Bonni krónikák

Rég tudják az angolok, hogy ha nincs más téma, akkor ideje az időjárásról beszélgetni.

Bonnak például érdekes mikroklímája van. Lássuk ezt a 2009/2010-es időszakot. Tavaly nyáron egész végig azon nyűglődtem, hogy alig volt napfény. Hideg volt, nedves, fáztam, depiztem - szar volt a világ, ahogy van. Hál istennek, napos helyre mentünk nyaralni, ahol egy hét alatt egész évre való D-vitamint és jó kedvet sikerült elspájzolnom. Aztán jött a - változatosság kedvéért - nedves ősz és a kivételesen téliesre sikerült tél.

2009/2010 telén láttam először két napnál tovább is megmaradó havat, mi több, le is esett vagy 15-20 centinyi hótakaró. Még februárban is volt belőle, amit roppant mód élveztem. Nagydarab nem annyira, mert neki a kabrión nincs téli gumi, ez is mutatja az enyhe mikroklímát ezen a vidéken.

Kemény télre gyönyörűséges tavasz érkezett, nem is nagyon kellett elővenni se a pulóvert, se az esőkabátot. Hála a kezdődő golfleckéknek szépen barnultam is, jókedvem az egekben, minden reggel a Carpenters Top of the World-jével indítottam, sunshine, happy, haverok, buli...

Az idei nyár kivételesen jóra sikerült, volt néhány zápor, zivatar, amikor bőrig áztam, de még akkor se volt hideg, másnapra pedig már megint sütött a nap.

Na most az utolsó három bekezdés minden, csak nem tipikusan bonni időjárás.

A tipikusan bonni időjárás ma reggel köszöntött be, miután tegnap kisebb égszakadással kellett szembesülnöm - hál istennek a lakás védelmében.

A tipikus bonni időjárásban augusztus végén (is) esernyővel járkálsz, mert lóg az eső lába, a pulóver mellé pedig elfilózol a tavaszi-őszi időszakra vett kabátka felvételén, mert az véd az esőtől is, hidegtől is, akár kellhet is.

Tipikus bonni időjárásról akkor beszélünk, amikor a hőmérő nem kúszik 30 fölé, de még 25 fölé se nagyon. Itt van például a mostani előrejelzés:

Hétfő: 18-24 fok, délelőtt eső, délután vihar, estére kisüt a nap (kiderül az ég)

Kedd: 14-21 fok, délelőtt sok felhő, délután-este kevés felhő

Szerda: 11-22 fok, délelőtt-délután sok felhő, este kevés felhő

Na ez a tipikus. Hideg, borús, esőre hajló idő. Ha valaki Bonnba jönne nyaralni, üzleti ügyben, feltétlenül hozzon magával (évszaktól függetlenül) pulóvert, esőkabátot.

Mint említettem, rengeteg hó esett az elmúlt időszakban. Bonn különleges mikroklímája miatt itt úgyis kevesebb hó van, mint a cirka 50km-re lévő települések bármelyikén.

A járdákért egyértelműen a háztulaj felel - nem csak télen. Akár a jeges úton, akár a csúszós falevelek miatt ér baleset bárkit is, neki kell ezért felelősséget vállalnia. A járdák tehát a havazás után rövid időn belül járhatóak.

A járhatóság azt jelenti, hogy nem csúszik. Erre három módot ismernek:

1. Hókotrás. Német precizitással felkaparják a betont. Ezt egyrészt a fáról, másrészt a cipő talpából kihulló hómennyiség miatt ismételni kell.
2. Sózás. Időnként hókotrással párosul. Ritkán használják. Gondolom csak az a néhány háztulaj sóz, aki a felmelegedés előtti időszakban több tonnát rendelt belőle.
3. Homokszórás. Ez nem feltétlenül homokot jelent, hanem olyan anyagot, ami nem só (nem olvad el tőle a hó), viszont összekeveredve a hóval az már nem fagy meg. Sőt, ha jégre szórják, akkor a csúszkálást is megakadályozza. Ezt lehet a legtöbb helyen tapasztalni.

