Bonni krónikák

A kérdező alapos volt. Több tucatszor megkérdezte ugyanazt, fondorlatosan újra és újra másképp fogalmazva. De mindig ugyanazt kérdezte. A válaszadó, akinek én adtam át a stafétát, pedig türelmes válaszolt. Mindig kitérően - mert nem volt válaszunk, amit meg is mondtuk. "Na jó, de mi van akkor, ha ..." kérdezte megint. "A régi így csinálja, itt miért nincs így?"

Elvesztettem a türelmemet. Azért csinálunk egy új verziót a programból, mert az ügyfél ÍGY KÉRTE. Az ügyfél kér, mi megmondjuk, hogy lehet teljesíteni, az indiánok megcsinálják, a kérdező cége leteszteli és kiszállítja. Miért legyen más a régi, mint az új? Mert az ügyfélnek egy másik kell.

Másfél órás csúszásba kerültünk, mert a moderátor nem moderált, a kérdező nem fogta fel, hogy nem fogunk tudni válaszolni arra, amire nincs válasz, nem fogunk tudni optimalizálni egy olyan programot, ahol már az adatszállítás sincs optimalizálva.

Elvesztettem a türelmem, kirohantam és rámutattam a scope-ra: színes, szagos, grafikus ábrázolást akarnak, hogy ŐK jobban lássák az adatokat.

Hibáztam. Ha az ember átadja a prezentációt másnak, akkor nem rohan ki, nem szól közbe, hanem befogja a pofáját és csendben szenved.

Persze borítékolható volt. Persze nem számított a szavazatom. Azért az arányok megleptek.

Meglepett, hogy a szélsőjobbik párt majd 17%-ot kapott. Meglepett, hogy az mszp csak 19%-ot. Örültem az LMP 7,5%-ának, majd most kiderül, hogy szerintük hogyan lehet másképp. És nem, egyáltalán nem örülök a már nem is fiatal FIDESZ 53%-os győzelmének.

Nem örülök, mert már hónapok óta arról károgok, hogy ha Orbán lesz megint a miniszterelnök, akkor tutira előveszi a kettős állampolgárság bevezetését. S lám már vasárnap erről nyilatkozik.

No félre ne értsetek, én szeretem a határon túli magyarokat. Csak épp nem akarom, hogy arról döntsenek, hogy mi történik Magyarországon, amikor az ő életükre nincs befolyással, hogy mely párt milyen adóemelést kíván végrehajtani a következő választási ciklusban, vagy éppen mire ad ki pénzt, ésatöbbi ésatöbbi.

Ráadásul itt vagyunk ebben a nagy olvasztó tengelynek is nevezett Európai Unióban, ahol elvileg tök mindegy, hogy melyik országban élek és tök mindegy, hogy minek vallom magam, ugyanazok a jogaim vannak mindenütt.

Orbán nem ér ezzel el mást, mint hogy ránk - magyarokra, éljünk bárhol - haragítja a szomszédos országokat.

Képzeld el, mi lenne, ha a németek a lengyelországi meg francia németeknek elkezdenének német útlevelet osztogatni. Meg mondjuk az osztrákoknak. Talán még a svájciaknak is. Most képzeld el a felháborodást - világszerte. Szerinted mi történne?

Amit Orbán csinál az pont ugyanez. És félek, hogy valóban sikerül megszavaztatnia a törvényt...

Két hete ültettem el a fehér húsú őszibarackot a kertünkben, s amikor szombaton megnéztem a kis fácskát, már kezdet szépen virágozni. Barack még pár évig nem lesz rajta, de ez a büszkeségemet nem csökkentette.

Kertész leszek, fát nevelek,
kelo nappal én is kelek,
nem törodök semmi mással,
csak a beojtott virággal...

Még pénteken meg akartam írni, de aztán elrepült az idő (is), hogy a Köln-Bp járaton az egyik új Airbus A319-cel utaztam. Annyira új volt, hogy még érződött az újdonság szag, meg az üléseken is a bőr illata. Volt benne valami ajándékszerű, nem is tudtam megmagyarázni, hogy miért.

Új járműben utazni jó.

Direkt úgy izzítottam a hétvégi hazajövetelt, hogy tudjak szavazni menni, ezért még hajlandó voltam a húsvéti itthonlétet is kihagyni - a kettő ugyanis nem megy, ennek számos oka van, többek között anyagi. Mert hetente azért mégse repkedek, a fene egye meg.

Szóval direkt hazajöttem, és amúgy minden szuper volt, egészen a mai napig.

