azt látom, ahogy Nagydarab a kanapé előtt hasizmozik. Bár lehet, hogy csak álmodtam, mert mire a fürdőszobából visszatértem, már a notebookja előtt ült.
bodycultur bejegyzései 
Ennyi havat Bonn kicsiny városa az elmúlt években (abban a párban, amióta erre vetett utam) tutira nem látott. Én se nagyon. A hó, ami dec.31-én leesett, velünk tartott az új esztendőben is. 1 héten át tartó fagyok frissítették a levegőt, míg tegnap reggel újabb komolyabb hószállingózásra került sor.
A sok fehérséget részemről egy újabb pár zoknival ünnepeltem, ami melegebb, mint a többi, amit hordani szoktam. Egyrészt mert megérdemlem, másrészt mert kell.
Már harmadik hete, ha jól számolom, tartunk szorgosan gyalog a munkába. Fél óra reggel, fél óra este. Odafele néha veszek a Starbucksban egy kávét, pont melegen tart, amíg az irodába nem érünk. A "kicsi" 3dl-es erre a feladatra pont jó. Egyszer vettem nagyobbat is, a fél liter egész napra elég volt, de a végére nagyon kihűlt. Marad a 0,3-as.
A kantinok helyett felfedezték kollégáim (meg én is magamnak), hogy az átellenes sarkon van a Rosa Lu étterem. Mintha Gordon Ramsey tanácsait fogadnák meg: hétfőn kirakják egy hétre előre a menüt. Választhatsz 5€-s kajából, meg 7,10€-sból. Az étel gyorsan és forrón érkezik az asztalra, semmivel sem lassabb, mint az önkiszolgáló menza, és mégis étterem érzés van.
Amúgy itt ettem először (7,10€-ért) rendes pörköltet. Brauhausgulasch névre keresztelték, a pörköltbe raktak paprikát meg gombát, de nem raktak bele paradicsomkrémet, ami itt szokás. A hús finom volt és jó minőségű, olyan olvadós, ahogy anyámnál eszem az órákon tartó rotyogás után. A szószon látszott, hogy csak hagyma van alatta, meg só, paprika, meg a hús leve, ami kifőtt, meg talán egy csipetnyi bors, amiért nincs harag.
bringával megyek melózni. Erre esik. Mint egy trópusi vihar. Csak nem most ért ide Milánóból? (Nem, ez csak egy zápornak tűnik.)
Holnap remélhetőleg el tudunk menni a Zone-ba, ahol David Celia (Torontó) fog fellépni. Martin szerint nehéz beazonosítani a zenei stílusát, roots, pop, jazz vonások, modern country, folk és rock stílusjegyeket lehet felismerni. Kezdés szokás szerint este nyolckor.
Július 21-én Brend Rinser lép fel, őt egyértelműen a blues-zal lehet beazonosítani. Kezdés szintén este 8-kor.
Nincs. De még lehet.
Én mindenesetre vasárnap délelött a roncsbringámat elektromos kerékpárrá alakítottam át.
Ehhez vettem egy 26"-os kerékbe szerelt agymotort, egy hozzávaló akkumulátort, meg persze gázkart, ami áramkar, de akkor is csak gázkarnak fogom hívni. Azért 26"-os kereket, mert ez volt Pesten, és mert én úgy emlékeztem, hogy nekem is ilyen bringám van.
Van is, a roncsbringa. Van jóbringa is, az 28"-os, ahhoz újra kellene küllőzni a bringámat, amit nem teszek meg.
A bringát Nagydarabommal sikeresen összeraktuk, mentünk is vele demókört, ott készült a fénykép is. Aztán szépen lelakatoltuk, mert tényleg roncs a bringa, nem lehet tekerni, csapágyas az első kerék is, meg a fékek se fognak. Ezekkel a paraméterekkel meg nem igazán bízom magam egy akár 30kmh-val is száguldozó drótszamárra. (Klikk a képre, úgy lesz nagy.)
Ma tehát szerelőket kerestem.
Az egyiknél leráztak, drága a szerelés, meg nem is nagyon vállalnák, van nekik munkájuk elég. El akartak adni másikat, de 26"-os bringa nem volt.