Az utak között két csoportot lehet képezni. Főutak (ide tartozik a buszforgalommal bíró út, utca), amit szépen lekotornak. A többieket viszont nem annyira tartják karban.

Pl. Budapesten egy főúttal párhuzamos úton lakom. A karácsony előtti nagy havazás után 3 napig tartott, hogy a hókotró elérjen hozzánk, de elért. Bonnban is egy főúttal párhuzamos úton lakom. Felszórták ugyan homokkal, de hókotrást egy hét elteltével se végeztek. Az utcánkból nyílik egy mégkisebb utca. Az utcában általános iskola van, de ettől eltekintve nincs nagy forgalma. Az utca (nem a járda) fel van jegesedve, ahogy a kocsik összenyomták a havat. Se sózva, se homokozva nincs, nem is törődik senki se vele.

Ha ezt látom, akkor bizony nehéz megértenem néhány budapesti siránkozását azon, hogy a hókotrók csak 1-2 (netán 3-4) nap alatt jutnak el valahová. Nálunk nyugaton, ahol a fű is zöldebb, kolbászból van a kerítés, meg úgy általában példaként mutogatják, ha otthon valami nem tetszik, olyan állapot uralkodik, amit otthon nem tapasztaltam, pláne nem a belvárosban.

Ennyi havat Bonn kicsiny városa az elmúlt években (abban a párban, amióta erre vetett utam) tutira nem látott. Én se nagyon. A hó, ami dec.31-én leesett, velünk tartott az új esztendőben is. 1 héten át tartó fagyok frissítették a levegőt, míg tegnap reggel újabb komolyabb hószállingózásra került sor.

A sok fehérséget részemről egy újabb pár zoknival ünnepeltem, ami melegebb, mint a többi, amit hordani szoktam. Egyrészt mert megérdemlem, másrészt mert kell.

Már harmadik hete, ha jól számolom, tartunk szorgosan gyalog a munkába. Fél óra reggel, fél óra este. Odafele néha veszek a Starbucksban egy kávét, pont melegen tart, amíg az irodába nem érünk. A "kicsi" 3dl-es erre a feladatra pont jó. Egyszer vettem nagyobbat is, a fél liter egész napra elég volt, de a végére nagyon kihűlt. Marad a 0,3-as.

A kantinok helyett felfedezték kollégáim (meg én is magamnak), hogy az átellenes sarkon van a Rosa Lu étterem. Mintha Gordon Ramsey tanácsait fogadnák meg: hétfőn kirakják egy hétre előre a menüt. Választhatsz 5€-s kajából, meg 7,10€-sból. Az étel gyorsan és forrón érkezik az asztalra, semmivel sem lassabb, mint az önkiszolgáló menza, és mégis étterem érzés van.

Amúgy itt ettem először (7,10€-ért) rendes pörköltet. Brauhausgulasch névre keresztelték, a pörköltbe raktak paprikát meg gombát, de nem raktak bele paradicsomkrémet, ami itt szokás. A hús finom volt és jó minőségű, olyan olvadós, ahogy anyámnál eszem az órákon tartó rotyogás után. A szószon látszott, hogy csak hagyma van alatta, meg só, paprika, meg a hús leve, ami kifőtt, meg talán egy csipetnyi bors, amiért nincs harag.

bringával megyek melózni. Erre esik. Mint egy trópusi vihar. Csak nem most ért ide Milánóból? (Nem, ez csak egy zápornak tűnik.)

Holnap remélhetőleg el tudunk menni a Zone-ba, ahol David Celia (Torontó) fog fellépni. Martin szerint nehéz beazonosítani a zenei stílusát, roots, pop, jazz vonások, modern country, folk és rock stílusjegyeket lehet felismerni. Kezdés szokás szerint este nyolckor.

Július 21-én Brend Rinser lép fel, őt egyértelműen a blues-zal lehet beazonosítani. Kezdés szintén este 8-kor.

Több mint 24 órán át esett az eső. Kifejezetten idegesítő, főleg miután sikerült egy kicsit leégnem húsvétkor. Itt is volt napsütés, de az ünnepeket otthon töltöttem. Kint voltunk a telken, végre sikerült grillezni, amire oly rég óta vágytam.