Azt már éreztem, hogy kerülget a nyű, mert ott volt a taknyos kiskölök, meg az én torkom is el kezdett fájni, de arra nem gondoltam volna, hogy én ma reggel 11 magasságában ágyba bújok. Mert bújtam, mivel ülni nem tudtam. És időnként - bár olvasgattam, Rejtőt a MEK-ből - elszunyókáltam. Ez totál nincs rendjén, abnormális ahogy van (mármint a szunyokálás), de gondoltam a két heti kialvatlanságot pótlom. A szédülés gyanús volt, de azt is erre írtam, vagy valami vérnyomás ingadozásra, mert az jó kifogás.

Aztán jött a nagy fehér porcelánisten meg az imádság, megmértem a lázam ilyen elektromos vacakkal. Ez az izé "normál" üzemi állapotomban, hogy 35-35,5 fok közötti értéket szok mutatni - ami ugyan megmagyarázza, hogy miért hideg a kezem a legnagyobb hőségben is - most meg 37,1. Pont 1. Hogy a nyavaja törné ki, most tehát itt rohadok mindenféle jobb programok és ételek híjján. Számolgattam, ez legalább 38 fokos lázat jelent, ha nem 38,5-öt, kiindulva a normál üzemi hőmérsékletem és a higanyos lázmérő érték eltéréséből.

A szavazásról meg annyit, hogy vélemény van, meg mennék is, de lázzal nem megyek, kapják be. Ha ezen az egy szavazaton múlik a döntés, akkor kardomba dőlök, de közben üzenem az el nem ment nembeteg* szavazóknak, hogy ez sokkal inkább az ő hibájuk.

* nem beteg, Magyarországon élő, amúgy szavazásra elmenni képes, tudó magyar állampolgárok

Szeretek Germanwings-szel repülni, az áraival sincs semmi bajom. Az egyetlen baja, hogy a Boomerang tagszámomat kézzel kell beírni jegyvásárlásnál (hiába klikkelem be a "magam utazom" checkboxot), emiatt nem fogom ott hagyni a céget. A weboldal végigkísér a jegyvásárláson, folyamatosan látod az árakat - ez max árat jelent, ha pl. Germanwings kártyád van, akkor tuti kevesebbet fogsz fizetni, a lehetséges árcsökkentő tényezőket is kiírják mindenütt.

Most van egy új akciójuk, 12 euróért előre megmondhatod, hogy hova akarsz ülni, ingyen feladhatsz egy csomagot, meg kapsz egy menüt is. Ha pl. nincs Germanwings kártyád, akkor ez olyan 20 euró plussz szolgáltatás, és a kifizetett díjban benne van mindaz, amit megkapsz egy "rendes" repülő járaton.

Mindent egybevetve szeretek Germanwings-szel utazni. Nem szólnak be, ha sok a kézipoggyászom, nem akarnak állóhelyeket bevezetni az Airbus-on és nem lesz érmés wc-jük se.

Viszont tutira nem fogok Ryanair-rel utazni vagy Wizzair-rel. Előbbi már egy éve tervezi a fizetős wc-k bevezetését, ráadásul lényegesen emelték a poggyász árát, miközben a kézipoggyászból, ha 1db-nál több van, ugyanúgy fizetned kell, mint a rendes (feladott) poggyászért.

A Wizzair meg egyszerűen megtagadja a beszállást, ha egy kézipoggyásznál több van nálad, beleértve a reptéri boltban vásárolt cuccokat.

Komoly pénz van a repülésben és sokan kérdezik maguktól, miért tud egy fapados olcsó lenni. Én nem tudom, hogy a Germanwings mit és hogyan csinál, de olcsóbb mint a Lufthansa (akkor is, ha extra árként fizetek a csomagért és a lényegesen finomabb és nagyobb választékú ennivalóért) és ugyanolyan jó. Biztos nyereséges, különben nem vett volna további repcsiket az év elején.

Nem tudom mit csinál a Ryanair és a Wizzair, de az az érzésem, hogy vagy nem üzemeltetik gazdaságosan a járataikat, vagy újabb bőrt akarnak lehúzni az utasokról - amíg azok hagyják magukat.

Nagydarab kávéi utánégetősek. Hogy jön ez a húsvéthoz? Úgy, hogy tegnap az izgalmam és a teli gyomrom három bögre kávét igényelt az ébren maradáshoz. Ez annyira jól bevált, hogy hajnali hatig forgolódtam, majd ahelyett, hogy békésen szunyáltam volna délig, fél tíz körül kikecmeregtem az ágyból.

Brunchra voltunk hivatalosak, ahonnan nem illik elkésni.

A brunch jó volt, igazi terülj-terülj asztalkám (a résztvevők megegyeztek a tegnapi ebéd résztvevőivel), aztán volt igazi húsvétólás, végül kávé sütivel, aztán mozizás.

