Bonni krónikák

Az Ikea-t nem kell bemutatnom, a Porta tulajdonképpen ugyanez pepitában, kis extrákkal meg kis hátrányokkal.

Nem reprezentatív alapon a Bonn és Köln között lévő két boltot fogom összehasonlítani.

• Terület: a Porta 3 emeleten várja a látogatókat mindenhol bemutatókkal, az Ikea-nak két szintje van és ebből csak a felsőn vannak bemutatók
• Árak: egyértelműen az Ikea győz, méretre hasonló, stílusra azonos könyvszekrény a Portánál 79€, az Ikeában 49€
• Kínálat: itt a Porta a nyertes, nem csak egy fajta dolgot lehet változatosan venni, hanem különféle márkákat is bemutatnak - a Porta ugyanis nem csak házi designerekkel dolgozik együtt..
• Weboldal: A sárga-kéknél mindent beállíthatsz, konfigurálhatsz és van egy nagyon jó offline tervező programjuk is, ami szinkronizálható az aktuális termékválasztékkel. A Portánál csak a termékek egy részénél találunk méretadatokat, a lakástervező programjuk pedig csak browserben fut.
• Kiszolgálás: először azt hittem a Porta munkatársa valaki másnak köszön, de nem. Aki szembejött, az üdvözölt bennünket a napszaknak megfelelően. Abszolút nem tolakodóan hozták (több alkalommal) a tudomásunkra, hogy bármilyen kérdésre szívesen válaszolnak akár ők, akár a többi munkatársuk. Lehet csak nekünk volt ilyen szerencsénk, az Ikeában viszont többször előfordult, hogy nagyítóval kellett keresni azt a kollégát, aki segíteni tud. Ezt a pontot a Porta kapta.
• Minőség: Ikeaban többször vásároltam, Portában csak egyszer, a hasonlítás tehát fenntartással kezelendő. A Porta saját termékét vettük (konkrétan ez Expedit könyvszekrényre hasonlítót, ami 30€-val drágább, mint az Ikeaban, viszont méretre tökéletes). Ugyanúgy lapra szerelve érkezett, mint svéd társa, kis zacskóban kaptuk a szerelési kellékeket. Két - roppant kellemetlen - meglepetés ért bennünket: a furnér fúrása után elfelejtették eltávolítani a fűrészport (azaz fúrásport), amitől az előszobánk úgy nézett ki, mint egy koszos asztalosműhely. A másik gond az volt,  hogy a furatok túl mélyek voltak: azon a részen, ahol két 90 fokban elhelyezett falapot kellett rögzíteni egy hatalmas üreg volt található, ahova a csavargató izé (nem tudom a pontos nevét) nemes egyszerűséggel beesett, lehetetlenné téve a stabil kötés megvalósítását.

Mivel a végeredmény 3:3, a Porta kap egy új esélyt, lévén ott volt olyan kanapé, ami mindkettőnknek tetszik, míg az Ikeaban nincs. Azért ha lesz egyszer otthon is, elmegyek és megnézem.

A vásárlás

A szombatot bútoráruházban töltöttük, nézelődtünk, válogattunk, aztán a benyomásoktól fáradtan hazamentünk. Én szívem szerint másnap visszamentem volna, de ...

De itt a Rábától nyugatra nem divat a vasárnapi nyitva tartás. Sőt, ha már itt tartunk, az éjszakai sem. Amikor először kijöttem Németországba, akkor szombatonként is csak délig voltak nyitva a boltok. Ez azóta "finomodott", most már szombaton is lehet néhol este 8-ig vásárolni. Meg aztán vannak a "kisboltok", amolyan trafik félék, ahol rágcsát, üdítőt és hasonlókat akár éjjel 11-ig is lehet vásárolni, ez itt a királyság. Vasárnapra, éjjelre ott a benzinkút - már ha nyitva van, mert néhol az is bezár.

Persze lehet erre mondani, hogy sem az éjjel, sem a vasárnap nem arra van, hogy akkor dolgozzunk, node erre mondta a srác, akitől vettem a Seatomat, hogy neki pl. minden héten hat napot kell dolgoznia, s ha már itt tartunk, szívesebben dolgozna vasárnap, mint szombaton, mert akkor nem egy fél délutánja maradna ügyek elintézésére és a bevásárlásra.