Faházat is találtam, sőt, mára már 3 új verzió is képbe került. Ugyanaz a cég gyártyja mind a négyet. Az alap egyre közelebb kerül a végleges méretekhez. Már alig várom, hogy teleszórhassam kaviccsal, aztán ráöntsem a betont.

A grillre egy új finomság került, most elöször sütöttem hekket. Mivel nem bíztam az időben (eddig "csak" kétszer húzta keresztül a számításaimat), ezért félig fagyott állapotban dobtam bele a mélyhűtős tasakba. A helyszínen pácoltam be: jó sok sót és borsot kapott. Olajat vagy más zsiradékot - sajnos - nem.

Az egészet becsomagoltam egy alufóliába, megszúrkáltam késsel, aztán pele a hamuba.

Jó 20 perc és pár vödör föld elhordása után kicsomagoltam a fóliából (enyhén hozzáragadt), felpakoltam a grillrácsra és vártam újabb 10 percet.

Közben megterítettük az asztalt, előkerültek a grillkolbászok, a paradicsom, paprika és persze a kenyér.

A hekk végül nem pirult meg, de szerintem így is isteni lesz. Legközelebb korábban kiveszem felolvadni és a pácba teszek olajat is, így egyből dobhatom a rácsra, ahol majd terveim szerint ropogósra sül.

Szálka nem volt.

Percek kérdése és elindulok a Karnevalswirts-be. Ott van az Ikea mellett, mindig beszéltünk róla Nagydarabbal, hogy majd jól lecseréli a barnamacit (a jelmezét), meg én is veszek olyan plüssállatjelmezt, mint ami neki van. Azért plüssállatjelmezt, mert az alá be lehet öltözni, fölé viszont nem kell, azaz elég meleg van az utcán és a kocsmában is relativ egyszerűen megoldható a klíma. Ráadásul egy csomó mindent el lehet alatta rejteni, pl. Feiglinge-t, ami nagyon hasznos a hideg ellen. A barnamacit nem cseréljük, mert neki dolgozni kell, de én próbálok valamit venni.

Eredetileg fekete macska akartam lenni, ha nincs macsek, akkor lehet, hogy fehér nyuszi leszek, vagy jegesmedve, vagy pingvin pisztránggal. A pingvin jópofa, frakkja is van, a pisztránggal meg lehet szivatni a medvét.

Közben tegnap elmentem egy újabb kezelésre. A dokinővel megállapítottuk, hogy szépen gyógyulnak ki a görcsök a hátamból. Közben elmeséltem neki, hogy a notebook kijelző fényereje csökkenthető és akkor tovább tud tévézni az ágyából (DVB-T kártya).  Azt mondta, megnézni, karnevál után találkozunk. Esetleg elviszem én is a gépem és megmutatom, hogy működik.

Kaptam tűket is, ötöt, egyet fejbe, két kézbe 1-1, meg a bal lábfejem belső felébe is kettőt. Negyed óra szunyokálás, szinte egy jó alvással ért fel.

Nagydarab jól el van havazva munkával (sajnos más havazás felénk nincs, irigykedem is az otthoniakra - itt csak az eső esik), mostanában lényegesen tovább dolgozik, mint én. Finom vacsorával vártam, amikor hazajött (ámbár úgy kellett rátelefonálni, hogy húzzon haza, vagy megeszem a kaját egyedül). Volt maradék húsleves vasárnapról, ami a hűtőben éjszaka megkocsonyásodott, főztem hozzá tésztát (hús nem nagyon volt már) és sütöttem hozzá palacsintát. A palacsintához baracklekvár volt, nem is akármilyen, anyám rakta el tavaly. A teli gyomrot egy kupica barackpálinkával tehermentesítettük.

Csütörtökön délután megint dokinál voltam. Volt kis komplikáció, az AusZUBIldende másik dokihoz írt be, de azért megoldottuk. Igaz a második terminről csúsztam egy fél órát, meg a doki is 10 percet, de azt is megoldottuk.

Megint köpüllyel masszíroztak, ami jó volt. A dokinő megint megtalálta a pontokat, amik ordításra ösztökélnek. Aztán köpülyöztünk is, úgy rendesen, égő alkoholos szalvétával. Mindegyik pontra, ahol fájt, rakott egy üvegharangot. 

