumokban.

A hotelban egyebkent volt Starbucks, ezert ittunk egy Coffee of the week-et.

Aztan mentunk tovabb, unalmasan, megalltunk kajat venni, de nem volt kaja a supermarkt-ban, ugyhogy McDonald's-ban reggeliztunk. Ebbe egeszen belejottunk, rantotta sult szalonnaval, tocsival, kecsappal meg kaveval.

Aztan elneztuk az elso kijaratot, es nem Zion-on keresztul mentunk a Bryce Canyonhoz, hanem ahogy a google is mutatja, felulrol celoztuk be a Bryce Canyont. (Az elso link wikipedia, a masodik a nemzeti parkok hivatalos oldala.)

Mar maga az ut is klassz, olyan vulkanikus teruleten maszkaltunk. Az is erdekes volt, hogy a tolunk jobbra levo fenyves szinte teljesen elszaradt. Balra ugy nezett ki, mint ha leegett volna minden. A kettot osszeadva arra gondoltunk, hogy erdotuz volt, es a hosegtol kipurcantak azok a fak is, amik nem egtek el. 

Utkozben ebedeltunk is, egy olyan elhagyott kajaldaban az ut szelen, ahol rendre sorozatgyilkosok szedik aldozataikat. 80-as evekbeli papirfigurak, ettol azt hittuk, hogy cowboy kalapos fazonok ulnek bent, de rajtunk kivul csak 1-2 ember lezengett, azaz kajalt. A kaja viszont jo volt, es az ara se volt rossz. A kavet viszont nem toltottek ujra, de nem is nagyon volt ra lehetoseg. Amint megettunk mindent, mentunk tovabb.

A Canyonban hideg volt, es esett az eso, es kulonben is undoritoan nyirkos ido volt. Azert a kotelezo turistafotozkodasra vigyorogtunk. Azert gyonyoru volt.

Valogatom a kepeket, hogy mit rakjak fel, es nehezemre esik a valasztas. Pedig az esos ido tenyleg nem kedvezett a fotozasnak.

Miutan kifotoztuk magunkat - egesz koran vegeztunk, a muzeum kozbeiktatasaval tovabb mentunk Zion fele. Zion nincs is messze, alig 100km-re talalhato a Bryce Canyontol, es egy jo oraval kesobb mar ott is voltunk. Megvettuk itt is a kotelezo 25$-os belepo jegyet, megtudtuk, hogy ha iden meg egy parkba elmegyunk, es 5$-ral tobbet fizetunk, akkor ebben az evben ingyen latogathatjuk az osszes parkot az allamokban.

Az osses kep egyebkent anyam "kis" Fuji digitalisaval (5megapixel, Zeiss optika) keszult, a "rendes" kepek elohivas alatt vannak. 

2007.07.25.

Tavaly nagy sikert aratott az O eloadas, ezert uden ugy gondoltuk - ugy gondoltam - hogy megint el kellene menni egy Cirque de Soleil eloadasra. Unokabatyam javaslatara a KA-ra kezdtunk el jegyeket nezni, de nem vettunk, mert az online jegyvasarlas eleg benan mukodik. Nem mondhatod meg, hogy hova szeretnel jegyet, csak annyit, hogy a 150$+TAX kategoriaba. Aztan a gep mondja meg, hogy sorban a kovetkezo jegy az a bal szele lenne, Te meg probalkozol tovabb. Mire Los Angelesbe ertunk, addigra eladhattak a szelen levo jegyeket, mert sikerult a kozepso szekcioban vennunk 3 helyet egymas melle.

A 150$ az fontos, a Ka-s es az O-s tapasztalataim utan ki merem jelenteni, hogy az olcsobb jegyek sokkal vackabbak. Foleg, hogy ezen a (legdragabb) kategorian belul is vannak vacak helyek.

A Ka csak este 7-kor kezdodott, a napot el kellett addig is tolteni. Keson kecmeredtem ki az agybol - persze akkor meg olvastam a Harry Pottert - aztan elmentunk a Hiltonba a Star Trek: The Experience show-ra. En, mint majdnem Trekkie, termeszetesen lelkesedtem az otletert, Nagydarab nagy Deep Space Nine rajongo volt, anyam meg ott volt "koloncnak", ot hidegen hagyta az egesz, de persze jott belunk mindenhova.

Egyszer regen a show volt turnen, voltak Becsben is, meg a kovetseget is felhivtam, hogy mikor is van a show, mert elmentem volna kocsival. Pechemre aznap volt az utolso nap, es nem aznap kezdodott, jol elneztem a reklamot es hoppon maradtam. A kiallitas nagyon hightech modon volt megcsinalva, de azert eleg nudli, foleg a 35$-os kedvezmenyes belepojegyhez viszonyitva.

Van viszont ket nagyon jo show, az egyik a Borg Invasion 4D, a masik meg a Klingon Encounter. Mindkettoben belehelyeznek egy helyes kis tortenetbe, az utobbiban meg az Enterprise hidjan is keresztulmesz. Sajnos fotozni tilos (persze jo penzert beoltozhetsz es csinalnak rolad a hidon fotot, de en ezt nem kertem, mert annyira nem vagyok trekkie), pedig tenyleg klassz kepeket lehetne csinalni, mar gondolkozom is egy kovetkezo latogatason (ha majd megint megengedhetem magamnak), hogyan tudnek egy gomb-meretu videot becsempeszni. A weblapon egyebkent van leiras mindket musorrol akit jobban erdekel.

Ha agyonutnetek se tudnam megmondani, hogy melyik show tetszett jobban, mindketto nagyon ott volt a szeren, a Borgban a 3D-s film + a borodon erezheto effektek nagyon jok voltak, szinte tenyleg a 25.szazadban ereztem magam, a Klingonoknal meg a repulest oldottak meg nagyon jol. Anyam szerint a Klingonos olyan volt, mint a Back to the Future a Universal studioban, szerintem is, csak jobb volt a film amit leadtak hozza.

Sajnos a legtobb foto pocsek lett, ami jo lett, azt kiraktam ide.

Ebed Quark's Restaurant-jaban volt, Nagydarab valami hihetetlen ocsmany szagu piat kapott verbor, vagy sor vagy miazistenkepp, viszont a Freezed Hydrogen, amit anyammal ittunk, az tok jo lett. Meg akkor is, ha az alkoholt nem ereztuk benne.

Nagy banatom volt, hogy nagyon szerettem volna valami szuper emlektargyat hazavinni, de a shop leginkabb csak ocskasagokkal volt zsufolva. Ami nem volt ocska, az meg annyira draga volt, hogy nagyon. Volt egy ilyen chip ize, amit allandoan pakolgatnak ossze-vissza, kulcstartonak alcazva, az pl. jol nezett volna ki, ha mar most nem kezdett volna lekopni rola a festek. Igy maradt egy polo+baseball cap combo, mert a Starfleet Acadamy pulcsi a ~70$-os arukkal mar budzsen tuli kiadas lett volna. Pedig meg az nezett ki a legjobban. Persze vehettem volna egyenruhat, de az mar tul trekkies lett volna, kulonben se tudtam volna karnevalon kivul hordani, oda meg sajnaltam volna.

Innen Nagydarab kedveert elmentunk a Hard Rock Cafe-ba, persze eloszor a Hotelbe mentunk (vegre en is talaltam a Shopban nekem tetszo holmit - nem vettuk meg), de aztan megtalaltuk a Cafe-t is. Jol bevasaroltunk, aztan inkabb ugy dontottunk, hogy megsem megyunk el a Titanic kiallitasra, mert akkor mar nem ernenk idoben haza. Anyam meg nagydarab meg vasalni akart, szerintem tok foloslegesen szivattak magukat, es nekem lett igazam. Vasalas utan, indulas elott, meg becsobbantunk 15 percre a medencebe - amiota itt vagyunk, eloszor.

Az eloadasra pont idoben erkeztunk, epp csak leultunk, es mar kezdodott is. Nem nyugozott le annyira, mint tavaly az O, talan azert, mert pontosan azt nyujtotta, amit elvartam, es nem tobbet. A tortenet lassabban indult, de amikor felporogtek az esemenyek, akkor nagyon latvanyos volt. A zene, a fenyek, meg amit az emberek csinaltak a falon - mind, mind, csodalatos es lenyugozo volt, masfel oraba elvitt bennunkent valami tavolkeleti meseorszagba, hogy elmeselje nem masnak, mint a jonak es a rossznak a harcat.

Eloadas utan hazarohantunk atoltozni, onnan a Mirage-hoz, hogy megnezzuk a vulkankitorest, aztan bementunk enni a California Pizzahoz. A foetel nem volt rossz, de enem is kulonleges, viszont kertunk egy fahejas almaz izet, a tetejen egy gomboc fagyival, es azt se tudom, milyen morzsat szortak ra, annak meg ilyen karamelles ize volt, de nyamm, fincsi. Sajnos elozoleg olyan jol laktunk, hogy csak Nagydarab tudta elfogyasztani, megrovo tekintettel nezve ram, hogy most akkor egy szot se a pocakjarol, ha mar megevett szepen mindent. Persze o csak egy levesket evett, mi meg tesztas etelt, de akkor is, mindent megenni kerem, az komoly teljesitmeny.

