Bonni krónikák

Tegnap Hamburgban voltunk, mert Nagydarab imádja a bogarakat, mármint a Volkswagen bogarakat: minél idősebb, annál jobb. A hamburgi Prototyp múzeumban pedig nem csak az eddig ismert legidősebb bogarat állították ki (1938-ból, a 30 prototípusból a hatodikat), hanem a második világháború miatt soha meg nem valósult Berlin-Roma versenyre készült autót is. Ez - természetesen - szintén bogár alapokra épült, valamint roppant UFO-szerű volt, engem a Jetsons [video] repülő autóira emlékeztetett.

A Berlin-Roma verseny további érdekessége, hogy kiállították azt a meghívót, amit személy szerint Ferdinánd Porsche nevére állítottak ki, s nem mellékesen Nagydarab gyűjteményének a része.

Persze érdekes a 6-os számú bogár története is, amit úgy két éve találtak meg Litvániában, lelkes gyűjtők pénzt és munkát nem kímélve topp állapotra restaurálták. Láttuk anno, amikor csak a megmaradt eredeti részeket mutatták be, most pedig egy gyönyörűség, amibe lehetetlen nem beleszeretni.

Ennél is érdekesebb volt azonban, hogy Bonn-ban és környékén eddig nem nagyon volt az EHEC eset  (ne is legyen), viszont Hamburg a fertőzés központjának tekinthető. Ebből a szempontból a legnagyobb kérdés az volt, hogy mit fogunk enni, ha egész nap úton vagyunk.

A döntés végül meglepően egyszerű volt: odafele zsemle vajjal, Philadelphiával, Sajttal és sonkával, a kiállításon pedig remek curry-csirkehúsleves volt, amit nem lehetett otthagyni. A leves ráadásul olyan forró volt, hogy biztos 10 percnél hosszabb ideig voltak 70 fokon hőkezelve a zöldségek, ami tudomány jelenlegi állása szerint elpusztítja az összes baktériumot.

A legújabb ismeretek szerint (via Stern) a különböző csírákat is meggyanúsították, amik egyébként is remekül alkalmasak mindenféle fertőzés terjesztésére (ez amúgy ismert tény).

Mi többnyire kerüljük mostanában a friss zöldségeket: inkább mélyfagyasztva vesszük meg őket, ami szintén fertőtlenít.

Aki Hamburgba vagy bárhova Észak-Németországba akar mostanában utazni, annak azt javasolnám, hogy a helyi (úgymint német) újságokból, weboldalakból tájékozódjon. Az index nem rossz, de konkrétan hülyeségeket írt, amikor a fertőzések számát említi: 2600 helyett csupán fele ennyi fertőzéssel kell számolni. Jun. 4-én 1213 fertőzés volt (via Die Presse). A baj csupán az, hogy ha egy helyen tévednek, akkor több helyen is tévedhetnek (pl. hibás fordítás, ami az MTI történetében -az index cikk forrása-  se lenne egyedülálló).

Szombaton vendégségben voltunk, az ottani kissrác (tizenegypár éves) kíváncsian kérdezte, hogy ugyan mióta vagyok Németországban. Merthogy akcentusom van, no meg nyelvtani hibákat is vétek.

Bizony így van ez, ha az ember sokadikként s nem fő nyelvként tanulja az idegen nyelvet, pláne ha az illető nem rendelkezik a tökéletesre törekvés vágyával. Nem mondtam neki, hogy ha akar kijavíthat, mert olyan sűrűn nem találkozunk, bár valószínűleg hatékonyabb lenne, mint Nagydarab korrekciója. Az egóm nem bírná, ha egy kiskölyök javítgatna.

Ma viszont máshol jártunk vendégségbe, s szóba került, hogy a szociális háló lassan nem bírja azok súlyát, akik kihasználják, s nem átmenetileg igénybe veszik azt. Főleg a külföldről beérkező, integrálódni nem akaró, mondjuk ki, iszlám vallásúak voltak emígyen pellengére állítva.