Hajszárító

Komoly magyar hiedelem, hogy agyhártya gyulladást, de legalábbis takonykort kapsz, ha nem szárítod meg a hajad. Én kedden repültem nedves hajjal (mert nem volt időm mosás után szárítani) és még élek. Néha prüszkölök, de nem kehesen. A tesója is lelkendezett, hogy szaunázás után hóban-fagyban kapucni alatt nedves hajjal mászkált, aztán most is jól van.

Lehet magyar hiedelem, de én inkább szárítanám. A fejen át adjuk le a legtöbb hőt, ha még nedvességgel ezt gyorsítjuk, akkor nehéz elhinni, hogy ez ártalmatlan semmiség.

Gyereknevelés

Egyértelmű, hogy más gyerekét könnyebb nevelni, mint a sajátodat. Pláne, ha még nem voltál szülő. Egy öt éves gyereknek elmagyarázni, hogy ne dugd bele a mancsod mindenki kajájába, tedd a szád elé a kezed, ha köhögsz és fújd ki az orrod, ha lóg a taknyod, az csak nem lehet olyan nehéz. Mivel szinte mindenki a legkisebb jelekre is azonnal reagált, a gyerkőc a nap végére már csak a szája elé tett kézzel köhögött és egyedül is remekül ki tudta fújni a nóziját.

Tojáskeresés

A nap egyértelműen legjobb pillanata az volt, amikor eldugtuk a pároknak a tojásokat (nyuszikat, egyéb csokitermékeket) és a párok a házhoz tartozó kertben megkeresték. Városlakóként a lakásban történő dugdosás behatárolta a lehetőségeket.

Locsolkodás

Idén elmarad. Ha Rómában jársz, viselkedj úgy, mint a rómaiak. Itt nincsenek locsoló versek, nincs locsolkodás se, bár vannak festett tojások. El fogok hervadni, hacsak rá nem veszem Nagydarabot egy kis kölnizésre.

Sok év után végre sikerült összehozni egy családi ebédet - nálunk. Nagydarab szülei, nővére, sógora és unokahúga volt nálunk. Az ebédet két dolog nehezítette meg: egyrészt nem készültünk rá előre, másrészt nővérke és családja vegetáriánus.

El tudtok képzelni húsvéti ebédet hús nélkül? Abba bizony füstölt-főtt kötözött sonka kell, de legalábbis tarja, torma, mustár meg főtt tojás.

Mivel a sonka nem vegetáriánus, ezért gyorsan körül néztem az interneten, hogy mit lehet még húsvétra csinálni. Például palacsintát. Ha pedig palacsinta, akkor legyen belőle fincsi magyaros menü.

Innivaló

2006-os Nyakas Cuveé. Pár éve hoztam ki borkóstolóhoz, egy 5 üvegből álló fehérbor sorozat részeként. Féltem, hogy a tárolás nem tett neki jót, de kellemesen meglepődtem. A többieknek is ízlett.

Ennivaló

Ha már palacsinta, akkor olyan variáns legyen belőle, ami főétkezésnek is megfelelő: ez pedig szerintem a hortobágyi palacsinta. A vegetáriánus részlegnek gomba-paprikás töltelékkel. Mindkettő magyaros, hasonló ízvilág, tehát se a húsevők, se a növényevők nem veszítenek azzal, ha a másik étkét nem eszik.

A palacsinta

Palacsintát könnyű csinálni. Először recept után készítettem, de sokkal jobban megy a szemmérték alapján. Végy lisztet, dobj bele legalább egy tojást (sok liszthez többet), öntsd fel sok tejjel és kevés ásványvízzel. Csipetnyi só, ha édes palacsintát sütsz, akkor csipetnyi cukor. A habverővel keverd el csomómentesre, hagyd állni fél órán át (lehet tovább is állni hagyni). Adj hozzá egy evőkanál olajat, hogy ne ragadjon le a. Az állás folyamán a tészta összesűrűsödik, ezért felhasználás előtt nyugodtan hígítsd fel ásványvízzel. Ásványvíz helyett lehet szódavizet is használni, a lényeg a buborékokon van. A tészta állagának a tej és a tejszín között kell lennie.

A palacsintasütés legfontosabb eleme a serpenyő. Először egy Tesco gazdaságos palacsintasütővel próbálkoztam. Kicsi, domború alja nem melegszik át egyformán az elektromos sütőlapon, nem jó. Végül vettem egy Tefal palacsinta sütőt. Bár ez a Tescos többszörösébe került, megérte a befektetés. A serpenyővel papírvékony palacsintát lehet készíteni, anélkül, hogy olajat kéne a serpenyőbe raknom. Csak az a lényeg, hogy elég forró legyen.