Apropó autó, szombat délben legkésőbb 2-kor bezárnak a márkakereskedések meg a használt autó árusok - szóval ha valaki autót akar venni, tessék korán felkelni.

Mottó:

Egy csomó nyűgös embert látok otthon, akik szerint Magyarország béna hely, ahonnan elvágynak vagy egyszerűen Abszurdisztánnak nevezik. Ezért egy olyan sorozatba kezdek, amiben egyes szubjektíven kiválasztott eseményeket, dolgokat, összehasonlítok a magyar valósággal. Az összehasonlításban különös módon azok a dolgok fognak szerepelni, amik nem rosszabbak Magyarországon, mint máshol.

Van a Brückenforum-on cirka havonta megrendezett számítógép vásár, ahova cirka öt év után sikerült eltolnom a képem. A vásártól nagy csodát vártam, miután Angliában rekedt barátom évek óta nagy sikerrel "piacol" pazarnál pazarabb cuccokat. Ez alkalommal egy MacBook Intel Core Duo valamivel vitte a pálmát (elnézést, tudom ciki, de tényleg nem jegyeztem meg a fontosabb összetevőit) 280€ -val, ami mindenképp überklassz ár, valamint valamelyik toughbook tablet szintén 280€-ért.

Van itt azonban minden, mint a búcsúban, leginkább drótok és kábelek miatt érdemes eljönni, főleg ha valakinek október harmadikán (Nagy Német Nemzeti Ünnep) vasárnap van szüksége egy HDMI kábelre. Olyat végülis nem vettünk, de a kocsiba kellett egy USB hosszabbító, mert a csati szörnyű helyen van...

Volt 5€-ért notebook hűtő alátét, ami befújta a notesz alá a levegőt (pedig szerintem kiszívnia kellene), egy tonna különböző táska, meg más olyan tonna dolog, amit kipróbálás hiányában nem biztos, hogy megvennek.

Volt pl. 320Gb-os 2,5"-os notebook vinyó 40-50€ közötti áron (árustól függően - a kis kínaik voltak a drágábbak), mindenféle apró RAM (notebookba valóból csak 256Mb-ig), rengeteg egér, billentyűzet (barbie-s is) és minden másféle jóság. Ezeket, hiányzó garancia miatt én még olcsóságuktól függetlenül se merném megvenni.

Általánosságban elmondható, hogy a dolgok 90%-a vagy kínai, vagy leesett a kamionról, vagy visszamaradt készletből, a maradék pedig használt.

A pálmát a papírra visszaragasztott különféle Microsoft matricák vitték (ára 10€/db), amik ki tudja honnan estek le...

Mindenkinek a lelkére bízom, hogy elnéz-e oda, én szerintem még vissza fogok nézni, a MacBookot ugyan már elvittek, de talán lesz még másféle almaság.

Most, hogy a lány visszatért a párásból a ködösbe, lehet, hogy én megyek át keletre. Igaz csak két hétre, de lehet mégis és akkor persze megint lesz indiai krónikák. Ráadásul most egyedül, már most totál parázok, pedig nem is biztos semmi, és ha mégis biztos, akkor is csak november közepén lesz az indulandusz.

Egy csomó nyűgös embert látok otthon, akik szerint Magyarország béna hely, ahonnan elvágynak vagy egyszerűen Abszurdisztánnak nevezik. Ezért egy olyan sorozatba kezdek, amiben egyes szubjektíven kiválasztott eseményeket, dolgokat, összehasonlítok a magyar valósággal. Az összehasonlításban különös módon azok a dolgok fognak szerepelni, amik nem rosszabbak Magyarországon, mint máshol.

Az autópálya

Barátosném mondta, hogy szar az M1-es. Ehhez képest azt kell mondjam, hogy:

1. Az M1-es összehasonlítva az A8-cal (Ausztia) és az A3-mal (Németo) rohadt jó minőségű.
   1. persze van építkezés, de az van kint is, méghozzá a kilométerekhez hasonlítva sokkal több
   2. néhol göröngyös az út, ahol a kamionok fékeznek, viszont Németo-ban azt hittem letértem a pályáról, mert úgy rángatott az út - ráadásul tele van "Spurinnen" (rossz minőségű út) táblákkal és emiatt hosszú 80kmh-s lassításokkal
   3. a német pályán folyamatosan jelen voltak a cirka 2cm mély felfagyások - néhol méteres átmérőjű kátyuk.
2. Mind az osztrákok, mind a németek szívesen ragadnak bent a balos sávban akadályozva ezzel a gyorsan haladást, miközben a tőle jobbra lévő sáv(ok) üresek.
3. Sokkal több bunkó van kint, mint a Magyarországon. Konkrétan a szerda koradélutáni órákban a Magyarországra eső 160 km-en senki se akart letolni a pályáról, míg Ausztriában németek és osztrákok is levillogtak, holott mondjuk ott is csak 130-cal lehetne menni. Persze én voltam a hibás, volt pofám leelőzni a 80-nal közlekedő kamiont ... Cserébe a szombat esti magyar autopályán is csak a német, osztrák és a román rendszámú autók akartak letolni, pedig voltak magyarok is még úton. Külön élvezet, amikor a lökhárítódtól érzésre -5cm-re tartják a 130-140-es sebességet és várják, hogy a kamionsor végére érj.
4. A ráadás: A német és osztrák szakasz tele van az út viaduktokkal. Ennek több oka van: egyrészt települések vannak az autópályák alatt, másrészt megművelt területek, harmadrészt nem kell gyorsítani annyit. Persze lehetett volna a több kilometeres viadukt helyett lemenni a völgybe meg fel...

Először is három féle új autót lehet venni.

Az egyik az ún (szürke) EU importból származó autók. Az autó ára pontosan a 19%-os áfával olcsóbb, bár néha akár többel is. Ha a valamelyik portálon keresünk autókat, akkor ezek lesznek legelől. Annyit biztosan tudok róluk, hogy csak gyári garancia van rá és nem szeretik a szervízben őket. Ha finanszírozva (részletre) akarod megvenni, akkor a bankok drágább, 7-8%-os hitelt adnak. Az extra cuccokat nem annyira lehet beszerezni, a színek is eléggé adottak. 2-8 hetes várakozási idő van az autóra.

A másik a "Tageszulasung". Ez azt jelenti, hogy az autót forgalomba helyezték a kereskedő nevén. Mivel az autónak már van tulajdonosa, veszít az értékéből (mint minden forgalomba helyezett autó). Ilyen autókkal általában az évforduló környékén találkozhatunk - a kereskedők az eladott autók után tudják a következő évi szállítmány árát kialkudni, ezért ezzel a "trükkel" nekik rengeteg pénzt tudnak megspórolni, amiből nekünk is adnak valamit. Miután a kereskedőn keresztül kerül eladásra, ugyanazokkal a banki kamatokkal lehet számolni, mint a "sima" autóknál.

A harmadik a "sima" kereskedői autó. Ez az, amikor bemész a kereskedőhöz, összeállítjátok a kívánt konfigurációt, gyártástól függően 0-4 hét alatt megkapod a kocsit, ráadásul egyes márkák saját bankkal rendelkeznek és akár 3%-os hitelt is kaphatsz.

Az autóvásárlással kapcsolatos trükkök, kéretés, nyavajgás, drágállás stb. jó árcsökkentő tényező tud lenni - ha a megfelelő kereskedővel találkozunk. Pl. a Toyota márkakereskedés munkatársa levélben elküldött egy "kedvezőbb" ajánlatot, de utána magasról tojt arra, hogy kocsit akarunk venni, ezzel szemben a Fleischhauernél dolgozó fiatalember rendesen "megdolgozott" és a végén olyan ajánlatott tett, amit nem lehetett visszautasítani :)

Fontos, hogy minden lehetőségről informálódjunk. Mindig van valamilyen akció és ha nincs SOS szükségünk az autóra, akkor mondjunk nemet ha az ár vagy a felszereltség nem megfelelő. Azt se felejtsük azonban el, hogy az ár nem minden, néha a drágább olcsóbb :)

Az elmúlt hetek izgalommal és várakozással teljesen teltek (nem, nem vagyok terhes, nem is szültem). Egyrészt voltunk egy hetet Magyarországon úgy, hogy csak olyan helyekre mentünk, ahol Nagydarab még nem volt. Ebből egy csomó helyen én se voltam, úgyhogy együtt fedeztük fel az országot. Erről majd írok, mert olyan helyek vannak, amiket érdemes, amiket muszáj megnézni.

Aztán voltak Beethoven hetek is, most lett vége, mi is elmentünk megnézni egy koncertet, Beethoven első és kilencedik szimfoniáját.