Mentem másik helyre, ott zárva volt a szerelő rész, menjek 8-17 között. Majd megyek. Ott meg lesufnituningozták a drága pénzbe kerülő kiegészítőimet.
Kérem szépen az nem sufnituning (a kiegészítő). Nincs is olyan bringája egy németnek se - a teljesítmény tekintetében. Azon gondolkozok, hogy lesz majd szépre lakkozott vázam, aztán nem nézik majd sufnituningnak a bringám, hanem ámuldoznak és sóhajtoznak, hogy nekik is kellene ilyen.
Addig is ki kell találnom valamit, hogy a bringám biztonságilag is megfelelő legyen a benne rejlő képességekhez.
Aztán majd lesz Critical Mass is itt Bonnban.
Azt átérzed, hogy csak azért írok most a wii sport box-ról, mert Nagydarab szombaton ellenállhatatlan vágyat érzett egy ilyen szerkentyűre? Mert szerinte ezzel most jól el fogunk kezdeni sportolni. Nem mintha nem vettem volna szuper cross trainert, amit persze az utóbbi időben lelkesen mellőzünk (bár én még használom hosszabb telefonokhoz, olyankor olyan jó sétálni rajta), vagy ne lenne itthon playstation valahány a játék kedvéért.
Nem, Nagydarabnak Wii kell, méghozzá Fitt, de persze az nincs, mert elfogyott. Ezt persze csak a boltnál tudjuk meg, a bolt egy Saturn, és egészen Sankt Agustinig kell érte autózni. Viszont találtam ott egy hatalmas Real-t, a Real-ban jól lehet vásárolni, Böblingenben 2 évre bevásároltam ott ruhából, de ez egy másik történet...
Wii Sport van és van Samsung D880 is, amit meg is fogok venni (ami szintén egy másik történet). Ő veszi a wii-t én meg a második konzolt, hogy tudjunk párosban is játszani. Fél óra beállításokkal történő szenvedés után (leírást nem olvasunk, mi okos informatikusok vagyunk) páros teniszt játszunk egymás ellen. 2:1-re kikapok, mert az első menetet fölényesen nyerem és beképzelem, hogy milyen fasza kiscsaj vagyok.
Később rákattanunk a boxra, a baseballra és marad a tenisz is a kedvencek között (a golf és a bowling eddig nem lett szívem csücske). Amikor ezt a blogot írom (hajnali 3 óra), akkor izomlázam van a bal lapockámban, a jobb alkaromban a jobbhorogtól (kegyetlen a veseütésem, csak úgy pusztulnak az ellenfelek), a jobb vállamban és a bordák környékén. A box-nál bújok a kesztűk mögé és hiányzik a babzsák, amit jelképesen püfölhetnék.
A baseball-ban 12:0-ra nyertem (miután többször elpáholtak), sikerült néhány home run-t ütnöm, végül a "Mercy Rule" alapján megnyertem a meccset. Azóta se sikerült ilyen teljesítményt produkálnom, de ez pár órája történt és most nem illendő már játszani. Mert hogy aludni kellene. Holnap (ma) korán lesz kelés, olyan 6-7 között valamikor, de most pörgök, mert ittam fél liter kávét délután.
Artlace pedig figyelmeztetett (vásárlás után), hogy ennek elvonási tünetei lesznek és lám, igazat szólt. Mert ahelyett, hogy aludnék, blogot írok arról, hogy milyen jó is volt...
Szombaton egy veletlennek es egy gyors elhatarozasnak koszonhetoen ismet Cirque du Soleil eloadason voltam, elso alkalommal Las Vegason kivul. Raadasul Budapesten. Oke, a jegy egy vagyonba kerult, de megse annyiba, mint Amerikaban.
Par honapja arra ebredtem, hogy rettenetesen faj a vallam. Felalomban nem gondoltam semmire, egyszeruen "helyre tettem" a vallamat, es minden ment aludtam tovabb. Reggelig. Amikor is meg akartam fordulni es fordulasomban nagyot orditva ebredtem arra, hogy ennek a vallam nem orul.
Aztan jobban lett, aztan megeroltettem es rosszabbul lett, es most ~3 honappal kesobb elmentem orvoshoz. Biztos, ami biztos, egybol kettohoz.