Ezekkel az üvegharangokkal (6 vagy 8 darab lehetett összesen) kellett 20 percig nyugodtan feküdnöm. Én olyan nyugodt voltam, hogy - hála a forróvizes palacknak a talpam alatt - egszer csak arra ébredtem, hogy elaludtam. 

A második dokinő meg is jegyezte, hogy olyan nyúzottnak tűnök, de mondtam, hogy ez kivételesen nem az alacsony vérnyomástól van, hanem attól, hogy 10 perce még édesdeden szunyókáltam. Megbeszéltük, hogy minden rendben, a vasamra szedem az izét, meg a köpülyözős doki szerint megjavítja a fejemet is, nem lesz több migérenem.

Mondott még egy vizsgálatot, de abból ügyesen kitáncoltam. Ez ilyen bioszkennelés lenne, hasonlót láttam már, nem tudom hogyan működött, de azzal tüntették el az allergiám.  80€ lett volna, köszöntem szépen, de most nem kérem. Nem vagyok fejős tehén, még akkor se, ha fogyóznom kellene.

Azért az jó, hogy a kezelés hatására fokozottan több (ásvány)vizet iszom, valamint az is, hogy csütörtök este én akartam korábban aludni menni - általában fordított a sorrend. Pénteken alig bírtam felkelni, két órával Nagydarab után sikerült csak, de legalább nem volt baj, mert külön autókázhattunk.

Gondolom a hipochondriát lassan bizonyítani is lehetne nálam, ugyanis miután csütörtökön jelezte a dokinő, hogy átmenetileg erősödhet a fejfájás, mielött végleg elmúlna, péntek reggel enyhe fejfájással ébredtem. Az a fajta volt, ami nem fáj, de ott van a homlokban, jelzi, hogy ő akár fájhatna is, ha akarna, szóval foglalkozzak vele és akkor talán minden rendben lesz.

Bevettem rá egy Algopyrint, gondoltam ennyi elég lesz foglalkozásnak, de nem volt az. A fájdalom ott maradt, szépen háttérben, de folyamatosan jelenlévőként. Csak valamikor a késő délután felé feledkeztem meg róla, talán a reggeli hatására.

Mielött átmennék hipochonder blogba, el kell mondanom, hogy csütörtök reggel havasak voltak a háztetők, illetve hellyel közzel hószállingózás volt tapasztalható. Nagydarab csüt. délután havas úton jött, és annyira havazott, hogy az elötte 100 méterre levő nyomait befedte a hó, mire rájukhajtott. Kár, hogy nem láttam, nagyon megnéztem volna, imádom a havat. Pénteken is havazott, de a 3-4 fokban nem maradt meg belőle semmi.

Nagyon elhanyagoltam a blogot. Egy mostanra négy hónapos lemaradást nehéz behozni: nehéz lelkesedni azért, hogy előássam az emlékeket. Félreértés ne essék, nem történt semmi rossz, de ahogy csak és kizárólag a lemaradás éltetett, úgy volt egyre kevesebb kedvem írni.

Mától minden megváltozott. Újra a napi eseményekről fogok írni. Ha minden jól megy, akkor megpróbálom a régi dolgokat is bepótolni.

Jó napot választottam az egész akcióra, mert ma nem történt semmi érdekes. A kellemes tavaszi idő után ma egész nap esik. Még a munka se megy, láncreakcióban akadályoznak, hogy egyről a kettőre tudjak lépni, határidő a jövő héten.

A kánikula meghozta a gyümölcsét, nem sokkal azután, hogy hazaértem, leszakadt az ég. Most dörög, villámli és úgy zuhog, mintha dézsából öntenék.

Tegnap megérkezett a kánikula. Nem olyan delután egy kicsit meleg, aztán estére kihülő idő, hanem reggeltől estig forró napsütés. Tegnap este 10-kor még melegebb volt kint, mint bent. Ma reggel, amikor fel 10-kor kiléptem a kapun, már a betonról visszaütő meleg csapott arcon.