Jól emlékszem, amikor 2002-ben egy “beszélgetőshowban” (amolyan Mónika-Balázs-ilyesmi verzió volt) épp büszkén újságolta az érettségivel sem rendelkező, hogy ő, a nője, meg a két gyerek havi ezerszáz eurót kap az államtól, meg szocpolban adják a 4 szobás lakást is, és hogy minek menne ő dolgozni, ha betanított munkásként kevesebbet kapna heti 40 órát mint a semmittevésért. Most meg azon bosszankodnak egyesek, mikor ezt ilyen-olyan menekültek is (ki)használják.

Hoztam fel számtalan ellenpéldát, mindre volt valami, hogy az miért kivétel, végül magamat hoztam fel, mint lehetséges Hartz-4 alanyt, s arra az volt a válasz: de Te nem vagy külföldi.

Hoztam fel szocpolból élő, integrálódni nem akaró vagy nem képes cigány rétegeket, ahol mind a munkanélküliség mind az iskolázatlanság 100% közeli, mint magyar példát, de nem fogadták el (pedig több szempontból is párhuzam vonható).

Hoztam fel a török miniszterelnök béna beszédére a határon túli magyarok állampolgárságának kérdését, de a párhuzamokra nem sikerült teljesen felhívni a figyelmet.

S bár engem megkímélt az élet, hogy “keleti ringy-rongyként” nézzenek rám, aki csak elveszi a munkájukat vagy bármi más módon hátrányos helyzetbe kerültem volna ittlétem alatt, bármennyire jól érzem itt magam, én nem vagyok német. Én bevándorló vagyok, sőt, keleti (úgymint volt kommunista állambeli), hovatovább én se vagyok lényegesen különb külföldi.

Annyiban azért egyet értettünk, hogy nem jó a rendszer, ha bárki aki idejön, anélkül kap számottevő pénzt, hogy egy percet is dolgozott volna. Ebből a szempontból nekem jobban tetszik az angol rendszer: a kapuk tártak, de ha nem dolgoztál egy évet, nem kapsz se munkanélkülit, se semmit. Végül is az én adómból is fizetik az ingyenélőket.

Én azonban nem tennék különbséget a német, török, keleti (ex-szocialista-országbeli) bevándorló és politikai menekült között. Aki munkaképes, de hajlandóságot se mutat a munkára, annak ne adjanak ennyi pénzt. A létminimum nem a fizetések átlagának a fele.

Avagy aki nem dolgozik, ne is egyék.

Totál véletlenül botlottunk bele a Rajna menti régiségpiacba, ami épp a Münsterplatz-Friedensplatz közötti területen került megrendezésre.

A piacon 99%-ban tényleg régiségek vannak, aki az ilyet szereti (s épp erre jár, amikor megrendezik), annak igenis érdemes elmennie. A mi 14:00 órára tervezett Wheier's Eck-beli ebédünkből is vacsora lett, annyit nézelődtünk.

A meglepetésekhez tartozik a számos herendi porcelán. Főleg Viktória és Apponyi dekort lehetett látni, főleg kosarat, de volt két komplett kávéskészlet is, az egyik cirka 1916-ból (a márkajelzés alapján lehet beazonosítani), 9 főre 850 euróért, a másik 6 személyes volt, dúsabb mintával, sütis tálkával 900 euróért.

A herendit árulók többsége tudta, hogy az herendi és értékes, bár árképzésben elég nagy különbségek voltak. Sok helyen felhívták a figyelmet arra, hogy ez drága porcelán és nem hamisítják (annyit), mint a meissenit.

Mivel én mindkét gyárban voltam látogatáson, ehhez annyit hozzá kell tennem, hogy míg Herenden 100€ alatt hatalmas kínálat van ajándéktárgyból, addig Meissenben egy darab aranyrögöt tudtunk venni, minden más jóval 100€ fölött volt.

A nap nagy meglepetése egy német (osztrák) rézkarc volt, Buda vár (Festung Ofen) bevétele 1849 május 24-én, amit csak azért nem vettem meg, mert 60€ volt, nálam meg nem volt annyi pénz.