Eszre kellett vennem, hogy a crosstrainerrol nem is irtam. Az Aldiban vettem, ami - ezt talan mar elmondtam - bizonyos szinten parhuzamba helyezheto a mi Tescoinkkal. Bar sokkal kisebb helyeken szokott elferni, es sokkal kisebb a kinalat is. Markas cuccok pl. szinte alig vannak, de az Aldi markak sem rosszak.
A trainerrol mar egy ideje almodoztam, sot, otthon a Metro katalogusban ki is neztem egyet (naivan azt hittem, hogy en azt majd ki tudom hozni autoval - hat nem). Most rakerestem a neten, talaltamis egy leirast, ranezesre arrol a cuccrol van szo, amit alig 10%-kal dragabban most megvettem.
A teszt igeretes, legalabb nem ir rosszabb dolgokat, mint a mi tapasztalatunk. Az eszkoz a maga 60 kilojaval dog nehez (ez majdnem annyi, mint amennyit en nyomok a merlegen), en keptelen lettem volna Nagydarabbal egyutt felcipelni az emeletre.
Ugy dontottem, hogy fogyokuras celzattal kirakok nehany kepet magamrol a blogra.
Azert a blogra, mert berakom az atkozottul sok olvasando blogom koze a linket, es majd minden nap jol megnezegetem.
Pedig sokkal maskeppebben nem nezek ki, mint ezeken a kepeken - most sokkal rovid a hajam, es tenyleg felszedtem 1-2 kilot, amitol most mar nagyon szeretnek megszabadulni.
Annyira nem nezek ki maskeppabban (vegyes hangrendu szo, jo, mi?), hogy azok a ruhak, kulonos tekintettel a nadragokra, amiket itt hordok, most is ramjonnek.
Ettol viszont nem erzem magam jobban a boromben, tehat fogyokura, amire viszont van crosstrainer is.
Gondoltam megint elsutom a nagy zabalasos poent, de aztan rakerestem, es kiderult, hogy mar elsutottem. Meg kiderult, hogy nem derul ki a postbol, hogy epp mikor irtam, ezert majd kap egy kis frizura pofozast.
Itt es most azonban nem dizajnrol lesz szo, hanem gagogo libakrol, amik elfogyasztasra kerultek. Az elmult 10 evben valamivel tobb, mint 3000 liba valtotta meg az ehezo gyomrokat.
A szeanszra a Wille's Gasthof-ban kerult sor es ugyanott szalltunk meg, mint a disznotorosnal, elotte azonban meglatogattuk P-t es M-t csutortokon Bremenben. P fozott, olyan Quiche felet, sok hussal, fuszerrel, zoldseggel, sajttal, finom volt. Meg Nagydarabnak is izlett, pedig o nem szereti a sajtot. Penteken elfoglaltuk a szobainkat es "atugrottunk" Hamburgba - nem is voltunk olyan messze - ahol a vilag legnagyobb modellvasut kiallitasa van (Miniatur Wunderland).
Mint ahogy azt mar korabban (valamikor, nem talalom) emlitettem, Frank is vett gorkorit. Meghozza a kepen levot, csak fekete-piros szinekben. (K2 Moto Extreme Fitness Skates Men's 2007) Ma ket hete aztan felszereltuk magunkat minden szukseges kellekkel, lemasztunk a lepcson, elsetaltunk a kocsiig... nem, nem jelentkeztunk be tanfolyamra, ahogy azt korabban elterveztunk, az Aldi parkolojaban akartunk gurulni egyet (Google Map, "A"). A garazs azonban hetvegen, del korul bezar. Ugy fel 6-ig ki se nyit. Nem maradt mas, elmentunk a Juridikum ele, ahol messze vacakabb a ko, mint a Rajna parton, amirol baratosnom a mai napig aradozik. Frankon viszont meg nem volt gorkori, en pedig a tavalyi pofara esesem ota nem mentem egy metert se, nem akartuk az ottani nagy nyilvanossag elott kozrohej targyava tenni magunkat. Igy is epp elegen maszkaltak arra.