Pörköltalap

Mint tudjuk, a legtöbb magyar recept úgy kezdődik, hogy végy egy fej hagymát, pirítsd meg, adj hozzá sót, paprikát. Ehhez jött még majoránna, meg kis víz és már meg is volt a pörkölt alap. Ezt választottam két részre.

Gombapaprikás

A pörköltalapba jött a vékony szeletekre vágott gomba. Felöntöttem vízzel, fedő a tetejére, had dinsztelődjön. Még szórtam rá majoránnát, sót, végül egy pohár tejföllel elkészítettem a szószt.

Hortobágyi palacsinta

A pörköltalap másik felébe a fél kiló darált hús került. Kicsit megpirítottam, babérlevelet dobtam rá, felöntöttem vízzel, fedő alatt puhára főztem. Végül egy újabb pohár tejföllel elkészítettem a szószt.

Mikor minden kész lett, elővettem két tepsit, az egyikbe a gombapaprikással töltött palacsintacsomagokat pakoltam, a másikba a darált húsos verziót. Mindkettőt leöntöttem a saját szószával, bedugtam a sütőbe - és már jöttek is a vendégek.

Desszert

Egyszerűen elkészíthető desszertet akartam csinálni, amihez meg volt minden alapanyag, amit nem lehet Németországban kapni. Kókuszgolyó. Már évek óta importálom a háztartási keksz reszelékét. Itt nincs háztartási keksz, butterkeks van, ami olyan mint a háztartási, csak van benne vaj és édesebb. Szóval totál más :) A kakaót itt vettem, a kókuszreszelék viszont otthonról jött.

Mahlzeit!

A palacsinták elfogytak. Az utolsó darabot úgy osztották fel: igazából senki se akarta, de otthagyni sem tudták. Nagydarab apja szerint a húsos verzió volt fűszeresebb, Nagydarabnak a gombás ízlett jobban. Végül is mindkettő ugyanazt az ízesítést kapta :)

A kókuszgolyók igazi teamwork volt. Én kutyultam, Nagydarab formázta a golyókat és kókuszban is meghempergette őket. Annyira tetszett mindenkinek ez az egyszerű és nagyszerű ötlet, hogy rövid bemutatót is tartottam. Tudtátok, hogy a kókuszgolyó nagyszerűen alkalmas gyurmázásra? És a végén meg is lehet enni!

Az ebéd után kávéztunk (elvileg ehhez lett volna a kókuszgolyó, amit én túl korán raktam az asztalra), wii-vel játszottunk (a kislány született tehetség, ami a bowlingot illeti), végül KO-val kiütöttem Nagydarabot boxban.

Férj

Búcsúzáskor Nagydarab papája emígyen szólt hozzám: "szóval KO-val kiütötted a férjed". Na ja, barátaink többsége a "na és mikor lesz az esküvő" kérdés előtt gondosan biztonságba helyezik bokájukat (igen, én szoktam bokán rúgást kilátásba helyezni), de ezt vele mégse tehettem meg. Úgyhogy csak nevettem, és "nem a férjem, csak a barátom"-mal igyekeztem hárítani.

A válasz azonban nem késett soká: "még".

Helyszín: Tesco parkoló

Szereplők: anyám, egy korombeli nő, egy kisded, jómagam.

Nagybevásárlásunk bepakolását egy 30-as nő - ápolt, tiszta, jó állapotú ruhák, jó állapotú babakocsi - zavarja meg:

- Ne haragudjanak, hogy zavarok, tudnának segíteni? - hangja sírós és elcsuklik, rajtam keresztül rohan jó pár negatív kép: talán kirabolták, megtámadták, elveszett, elszaladt, ki tudja mi történt.

- Egy kis ételt kérnék a gyereknek, ha tudnak valamit adni ... - már szinte sír, én pedig majdnem vele. Nem is gondolkozom, ott van a zacskó tetején fél kiló kenyér, nyúlok érte és adom.

- Esetleg egy kis tejterméket a gyereknek ... - vettünk egy liter tejet is, már nyúlok érte és adom.  Köszöni, hálálkodik, én meg nem is emlékszem már, hogy miket mond, ő bedobja a gyerekkocsi aljába a liter tejet, a magvas kenyeret, én pedig még belenézek a kocsiba: ott alszik egy édes kisgyerek, ki még mit sem tud a körülötte folyó világból.

Én már nem nézek rá, félek, hogy túl közel kerül hozzám, hogy felelősséget érzek, igen félek tőle, félek megkérdezni, hogy mi történt, tudok-e még másban segíteni. Ő pedig inkább megy tovább, megy egy másik autóhoz, ahol mások pakolnak finom ételeket a csomagtartóba.