Kánikula, ami Magyarországra már májusban jellemző. Lassan elpuhulok. Puhány észeknémetté válok.

Azért van jó oldala is. Tegnap három gomboc fagyi volt a vacsorám.

Ezzel köszöntött Artlace, aki maga a ködös Albionban lakik. Nem, nem utaztam egy métert sem, csupán annak adtam hangot, hogy junius elejen, amikor nálunk rendszeresen hét ágra süt a nap (mármint nálun Magyarországon) itt úgy döl a viz, mintha dézsából öntenék. Volt ez tegnap este. Ma reggelre természetesen megfáztam, most forró C vitamint iszogatok rengeteg cukorral. Nem tudom van-e benne C vitamin, mert az a forróságtól eltünik, viszont 5 kocka cukor, mert annyira savanyú.

Tegnap egyébként nagyon ügyes voltam, baseballoztam megint a wii-vel (abból a 8 homerrun-ból kellene legalább 9-et csinálni, vagy 10-et), és jól megrántottam a vállamat. Természetesen azt a vállamat, ami miatt már orvosnál is voltam. Ütöttem, aztán tovább perdültem, amíg le nem értem a földre. A váll sajgott, bizsergett és úgy egyébként féltem megmozdítani, a vércukrom és a vérnyomásom a pincében volt (mi a harmadikon lakunk...). Aztán 1-2 perc mulva visszatért az élet belém. De baseball-t most egy darabig nem játszom.

Ma egyébként nem esett, de hideg van. 

Nem arrol van szo, hogy az autom kulonosen lassu lenne, az utat 10-12 ora alatt teszem meg, ebedtol es pihenoktol fuggoen. Bar nem is mehetek 200-zal, mert csak egy kis Suzukirol van szo, de azert akkor is szaguldoztunk mar 160-nal - mar ha lehetett.

Akik husvetkor Magyarorszagon voltak, megtapasztaltak, hogy milyen lehet a szeszelyes aprilis - marciusban. Havazas, havaseso, nem csak itthon, de szerte Europaban. A becsi hoviharrol meg amerikai unokanoverem is hallott (mig a naluk levo hosegrol csak SMS utjan ertesultem).  Ilyen elozmenyekkel tehat, ahogy azt emlitettem korabban, autoval vagtam neki az utnak.

Elolvasom »

Iden valoszinnuleg el fogok hervadni. Se szombaton nem hoztak pacsulit haverok (oke, nalam se volt festett tojas), se ma hajnalban nem kerult elo a kolni viz. Pedig volt buli is, meg jo hangulat is, de ez a hagyomany feledesbe merult.

Azert baj nincsen, van nekem Nagydarabom, hat kit erdekel, ha el is hervadok, es kicsi unokahuga meg is jegyezte husvetkor, hogy "*Kulfoldi* nincs itt". Es voltam penteken blogtalin, ahol sok-sok aranyos emberrel talalkoztam, es alig tudtam eljonni, hogy tesco-turara mehessek. 

Fura ez a negy nap, ami lassacskan veget er, olyan, mintha szabin lognek itthon. Raadasul elintezni se kell semmit, nem is tudok, tegnap ota zarva van minden. Holnap drukkoljatok, autoval megyek vissza. Hal istennek a hoviharos ido (Becsbol jelentettek) nem akadaly, meg mindig csak teli gumijaim vannak.

"die fabulösen dötzdorf allstars" igy nevezik az egyuttest, amely Koln eszaki szegletebol, egy ismeretlen falucskabol latogatott Martin kocsmajaba, a Zone-ba. Pontosak voltunk, mitobb tul koran erkeztunk, ami meglepo azutan, hogy alig birtunk gurulni az ebedre elkovetett nagy zabalas utan.

Rajtunk kivul tovabbi tobb tucat szemely gondolta ugy, hogy ezen a jegesovel vert vasarnapon (marcius 16) milyen jo otlet beterni egy kis, sarki kocsmaban (ami nincs is a sarkon), es jofele rockkal vegyitett bluest hallgatni. 