Ha jol emlekszem az ejszakat egy furdozessel zartuk, a viz meg mindig testmeleg volt.

Ez volt egyebkent az elso nap, ahol 100 fahrenheit fole ment az autoban a homero. Volt 101F is, de ott elremegett a kezem, nem olyan egyszeru menet kozben fenykepezni.

Igy vegul elmondhatom, hogy a bejegyzes nem is a Cirque de Soleilrol szol, de azert ott is voltunk, csak onnan nincs fenykep, se video, hogy jobban meselhessek rola. Jo hir az erdeklodoknek, hogy nem csak Vegasban vannak, hanem szerte a vilagban, vannak Amszterdamban is pl. de talan kozelebb is. Jo szivvel tudom javasolni, erdemes megnezni, es nem csak ez a ket showjuk van, hanem egy csomo, amirol en meg csak nem is hallottam.

2007.07.24.

Meg Bonnban rendeltunk meg harom jegyet a Grand Canyonba egy kis helikopterezesre. Mar kora reggel uton voltunk, ezuttal nem volt problema felebredni, hisz minnel korabban utra kelunk, annal tobb idot toltunk a canyonnal. Az ut hosszu es unalmas volt, es itt derult ki az iGo elso hibaja, Nevada es Arizona a Hoover Dam-nal nem passzol egymashoz, mondhatni nincs folytonos ut, habar azon keresztul mentunk.

Sebaj, szerencsere nem vagyunk teljesen tokkelutottek, es  jo elore kinyomtattuk a googlemaps-rol is az utvonalat. Ut kozben aztan az a termeszeti jelenseg fogadott bennunket - amikor mar szinte majdnem teljesen elaludtam a dogunalomtol - hogy ket, egymas mellett levo viharzonan haladtunk keresztul, es akkor volt csak nemulass, amikor ez a ketto erintkezett egymassal.

90 fahrenheitrol percek alatt esett le a homerseklet 60-65 fahrenheitre, mi pedig vacogtunk, amikor kiszalltunk a kocsibol, hogy lefenykepezzunk nehany villamlast.

Szerencsenk volt, mert mire masfel-ket oraval es 100 merfolddel kesobb megerkeztunk a canyonhoz, mar nyoma se volt a rossz idonek. Na jo, nehol egy egy tocsa, de az is hamar felszaradt. Gyonyoru orakat toltottunk ott, illetve lehet hogy csak perceket, mert ugy eltunt az ido, es a ter, illetve a ter az ott volt, az a hatalmas az oriasi, a mely, a voros, sarga, fekete, es kek es zold es barna, es a szivarvany minden szine, mind a kovekben elrejtve, evmilliok, ami alatt kivajta a  masfel kilometer mely arkot az a picike folyocska, ott valahol messze, elobukkanva ket hegy kozott. 

Nem, most nem gondoltam ugy, hogy "igen, megcsinaltam!". Most ott voltam, ereztem az esotol felerosodo illatokat, most lattam a Coloradot. Eles volt minden, mintha a joisten betoltotte volna az egeszet a Photoshopba, hogy egy kicsit jobban lenyugozzon a fenyekkel es a szinekkel.

Lenyugozott.

Aztan megneztuk az IMAX filmet, amit a Grand Canyonrol, az ott regen elt emberekrol es a tortenelemrol mutattak, es mar egeszen beleeltuk magunkat a repulesre.

Aztan oda is eljutottonk, es ha nem is egeszen zokkenomentesen, de meglett a jegyunk is. Igaz, 20 perccel rovidebb ut, es 180$-ral kevesebbet fizetve, de repultunk. 

Igy lett Nagydarabbol magyar, belolem a sajat anyam, anyambol meg emigyen en (a ket nemet apa es fia), hogy en uljek a pilota mellem, miutan anyam beparazott, hogy egyszerre ket geppel vegye fel a canyont.

Mit is mondhatnek? Ha arra jarsz, akkor vedd meg online a jegyet (10-20% kedvezmeny). A tarsasagot nem ajanlom, bar ez inkabb a korulmenyeknek koszonheto, a pilota pl. tok jo fej volt (es tok ari is), a helikopterrel sem volt semmi baj. Szoval vedd meg a jegyet, ha megengedheted magadnak (fejenkent 130$-tol kezdodnek a jegyarak), mert megeri madartavlatbol szemlelni ezt a csodat.

Mar sotetedett, amikor leszalltunk, gyorsan bedobtunk valamit a Wendy's-ben (akkor voltam ott utoljara, amikor volt Wendy's a Blahan, es ott volt vasarnap estenkent a Startrek-klub), elotte meg vasaroltunk mindenfele indian (red indian) cuccot, amire rairtak, hogy native american product. Igy vettunk cd-t, ekszert (amit anyam valamiert nem talal, es en se tudom hol van), kocsogot, meg a jo eg tudja mi mindent rengeteg penzert.

De jo volt, szep volt, megkoronazasara az egesz napnak, ugyhogy elegedetten (es kicsit faradtan) autoba ultunk, es visszaindultunk Vegasba. Este meg lefotoztuk a Hoover Dam-et ejszaka, az en kepeim pocsekak lettek, de remelem Nagydarabnal van 1-2 hasznalhato. 

2007.07.23

Nehezkes ebredes utan elmentunk vasarolni, foleg innivalot, meg elmentunk reggelizni. A Treasure Island lett volna a cel, de eltevedtunk - nem a Stripen laktunk, hanem egy utcanyira onnan, es ez pont eleg volt ahhoz, hogy elvesszunk a parkolok kozott - aztan kilyukadtunk a Venetian-nal, es delre mar olyan ehesek voltunk, hogy inkabb ott reggeliztunk. Es vegre volt igazi presszo kave, igazi gepbol, olyanbol, amilyeneket 20 eve hasznalnak Budapest kavezoiban. Anyam szerint finom is volt, en inkabb maradtam a hosszukavenal, mert lassan eltunyulok, es mast se birok inni, csak ezt a lottyot.

Egyre volt valami megbeszeles megbeszelve, en azt hittem, hogy az RCI-sekkel, es mar keszultem jol megmondani a velemenyem, de csak egy fuzetet kaptunk, hogy itt meg ott felaron meg kedvezmennyel bemehessunk.

Az se rossz, gondoltam, es atmentem a recepciora hoborogni. Nem sikerult. A holgy rogton megkerdezte, miutan eloadtam banatomat, hogy akkor mi most at akarnank koltozni, mondtam, hogy igen. Mondta ezt tudja adni, ott mintha mas lenne a legkondi, de itt van a kulcs, nezzuk meg, es szoljunk vissza, ha koltozunk. Megneztuk, mas volt a legkondi. Szoltunk, hogy kellene, mondtak, hogy akkor kitakaritjak, aztan ha visszajovunk a varosba, akkor szoljunk a kulcsokert.

Ha Vegasban fel napod van, akkor negy dolgot tehetsz. 1) doglesz a napon a pool mellett 2) bemesz az egyik casinoba es jatszol 3) vegigmesz a Strip-en, es akkor este megcsodalhatod ujra - lam, maris lattal mindent, amit Vegasbol erdemes 4) elmesz a Hoover Dam-hez. Mint kronikus latnivalo vadaszok az utobbi mellett dontottunk, meg akkor is, ha mar voltunk ott. Nagydarab nem, es ez egy kotelezo gyakorlat, ha mar ott jar az ember. Talan ha 60km-re van a varostol, az igazan nem tavolsag. Itt letunk alatt most lattuk, hogy a homero digitalis higanyszara eloszor folkuszott 100 fok fole (100 fahrenheit==37,8 celsius) es ott is maradt. Akinek egyebkent ismeros lenne a hoover dam-i terep, le se tagadhatja, hogy jatszott Half Life-ot.

A cim egyebkent "atkozott gat"-at jelent, a gat nincs elatkozva, de a gaton dolgozok szeretnek viccelodni. Amugy is vicces emberek. Volt egy kialitas is, ott megneztuk az 1930-as evek mobil telefonjat (lasd balra), amit az epitkezesnel hasznaltak a robbantasok egyeztetesere.

Az epitkezes gigantikus volt, klassz kis doku filmet vetitettek elotte, elmondtak hogy hany tonna betont ontottek ki, meg hogy abbol hany kilometer autopalyat lehetett volna epiteni, es hogy milyen uj eljarassal szaritottak a betont, aminek - ha ugy csinaljak mint regen - 125 evig kellett volna szaradnia. Akit jobban erdekel, nezzen el a wikipediara, meg egyeb relevans oldalakra.