Az igazi nagyon nagy nap viszont szerdán volt, amikor sok sok egyeztetés és egy apró bosszúság után átvettem a szép, új kocsimat. Erről is fogok ám sokat írni, tudja meg az olvasó, hogy mennyivel egyszerűbb és bonyolultabb itthon kocsit venni, mint otthon. (Tessék kitalálni, hogy hol az itt és hol az ott.) Van összehasonlítási tapasztalat új kocsit illetően, tanulságos.

Ami miatt viszont ma tollat ragadtam, hogy hazaviszem mutogatóba a szép, új kocsit. A következő fél órában kellene indulnom, de még egy csomót pakolok, mert viszek mindent, amit csak tudok :)

Rég tudják az angolok, hogy ha nincs más téma, akkor ideje az időjárásról beszélgetni.

Bonnak például érdekes mikroklímája van. Lássuk ezt a 2009/2010-es időszakot. Tavaly nyáron egész végig azon nyűglődtem, hogy alig volt napfény. Hideg volt, nedves, fáztam, depiztem - szar volt a világ, ahogy van. Hál istennek, napos helyre mentünk nyaralni, ahol egy hét alatt egész évre való D-vitamint és jó kedvet sikerült elspájzolnom. Aztán jött a - változatosság kedvéért - nedves ősz és a kivételesen téliesre sikerült tél.

2009/2010 telén láttam először két napnál tovább is megmaradó havat, mi több, le is esett vagy 15-20 centinyi hótakaró. Még februárban is volt belőle, amit roppant mód élveztem. Nagydarab nem annyira, mert neki a kabrión nincs téli gumi, ez is mutatja az enyhe mikroklímát ezen a vidéken.

Kemény télre gyönyörűséges tavasz érkezett, nem is nagyon kellett elővenni se a pulóvert, se az esőkabátot. Hála a kezdődő golfleckéknek szépen barnultam is, jókedvem az egekben, minden reggel a Carpenters Top of the World-jével indítottam, sunshine, happy, haverok, buli...

Az idei nyár kivételesen jóra sikerült, volt néhány zápor, zivatar, amikor bőrig áztam, de még akkor se volt hideg, másnapra pedig már megint sütött a nap.

Na most az utolsó három bekezdés minden, csak nem tipikusan bonni időjárás.

A tipikusan bonni időjárás ma reggel köszöntött be, miután tegnap kisebb égszakadással kellett szembesülnöm - hál istennek a lakás védelmében.

A tipikus bonni időjárásban augusztus végén (is) esernyővel járkálsz, mert lóg az eső lába, a pulóver mellé pedig elfilózol a tavaszi-őszi időszakra vett kabátka felvételén, mert az véd az esőtől is, hidegtől is, akár kellhet is.

Tipikus bonni időjárásról akkor beszélünk, amikor a hőmérő nem kúszik 30 fölé, de még 25 fölé se nagyon. Itt van például a mostani előrejelzés:

Hétfő: 18-24 fok, délelőtt eső, délután vihar, estére kisüt a nap (kiderül az ég)

Kedd: 14-21 fok, délelőtt sok felhő, délután-este kevés felhő

Szerda: 11-22 fok, délelőtt-délután sok felhő, este kevés felhő

Na ez a tipikus. Hideg, borús, esőre hajló idő. Ha valaki Bonnba jönne nyaralni, üzleti ügyben, feltétlenül hozzon magával (évszaktól függetlenül) pulóvert, esőkabátot.

Idén is megrendelésre kerül a nemzetközi némafilm napok az egyetemen.

Kezdés: augusztus 12-én, csütörtökön, 21:00-kor a Metropolis

További érdekességek:

Aug. 13-án pénteken 22:30-kor  THE VAGABOND QUEEN, angol film, rendezte Géza von Bolváry, illetve ugyancsak tőle szombaton a DER GEISTERZUG c. filmet fogják adni.

Aug. 22-én vasárnap, a záró napon az 1909-es THE ORIGIN OF BEETHOVEN'S MOONLIGHT SONATA-t követően Kertész Mihály rendezésében fogják adni a a FIAKER NR. 13-at. (Ez a Kertész nem az a "kertész".)

Aki tud, menjen el és támogassa hozzájárulásával a fesztivált.