Elolvasom »

Tegnap ejjel nem tudtam elaludni. Ketto elott nem sokkal meg a gepem elott ultem, es azon gondolkoztam, hogy kell-e nekem egyaltalan aludni. Kellett. Amint letettem a fejem, par percen belul aludtam. De addig harcoltam az almossagom ellen. Kozben mint egy rossz csap, csopogot az orrom. Mar csak ezert sem akartam az agyba menni, igy, folyo orral. Aztan a faradtsaggal egyutt abbamaradt a csopoges, es nyugovora terhettem.

Ma ejjel is ezt jatszotta. Annak ellenere, hogy eppen csak 5 orat, vagy alig tobbet aludtam, ejjel kettokor meg kukorekoltam. Az adrenalin jotekony hatasa. Tervem van - na nem arulom el, hogy mi, egyre jobban tudok titkot tartani - nagy tervem. Kettokor aludni tertem, elvegre ma szombat van, kit erdekel, hogy mikor ebredek. 

Az idojarasrol meg annyit, hogy igen kellemes, tavaszias ido van, ejjel kettokor epp 8 fok van. Mara esot mond, majd kiderul.

Jelentem tegnap megerkezett az elso ho Bonnba egy rovid hozivatar formajaban. A Volvon csak nyari gumik vannak, ugyhogy Frank jo alaposan lefekezett, nehogy belecsusszunk az elottunk levobe. En mindenesetre nagyon elveztem, meg akkor is, ha neki nagyon kellett figyelnie az utra.

 

 

 

 

Ma reggel vegre raszantam magam, es elmentem a bonni Finanzamt-ba, hogy beszerezzek egy Lohnsteuerkarte-t. Ez az ize olyan, mint a mi adoszamunk, de megsem. Eloszor is, az ember minden evben kap egy uj kartyat, masodszor nem is a Finanzamt-ban kell igenyelni,  hanem a Stadthaus-ban. Ezen kivul nem art, ha ott igenyeljuk, ahol szeptemberben laktunk, ez az en esetemben Boblingen lett volna, mert hivatalosan szeptemberben meg ott volt lakhatasom. Hal istennek elkuldik telefonos megrendelesre is.

A varakozasi ido mindket esetben cirka 10 perc volt, ami Budapesthez szokott szivemet melengette, az APEH-nal jellemzoen eltoltottem 2-3 orakat, itt meg a ket hivatalt kerekezessel, parkolassal egyutt egy ora alatt megjartam.

Ehhez elozetesen jol felkeszultem, ket polo, funkcios kardigan, sikabat hofogoval - igy nem csuszott hatul fel a kabat, es a vesem nem fazott meg, sapka, kesztyu. Altalaban sapka ellenes vagyok, de a hideg novemberi szelben kulonosen halas voltam magamnak, hogy felvettem, neha meg igy is huzogattam le a fulemre.

Bonn osszel esos. Bonn telen is esos, es tavasszal is. Sot, nyaron is. Most ezekben a percekben halovanyan sut a nap. Tegnap esett. Tegnap jo volt, hogy esett, amugy is eleg bena kedvem volt, hogy a kollegano itthagyott minket.

Stefan este meg atkoltozott hozzam (na ez komplikalt, errol erdemes lenne irni), aztan elbucsuzott, hogy majd penteken jon.

Ez a koltozes ugy nez ki, hogy mivel paran itthagytak/hagynak bennunket, felszabadul nehany ulohely. Igy az egyebkent ketszemelyes irodakban csak egy-egy ember ul. Ez pedig nem gazdasagos. Tehat atulunk mashova a folyoson, igy felszabadul ket iroda, ahova olyan projektekrol koltozhetnek be emberek, akikkel egyutt dolgozunk. Az o koltozesuk se tul nagy tavu, ket epulettel arrebbrol jonnek ide a kollegak.

Az elso korben elment kollegina, az o helyere jon Stefan. Stefan helyere ul Ulrich, aki mar koltozott, es nem akar ketszer koltozni. Ha elmegy Katrin(ket het mulva), akkor az o helyere megy Stefan. Ulrich helyere a Rozsaize  ul, egy egyszemelyes irodaba. O is egyedul ul egy ket szobas helyen, ahol akar harman is ulhetnek, ez a szoba igy teljesen felszabadul. Foglalt marad viszont ket ketszemelyes, a fonok meg ugyis kiirt palyazatokat, ergo nem mondhatjak azt, hogy akkor azt a szobat most azonnal lenyuljuk.