Maga az egesz gat egyebkent lenyugozo. Biztos van szebb, es nagyobb, de nekem ez a legnagyobb, amit valaha is lattam. Aztan meg 1931-36 kozott epult, egy ipari oskovulet. Sot, biztos van nagyobb, mert ez csak egy "kozepes" meretu gat.

Az mindenesetre biztos, hogy meg igy se lenne jo, ha terroristaknak sikerulne felrobbantani, pedig mar vagy 20 eve majd minden ilyen temaju filmben feldolgozzak ezt, mert nem csak arrol szol a dolog, hogy kihunynak Vegasban a fenyek (es megszunik mukodni a legkondi), de elfogy a viz is, es nem csak ott, hanem Los Angelesben is, meg egy csomo mas helyen. Az pedig vegzetes lenne a farmerekre, akik a gat adta vizzel tettek termove a sivatagot, es vegzetes lenne azokra, akiknek az ivovizet szolgaltatja, mert szomjasak maradnanak, es egyebkent vegzetes lenne ugy altalaban, mert a Lake Mead-ben felgyult viz, 6 inch (vagy 6 centi?) magasan beborithatna Philadelphia allamot, hat kepzeljuk el, mit tenne, ha ott attornek a gatat. Vagy inkabb el se kepzeljuk, majd megepul nemsokara az elkerulo autopalya, es akkor mar csak a turistak fognak atmenni a biztonsagi ellenorzesen, nem pedig mindenki.

2007.07.22.

Ott hagytam abba, hogy elbucsuztunk Liatol. Kimentunk a rent-a-car-hoz, leadtuk a kocsit, bebuszoztunk LAX-re, ezt mar megszoktuk, es rutinosan csinaltuk, becsekkoltuk magunkat a delta-nal - ennek mind meg kellett tortennie, mert nem sokkal kesobb ultunk a repulon, van bizonyitek is, sot, ami ennel fontosabb, hogy van egy tonnanyi elmenyem abbol az idobol, amit Vegasban toltottunk. A repter egyebkent ott van a Strip mellett, lattunk minden nagyobb hotelt, es nem ertem, hogy tavaly hogy a fenebe nem hallottuk a zajt.

Erkezes utan az elso, ami - mondhatjuk nyugodtan - mellbe vagott, ugy este 9 korul, az a levego volt. Meleg. Erzesre 30 fok. Legalabb. A masodik, ami mellbe vagott, miutan kiertunk az elefantormanybol, azok a felkaru rablok hangja volt. A repteren. Mindenfele orias plakatok, Blue Men, Celine Dion (az utolso evad, amikor fellep Vegasban), egy csomo lokalis hiresseg, buveszek es enekesek, Toni Braxton. Aztan mentunk az orrunk utan, a csomagkiadoba, es ehhez beszalltunk egy vonatba. Azt hittem a pofam leszakad, de tenyleg, egy olyan helyes kis ket kocsis vezeto nelkuli metroszeruseg volt, ami percekig vitt minket a sotet alagutban. A kocsiban persze nem volt sotet, ott volt vilagitas. Aztan megerkeztunk, es rovid varakozas utan megjottek a csomagok is. Ezek szaporodtak, ha darabszamra nem is, de kilora mindenkepp (persze, mindenhol vasaroltam megint konyveket, egyet a Gettyrol, egyet a Ford Museumrol, egyet a joegtudjamirol...).

Aztan - mondom, rutinosan - irany a rent-a-car busz (kozben megfulladtunk, leizzadtunk es ujra megfulladtunk a melegtol). A rent-a-car busz egy helyre kis kolcsonzo kozpontba vitt minket, hogy aztan vegtelennek tuno sorba allhassunk az Alamonal. Az Alamo az (egyik) legolcsobb autokolcsonzo, raadasul jo kis kocsijaik vannak. Aztan rajottunk, hogy hogyan kell kezelni az automatat, es en sokkal gyorsabban kezeltem, mint a szomszed PC-nel allo fazon, hiaba a rutin kerem, az evek rutinja, tapis kepernyon csak tudom, milyen adatokat kell leadni. Es beadtam, hogy Nagydarab (A. hivta igy, nekem meg megtetszett), jogsija lejar majd 2099-ben, mert Nagydarab jogsija soha nem jar be, es a rendszer ezt is elfogadta. Vegul kinyomodott alul a papir, o kiszallt a sorbol, kilepett, mi meg leleptunk. Megint Chevrolet-nk lett, azt jo vezetni, nem olyan ugrabugralos, de mindent lehet rajta allitani, kormanymagassagot, dolesszoget, nagy es kenyelmes, es nem is fogyaszt olyan sokat, mint mondjuk a Pontiac.

Az okostojasom most egesz gyorsan megtalalta a muholdakat, talan mert nem repultunk olyan messze, mint amikor Detroitbol LA-be, es jol meg is mondta, hogy merre kell mennunk. Amugy megint a Grand Canyon felett repultunk, es arrol almodoztunk, hogy majd milyen lesz, amikor nem 10.000 meterrol nezzuk, hanem a helikopterbol. Egyebkent a Canyon meg 10.000 meterrol is tekintelyes meretu hasadek, meg akkor is belefer onnan fentrol az ujjam, ha nagyon hunyorgok. Nagydarab csinalt kepet, majd megmutatom, le kell majd tole nyulnom azt a 20 giganyi kepet, mert az enyemek elohivas alatt vannak, es ra fog menni a maradek penzem, ami meg nincs.

Megtalaltuk a hotelt, becsekkoltunk, orultunk. Nem kellett volna. Egy apartmant kaptunk, azt megszoktuk az RCI-nel, de az RCI-nel egy bizonyos szinvonalat is megszoktunk. Majd beszkennelem a Teneriffen kapott szobankrol a kepeket, azok voltak eddig a legeslegjobbak, ez meg nem akadalyoz meg bennunket abban, hogy innentol ne ezt varjuk el.

Ez itt az, ahogy a legkondink hangzott, amit ejszakara ki kellett kapcsolni, mert nem tudtunk mellette aludni. Egyebkent ismert ket fokozatott, Low meg Hi, mi meg decibelben se tudtunk kulonbseget tenni a ketto kozott. Ejszaka eddig ismeretlen, kesobb keringesi zavaroknak diagnosztizalt (aka Dr. Nagydarab) problemaim leptek fel, szedultem es gyenge voltam, es csak ulve birtam meglenni, mert fekve elindult az agy. Neha azert bekapcsoltuk a legkondit, es neha el is aludtunk mellette, amikor mar nem birtuk ki, es muszaj volt valamit tenni. Az igazsaghoz hozzatartozik, hogy az egyebkent szivproblemakkal kuzdo anyam, aki meg mindig tobb mint 2x annyi idos, mint en, a budapesti 40-en fokon edzodott, mit neki tehat a vegasi 80-90 fahrenheit (26-32 celsius) - hajnalban. O bekesen aludt, es masnap se szamolt be semmilyen szokatlan szivdobogasrol, mint en.

2007.07.22.

Utolso napunk LA-ben. Kegyetlen, de megint eljott ez a nap, es kevesebb idot hagyott nekunk, mint tavaly. Reggel reggeliztunk, osszepakoltunk, orrot piszkaltunk, aztan... szoval az ugy volt, hogy nehanyan meg noverkemeknel aludtak a buli utan. Egy Tibor nevu fazonnak meg a kocsikulcsat is elvettek, mert olyan jot mulatott, hogy az asztalon tancolt (mindenfele ritmuserzek nelkul). Aszondtak, a kulcs anyamnal van, akit persze nem ismert, es minden notol megkerdezte, hogy O-e az aki. Aztan megtalalta, es anyam mondta, hogy de nala nincs kulcs. Es valoban. De a ferfi azert korbeudvarolta, hatha megis kicsalja belole a kulcsokat, mint hollo szajabol a sajtot a roka. Apropo sajt, Frank rengeteg sajtot evett, es meg izlett is neki. Talan a vegen megtanulja, hogy az nem is olyan rossz. Vajon en is megtanulom, hogy a mindenfele haboktol (kiveve tejszinhab) nem kell undorodni?

Tibor aztan autoval ment el, mert tobb oran at nem ivott, es azt mondtak, most mar oke (Amerikaban sem szabad am inni es vezetni), de nehanyan nem voltak okek. Mi meg lent aludtunk volna a terasz mellett, ahol a tobbiek dajdajoztak, es ezzel nem lett volna baj, ha nem pont a haloszobankun keresztul jarnak wc-re meg a konyhaba. De aztan ok is lefekudtek aludni kanapera, meg halozsakra, meg ki tudja hova.