A korizas - jelentem alasan - jol ment mindkettonknek. Frank egesz biztosan at egy oraval kesobb a laban, es en is egyre jobban tudtam bevenni a kanyarokat.
Ugy 11 korul erkeztunk meg a hely kocsmaba (regebben harom volt, most mar csak ez az egy maradt - egy kozel 2000 fos kisvarosban), ahol a tobbiek finom vacsoraval a gyomrukban vartak rank. Az ehseggel nem volt gond, menet kozben bedobtunk par falatot egy McDonaldsban. Egy esti sorozgetes utan elcsigazva agybabujtunk egy gyonyoru, 1799-ben epult paraszthaz (istallobol/kocsiszinbol atalakitva) emeleti szobacskajaban. Masnap kipihenten ebredtunk, finom reggelit kaptunk, hazi lekvarral, kemenytojassal, felvagottakkal es sok-sok kaveval. Reggeli utan megprobaltunk ket bringat szerezni, elvileg ugyanis itt lehetett kerekpart berelni. Kerekpar volt boven, de egyreszt Franknak nem volt extrameretu (a 2 meteres magassagahoz nem mindegyik drotszamar passzol), masreszt egy kivetellel (amit a fonokasszony hasznalt bevasarlashoz) mindegyik roncstelepre valo volt. Nem csak arrol van szo, hogy mindnek lapos volt a kereke, de vagy a fek vagy a valto nem mukodott, de volt olyan, hogy egyik se. Vegul talaltunk ket noi szerkezetet, Monica a sajatjarol atult egy kolcsonzottre es igy el tudtunk indulni.
Mit ne mondjak, a szerdai eloproba utan tenyleg azt hittem, hogy en itt majd kikopom a tudom. De nem.
Az ut csodalatos volt, meg akkor is, ha ennek a 200km-es palyanak csupan ~32km-es szakaszat neztuk meg (de azt rogvest ketszer oda-vissza).
Raadasul egyik haveromnak igen kedvezmenyes aron egy Anker epitokocka jatekot is sikerult vasarolnunk a heti bolhapiacon. Innentol azonban mar nem voltunk olyan szerencsesek, bar a sok szerencsetlensegbe azert nehany pozitivum is vegyult.
Frankon egyre inkabb elhatalmasodott az allergia, Monica hatso kereke egy jol idozitett durranas kisereteben adta meg magat, szerencsere nem akkor, amikor szaguldottunk lefele a dombrol. Meg egy muhely is volt a kozelben, ahol potom 28 euroert uj belsot raktak a kerekre. Egy kave utan folytattuk utunkat, majd a zabmezok kozepen elkoltott piknik utan visszafordultunk.
Az utolso 10-15km-eren az egyebkent mutott terdem feladta a harcot, meg a legenyhebb emelkedo is megoldhatatlan erofeszitest igenyelt tole. Sik uton meg kepes voltam egy labbal bringazni, igy megszenvedve, de hazaig kerekeztem.
Este visszatertunk Munchhausen baro szulofalujaba, egy kedves kis gorog kifozdeben istenien vacsoraztunk nagyon kedvezo arakon. Meg kolcsonkaptam egy kabatot is, igy az esti seta ellen sem volt semmi kifogasom. Egyebkent varocska minden pontjan szembesulunk a baro fantaziadus torteneteivel.
Mondanom se kell, nem volt szukseg joejt mesere.
Amitamiert: ez a "kaland" a bremeni kategoriaba kerul, mert Perryekkel mentunk. Perryek pedig bremeniek. Amugy nem Bremenben voltunk, hanem a Weserradwegen, lesz hozza kis terkep is, meg mindenfele okos link. Eloszor azonban a tortenet.
Egyszer regen nagyon regen, zugo erdo kozepeben, harom nyulak osszegyultek, selyem fure telepultek... * meg a Schlachtfest idejen kitalaltuk, illetve a fiuk kitalaltak, hogy elmegyunk egy jot bringazni, majd amikor jo ido lesz, szoval punkosdkor. Azert is punkosdkor, mert olyankor 3 napos unnep van, es raadasul az ido is jo. Erted.