Most komolyan: ennyire nehéz aludni? Pl. tegnap is lefeküdtem éjfélkor, idővel el is aludtam, erre fél négykor vagy mikor felébredtem. Azóta ülök a gép előtt, megnéztem az új Sherlock sorozatot (kegyetlen jó) - igen, dr. Watson-t játszó színész a Love Actualyban is játszott - meg a Persons Unknown-t, meg pár egyéb sorozat aktuális epizódjait, aztán reggel lett és jöhettem dolgozni. Most melózok, éhes vagyok és tömény kávéhiányom van, ami miatt este valószínűleg nem fogok tudni elaludni...

Mondhatjuk eddig tartott a 30 napos kísérletem. Nem, mert folytatni fogom, csak most éppen nem bírok aludni. Igen, tegnap sikerült éjfélkor lefeküdnöm és ma reggelre ki is aludtam magam, viszont - hiába nem ittam ma egy korty kávét sem - elaludni nem bírok.

Újabb eszközzel bővítettük a konyhánkat, egy szódásszifont szereztünk be. Persze ez sem úgy van, mint otthon. A képen az a készülék látható, amit megvettünk. Először is, a bal oldali hengerben van a gáz. Ez majdnem akkora, mint az egész készülék és több liternyi víz elkészítésére elegendő. A patront aztán be kell csavarni a jobb oldali szerkezetbe. A képen látható flaska egy literes, a készülék tetején pedig van egy gomb, amivel adagolható a gáz. Hosszan nyomod, akkor buborékosabb, ha csak röviden, akkor enyhén bubis. Ha készen van a víz, akkor kiveszed a flaskát és rácsavarod az üvegre a dugót, mint pl. a boltban vett ásványvíznél. Pofon egyszerű.

Előnyei: sokkal jobban adagolható, mint a magyar rendszer. Két flaskát adnak, azaz egyszerre két liter vizet is elkészíthetünk (vagy többet, ha veszünk  még külön flaskákat). A gyerek kezébe is oda lehet adni: itt tekerd bele a vizet, ott nyomod, pohárba öntöd, igyad. Bezzeg én 10 évesen majdnem meglőttem keresztanyámat a kezem közöt kiszökő patronnal.

Hátrányai: A patronból kapok egy darabot, cseréje 7 euró (azt nem tudom hány liter vízhez elég, de érzésem szerint kevesebbre, mint 2000 ft-ért vásárolt magyar patron). Ha akarok egy másodikat, akkor valószínűleg 30 eurót kell érte lepengetnem, csak azért, hogy tudjak bubis vizet inni kifogyás és cserélés között.

Update: a leírás szerint a patron 60 liter szódát ad. Közben 10 db szódáspatron 235 Ft, azaz 2000 Ft-ból cirka 85-90 liter vizet lehet produkálni.

A szörpökről: Bubis vízhez ugye jó a szörp, adja magát a dolog, hogy csináljunk otthon fantát, kólát, stb. Ismeri ezt minden magyar gyerek, én is a szobi szörpökön nőttem fel, mint mindenki más.

Nálunk a képen látható, kifejezetten ehhez a szódásszifonhoz javasolt szörpöt lehet kapni. A különbség a szobi szörphöz képest az, hogy a kupakon van mérce, ami 0,25, 0,5 és 1 liter vízhez mutatja a szörp ajánlott mennyiségét. Én persze jó magyar szokás szerint megdöntöttem az üveget, nem kell ide a mérce, s bizony jó lett az úgy is. Meg persze nem csak ilyen csuda-szörpöt lehet hozzá önteni, hanem bármilyen más félét, ha pl. lenne, akkor akár szobit is.

hogy minden este éjfél előtt lefekszem aludni. Már látom is a budapesti éjszakákat, amikor ezt meg fogom szedni, de azt megígérem, hogy törekedni fogok rá. Bulikat kihagyni nem lehet, de ha nincs buli, akkor bizony aludni kell.

Van most ez a méme, hogy csinálj 30 napos újévi fogadalmakat. Olyat, amit kivételesen be is tartasz. Pl. 30 napig nem iszol kávét, 30 napig nem dohányzol, 30 napig minden nap olvasol egy órán át, 30 napig eljársz kocogni ... aztán jó eséllyel folytatod 30 napon túl is.

Szóval én most 30 napig megpróbálok "korán" lefeküdni aludni, hogy korábban fel tudjak kelni, mert múltkor már kihagytam egy éjszakát.