Reggelinel aztan egyutt reggeliztunk veluk. Egy kislany is maradt, es nala meg kellett varni, amig az anyukaja erte jon. Az anyuka meg elintezett 1-2 dolgot, addig is ugye ott van az ingyen bebiszitter. Mi meg addig lementunk a Beachre (kozben megneztuk az uvegtemplomot, meg korbementunk a felszigeten), hogy majd sogorral ott talalkozunk. A talalkozo nem jott ossze, mi nem tudtuk ot elerni, o meg valamiert nem tudott visszahivni, nekem van egy tippem, hogy miert (en se tudom visszahivni anyamat nemetben, hanem ki kell valasztanom a kontaktbol es csak ugy tudom felhivni). Ezert egyedul ettunk churro-t, ami itt persze mas volt, mint Madridban az, amit a forro csokihoz kaptunk, aztan sorban alltunk, hogy homart egyunk, de hiaba volt tomve a kifozde a higienias allapota nem volt igazan szimpatikus. Ugyhogy helyette halasztunk gyongyoket, 13$-ert (ez Vegasban 13-15$+TAX kozott volt), anyam ikergyongyoket halaszot, en egy nagyobbat mint tavaly, de Frank kifogott egy oriasit. Mar csak meg kell tudnunk, hogy a gyongyok tenyleg annyit ernek, mint amennyit rairtak.

A gyongyostol lementunk a strandra, es en nem tudtam segiteni magamon (can't help myself) levettem a cipot, lecipzaroztam a nadragom, levettem a felsom (bikini felso azert volt rajtam), es irany a viz. A viz elsore jeg hideg volt, masodikra is, harmadikra mar nem annyira, utana meg el se tudtam kepzelni, hogy kijojjek belole. Na jo, csak terdig alltam a vizben, de akkor is. Szoval setaltunk jobbra, meg setaltunk vissza, aztan vizes gatyaval (felcsapott egy hullam) bementunk egy ir kocsmaba es kajaltunk. Onnan hazamentunk, hogy utrakeljunk, mert meg szerettem volna beugrani noverkemhez a boltjaba, hogy elbucsuzzunk tole. De nem kellett, o jott haza, addig anyammal meg nagybatyammal beugrottunk a jakuziba, Frank meg nem akart, nem tudom miert. Pedig hely lett volna eleg. 

Aztan megjott Lia, mi feloltoztunk, elbucsuztunk, es tok buszke vagyok magamra, mert nem bogtem, csak elszorult a torkom es surun pislogtam.  

Szulinapi kivansagom volt, anyam kerdezte, hogy mit szeretnek, hogy ha mar egy napon szuletunk, akkor en szeretnem angolul a HP7-et. A 6-ot internetrol letoltve olvastam angolul, mert nem birtam megvarni a magyar megjeleneset, de eddig minden konyvet magyarul vettem meg. Edes anyanyelvem a magyar, meg akkor is, ha neha mar torom, es ezeket a fura HP szakkifejezeseket ugyse ertem angolul. Raadasul a magyar szerzok sikeresen atforditottak nehany dolgot, hogy azt ne mondjam, Snape-bol Piton lett, es ez csak egy a sok kozul. De ezt az egy konyvet, ezt szerettem volna. Anyam persze hogy vegye meg egyedul? Nem vezet autot, nem beszel angolul, es kulonben is, ha nem muszaj feltalalnia magat, akkor inkabb szeret elveszettnek tunni. Sebaj, majd segit nagynenem! Segitett is, megkaptam tole ajandekba. Anyam azota "dul-ful" (persze nem), hogy megis, akkor o mit vegyem nekem. Mondtam, vedd meg magyarul. Arra meg varhatok, talan karacsonyra megkapom.

A konyvet meg aznap elkezdtem olvasni, de a suru programunk miatt egy hetig tartott a vegigolvasasa.  

*Breaking news* ma a repteren a minibusz nem tudott beallni oda, ahol az utasokat (engem) kidobhat, mert egy darab stretch-hummer-limo (berelt) meg egy darab roman repteri minibusz elfoglalta a helyet. Egyebkent ilyen stretch-hummer-limo-t Vegasban lattunk rengeteget (majd kesobb lesz rola szo), masfelol meg vicces, hogy Ferihegy 1-en egy ilyen berelt csoda var valakit. Persze lehet, hogy a valaki nem fapadossal erkezik, hanem magangeppel.

2007.07.21

Az kerem a helyzet, hogy megint oregedtem. Ez latszik abbol, hogy az utazas elott a fodraszom kijelentette, legkozelebb johetek festesre, mert az osz hajszalaim a sotet hajamon tulsagosan kirinak, es tulsagosan sokan vannak mar ahhoz, hogy kitepkedhessem. Nem mintha valaha is kiteptem volna oket, amikor keves volt (<5 szal), akkor vicces volt, most meg mar ugye nem lehet.

Oregszem, es ha mar Los Angelesben oregszem (jovore nemes egyszeruseggel majd csak Jozsef Attila koltemenye fog itt allani), akkor unnepeljunk a csaladdal. Hulye picsa voltam, kiharcoltam magamnak egy BBQ-t, ami jo, mert a sogorom istenien suti a grillen a grillre valot, gondoltam ott leszunk csalad (4+2+2+mi [3]) meg az a 3 ember, akit meg LA-ben ismerek, es akkor jok leszunk. Mindenkinek lesz kivel beszelgetnie. Ehhez kepest noverkem megszervezte az evi gardenpartyt, 70 meghivott, meg a jo eg tudja. Sogorom uzletfelei, tancosok, magyar haz, meg ugy egyeb ismerosok.

Elozo nap megtudtam, szo szerint rosszul lettem. En kis bulira vagytam es ize... Vegul sogor lemondta az uzletfeleit (ezzel csokkentve Frank eselyeit a sikeres kommunikaciora - habar reszegen mindenki jol beszel nemetul), es csak 30 magyar melle asszisztaltunk, ahogy elvezi a nagybatyam borat, palinkajat.

Na nem volt rossz a buli, igazan jo akkor lett, amikor mar hazament mindenki, aki csak enni jott, es csak az igazan hard core bulizok maradtak.

Elotte azonban - foleg, hogy ne zavarjuk a buli elokeszuleteit - leleptunk Catalina szigetere. Masik nagyon jo okunk a lelepesre az volt, hogy mar tavaly is at akartunk volna menni, de nem jott ossze. Most azonban volt ido es alkalom, de nem volt hajo. Azert talaltunk. A Catalina Express eleg surun jar, mi ennek ellenere keson ertunk a szigetre. Keson is indultunk el, de azt se szamoltuk, hogy egy ora helyett, majd ket oran keresztul fogunk hajokazni, mert meg beiktatunk a szigeten egy masik kikotot is. A hajokazas nagy reszet ataludtuk, pedig azt mondjak az a legszebb az egeszben. San Diego, a nap kifarasztott bennunket. Amugy se mertunk kimenni a fedelzetre, pecsenyere sultunk mindannyian, kiveve anyamat, aki egesz evben kint van a telken, es amint kisut eloszor a nap, maris furdoruhara vetkozik.

Szoval megerkeztunk a szigetre, sutott a nap, strand (kicsi, mert epp aradt), palmafak boltok, minden, mit a turista szem-szaj maganak megkivan. Elsokent kerestunk wc-t, mert a hajon nem a legjobb wc-re menni, amikor hullamzik, utana kerestunk helyet, ahol vehettem magamnak napszemuveget, mert azt otthon hagytam (marmint a hazban), aztan elmentunk enni, lattunk egy jo kajaldat, de tul hosszu sor allt elotte, valoszinuleg nem kerultunk volna sorra, nem fejeztuk volna be az evest, mire elindul visszafele a hajonk, ezert inkabb elmentunk abba a pizzeriaba, amit a nagybatyam javasolt. Bepakoltattuk a kajat, kiultunk a strandon, a palmafak ala, neztuk a kek eget, a zoldeskek vizet, ettuk az isteni pizzat. Igen, meg ha nem is kepzeltem el semmit a szulinapomra, de ez valahogy ott volt. 

Seaworldben mar voltunk tavaly, de ha azt kerdezik, hogy hova menjunk es a Universalbol, Disneylandbol vagy Seaworldbol lehet valasztanunk, akkor en a Seaworldre szavazok. Eredetileg valami Wildlife parkba akartunk menni, de mert dog meleg van, a dogok meg olyankor behuzodnak az oduikba, meg a fak ala, ezert inkabb olyan helyre akartunk menni, ahol lehet is valamit latni. A Seaworld meg egy ilyen hely, meg ha Frank szkeptikus is volt az elejen, hogy ott produkaltatjak a szegeny allatokat, mint a vasari majmokat. Amiota azonban voltunk a barokk lovasiskola bemutatojan, azota tudjuk, hogy az ilyen flancosnak es allatkinzonak tuno gyakorlatok pont ugy hatnak rajuk, mint rank az, amikor mindenfele kinzoeszkozokkel kinozzuk magunkat a fitness/body builder teremben, hogy egeszsegesebbek legyunk.