En meg kitalaltam, hogy majd akkor en edzeni fogok ra jol. Az edzes kimerult abban, hogy talan egyszer elmentunk nagy lelkesen a fittness-terembe, bringaztam fel orat, es utana elegem lett. Annyira elegem lett, hogy visszaadtam a berletemet, mert ugyse mentem el. 10 honap alatt elmentem ketszer, ennyiert siman tobb tucat napijegyet vehetnek, de berletet inkabb nem. Utana szerdan elmentunk bringazni, az aztan edzes volt a javabol. Roviden szolva eleg nyapic allapotomban indultunk utnak.
 |
Na maga az indulas is vicces volt. Mint emlitettem, a Volvo vizes lett, csutortokon elvittuk szervizbe, hogy kitisztitsak meg kiszaritsak mindenhol. Van arrol is fenykep, hogy ket reteg szonyeg alatt all meg benne a viz, de azt nem mutatom meg, mert irigy diszno vagyok. Pont. |
A tovabbi kepek egyebkent majdnem egy helyrol allva keszultek, ugyanazt az osszefuggo vizfelszint fenykepezve le. Egyebkent vicces, hogy 5 perccel a vilagvege utan sutott a nap. A jobb kepen lathato Volvorol aztan hallottunk a szervizben kesobb. Csak kicsit ment szet a motor, ahogy a szervizes mondta: a viz nem nyomhato ossze.
Tehat Volvonk nem volt, ceges autoval meg nem szabad menni. Mar a berlesen tortuk a fejunket, amikor Fifinek tok jo otlete tamadt. Menjunk a papa autojaval! A gondolatot tett kovette, szulok beleegyeztek, elmentunk autoert. Ha mar ott vagyunk, akkor viszont kis beszelgetes, kave, raadasul Fifi novere is ott volt, aki cd-t akart irni... En raeszmeltem, hogy nem csak a kerekparosgatyamat hagytam otthon, de a dzsekimet is, es mig az elobbi nem annyira erdekes, az utobbi nelkul nem lehet elindulni. Vegre elindultunk, vissza a lakasba, osszepakol, mindketten pisiltunk egy jot a hosszu ut elott... vegul "csak" 3 ora kesessel uton voltunk.
Most pedig abbahagyom az irast, mert ma hazarepulok, sot mi tobb huzok, mint a vadlibak, es nincs idom, es pakolni kell, es kulonben is. Folyt.kov.
* Zelk Zoltan: Harom nyulak
Tok ciki, totalisan le maradtam az irassal. Persze van melo, pasi, meg rengeteg kifogasom. Nem erdekel, akkor betartom a kronologiai sorrendet, legalabbis megprobalom. Ja, es a viharkepeket is fel kellene tolnom valahova. Meg a videokat.
Troisdorf Bonnhoz egesz kozel van, de igazabol Kolnhoz tartozik. Marmint kozigazgatasilag. Ma egy hete dontottunk ugy, hogy felkeszitven magunkat a Weserradweg-re (ami egyebkent most hetvegen volt) felpattantunk drotszamarunkra, es tettunk egy kis kort itt a kornyeken. Az iranyt Troisdorf fele vettuk, mert arra szep a kornyek, van patak is meg kis to, Marton lud, meg kacsak, meg ilyen dolgok. Es bringaut is van, abbol eleg sok. Nem annyi, mint a Weser mellett, ott ~200km hosszu, minden masodik hazban lakik egy Zimmer Feri, aranyos kisvarosok... nade beszeljunk Troisdorfrol. Marmint az utrol.
Mint ugyeletes magyar az utolso pillanatban belapatoltam a borslevest (recept: Maggi huslevesporbol levest fozunk, jol megborsozzuk, kicsi teszta bele, es lehet lapatolni), ami az utolso elotti pillanatban lett kesz, illetve vallott ehetove. Igy nem maradt idom arra, hogy a Rhein in Flammen ota allo bringamba kis levegot pumpaltassak, meg azt a kis butykot se talaltam meg, ami arra szolgal, hogy a benzinkutnal pumpalhassak bele geppel. (Jut eszembe a Rhein in Flammen-en keszult videot is feltolthetnem, de az szerintem nekem sincs meg.)