Szoval koltozunk, osz van, es esik az eso.

A valtozatossag kedveert esik. Nem tudom emlitettem-e mar, de szerintem meg Londonban sem esik tobbet, mint itt. Amugy komolyan filozom azon, hogy nem jartam volna-e jobban, ha Angliaba megyek. Nehany problemaval kevesebb lenne.

A sourceforge-s projektem meg elbiralas alatt, majd ha lesz valami, szolok.

Ha meg mar ugyis ilyen vacak az ido, akkor meselek. Jelenleg a cegnel, de legalabbis a mi osztalyunknal nincs olyan projekt, ahol ne lenne penzgond. Az ugyfel az "anyavallalat" ennek ellenere rendszeresen elszamoljak magukat, foleg igy ev vege elott. Ennek eredmenye az lett, hogy a projektrol, ahol vagyok, szepen sorban kirugtak az externeket, nekem legalabb korabban szoltak, mint az indiaiaknak. En pedig aztan abszolut extern vagyok. Fonokom, aki szeretett volna megtartani, o se tudott atpakolni masik projektbe, mert mindenhol gond van. 

Hogy aztan friss kapcsolatom Nagydarabbal ne vegzodjon azonnal, elkezdtem allast keresni. Jo lenne itt maradni Bonnban. Igeretes ajanlatokat kaptam mar korabban is, mindenki mondta, hogy segit, es a fejvadasz cegnel is jeleztek, hogy segiteni tudnanak, talan meg Bonnban is maradhatnek. Mielott ide kijottem, gond volt abbol, hogy egyszerre tobb vasat tartottam a tuzben, most inkabb el szeretnem ezt kerulni. Igy aztan Nagydarab ismerosen keresztul nezegetek allast rokon cegnel. Kozben haladgatok elore a lenini uton, hogy megszerezzem a munkavallaloit is - eddig fix ceghez koto munkavallaloim volt - mert anelkul nem lehet ervenyesulni. 

A legviccesebb a dologban az, hogy volt fonokom engedelyt kapott, hogy a megcsokkent munkaero miatt valakit felvegyen. A heten ugyanis megint valaki felmondott, azaz ebben az evben az osztalyon dolgozo emberek szama 40%-kal csokkent. Most megy az elbiralas, es en komolyan gondolkodom azon, hogy beadjam - ha lesz nyilvanos kiiras - az oneletrajzomat.

Nem szivesen hagynam itt ezeket az embereket, ilyen jo munkakornyezetben meg soha nem dolgoztam. Persze ovatos vagyok, az ilyen fajta lelepesek figyelmezteto jelek - lehet nem kellene a sullyedo hajon maradni.

Tuzijatek. Elotte vihar. Mi bent ulunk az alagutban, piknickelunk. Anyam szekelykaposztat csomagolt, meg gorogdinnyet. Ugy volt, ha nem esik, akkor jon O is. Esett, igy anyam nem jott. Szoval ott ulunk az alagutban, ahol viszonylagos biztonsagban vagyunk. Szembe velunk egy skinhead rockerekkel pial. Belerug egy zacskoban, abban egy sorosuveg van. Az uveg kiropul, egy ferfitol nem messze darabokra torik. A skinhead bocsanatot ker.

Az eso elallt, mi pedig kerestunk helyet. Aki keres az talal, par perccel kesobb mar ott ultunk, ahol majd egy oraval kesobb tuzijatekot fogunk nezni. Nem volt tokeletes a hely, nem lattuk az osszes fellovo pontot, de legalabb ugy ereztem, ez a tuzijatek csak es kizarolag nekem szol.

Amikor este hazajutottam - erdekes, mintha nem lett volna akkora dugo - akkor anyam a kovetkezokkel fogadott: ugy tunik visszater az, ami fiatal lany koromban volt. Akkor is viharos volt a tuzijatek.

Nesze neked globalis felmelegedes.

Photos made by Frank