Tuljutva a ketoras utazason Los Angelesbol San Diegoba, egesz koran megerkeztunk a parkba. En a vegere mar a kisvukvadasz mozgalmat inditottam magamban, ra kellett jonnom, hogy megse tudok menetiranynak hattal ulve autozni. Pedig vonaton regen ment. A legrosszabb a dugos resz, ahol gaz-fek-gaz-fek valtakozik. Azert San Diegoban jo volt. Ketszer bealltunk a kasszahoz (egy jeggyel kevesebbet vettunk), aztan vegre bejutottunk. Irany Samu showja, mint tavaly is. Lelki szemeim elott lattam, hogy iden jopar tekercs filmet el fogok arra hasznalni, hogy Samu, Samune es kis Samu kiugrik a vizbol, csokolodzik az idomarral edzovel, meg hogy froccskoli a nezoket. Aztan helyet foglaltunk, levetkoztunk, bekentunk magunkat, vettunk kolat, popcornt es hotdogot, elerzekenyultuk (na jo, en elerzekenyultem) a hatasvadasz kezdesuktol, hogy milyen jo amerikainak lenni, es mennyire szeretjuk a katonainkat, aztan elkezdodott a show.

Nem, semmi nem volt a showban, ami uj lett volna, megis ugyanazzal a lelkesedessel kattogtattam a fenykepezogepemet. Most cserelgethettem az objektiveket is (tavaly csak a gyari volt meg), majd kiderul, milyen lett. Ez a rossz a negativra torteno dolgozasban, varni kell. Ez a jo, hogy amikor elohivod, egyreszt kapsz ajandekot, masreszt ujra ateled, mert ujra atnezed azt, ahol voltal. Ez a digitalisnal szerintem nincs meg. Meg 100 eves negativrol meg mindig elo lehet hivni a kepeket, de neha mar a 2 eves dvd is olvashatatlan.

Samurol ebedelni mentunk onnan a delfinariumban, megneztuk a tengeri teheneket, simogattunk rajakat, volt megint pet rules! show, ami "tokari", neztunk capakat, tengeri halakat, azt a nagy izet is, ami mozdulatlanul nez ki egy uregbol, es olyan a szine, mint a konek. Nem biztos, hogy ebben a sorrendben. A fokakat iden se neztuk meg, de nem is bantam. Este viszont megneztuk a Samu Rocks-ot, ami egy uj show, tok jo zenekkel meg fenyekkel, persze szigoruan sotetedes kornyeken, hogy ne lehessen jo felveteleket csinalni. Anyam mondta is, de jo lett volna ezt felvenni videora, de hat pont o volt, aki sokalta a szazast a HDD-re rogzito kamerara. Igy most nincs video, illetve van, de csak olyan, amit egy digitalis fenykepgep fel tud venni.

Amikorra mindent megneztunk, amit akartunk, a gyerekek mar hulla faradtak voltak. Na jo, a felnottek is. Elmentunk tankolni, a gyerekek kaptak ennivalot utkozben, azzal a felkialtassal, hogy mi majd a haznal levo hawaii kajaldabol eszunk valamit. A kajalda persze zarva volt, a tej elfogyott, joejt puszinak maradt egy pohar almale, de sebaj, mert estimeset nem kellett meselni ahhoz, hogy elaludjak.

2007.07.19

Getty centerben eltoltott egy nap utan egy kicsit felgyorsitottuk az esemenyeket - elvegre kerem szepen nem pihenni jottunk ide, nekunk itt dolgunk van. Elso utunk a Gamble House-hoz vezetett. Ennek nem tudom, hogy van-e barmilyen koze jatekhoz, de azt hallottam rola, hogy ha letezik tipikus es egyben hagyomanyos kaliforniai epitesi stilus, akkor ez a haz abban epult. Csabi utleirasa nem volt 100%, de a terkeppel, valamint a kisokossal sikerult megtalalni a hazat. Epp nem volt nyitva, mi pedig nem akartunk meg egy oran at varakozni, hogy kinyisson. Lefenykepeztuk, kipipaltuk, es mentunk tovabb.

A Hollywood Sign a legtobb los angelesi latogato "must have"-je. Tavaly mi is voltunk, es most is elmentunk Frankkal. Csak annyit tudtam rola, hogy a Mullholland Dr-on van, a kisokosom meg persze csakazertis a masik vegebe iranyitott bennunket. Sebaj, szep kornyek, Frank sokat fotozott. En nem, nekem vezetnem kellett.

Kis szerencsevel es hosszas kanyargassal vegul megtalaltuk a sign-ot, illetve azt a kilatot, ahonnan a legjobb kepeket lehet kesziteni rola meg rolam. Eredetileg Hollywoodland allt ott, ahol most csak Hollywood all, egy ingatlan kereskedo akarta igy felhivni a fizetokepes kereslet figyelmet az ott kinalt telkekre. Evtizedeken keresztul alldogaltak ott a betuk bekes maganyukban (kozben a "land" betuket egy foldrenges/foldcsuszamlas eltuntette), mikor az 70-es evekben felfigyeltek ra, hogy ez bizony jelkep, a varos jelkepe. Betunkent tobb millio dollarert felujitottak es vedelem ala helyeztek oket.

A sign-nal nem lehet sok idot tolteni. Nincs ott kerem semmi, egy kilato, egy latcso, egy leiras, egy kis latkep a betukre, egy nagy latkep a varosra, de a varos is oly messze lent alattunk volt, hogy fotozni se nagyon volt erdemes.

Mentunk hat tovabb, innen nem messze van a Kodak Theatre, meg a Chinese Theatre. A Kodakban adjak at az Oscart, kerem szepen ez se erdekes semennyire se, belul ugy nez ki, mint egy tok normalis mozi, kivulrol meg mint egy bevasarlo aruhaz. Tudniillik ez egy mozi a bevasarlo aruhazban.

Volt viszont Harry Potteres osztalytalalkozo a Chinese Theatre elott. A jobb also kez arnyekahoz en tartozom. Ezt fotoztak a legtobben. Persze megint lefotoztam regi nagy kedvenceimet, a Startrekes fazonokat, illetve az alairasaikat.

Miutan kifotoztuk magunkat - elkerulveb, hogy Stan es Pan-nel vagy Spngyabobbal keszuljon kinos kozos fotonk, bar Superman se lett volna epp a legszuperabb - tovabb mentunk a Western Museum fele. A Western Museum egy Audry akarki nevu ferfi hagyatekabol keszult, o volt annak idejen az egyik leghiresebb enekes cowboy. Filmek tucatjaiban szerepelt, mindig ugyanazt a figurat - tulkeppen onmagat alakitotta.

A muzeumban aztan lathattunk ruhakat es eszkozoket, pisztolyokat es tomahaw-kokat, okros szekeret es indian surranot.

Meseltek az Earp fiverekrol meg Doc Hollywoodrol, meg hogy mire vadasztak es hogyan szorakoztak annak idejen, amikor meg azt hittek, hogy olyan jo dolog cowboynak lenni. Nem nagyon ismert teny, mert a filmekben a legtobb cowboy feher gyerek, hogy a tehencsordara vigyazas nem volt am olyan romantikus (es jol fizetett) melo, mint az egyesek hiszik vagy hihettek, ezert a legtobb cowboy a valosagban fekete volt.

A vegen persze volt nagy bevasarlas, meg az Audry-tol is vettem egy cd-t, persze fogalmam sincs, hogy hova rakhattam. Ugyan a beceneve "jodlizo cowboy" volt, szerencsere ezen a cd-n egyszer sem jodlizik.

Vegul, de nem utolso sorban, lassan de biztosan lekesve a vacsorankat, elhuztunk meg a Venice Beach-re, ami tok hires, bar nem tudom mirol. Mindenesetre szep, nagy, homokos partja van, es tartozik hozza egy kis zoldterulet is, mielott rogton a hazak jonnenek. A partra vezeto utcacskak egyebkent koszosnak tunnek es kicsinek, meg akkor is, ha nem is annyira kicsik.

A  beachen epp forgattak, ezert nem mehettunk mindenfele, de azert volt ido labat aztatni ebben a nagy pocsolyaban.

A nagy sushizas elmaradt, pedig nagyon keszultem, mindenfele tervekkel, hogyan tudok majd en fizetni a vegen, helyette nagynenem fozott istenit. Meg Franknak is izlett, aki a sajtot nem szereti, ezen a tepsis izen meg volt rendesen sajt. 

2007.07.18.

Ezeket a bejegyzeseket juli 29-en irom, a repulon hazafele, illetve Detroit Denver fele, ahol at kell szallnunk a muncheni jaratra, onnan megyunk majd tovabb Budapestre. (Frank persze Bonnba megy.) Azert mondom, mert lehet, hogy valamit elfelejtek, ami erdekes lehet – majd potlom – meg inkabb tartok attol, hogy felcserelek napokat. Ha igy tortenne, bocsasson meg mindenki, aki ezeket a bejegyzeseket olvassa.