A kísérlet már csak azért is izgalmas, mert pl. most fél 10 helyett már 9-kor felkeltem magamtól, ami jó, legalábbis jobb, mint az egyre későbbi ébredések az egyre későbbi lefekvések miatt. Aztán azt is megmutathatja, hogy vajon nekem is 24+ órás egy napom, vagy nem.

Volt ez a kísérlet, hogy pasas lement barlangba, ahol nincs nappal meg éjszaka. Csinálta a dolgát és akkor aludt, amikor akart. Azt mindig jeleznie kellett, hogy mikor megy aludni (órája ugye nem volt, nem írhatták fel). Fenn figyelték őt persze. Ott derült ki, hogy a férfi 26 órás ritmusban él, ha hagyják.

Azt nem tudom, hogy az én ritmusom milyen lehet, de jó lenne kitalálni. Az biztos, hogy ha nincs miért reggel felkelnem, akkor egy kialudt éjszaka után 16 óránál többet szoktam tevékenykedni, aztán 9-10 órát alszom utána.

Most a lényeg azonban az új fajta rendszerességen van. 30 nap korai lefekvés. Ez persze azt is jelenti, hogy kevesebb kávét kell innom, mert különben csak nyűglődök az ágyban, aminek semmi értelme... Így máris két legyet ütök egy csapásra.

megjegyzem, hogy egy nap lehet attól szarabb, hogy szerinted már esély sincs rá.

Bár valószínűleg már éltem át rosszabb napot, most úgy tűnik, ennél rosszabb még nem volt.

, hogy végre ki tudsz jönni a gödörből, akkor visszajön az, aki belelökött és rálép a kapaszkodó ujjaidra.

Pont mint a filmekben, csak ez az életem.

Kétszer próbáltunk neki a May May vietnámi étteremnek, kétszer kaptuk ugyanazt az eredményt. A kiszolgálás fenomenális, mosolygós, kedves pincérek egy zsebkendőnyi kis helyen. Roppantul hangulatos. Rendeléshez nem is étlapot adnak, hanem egy képeskönyvet, mint a gyerekek mesekönyvei: egyik oldalon képecske, másik oldalon történetecske - csak itt az egyik oldalon az ételt látod, a másikon a vietnámi nevét és a német leírását.

Vannak azért specialitások, amin egyik nevem sír, másik nevet. Ilyen például az a tipikusan helyi ital, ami cukornád szirup, ásványvíz és lime felhasználásával készül és amit én nemes egyszerűséggel limonádénak rendelek...

Az ételek finomak, a húslevest azért legközelebb kihagyom, mert az enyém ízletesek, viszont az összehasonlítással nem rendelkező ételek ízletesek.

Esténként jellemzően teltházas, aki ide akar menni, az vagy foglaljon helyet, vagy rendelkezzen alternatív megoldással.

Nem szoktam szitkozódni, és nem szoktam mások halálát kívánni. Általában.

Vannak kivételek. Ilyen kivétel az, amikor a szomszédunk felhív, hogy a kerítéskapunkat ellopták. Kifizettem egy tonna pénzt a kerítésért, örültem neki, szeretgettem, ápolgattam. És akkor egy rohadt szemét dög - igazán nincs jobb kifejezésem rá - fogja és leszereli, kocsira rakja, elviszi, valószínűleg eladja és nem gondol arra, hogy én ezért hónapokig dolgoztam.

Nem gondolja, hogy ezzel nem csak egy kaput lop el, hanem a biztonságérzetemet, az emberekbe vetett bizalmamat, a hitemet.

Nem gondolja, hogy ez pont olyan, mintha arcon köpne, szemtől szembe. Megaláz, pedig nem tettem semmit ellene.

Még áprilisban jártunk Bremenben, az apropót egy születésnap adta. A szombatot kirándulással töltöttük, meg persze megnéztük a lovakat. Ahogy sétáltunk az erdőben Schwanewede mellett, észrevettük, hogy egy lábatlan jószág a betonozott úton hever, az árnyékban. Körbeálltuk, de nem nagyon mozgott.

Persze muszáj volt megnéznem, hogy milyen megtapintani. Nos hideg és száraz érzés volt, és a bőre valami hihetetlenül finom. Megértettem, hogy miért vannak oda nők ezrei a kígyóbőr cuccokért, de ahogy a kis jószágot elnéztem, muszáj volt arra gondolnom, hogy képtelen lennék párszázat legyilkolni, csak hogy legyen egy cipőm vagy táskám.