Szoval a bringan lapos volt a kerek, es kemeny muanyag a nyereg. Az elso 5 kilometer vicces volt, az elso szerpentinen, ami a hidra felvezeto ut volt eloszor haltam meg egy kicsit. 12 kilometernel ugy gondoltam, hogy jo lenne most otthon lenni. Utban Jimmyhez (hol mashol vacsoraznank), elgondolkoztam a cserebogar halhatatlansagarol, meg a relativitaselmeletrol es ugy altalaban mindenarrol a kellemes, es az elmenek folottebb hasznos dologrol, ami akkor jut eszedbe, amikor a fenekedet mar jo alaposan feltorte a nyereg, log a nyelved, es vizilabda meccset vivhatnanak a polodban.
Es alapvetoen atkoztam a percet, amikor kitalaltam, hogy eleg kemeny gyerek vagyok en ahhoz, hogy naponta 30 kilometert lekerekezzek. Pedig ha tudtam volna ... (lasd majd kesobbi irasunkat arrol, hogy megsem en vagyok a puhany kiscsaj, meg hogy mennyiert lehet egy hasznalhato bringat venni itthon es kulfoldon)
Update: Itt is errol irtam
Figyelembe veve szep uj merlegemet, amin persze hibas rendszeresseggel naponta merem magam, felmerult a kerdes bennem, hogy a kulonfele bodyindex-ek alapjan vajon hany szazalek viztartalom az, ami az emberi szervezetben felhalmozodhat?
A kerdes persze amiatt merult fel, hogy az amerikai kepeken kovernek latszodom, mint a tehen, tehat celszeru lenne fogyni. Celszeru lenne ehhez kapcsolodoan megint a fittnessbe is eljarni, nem csak kifizetni azt a rohadt sok penzt ra havonta, de mit csinaljak, ha meg arra se volt idom a sok melozas es bulizas kozepette, hogy kifessem a lakast. (Viszont vegre van festohenger.)
Tegnap csak par percre ugrottam be a nemafilm fesztivalra, elsosorban az 1928-as Vormittagsspuk-ra. Ez a 8 perces mu bennem leginkabb a 70-es evekbol egy lagyabb horror-utanerzetet keltettek bennem, es ha nem tudom, hogy a 20-as evekbol valo a film, akkor el sem hiszem. Abbol az esetlen bajbol, ami a szazadelo mozjait illette, semmit sem tapasztaltam. Elvont volt, provkativ, elkepzelni se tudom, hogy fogadhatta akkoriban a kozonseg.
A masodik, hosszabb film az 1922-es http://imdb.com/title/tt0013496/, ami joval inkabb beilleszkedik az akkori filmmuveszetbe. Mint az elmult par napban, ugy ennek a filmnek se birtam kivarni a veget. Hideg van, oszies az ido, jellemzo az eso es a 20 fok koruli homerseklet. A szereplok se ragadtak meg igazan, a foszerepben Alfred Abel erzesem szerint tul idos volt.
Reggel megerkezett a ceghez a regen vart merlegem. 10 szemely adatait hajlando tarolni (azt nem tudom meg, hogy a mereseket is), kiszamitja a viz%-ot, zsir%-ot, csont%-ot, es hogy hany kilo csont van bennunk. Nos, egyaltalan nem vagyok vele elegedett, szerintem lenyegesen tobbet mutat. Nem kiloban, hanem zsirszazalekban. Amennyire orultem annak, hogy sikerult lecserelnem egy par kilo zsirt izomra, most annyira elkeseredtem azon, amit mutatott. Vagy mostanaban ritkabban jarok edzesre - sajnos ez is igaz, pedig mar csak 1 hetem van indulasig. Addigra pedig igazan jol akartam volna mutatni bikiniben. Majd valamit kitalalok addig is. Pl. egy gyors zsiregeto, zsirtelenito es vizhajto kura. Felteve, hogy holnap megkapom a vizumot. Persze miert ne kapnam meg, meg ma kitoltom a papirt, es maris megvan minden feltetelem.
"Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj
S nem tudja hol lakott itt Vörösmarty Mihály
"
"Extra Hungariam non est vita
si est vita, non est ita"
"Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik uton jarnak, azoknak vezetoul szolgalnak..."
(Saint-Exupery: A kis herceg)