Egy másik nagy meglepetés az a hollóházi Szász Endre tál volt, amit megvettem, bár mint végül kiderült, ennyi pénzért a boltban is meg lehet venni. Az eladó

Tanulság: mielőtt vásárol az ember, legyen tisztában az árakkal.

Van a Brückenforum-on cirka havonta megrendezett számítógép vásár, ahova cirka öt év után sikerült eltolnom a képem. A vásártól nagy csodát vártam, miután Angliában rekedt barátom évek óta nagy sikerrel "piacol" pazarnál pazarabb cuccokat. Ez alkalommal egy MacBook Intel Core Duo valamivel vitte a pálmát (elnézést, tudom ciki, de tényleg nem jegyeztem meg a fontosabb összetevőit) 280€ -val, ami mindenképp überklassz ár, valamint valamelyik toughbook tablet szintén 280€-ért.

Van itt azonban minden, mint a búcsúban, leginkább drótok és kábelek miatt érdemes eljönni, főleg ha valakinek október harmadikán (Nagy Német Nemzeti Ünnep) vasárnap van szüksége egy HDMI kábelre. Olyat végülis nem vettünk, de a kocsiba kellett egy USB hosszabbító, mert a csati szörnyű helyen van...

Volt 5€-ért notebook hűtő alátét, ami befújta a notesz alá a levegőt (pedig szerintem kiszívnia kellene), egy tonna különböző táska, meg más olyan tonna dolog, amit kipróbálás hiányában nem biztos, hogy megvennek.

Volt pl. 320Gb-os 2,5"-os notebook vinyó 40-50€ közötti áron (árustól függően - a kis kínaik voltak a drágábbak), mindenféle apró RAM (notebookba valóból csak 256Mb-ig), rengeteg egér, billentyűzet (barbie-s is) és minden másféle jóság. Ezeket, hiányzó garancia miatt én még olcsóságuktól függetlenül se merném megvenni.

Általánosságban elmondható, hogy a dolgok 90%-a vagy kínai, vagy leesett a kamionról, vagy visszamaradt készletből, a maradék pedig használt.

A pálmát a papírra visszaragasztott különféle Microsoft matricák vitték (ára 10€/db), amik ki tudja honnan estek le...

Mindenkinek a lelkére bízom, hogy elnéz-e oda, én szerintem még vissza fogok nézni, a MacBookot ugyan már elvittek, de talán lesz még másféle almaság.

Először is három féle új autót lehet venni.

Az egyik az ún (szürke) EU importból származó autók. Az autó ára pontosan a 19%-os áfával olcsóbb, bár néha akár többel is. Ha a valamelyik portálon keresünk autókat, akkor ezek lesznek legelől. Annyit biztosan tudok róluk, hogy csak gyári garancia van rá és nem szeretik a szervízben őket. Ha finanszírozva (részletre) akarod megvenni, akkor a bankok drágább, 7-8%-os hitelt adnak. Az extra cuccokat nem annyira lehet beszerezni, a színek is eléggé adottak. 2-8 hetes várakozási idő van az autóra.

A másik a "Tageszulasung". Ez azt jelenti, hogy az autót forgalomba helyezték a kereskedő nevén. Mivel az autónak már van tulajdonosa, veszít az értékéből (mint minden forgalomba helyezett autó). Ilyen autókkal általában az évforduló környékén találkozhatunk - a kereskedők az eladott autók után tudják a következő évi szállítmány árát kialkudni, ezért ezzel a "trükkel" nekik rengeteg pénzt tudnak megspórolni, amiből nekünk is adnak valamit. Miután a kereskedőn keresztül kerül eladásra, ugyanazokkal a banki kamatokkal lehet számolni, mint a "sima" autóknál.

A harmadik a "sima" kereskedői autó. Ez az, amikor bemész a kereskedőhöz, összeállítjátok a kívánt konfigurációt, gyártástól függően 0-4 hét alatt megkapod a kocsit, ráadásul egyes márkák saját bankkal rendelkeznek és akár 3%-os hitelt is kaphatsz.