17-en Csabival reszletesen megbeszeltuk, hogy mit erdemes megnezni LA-ben, mi az amit mar lattunk, es mi az, amit meg szeretnenk, mi az, amit ugyan mar lattunk, de Frank meg nem, es mindenkepp erdemes ujra latni. Az egyik ilyen hely a Getty Center. Mr. Getty egy nagyon gazdag ficko (volt), aki egyszer csak ugy dontott, hogy felujitja a hazat. Kozben nehany mukincse, amit az evek soran begyujtott, hely hianyaban mar igy is egy raktarban porosodott.

Gondolt egy nagyot, es felepitette a Getty Centert, hogy oda helyezze el mindazokat a kepeket, szobrokat, es egyeb targyakat, amiket birtokol, nem csak arra az idore, amig felujitja a hazat, hanem azon tulra is, hogy masok is gyonyorkodhessenek bennuk. Vett egy birtokot, felretett 300.000.000 dollart (de lehet ebben mar benne volt a telek ara is), szerzett egy epiteszt, es elkezdtek beszelgetni a tervbol. Hogy aztan hogy volt, hogy nem volt, nem tudni, vegul 10.000.000.000 (10 milliard) dollarba kerult a szep, uj haz. Szerintem szep, legalabbis izgalmas epiteszeti alkotas. Modern, es emiatt nem tetszik mindenkinek.

A muzeum – mert az – tobb reszbol all, muveszettorteneti korszakonkent elkulonitve. Mig a Pradoban icipiciknek ereztuk magunkat a nyomas alatt, amivel a rengeteg benyomodas hatott rank, addig a Getty’s sokkal atlathatobb maradt. Mivel nezelodes kozben ugyis egyik epuletbol a masikba at kellett menni, megneztuk a kaktuszkertet, meg a masik kertet is. Lattunk El Greco-t, Titianot, Rembrand-t es Van Gogh-ot is. Fura volt, ahogy idorol idore eszembe jutott, hogy ezek a vagyont ero mualkotasok mind egyetlen ember tulajdonaban volt.

A legnagyobb meglepetes az volt, hogy a Getty’s minden jelek szerint teljesen ingyenes (a parkolastol eltekintve). Egy kis legvonat vitt fel minket a hegyre, elenk tarva Bel Air hazait, a tengerpartot.

Az utunk egyebkent nem volt zokkenomentes. Noverkem, amikor megadta Csabiek cimet, szolt, hogy lehetoseg szerint keruljuk el a freeway-t, mert az 5 ora tajekaban jarhatatlan. Kisokosomat, ami vegre hajlando volt mukodni, beallitottuk, hogy kegyeskedjen kihagyni az autopalyakat. Igy aztan amikor masnap a Getty's-be akartunk menni, nem ertettem, hogy miert zavar minket vegig a varoson. Raadasul fel Bel Air hegyere, keresztul kasul mindenfele draga hazakkal teli utakon, ahol tenyleg semmi keresnivalonk (a fene se tudja, egy olyan rendorallamban, mint Amerika, nem szivesen megyek olyan helyekre, ahol nem szeretnek turistakat latni. Ilyen peldanak okaert Beverly Hills, ahol ha gyalog akarnal setalni, akkor nehany percen belul megker egy zsaru, hogy megse arrafele setalj). Vegul megkerdeztem valakit, o lezavart minket a freeway-re, es maris ott voltunk.

GPS nelkul viszont valoban felkaru orias vagyok, foleg egy ekkora varosban, mint Los Angeles. Megprobaltunk a terkep alapjan betajolni magunkat, de elneztuk a sok repter kozott, hogy epp hol vagyunk (a kornyezo autopalyak erdekes modon passzoltak), es eszak helyett delnek indultunk. Meg a Blvd-t is megtalaltuk, ahova menni akartunk. Csak nem a jo oldalon. Mire megtalalta a GPS a muholdakat, mi is eszrevettuk, hogy baromira nem jo helyen vagyunk. Ujabb fel ora mulva, a kezdeti dugot epp elerve, mar ott is voltunk noverkem boltjaban. Aranyos helyecske, van ott minden, ami a kisallattnak kedvere lehet. Onnan unokabatyamhoz mentunk, aki elvitt minket a Hollywood Bowl eloadasara. Csaba tuti kis piknikkosarat rakott ossze, tele finomsagokkal, hozza mexikoi sort ittunk. A zenere is figyeltunk – valamennyire, osszessegeben elmondhato, hogy tobbet hallottunk, mint lattunk, de ez igy volt jo egy komolyzenei koncertnel. Az erdekes inkabb az volt, hogy volt egy hawaii holgy, aki hegedult, es nem csak hogy hegedult, de valami csodalatosan jatszotta Liszt Magyar rapszodiajat.

A koncert utan a legrovidebb uton mentunk noverkemhez, keso is volt mar, addigra mar tobb, mint 20 oran at talpon voltunk, utaztunk. Noverkem, fel 12 tajban, ahogy azt sejtettem, elszunyokalt pizsamajaban a kanapen. Meg megneztuk a latkepet az erkelyukrol, meg ittunk egy korty almalevet lefekves elott, aztan irany az agy. Tavalyi elrendezestol elteroen most mindannyian lent voltuk, mi Frankkal megkaptuk a hitvesi agyat (hihihi), anyam szamara atalakitottak a mosokonyhat vendegszobanak, azt a szobat, ahol meg en aludtam tavaly, kineveztek lomtarnak.

Hamar Detroitban vagyunk, akkor lassunk is valamit Detroitbol. A masodik repules elotti utolso napra egy konnyed programot tettunk be, hosszas ebredezes utan a detroiti Ford Museumba es gyarlatogatasra mentunk el. Mivel hosszan ebredeztunk, ezert a gyarlatogatassal kezdtunk, es a muzeumra alig masfel ora maradt, pedig erdemes lett volna kicsit tovabb maradni a muzeumban is.

Nade kezdjuk az elejen.

A Ford gyar es muzeum hatalmas teruleten fekszik, egy 2x3 savos ut halad at a kozepen. Mi persze nem a muzeum reszbe mentunk be, hanem a fejlesztesi reszleghez (ahol egyebkent nem volt semmilyen sorompo, vagy egyeb latvanyos informacio a vetlen turistak kirekesztese erdekeben). Lattunk is egy pickup-ot, a fele letakarva olyan ponyvaval, ami a kivancsi tekintetek elol elrejteni celzott az autot. Azt viszont eszrevettuk, hogy a fotozas szigoruan tilos, ezert az utig varni akartam, nehogy azelott legyunk personas non grata a Fordnal, hogy lattunk volna barmit. Az ut meg kozterulet, ott nem tilthatjak a fenykepezest. A kocsi kiment az utra, mogottunk elkanyarodott balra, fenykeplehetoseg meg elmaradt. Mi viszont megerkeztunk az ut tuloldalan a muzeumhoz.

Parkoloba be, kocsibol ki, epuletbe be, legkondit istenit, jegy megvesz. 14$ a muzeum, 14$ a gyarlatogatas fejenkent, plussz 5$ parkolas. Ha azt mondom paff, akkor azt mondod buvos sarkany? Frank azt mondta, hogy a VW-nel a gyarlatogatas ingyenes, a muzeum 1-2 euroba kerul. Az meg milyen mar, hogy automatikusan feltetelezik, hogy autoval jottel, es akkor ilyen belepo arak mellett meg penzt is kernek azert, hogy ott hagyod naluk a kocsit. Ford bacsi meg egy village-t is epittetet, hasonlit a mi szentendrei skanzenunkhoz, ahova elszallitottak az orszag kulonbozo tajairol mindenfele hazakat. Ennek plussz belepo dija lett volna – kihagytuk.

A gyarlatogatas ket filmmel kezdodott. Az elsore mar nem emlekszem, a masodikban 360 fokban 7 vaszont helyeztek el. Amikor gyartottak az acelt, akkor hoseg volt, es olyan szag aradt szet a teremben, mint amit en a vaskohonal kepzelek el. A 7 vasznon nem mindegyiken ugyanaz a film ment, a szekekkel pedig lehetett mindig a megfelelo iranyba forogni (egyebkent elegendo volt egyszerre ket, egymas mellett levot nezni, es akkor lattam mindent).

A filmek utan vegigmentunk a gyar felett. Elotte elmondtak, hogy a munkasokkal beszelgetni, oket kerdesekkel, vagy barmi massal zavarni nem szabad. A Ford gyar tetejet egyebkent valami zoldsegfelevel vetettek be, kevesebbe kerult, mint egy teto, telen fut, nyaron hut – ezzel penzt sporolnak, 2-3 evente kell kicsit gondozni – az elhalt novenyeket potolni – egyebkent karbantartast nem igenyel.