Adtam, mert nem pénzt kért, pláne nem követelt, nem akarta a 100-asért cserébe elvinni a kocsim a 10 lépésre lévő gyűjtőbe, hanem enni kért. Ételt. Nem magának, a gyereknek.

Kibaszott rohanás! (gus)

Hó már nincs, ellenben nagyban van céges üzemtanács (Betriebsrat) választás. Három lista is van, ez kérem demokrácia, van ám nagy kampány is  (ajtókra kiragasztott poszterek), meg ma jött egy ősz hajú fazon, hogy ő választmányi tag.

Poén is lett volna, ha

- nem lettem volna épp indiánusokkal telefonkonferenciában. Igaz, csak figyeltem az eseményeket, épp nem aktívan kellett beszélnem, de mondjuk egy "bocs, ráér" igazán frappánsabb kezdés lett volna, főleg, ha jelzem,  hogy nem.

- nem lenne a folyosónkon két kolléga, akik másik lista tagjai, s mivel velük jó kapcsolatunk van pár év együtt dolgozás után, meg igyekeznek is nekünk elérni mindenféle jókat, ezért logikus módon őket fogjuk választani. Mondottam is, hogy van ám nekünk két betriebsratosunk, akikkel elégedettek vagyunk, talán rossz helyen kampányol. Mondta erre, hogy talán még elégedettebbek lehetnénk.

- én is klassz golyóstollat kapok, de csak egy béna öngyújtót kaptam. Amúgy az ilyen reklámajándék már választási vesztegetésnek minősül-e?

Az öngyújtó ment bagós kollégához, szórólappal együtt, ő úgyis politikus, majd lesz min röhögnie ennek kapcsán.

Rosenmontag 12:00-tól a gyerekek ünnepe. Ekkor indul a Zug és végighalad a belvároson. Ilyenkor illik beöltözni, de legalább kipingálni az arcodat, már csak a karneváli hangulat végett is. No nem mintha egyébként kinéznének a tömegből, csak úgy az illendőség kedvéért.

A Zug nem más, mint traktor vagy kocsi vontatta izék, amikre fel lehet szállni, ahonnan kamellét lehet szórni a népnek, legfőképp a gyerekeknek. Persze vannak, akik gyalogosan vágnak neki a több kilométeres útnak, zenekarok, vagy samba táncosok, esetleg zászlódobálók.

A kamelle (ejtsd: kamelle és nem kaméle, ez utóbbi tevéket jelent) alapvetően édesség, lehet csoki, sok Haribo apróság (ha már itt van a gyár a városban), meg persze cukorkák, minden mennyiségben. Néha dobálnak pl. tésztát is, vagy parkoló lapot, vagy papírzsebkendőt, ami igen hasznos tud lenni. Idén plüss dolgokat is dobáltak, én is beszerezetem egy plüss dobókockát (olyan autóba akasztósat), Nagydarab meg szerzett egy holdacskát, cseréltünk is ám izibe, meg volt frízbi is, amiért jól lehetett rohangálni. Ügyes dobálók simán bumerángként dobták el, aztán hiába rohant hátra a gyerek.

Miután az ember sikeresen beáll a megfelelő helyre (figyelembe véve a Zug haladási sebességét nem feltétlenül muszáj 12:00-kor megérkezni a középtájt lévő kocsma közelébe, hacsak nem akarunk előre bedönteni magunkba pár alkoholos tartalmú itókát, a hidegérzetet csökkentendő), óvatos könyökléssel, a szülőket-gyermekeket nem szétválasztva, kisdedeket nem eltaposva előre harcoljuk magunkat az első sorba.

A Zug eljövetelével aztán szemünket azokon az emberek tartjuk, akik a kamellét szórják. Ők vagy ránk se bagóznak (ilyenkor kell extra óvatosnak lenni, a parkólóspapír által fejbe verve lenni kellemetlen érzést tud okozni), vagy külön figyelemmel tüntetnek ki bennünket. Külön figyelmet extra cuki kisgyerekek, mozgássérültek és negatív értelemben véve a morcos egyedek tudnak elérni. Az extra figyelem je nach dem kedvezőtlen (cuki kisgyermek MELLETT állni) vagy kedvező (morcos egyed MELLETT állni) kihatással lehet gyűjtő szenvedélyünkre.

A helyes viselkedés

Ez egy ösznépi és baráti dolog, ahol mindenki mindenkit szeret. Taposásnál, fejbe verésnél, alkohollal való leöntésnél bocsánatot kell kérni. Ha velünk történik ilyen, akkor meg kell bocsátani, és nem utólag bokán rúgni a részeg disznót. A kamelle azé, akinek a kezében van. Átadni lehet, síró kisgyerek mégiscsak ciki, Te meg már felnőtt vagy, legalább próbálj meg néha úgy viselkedni.