Az autóvásárlással kapcsolatos trükkök, kéretés, nyavajgás, drágállás stb. jó árcsökkentő tényező tud lenni - ha a megfelelő kereskedővel találkozunk. Pl. a Toyota márkakereskedés munkatársa levélben elküldött egy "kedvezőbb" ajánlatot, de utána magasról tojt arra, hogy kocsit akarunk venni, ezzel szemben a Fleischhauernél dolgozó fiatalember rendesen "megdolgozott" és a végén olyan ajánlatott tett, amit nem lehetett visszautasítani :)

Fontos, hogy minden lehetőségről informálódjunk. Mindig van valamilyen akció és ha nincs SOS szükségünk az autóra, akkor mondjunk nemet ha az ár vagy a felszereltség nem megfelelő. Azt se felejtsük azonban el, hogy az ár nem minden, néha a drágább olcsóbb :)

Az elmúlt hetek izgalommal és várakozással teljesen teltek (nem, nem vagyok terhes, nem is szültem). Egyrészt voltunk egy hetet Magyarországon úgy, hogy csak olyan helyekre mentünk, ahol Nagydarab még nem volt. Ebből egy csomó helyen én se voltam, úgyhogy együtt fedeztük fel az országot. Erről majd írok, mert olyan helyek vannak, amiket érdemes, amiket muszáj megnézni.

Aztán voltak Beethoven hetek is, most lett vége, mi is elmentünk megnézni egy koncertet, Beethoven első és kilencedik szimfoniáját.

Az igazi nagyon nagy nap viszont szerdán volt, amikor sok sok egyeztetés és egy apró bosszúság után átvettem a szép, új kocsimat. Erről is fogok ám sokat írni, tudja meg az olvasó, hogy mennyivel egyszerűbb és bonyolultabb itthon kocsit venni, mint otthon. (Tessék kitalálni, hogy hol az itt és hol az ott.) Van összehasonlítási tapasztalat új kocsit illetően, tanulságos.

Ami miatt viszont ma tollat ragadtam, hogy hazaviszem mutogatóba a szép, új kocsit. A következő fél órában kellene indulnom, de még egy csomót pakolok, mert viszek mindent, amit csak tudok :)

Még áprilisban jártunk Bremenben, az apropót egy születésnap adta. A szombatot kirándulással töltöttük, meg persze megnéztük a lovakat. Ahogy sétáltunk az erdőben Schwanewede mellett, észrevettük, hogy egy lábatlan jószág a betonozott úton hever, az árnyékban. Körbeálltuk, de nem nagyon mozgott.

Persze muszáj volt megnéznem, hogy milyen megtapintani. Nos hideg és száraz érzés volt, és a bőre valami hihetetlenül finom. Megértettem, hogy miért vannak oda nők ezrei a kígyóbőr cuccokért, de ahogy a kis jószágot elnéztem, muszáj volt arra gondolnom, hogy képtelen lennék párszázat legyilkolni, csak hogy legyen egy cipőm vagy táskám.

S ha már megérintettem, egy - óvatosan azért - kicsit arrébb piszkáltam őt, hogy mégis inkább a napon sütkérezzen, mert azzal talán mozgásba hozza a szervezetét. Amire szüksége is van, mert egy épeszű állat se hagyja magát így tapizni, ha el tud(na) menekülni.

Ja, az is eszünkbe jutott, hogy ha esetleg vannak pár mérettel nagyobb és értelmesebb lények, mint mi (mondjuk földönkívüliek), akkor nekünk pont ilyen érzés lehet, amikor ők majd csodálkozva körbeállnak, és nézegetik, hogy jéééé, milyen finom puha a bőrük!

Két hete ültettem el a fehér húsú őszibarackot a kertünkben, s amikor szombaton megnéztem a kis fácskát, már kezdet szépen virágozni. Barack még pár évig nem lesz rajta, de ez a büszkeségemet nem csökkentette.

Kertész leszek, fát nevelek,
kelo nappal én is kelek,
nem törodök semmi mással,
csak a beojtott virággal...