S ha már megérintettem, egy - óvatosan azért - kicsit arrébb piszkáltam őt, hogy mégis inkább a napon sütkérezzen, mert azzal talán mozgásba hozza a szervezetét. Amire szüksége is van, mert egy épeszű állat se hagyja magát így tapizni, ha el tud(na) menekülni.

Ja, az is eszünkbe jutott, hogy ha esetleg vannak pár mérettel nagyobb és értelmesebb lények, mint mi (mondjuk földönkívüliek), akkor nekünk pont ilyen érzés lehet, amikor ők majd csodálkozva körbeállnak, és nézegetik, hogy jéééé, milyen finom puha a bőrük!

Neandervölgy, vagy ahogy itt hivják, Neandertal, közel 80km-re van Bonntól, itt, Észak-rajnai-westfáliában.

Nem meglepő tehát, ha ezzel a témával kapcsolatban újdonság kerül valamelyik újság címlapjára, az valamelyik közeli egyetemről lesz. Az már csak a hab a tortán, hogy a nagy felfedezést pont a bonni egyetemen tették meg.

Neandervölgyi géneket hordozunk (index)

Hosszú tépődés után (úgy négy éve filózunk ezen) sikerült végre rávennem Nagydarabot arra, hogy beiratkozzunk egy golf tanfolyamra.

Nem csak a játék izgatott bennünket, hanem a benne rejlő lehetoségek is, mióta Michael kollégám elmesélte, hogy szerzett mindenféle új munkákat a golfozáson keresztül. Na meg persze Joachim is sokat mesélt arról, hogy milyen jó kimenni a friss levegőre és egy pár órára elfelejteni mindent.

Aki tehát szintén golfozásra vágyik Bonnban, az pl. St. Augustinban megteheti.

Maga a labdaütögetés fun, főleg amikor rájösz arra, hogy a helyes tartás nagyban elősegíti az üto és a labda megfelelo találkozását, a labdád ennek megfeleloen magasra vagy messze száll, szóval pont azt csinálja, amit csinálnia kell.

Meglepő módon két órán át - szinte ugyanazokkal a mozdulatokkal - ütni az labdát, kellemesen fáraszt, mi több, izomlázhoz is tud vezetni.

Még meglepőbb, hogy ma megkaptuk a szabálykönyvet - 214 oldal - meg a vizsgaanyagot (ilyen kérdezz-felelek, mint a kressznél) - 54 oldal - amit az elkövetkezendő 3 hétben meg kéne tanulni olyan szintre, hogy ebből sikeresen tudjak vizsgázni.

ps: Euthymia játékra hívott, kaptam tole "Született tehetség" kitüntetést, amihez vannak játékszabályok, amiket csak részben fogok betartani, mert a legtöbb blogger, akit olvasok, nem is tud róla.

Ezt kell csinálni vele:

1. Elfogadni
2. A logót kirakni a blogba
3. A szabályzatot kirakni a blogba
4. Megnevezni 6 másik blogot, akiknek átadja a díjat (na itt nem tudok kit megnevezni)
5. Kitölteni a tesztet:

Név: Krónikás
Becenév: van több is, aki meg ismer IRL, úgyis tudja :)
Lakhely: mikor Bonn, mikor Budapet
Születési hely: Buda
Magasság: 168 cm
Névnap: ketto is van, az egyiket januárban, a másikat a nyáron ünneplem
Foglalkozás: rendszertervező
Testvérek: egy fiútestvér
Anyanyelv: magyar
Beszélt nyelvek: magyar, német, angol, icipici francia és még kevesebb orosz. (Sovenier nyihaha nyet kukucsa protkó!)
Gyűjtemény: emlékek és azok fizikai megtestesülései.
Cipőméret: 40
Iskola: volt, hivatalosan 4, nem hivatalosan sokkal több, nem is emlékszem mindre
Kedvencek: fotózás, blogolás, kompjuter bütykölés, filmek, sorozatok, olvasás
Zsebpénz: 40 Ft/hét volt az első, amit kaptam.
Álom: bejárni a világot és hogy azt csinálhassam, amit épp szeretnék, meg persze jó lenne ha egészséges maradnék és különben is, világbéke
Háziállatok: van egy macskám, ami akkor az enyém, ha valami rosszat csinál :)

6. Megnevezni, hogy kitől kapta a díjat, és nagy, színes betűkkel kirakni a blogban (lásd fentebb)