Ha van zene (tűzoltó zenekar), vagy szamba táncosok jönnek, akkor tessék ugrálni, kezet lengetni és mindenképp tapsolni. A jó hangulat terjedésén kívül ennek igen praktikus mellékhatásai vannak: úgymint elgémberedt és lefagyás előtt álló végtagjainkba megpróbálhatunk vért keríteni, valamint okos ugrálással (ha még nem lennénk az első sorban) közelebb kerülhetünk a kamelléhez.

Kamellét földről felszedni szabad, bár szerintem megenni azt (a csomagolás ellenére) csak éhhalál elkerülése érdekében lehet.

Ha osztják a finomságot, akkor hangos "KAMELLEEEEEE" és "ALAAAAAAF" kiáltásokkal hívhatjuk fel magunkra a figyelmet. FIGYELEM! Nem ciki felnőtt ember létedre hangosan ordítozni és integetni a Zugon lévő táblás csokit osztogató ember felé! A táblás csoki igenis finom! Főleg, ha nem reggeliztél semmit, de már leöntöttél a torkodon egy Glühweint. A mézzel édesített popcorn is jó, meg a kis zacskós Ungarischce Chips is.

A buli végeztével (vagy amikor már az is kiesik a kezünkből, ami benne volt) irány a legelső szimpatikus kocsma (ilyenkor minden kocsma szimpatikus), ahova beférünk, döntsünk le pár Jägermeistert, vagy Kleine Feigling-et, hogy átmelegedjünk, vizslassuk át kincseinket egy Pommes Spezial kíséretében és "Viva Colonia"-t énekelve ürítsük poharunkat a vadászat sikerére.

Da simmer dabei! Dat is prima! VIVA COLONIA!
Wir lieben das Leben, die Liebe und die Lust
Wir glauben an den lieben Gott und ham noch immer Durst.

Youtube: Viva Colonia

Csütörtökön megkezdődött és tegnap éjjel véget is ért az idei karnevál kosztümös és ivós idénye. Ez alkalommal nem volt semmi különleges, továbbra is a Flocke (alias jegesmackó) kosztumömben mászkáltam, harmonizálva Nagydarab medvéjéhez és jól beleolvadva az amúgy havas tájba.

Idén a Bla-ban Weiberfastnacht alkalmából akkora buli volt, hogy Nagydarab egy órán át várakozott hóesésben, hogy bejusson (míg én épp hazafelé tartottam, hogy megfelelő hangulatba kerülve magam is útra kelhessek a Bla felé).

Helyette tehát játékszenvedélyünket éltük ki, azért aztán estére kelve elnéztünk a Limesbe, ahol megittunk gyorsan két sört baráti társaságban.

Péntek munkával telt, ám szombaton elnéztünk a Bönnschbe, ahol friss sört adnak érdekes poharakban, valamint belépőt szednek a buliba (5€). Ahhoz képest, hogy utálom a habot, elég jól bírtam, hogy fél kettőig.

Az előtte lecsusszant fél üveg pezsgő, meg a pár korsó bönnsch vasárnapra komoly fejfájást idézett elő.

Hétfőn kolléga gyermekének gyüjtöttük a kamellét a Markt platzon. Míg az Altstadt szűk utcáiban úgy tűnik, egész Bonn ott gyülekezik, addig a Markt platz tágas terén  több száz csokigyűjtő is csak lézengő emberek tömegének tűnik.

Szétfagyott lábainkat Jimmynél pihentettük meg, s bizony lecsúszott néhány finom korsó sör is a gyros mellé.

Kedden éjjel még megnéztem a Nubbelverbrennungot, videót azonban nem csináltam, mert tavaly jobban nézett ki.

Mint említettem, rengeteg hó esett az elmúlt időszakban. Bonn különleges mikroklímája miatt itt úgyis kevesebb hó van, mint a cirka 50km-re lévő települések bármelyikén.

A járdákért egyértelműen a háztulaj felel - nem csak télen. Akár a jeges úton, akár a csúszós falevelek miatt ér baleset bárkit is, neki kell ezért felelősséget vállalnia. A járdák tehát a havazás után rövid időn belül járhatóak.

A járhatóság azt jelenti, hogy nem csúszik. Erre három módot ismernek:

1. Hókotrás. Német precizitással felkaparják a betont. Ezt egyrészt a fáról, másrészt a cipő talpából kihulló hómennyiség miatt ismételni kell.
2. Sózás. Időnként hókotrással párosul. Ritkán használják. Gondolom csak az a néhány háztulaj sóz, aki a felmelegedés előtti időszakban több tonnát rendelt belőle.
3. Homokszórás. Ez nem feltétlenül homokot jelent, hanem olyan anyagot, ami nem só (nem olvad el tőle a hó), viszont összekeveredve a hóval az már nem fagy meg. Sőt, ha jégre szórják, akkor a csúszkálást is megakadályozza. Ezt lehet a legtöbb helyen tapasztalni.