Még pénteken meg akartam írni, de aztán elrepült az idő (is), hogy a Köln-Bp járaton az egyik új Airbus A319-cel utaztam. Annyira új volt, hogy még érződött az újdonság szag, meg az üléseken is a bőr illata. Volt benne valami ajándékszerű, nem is tudtam megmagyarázni, hogy miért.

Új járműben utazni jó.

Direkt úgy izzítottam a hétvégi hazajövetelt, hogy tudjak szavazni menni, ezért még hajlandó voltam a húsvéti itthonlétet is kihagyni - a kettő ugyanis nem megy, ennek számos oka van, többek között anyagi. Mert hetente azért mégse repkedek, a fene egye meg.

Szóval direkt hazajöttem, és amúgy minden szuper volt, egészen a mai napig.

Azt már éreztem, hogy kerülget a nyű, mert ott volt a taknyos kiskölök, meg az én torkom is el kezdett fájni, de arra nem gondoltam volna, hogy én ma reggel 11 magasságában ágyba bújok. Mert bújtam, mivel ülni nem tudtam. És időnként - bár olvasgattam, Rejtőt a MEK-ből - elszunyókáltam. Ez totál nincs rendjén, abnormális ahogy van (mármint a szunyokálás), de gondoltam a két heti kialvatlanságot pótlom. A szédülés gyanús volt, de azt is erre írtam, vagy valami vérnyomás ingadozásra, mert az jó kifogás.

Aztán jött a nagy fehér porcelánisten meg az imádság, megmértem a lázam ilyen elektromos vacakkal. Ez az izé "normál" üzemi állapotomban, hogy 35-35,5 fok közötti értéket szok mutatni - ami ugyan megmagyarázza, hogy miért hideg a kezem a legnagyobb hőségben is - most meg 37,1. Pont 1. Hogy a nyavaja törné ki, most tehát itt rohadok mindenféle jobb programok és ételek híjján. Számolgattam, ez legalább 38 fokos lázat jelent, ha nem 38,5-öt, kiindulva a normál üzemi hőmérsékletem és a higanyos lázmérő érték eltéréséből.

A szavazásról meg annyit, hogy vélemény van, meg mennék is, de lázzal nem megyek, kapják be. Ha ezen az egy szavazaton múlik a döntés, akkor kardomba dőlök, de közben üzenem az el nem ment nembeteg* szavazóknak, hogy ez sokkal inkább az ő hibájuk.

* nem beteg, Magyarországon élő, amúgy szavazásra elmenni képes, tudó magyar állampolgárok

Nagydarab kávéi utánégetősek. Hogy jön ez a húsvéthoz? Úgy, hogy tegnap az izgalmam és a teli gyomrom három bögre kávét igényelt az ébren maradáshoz. Ez annyira jól bevált, hogy hajnali hatig forgolódtam, majd ahelyett, hogy békésen szunyáltam volna délig, fél tíz körül kikecmeregtem az ágyból.

Brunchra voltunk hivatalosak, ahonnan nem illik elkésni.

A brunch jó volt, igazi terülj-terülj asztalkám (a résztvevők megegyeztek a tegnapi ebéd résztvevőivel), aztán volt igazi húsvétólás, végül kávé sütivel, aztán mozizás.

Hajszárító

Komoly magyar hiedelem, hogy agyhártya gyulladást, de legalábbis takonykort kapsz, ha nem szárítod meg a hajad. Én kedden repültem nedves hajjal (mert nem volt időm mosás után szárítani) és még élek. Néha prüszkölök, de nem kehesen. A tesója is lelkendezett, hogy szaunázás után hóban-fagyban kapucni alatt nedves hajjal mászkált, aztán most is jól van.

Lehet magyar hiedelem, de én inkább szárítanám. A fejen át adjuk le a legtöbb hőt, ha még nedvességgel ezt gyorsítjuk, akkor nehéz elhinni, hogy ez ártalmatlan semmiség.