Ford volt az elso, aki nagyuzemben, ma ugy mondanank, futoszallagon, kezdett el autot gyartani. A futoszallag elvet nem o talalta ki, de az autogyartasban o hasznalta eloszor. A gyapjugyartasnal latta a nyersanyag/felkesz termek szallitasara, illetve a vagohidon volt szokas, hogy mindenki csak egy muveletet vegez. Ennek a kettonek a kombinalasaval jott letre az, ami ma a futoszallagon torteno gyartas.

Sajat autogyarat csak harmadik nekifutasra sikerult megalapitania. Detroitban vett birtokot, es oda almodta meg a legmodernebb gyarat, ami csak letezett akkoriban. A 20-as evekben fellenditette az autokereskedest, mivel – bar meg mindig kezzel keszitettek az autokat – az arukat nagyon lenyomta, annak ellenere, hogy az o munkasai kerestek a legtobbet. A gyarat folyamatosan bovitette, mindent o akart eloallitani. Hajon hoztak a nyersanyagot, o keszitette az acelt, az uveget, es minden mas aprosagot, ami szukseges volt, hogy a vegen kijojjon egy auto.

Ma mar nem minden dolgot gyartanak helyben, peldaul a biztonsagi uveget mar nem. A gyartas nagy resze automatikus – mar ahol lehet, peldaul a szelvedot okos robotok helyezik be, percenkent egyet, ennek ellenere nagyon sok mindent emberek szerelnek be. Egy komplett soron csak az ajtokat szerelik ossze. Lenyugozo latni, hogy egy olyan egyszerunek mondhato dolog, mint az ajto, mennyire komplex. Ide kerul mindenfele vezerlo gomb, vezetonel pl. Az ablakok nyitogatoja, a kozponti zar, az elektromosan allithato visszapillantok vezerloje, ho- es hangszigeteles, karpit, es a jo eg tudja meg mennyi minden. A detroiti gyarban egyebkent a Ford 150-es pickup keszul, ennel kulonosen erdekes volt latni, ahogy osszeszerelik a kocsi elejet, majd osszeillesztik a pickup reszevel, ez a resz teljesen automatikusan tortent.

Miutan „kivegeztuk“ a gyarat, elmentunk a muzeumba, ahol szebbnel szebb – nem csak Ford – autok voltak kirakva. Frank persze rogton megtalalta az elso bogarak egyiket, amelyet egy holland viszontelado hozott meg at az Allamokba azelott, hogy a Volkswagen megkezdte volna hivatalosan is az autok ertekesiteset. Idoszaki kiallitaskent pedig nehany zenesz autoja is eljott Detroitba, ezzek kozul a legviccesebb a U2 trabija volt.

Vacsora Bob Evans’ BBQ halozataban tortent (ami egyebkent a hotelunk mellett is volt), en vegre kiprobaltam az „igazi“ (amerikai) grillezett bordat, anyam megkapta azt, ami Chicagoban szeretett volna enni, Frank pedig elnezte a dolgokat, es fozeleket evett.

A kajalasban a vicces az volt, amikor – meg javaban birkozva a bordaval – a pincerlany megkerdezte, hogy ugyan akarunk-e desszertett. Akartunk. Meg mindig ettem a bordat, amikor az asztalra tornyozta az almaspitet vaniliafagyival. Postafordultaval pedig jott a szamla. Mondta, hogy ha ugy gondoljuk, hogy keszen vagyunk, akkor a kasszanal fizethetunk. Nem gondoltuk ugy. Fura volt az egesz, hiszen asztalhoz ultettek, kiszolgaltak, akkor miert kell ilyen modszerrel az orrunk ala dorgolni a szamlat? A jo oldala, hogy ha kajalas utan gyorsan le akartunk volna lepni, akkor megtehettuk volna. A fene se erti ezt.

Meglepoen koran ertunk vissza a szallodaba, bepakoltunk, kicsit interneteztunk, aztan eltettuk magunkat masnapra. Ebreszto hajnali 4:30-kor, kocsi visszavisz kolcsonzobe, repteri buszba beulunk, aztan irany LA!

(click to enlarge)

2007.07.15

A kialvasra szuksegunk is volt, mert Chicago megintcsak messze volt tolunk. Unalmas, hosszu vezetes allt elottunk az Interstate-en. Chicagoban a Sears Tower, es a Rem rendes csaladbol (Married with Children) ismeros Buckingham Fountain volt programom, valamint a Nagy tavakbol a Michigan tavat akartuk megnezni. Elementunk a Wrigleys hazhoz is. Wrigley Jr. volt az az uriember, aki megajandekozott bennunket olyan csodalatos dolgokkal, mint a Wrigley ragogumi, vagy a Winterfresh kollekcio.

Chicago hires epuletei mellett a blues-eletrol is hires. A Marco Polo leirasban ajanlott is par blues kocsmat, de a tobbsegeben 9-10 orakkor kezdodott az elomusor. Az igeretes nevu House of Blues mellett dontottunk – mint kesobb kiderult, nem kellett volna annyira ragaszkodnunk hozza.

Leultettek bennunket, elotte megkerdeztek, hogy biztos 10-ig maradni akarunk, mert naluk is akkor kezdodik a musor, mi pedig fel8 korul lelkesen bologattunk, hogy persze. Aztan megrendeltuk az eteleket, Frank hatalmas steaket (Addi bufejeben nalunk a sarkon ezerszer finomabbat adnak), en valami halat, de az is feledheto volt, anyamnal viszont tevedtem a rendelesnel, es o valami csirkes-tesztas izet kapott. Osszessegeben csalodtunk.

Fel kilenckor elindultunk az autonk fele, kilenckor mar a dugoban ultunk. S mert ut kozben elkezdtunk mosdot keresni, de nem talaltunk, a legijesztobb kornyekeken mentunk keresztul. Peldanak okaert bementunk egy supermarketbe, ahol (feher) zsaru allt a kijaratnal. Rajta es rajtunk kivul mar csak egy feher embert lattam bent. Kesobb talaltunk egy Kentucky Fried Chickent, volt mosdoja is, ott meg valami uveg (pancel?) mogott volt a fekete csaj, aki kiszolgalt. Becsomagolta a kajat, berakta egy olyan izebe, amit a bankokban latni, becsukta az ajtokat, es akkor Te a masik oldalon kivehetetted azt, amit o berakott.

Hazafele egyebkent en vezettem, de persze megint nem birtam ki, az utolso masfel orat atadtam Franknak. Viszont fuggo lettem a szaritott bors-os marhahustol, jobb mint barmilyen rago, es legalabb addig is hat az ize.

2007.07.14.

Az utunk egyik "fontos" indokahoz had alljon itt egy rovid magyarazat. Talan tavaly tavasszal kezdtem el egy kicsit csaladfat kutatni. Talaltam jo par nevet, ami mar szerepelt az innen-onnan beszerzett listamon, es ennek alapjan tovabb tudtam kutakodni oseim kozott. Sok erdekes dolgot talaltam kozben, 48-as hosoket, irokat, a lengyel kiralyi csaladdal rokon uk-uk-uk-uknagyanyat, valamint azt, hogy egynegyed reszt komplett dunai-svab (heidebauern) vagyok. Igy talaltam ra ohioi rokonaimra, akik tobbsege 3. 4. 5. foku unokatestverek, es minden evben egy piknick-et szerveznek. Erre a piknickre valamikor aprilisban kaptam meghivot, amikor elkezdtuk szervezgetni, hogy talan nem is lenne olyan rossz, ha elmehetnenk piknickre, aztan ha mar itt vagyunk, latogassuk meg az unokatesomat, es igy tovabb...

Tegnap tehat fogtuk magunkat, autoba ultunk, es 4 ora utan megerkeztunk valahol a middle in nowhere-ben ebbe a Barbeton vagy Barbaton nevu helyre. Itt valahogy minden 3-4 oranyira van Detroittol.

Mit mondjak... fura volt ezekkel az idegen emberekkel talalkozni, akiknek tobbsege szegrol-vegrol rokon. Meleg szivvel fogadtak (bogret is kaptunk, mint a legmesszebbrol erkezok - hihi) mindenkinek bemutattak bennunket, mindenkivel beszelgettunk, akik szegrol vagy vegrol rokonok.

Ed, akivel eloszor vettem fel a kapcsolatot, meghivott magahoz, megmutatott egy nagyon erdekes konyvet, amit a gyorkonyi (innen szarmazoak vagyunk) polgarmester adott ki, es leirja a kulonbozo csaladok eredetenek tortenetet.