Az utak között két csoportot lehet képezni. Főutak (ide tartozik a buszforgalommal bíró út, utca), amit szépen lekotornak. A többieket viszont nem annyira tartják karban.

Pl. Budapesten egy főúttal párhuzamos úton lakom. A karácsony előtti nagy havazás után 3 napig tartott, hogy a hókotró elérjen hozzánk, de elért. Bonnban is egy főúttal párhuzamos úton lakom. Felszórták ugyan homokkal, de hókotrást egy hét elteltével se végeztek. Az utcánkból nyílik egy mégkisebb utca. Az utcában általános iskola van, de ettől eltekintve nincs nagy forgalma. Az utca (nem a járda) fel van jegesedve, ahogy a kocsik összenyomták a havat. Se sózva, se homokozva nincs, nem is törődik senki se vele.

Ha ezt látom, akkor bizony nehéz megértenem néhány budapesti siránkozását azon, hogy a hókotrók csak 1-2 (netán 3-4) nap alatt jutnak el valahová. Nálunk nyugaton, ahol a fű is zöldebb, kolbászból van a kerítés, meg úgy általában példaként mutogatják, ha otthon valami nem tetszik, olyan állapot uralkodik, amit otthon nem tapasztaltam, pláne nem a belvárosban.

Ennyi havat Bonn kicsiny városa az elmúlt években (abban a párban, amióta erre vetett utam) tutira nem látott. Én se nagyon. A hó, ami dec.31-én leesett, velünk tartott az új esztendőben is. 1 héten át tartó fagyok frissítették a levegőt, míg tegnap reggel újabb komolyabb hószállingózásra került sor.

A sok fehérséget részemről egy újabb pár zoknival ünnepeltem, ami melegebb, mint a többi, amit hordani szoktam. Egyrészt mert megérdemlem, másrészt mert kell.

Már harmadik hete, ha jól számolom, tartunk szorgosan gyalog a munkába. Fél óra reggel, fél óra este. Odafele néha veszek a Starbucksban egy kávét, pont melegen tart, amíg az irodába nem érünk. A "kicsi" 3dl-es erre a feladatra pont jó. Egyszer vettem nagyobbat is, a fél liter egész napra elég volt, de a végére nagyon kihűlt. Marad a 0,3-as.

A kantinok helyett felfedezték kollégáim (meg én is magamnak), hogy az átellenes sarkon van a Rosa Lu étterem. Mintha Gordon Ramsey tanácsait fogadnák meg: hétfőn kirakják egy hétre előre a menüt. Választhatsz 5€-s kajából, meg 7,10€-sból. Az étel gyorsan és forrón érkezik az asztalra, semmivel sem lassabb, mint az önkiszolgáló menza, és mégis étterem érzés van.

Amúgy itt ettem először (7,10€-ért) rendes pörköltet. Brauhausgulasch névre keresztelték, a pörköltbe raktak paprikát meg gombát, de nem raktak bele paradicsomkrémet, ami itt szokás. A hús finom volt és jó minőségű, olyan olvadós, ahogy anyámnál eszem az órákon tartó rotyogás után. A szószon látszott, hogy csak hagyma van alatta, meg só, paprika, meg a hús leve, ami kifőtt, meg talán egy csipetnyi bors, amiért nincs harag.

Erre a mondatra mondaná unokanővérem, hogy "ez annyira magyar..." pedig talán nem is.

Ebéd közben hívtam Bremenből, hogy Osnabrücknél jeges eső esik, leálltak a vonatok, és Bremenbe se járnak már a vonatok.

Ha minden a tervek szerint ahald, akkor most ott üldögélhetünk valahol a nyílt sínpályán, s ha lefagytak az áramszedők, akkor fűtés nélkül, a hidegben. S ha így lett volna, akkor Nagydarabom most nem a takonykorból lábalna ki, hanem mindketten egyszerre zuttyannánk bele.

Amúgy 2005-ben ugyancsak Osnabrücknél jártamban keveredtem szélsőséges időjárásba, akkor is megúsztam, igaz, a 3 órás utat 6 óra alatt abszolváltam.

Nagydarab nem gyógyult meg. Ma visszamondtam a vonatjegyet (a helyjegy árát nem adták vissza, pedig oda más valaki fog ülni, meg 15€ kezelési költség a bukta), felhívtam Perryéket, hogy sztornó. Mit ne mondjak, nem örült. Én sem. Ők azért, mert már bevásároltak, én azért, mert bár ma vásároltam, nincs semmi kajánk.