Gyereknevelés

Egyértelmű, hogy más gyerekét könnyebb nevelni, mint a sajátodat. Pláne, ha még nem voltál szülő. Egy öt éves gyereknek elmagyarázni, hogy ne dugd bele a mancsod mindenki kajájába, tedd a szád elé a kezed, ha köhögsz és fújd ki az orrod, ha lóg a taknyod, az csak nem lehet olyan nehéz. Mivel szinte mindenki a legkisebb jelekre is azonnal reagált, a gyerkőc a nap végére már csak a szája elé tett kézzel köhögött és egyedül is remekül ki tudta fújni a nóziját.

Tojáskeresés

A nap egyértelműen legjobb pillanata az volt, amikor eldugtuk a pároknak a tojásokat (nyuszikat, egyéb csokitermékeket) és a párok a házhoz tartozó kertben megkeresték. Városlakóként a lakásban történő dugdosás behatárolta a lehetőségeket.

Locsolkodás

Idén elmarad. Ha Rómában jársz, viselkedj úgy, mint a rómaiak. Itt nincsenek locsoló versek, nincs locsolkodás se, bár vannak festett tojások. El fogok hervadni, hacsak rá nem veszem Nagydarabot egy kis kölnizésre.

Sok év után végre sikerült összehozni egy családi ebédet - nálunk. Nagydarab szülei, nővére, sógora és unokahúga volt nálunk. Az ebédet két dolog nehezítette meg: egyrészt nem készültünk rá előre, másrészt nővérke és családja vegetáriánus.

El tudtok képzelni húsvéti ebédet hús nélkül? Abba bizony füstölt-főtt kötözött sonka kell, de legalábbis tarja, torma, mustár meg főtt tojás.

Mivel a sonka nem vegetáriánus, ezért gyorsan körül néztem az interneten, hogy mit lehet még húsvétra csinálni. Például palacsintát. Ha pedig palacsinta, akkor legyen belőle fincsi magyaros menü.

Innivaló

2006-os Nyakas Cuveé. Pár éve hoztam ki borkóstolóhoz, egy 5 üvegből álló fehérbor sorozat részeként. Féltem, hogy a tárolás nem tett neki jót, de kellemesen meglepődtem. A többieknek is ízlett.

Ennivaló

Ha már palacsinta, akkor olyan variáns legyen belőle, ami főétkezésnek is megfelelő: ez pedig szerintem a hortobágyi palacsinta. A vegetáriánus részlegnek gomba-paprikás töltelékkel. Mindkettő magyaros, hasonló ízvilág, tehát se a húsevők, se a növényevők nem veszítenek azzal, ha a másik étkét nem eszik.

A palacsinta

Palacsintát könnyű csinálni. Először recept után készítettem, de sokkal jobban megy a szemmérték alapján. Végy lisztet, dobj bele legalább egy tojást (sok liszthez többet), öntsd fel sok tejjel és kevés ásványvízzel. Csipetnyi só, ha édes palacsintát sütsz, akkor csipetnyi cukor. A habverővel keverd el csomómentesre, hagyd állni fél órán át (lehet tovább is állni hagyni). Adj hozzá egy evőkanál olajat, hogy ne ragadjon le a. Az állás folyamán a tészta összesűrűsödik, ezért felhasználás előtt nyugodtan hígítsd fel ásványvízzel. Ásványvíz helyett lehet szódavizet is használni, a lényeg a buborékokon van. A tészta állagának a tej és a tejszín között kell lennie.

A palacsintasütés legfontosabb eleme a serpenyő. Először egy Tesco gazdaságos palacsintasütővel próbálkoztam. Kicsi, domború alja nem melegszik át egyformán az elektromos sütőlapon, nem jó. Végül vettem egy Tefal palacsinta sütőt. Bár ez a Tescos többszörösébe került, megérte a befektetés. A serpenyővel papírvékony palacsintát lehet készíteni, anélkül, hogy olajat kéne a serpenyőbe raknom. Csak az a lényeg, hogy elég forró legyen.

Pörköltalap

Mint tudjuk, a legtöbb magyar recept úgy kezdődik, hogy végy egy fej hagymát, pirítsd meg, adj hozzá sót, paprikát. Ehhez jött még majoránna, meg kis víz és már meg is volt a pörkölt alap. Ezt választottam két részre.