A legerdekesebb fazon azonban egy idosebb (na jo, mindenki idos volt hozzam kepest, a legidosebb 90 eves is elmult, es egy eves koraban hoztak at az oceanon egy hajon, mint csecsemot) no volt, aki feher kesztyut viselt. A kesztyu viselesenek kulonbozo okait talaltam ki: onnantol, hogy egy igazi holgy nem megy piknickre kesztyu nelkul, mert az olyan porias, egeszen addig, hogy valamilyen erdekes betegsege van, koromgomba vagy ekcema, es ezt akarja elrejteni a kesztyuvel. O volt az, aki mindenkeppen akart tolem egy nevjegykartyat, hogy aztan felhivjon telefonon. Amikor mondtam, hogy cell-phone-ok vannak a kartyan, mind a nemet, mind a magyar, akkor kozolte, hogy o biza walkie-talkie-t nem hiv, es adjam meg a vonalasat. Mondtam OK, akkor megadom a nemet vonalast. Mondta adjam meg azt, ahol anyamat el tudja erni. Mondtam nem jo, mert anyam nem beszel angolul, csak magyarul. Mondta nem baj, majd o felhivja anyamat, es hogy mindenkepp mondjam meg neki, hogy majd o fel fogja hivni. Mondtam OK, aztan felirtam a telefonszamot. Kivancsi vagyok, hiv-e.

A masik erdekessege a talalkozonak az volt, hogy ezek az emberek mind dunai svabok (vagy heidebauernek) leszarmazottaik. Ennek megfeleloen aki tudott nemetul, az nemetul beszelt, aki tudott magyarul, az mindenkepp magyarul akart beszelni.

Frankot az ido egy reszeben egy nemet professzor foglalta le, aki kifejtette velemenyet arrol, hogy szerinte az europai unionak mikepp kellene kineznie. Termszetesen az amerikai politikai modellt kellene alapul venni, egy eros kozponti hellyel, peldaul Berlinnel, mert Nemetorszag Europa motorja. Erre valaki csendesen megjegyezte, hogy ezt mar egyszer valaki megprobalta, de mar akkor se igazan tetszett a nepeknek.

Ezeket az embereket, vagy a csaladjukat valamikor eluldoztek hazajukbol, abbol a svab-magyar falubol. Nem, nem Magyarorszagot tekintik hazajuknak. Ok inkabb nemeteknek/svaboknak valjak magukat, mint magyaroknak, es melysegesen sertonek talaljak, hogy annak idejen uldoztek a nemet nyelvueket. Peldanak okaert az en dednagyapamnak is magyarositania kellett a nevet. Annak idejen megmondtak neki, hogy vagy a munkaja, vagy a neve az, amit megtarthat, s o inkabb a csaladjat etette, mint hogy nevet megtartsa. Ebben nem o volt az egyeduli, olvastam, hogy ugyanez a magyarositasi folyamat zajlott le a szlav es szerb eredetu neveknel is. Vajon ok is melysegesen megsertve erzik magukat?

A nap tovabbi erdekessege volt, hogy 10 orara mar a hotelben voltunk es vegre kialudhattuk magunkat.

A 4.5 orabol nem lett semmi. Alig egy oraval kesobb, a dugoban allva, leragado szemekkel kuszkodve fogtuk magunkat, es megkerestuk a legelso Holiday Inn-t. A mi kis motelunkhoz kepest eg es fold a kulonbseg. Arban is.

Masnap kiados reggeli utan utnak indultunk Torrontoba. Nem eleg, hogy sokkal tovabb aludhattunk, de meg az ut is sokkal rovidebb volt. Hiszen a vizesestol alig 100km-re van a varos. Erdekessegkepp, mig Amerikaban ugye mindent miles-ban es gallon-ban szamolnak, az uvegeken FL.OZ mutatja, hogy mekkora, addig Kanadaban minden kilometerben es literben van. A megengedett sebesseg 100km/ora az autopalyan(!) a buntetes pedig 110km-nel 90CAD, 120km-nel pedig 200CAD felett van!

Elso utunk a CN Towerbe vezetett. Illetve elotte az egyik legnagyobb bevasarlokozpontba, az Eaton Centerbe - inkabb csak veletlen (itt talaltunk parkolot), mint szandekosan, habar tervbe volt veve - , ahol negy emeleten markasabbnal markasabb cuccok varjak a penzzel rendelkezoket. Volt Banana Republic, ahol ami tetszett, az megfizethetetlen volt, ami meg megfizetheto volt, az nem tetszett, voltunk a Mango noi szekciojaban is, ott a kollekcio meg a spanyolnal is rosszabb volt, ha lehet ilyet egyaltalan mondani. Igazabol az egesz olyan, mint a West End City Center, csak dragabb ruhakkal, meg nemzetkozileg jobban ismert markakkal. Volt Roots is, ott egesz jo cuccok voltak, peldaul egy tok olyan kardigan, mint amit anyam mar 30 eve hord. Most olyan 20.000 Ft-ba kerul -ujonnan.

Innen tenyleg a CN Towerbe mentunk tovabb, kozben megneztuk a varoshazat (mind a regi, mind az uj epuletet), a Hockey Hall of Fame epuletet kivulrol. Ittunk egy Starbucks-ban kavet, amiben az az erdekes, hogy a Starbucks egy bank ugyfeltereben van.

A CN Towerrol egyebkent annyit erdemes tudni, hogy jelenleg a vilag legmagasabb epulete (ezen mar ugykodnek a dubai-iak, hogy ne sokaig maradjon igy). Az egyik szinten a padlo panceluvegbol van (tobb tucat/szaz elefantot is kibir), de a nagyreszet beszonyegeztek, mert az emberek feltek ralepni. Tehat most anelkul, hogy "tudnank", megis csak az uvegen maszkalsz. Mi elore elolvastuk a konyvet, ezert nem ert komoly meglepeteskent, hogy igy mukodik, megis, amikor arrol volt szo, hogy akkor alljak ra az uvegre, bizony elfogott a remeges.

A sorban allasokkal egyutt kozel negy oraval kesobb hagytuk el a terepet, utunk tovabb a Hard Rock Cafe-ba vezetett. Bar en egy eve batran allitottam, hogy van Budapesten Hard Rock, a torontoiban kiderult, hogy megsincs. Bar az elejen ugy indult, hogy talan meg polot is vennek, vegul ugy fejeztuk be, hogy csak Frank vett polot, de O egybol kettot is. A cheeseburger az egyik legvacakabb volt, amit ettem, a husnak se ize se buze, de a sultkrumpli az egyik legfinomabb volt, amit valaha ettem. A kilatas viszont pazar volt, mert a stadion belsejet lattuk. Igaz, epp atepites alatt volt - valami football (amerikai) felerol koncertre, de igy is volt neznivalo.

Innnen visszagyalogoltunk a kocsinkhoz, es faradtan, de elegedetetten ultunk be a Chevrolet-be. Mar csak 4 ora, es ujra Detroit-ban vagyunk.

A vezetesben en voltam a soros, persze egy-masfel oraval a celbaeres elott kidoltem. Kenytelenek voltunk cserelni.

Update on that: http://index.hu/kultur/klassz/0722dubai/. A CN Tower 553 meter, 147 emelet magas. Jelentem, a tajpeji sose volt a legmagasabb epulet, es a dubaii-bol is hianyzik meg 40 meter. De persze egyszer majd az lesz a legmagasabb.

Ahogy emlitettem a Maid of Mist-en kek szemetzacsit huztunk magunkra. Szerencsenk volt, mert a mi hajonk nem volt annyira tomve, mint azok, amiket folulrol lattunk, raadasul egy nagyon klassz kapitannyal hajoztunk, aki a leheto legtovabb tartott bennunket a vizeses "alatt".

Mit mondjak? Fergeteges elmeny! Arrol nem is beszelve, hogy csurom vizesek lettunk! Ahogy latjatok, a vigyort le se lehetett torolni az arcomrol, de ezzel nem voltam egyedul. Kit erdekelt a vizes pulover, polo, ott voltunk, ott lettunk vizesek, az arcunkba frocsogott, waaaooo. Irtam mar? Lehet, akkor is hihetetlen volt.

A toronyba - miutan ott akartunk vacsizni - nem kellett belepo. Mi a svedasztalos etkezest valasztottuk, mert az egyik etlapon olyat olvastam, hogy 25$-ert egesz sok mindent ki lehet probalni, de tevedtem. Vegul 30$-t + afat fizettunk, de csak azert, mert kaptunk egy 10$-os kedvezmenyt. Es annyira nem is volt jo az etel.

Egyebkent errefele az a modi, hogy az etteremben, meg az uzletben, a leheto leghidegebb legyen. Igy jartunk a toronyban is, megneztuk a naplementet Amerikatol Kanadaig, az ejszakai fenyeket a vizesesnel, kozben szetfagytunk. En kulonosen, merthogy a puloverem is vizes volt, es a hideg levegoben hiaba imadkoztam, nem szaradt.

A fenykepeket ezuttal nem vettuk meg, eleg vacakul sikeredett. Inkabb a kocsihoz botorkaltunk, kozben meg egy Starbucksot is megittunk, illetve egy Coffee of the day-t, hogy aztan hazainduljunk.

Mar csak 4.5 ora vezetes allt elottunk...