Hülye remény volt, de tényleg abban bíztam, hogy ma csodával határos módon meggyógyul, holnap vonatra ülünk, én felveszem a vonatutat videóra, éjjel jót bulizunk, aztán nagyot alszunk, megeszem anyám lencselevesét (igen, hoztam magammal Magyarországról), aztán belevetjük magunkat 2010-be.

Ezzel szemben semmi ilyen nem lesz. Én alszom a szobámban, Nagydarab a másikban, nehogy elkapjam a nyavajáját. A felső szomszéd elmegy, ami jó, mert most éjfél van, és még mindig asztalt táncoltatnak, ami nem lenne baj, ha nem pont a szobám felett lenne.

Egyébként elkezdtem köhögni, meg tüsszögni, ami lehet a tegnap esti mulatság miatt van, és a ma esti hideg tej sem tett jót. Azóta kapar a torkom.

Nem mértük meg a lázát, de lángol a homloka, ég az egész teste, izzad a paplan alatt és olyan nyamvadtul van, amennyire csak lehetünk, ha elkapjuk a takonykort.

Kapott tőlem algopyrint (orvosság mindenre), forró C-vitaminos italt meg forró levest sok őrölt borssal (ami szerinte orvosság mindenre).

Most drukkolunk, hogy meggyógyuljon szilveszterre, mert már megvettük a vonatjegyeket és nem lehet visszaváltani.

Én meg külön szobában alszom, mert nem akarom elkapni a lázát.

A szokásosnál rövidebb karácsonyi szünet után visszatértem Bonnba. Otthon töltött idő intenzív volt, unatkozni nem volt időm, de gép előtt ülni se nagyon. A visszatérés izgalmas volt, egyrészt a bőröndömben lévő füstölt és sült disznóságok és persze az újévi lencseleves miatt (kiszagolják-e a drogkutyák?), másrészt ez lesz az első alkalom, hogy nem Budapesten szilveszterezek. Brémeni barátainkat látogatjuk meg. Közben útba ejtünk majd egy vagy két várost is, melyeket még nem láttunk, de szépek lehetnek. Hisz az nem lehet, hogy egy 4 órás úton ne haladnánk el szép vagy érdekes városok mellett.

Tegnap Ferihegyen volt egy Easyjet Budapest-Köln járat is. Végül Dortmundban szállt le (egy óra késéssel), a transferről az Easyjet gondoskodott. Ma megnéztem az Easyjet honlapját, de csak Budapest-Dortmund járat van.

Megvettük Magyarország legszebb fáját, még éppen hóval borítva találtunk rá és elképzeltük a fehér karácsonyt (hogy aztán Holle anyó jól megtréfáljon minket és ne rázza meg még egyszer azt a nagy dunyhát).

Felállítottuk - anélkül, hogy kellett volna vele bármit is csinálni. Se faragni nem kellett, se hozzáadni, egyenesen állt, mint a cövek.

Feldíszítettük - közben elfogyott pár szem szaloncukor (idén marcipános és mogyorós a menő) és "összetört" pár habcsók.

Elkészült a karácsonyi halászlé: pontyszeletekkel. A rántott ponty krumplipürével és krumplisalátával még készülőben, mert ennyit egyszerre nem tudunk enni. Ha megettük, akkor lesz bejgli is ajándékokkal.

A kis hangszórókból pedig dél óta ontanak karácsonyi hangulatot mindazok, akiktől karácsonyi cd-ket vettem az elmúlt években.

Utolsó -  karácsony előtti - hajrá fog holnap véget érni.

A hátam mögött van egy nem túl sikeres projekt. Nem túl sikeres, mert csak a fele készült el az eltervezettnek cirka háromszoros idő alatt. A sikertelenségben annyi a szerepem, hogy én írtam a tervet, ami alapján az indiánoknak csinálnia kellett volna a dolgokat és én is ellenőriztem. Abban is van vajmi saram, hogy nem javult a helyzet: a napi tennivalók mellett (amikor az indiánok egyéb munkáit toldozgattam, foltozgattam, hogy működjön), bizony nem maradt idő és energia arra, hogy leordítsam a fejüket.

Teljesen egyértelműen a saját prédikációmat elhagyva kerültem ebbe a helyzetbe. Mindig is azt mondtam, hogy az outsourcing csak akkor sikeres, ha pontosan leírod, hogy mit vársz el. Én úgy érzem, pontosan leírtam az elvárásokat. Viszont nem rágtam a szájukba a megvalósítás lépéseit. A leckét - bármilyen fájdalmas is volt - megtanultam.

Remélem kapok még lehetőséget arra, hogy bebizonyítsam.