Gombapaprikás

A pörköltalapba jött a vékony szeletekre vágott gomba. Felöntöttem vízzel, fedő a tetejére, had dinsztelődjön. Még szórtam rá majoránnát, sót, végül egy pohár tejföllel elkészítettem a szószt.

Hortobágyi palacsinta

A pörköltalap másik felébe a fél kiló darált hús került. Kicsit megpirítottam, babérlevelet dobtam rá, felöntöttem vízzel, fedő alatt puhára főztem. Végül egy újabb pohár tejföllel elkészítettem a szószt.

Mikor minden kész lett, elővettem két tepsit, az egyikbe a gombapaprikással töltött palacsintacsomagokat pakoltam, a másikba a darált húsos verziót. Mindkettőt leöntöttem a saját szószával, bedugtam a sütőbe - és már jöttek is a vendégek.

Desszert

Egyszerűen elkészíthető desszertet akartam csinálni, amihez meg volt minden alapanyag, amit nem lehet Németországban kapni. Kókuszgolyó. Már évek óta importálom a háztartási keksz reszelékét. Itt nincs háztartási keksz, butterkeks van, ami olyan mint a háztartási, csak van benne vaj és édesebb. Szóval totál más :) A kakaót itt vettem, a kókuszreszelék viszont otthonról jött.

Mahlzeit!

A palacsinták elfogytak. Az utolsó darabot úgy osztották fel: igazából senki se akarta, de otthagyni sem tudták. Nagydarab apja szerint a húsos verzió volt fűszeresebb, Nagydarabnak a gombás ízlett jobban. Végül is mindkettő ugyanazt az ízesítést kapta :)

A kókuszgolyók igazi teamwork volt. Én kutyultam, Nagydarab formázta a golyókat és kókuszban is meghempergette őket. Annyira tetszett mindenkinek ez az egyszerű és nagyszerű ötlet, hogy rövid bemutatót is tartottam. Tudtátok, hogy a kókuszgolyó nagyszerűen alkalmas gyurmázásra? És a végén meg is lehet enni!

Az ebéd után kávéztunk (elvileg ehhez lett volna a kókuszgolyó, amit én túl korán raktam az asztalra), wii-vel játszottunk (a kislány született tehetség, ami a bowlingot illeti), végül KO-val kiütöttem Nagydarabot boxban.

Férj

Búcsúzáskor Nagydarab papája emígyen szólt hozzám: "szóval KO-val kiütötted a férjed". Na ja, barátaink többsége a "na és mikor lesz az esküvő" kérdés előtt gondosan biztonságba helyezik bokájukat (igen, én szoktam bokán rúgást kilátásba helyezni), de ezt vele mégse tehettem meg. Úgyhogy csak nevettem, és "nem a férjem, csak a barátom"-mal igyekeztem hárítani.

A válasz azonban nem késett soká: "még".

Helyszín: Tesco parkoló

Szereplők: anyám, egy korombeli nő, egy kisded, jómagam.

Nagybevásárlásunk bepakolását egy 30-as nő - ápolt, tiszta, jó állapotú ruhák, jó állapotú babakocsi - zavarja meg:

- Ne haragudjanak, hogy zavarok, tudnának segíteni? - hangja sírós és elcsuklik, rajtam keresztül rohan jó pár negatív kép: talán kirabolták, megtámadták, elveszett, elszaladt, ki tudja mi történt.

- Egy kis ételt kérnék a gyereknek, ha tudnak valamit adni ... - már szinte sír, én pedig majdnem vele. Nem is gondolkozom, ott van a zacskó tetején fél kiló kenyér, nyúlok érte és adom.

- Esetleg egy kis tejterméket a gyereknek ... - vettünk egy liter tejet is, már nyúlok érte és adom.  Köszöni, hálálkodik, én meg nem is emlékszem már, hogy miket mond, ő bedobja a gyerekkocsi aljába a liter tejet, a magvas kenyeret, én pedig még belenézek a kocsiba: ott alszik egy édes kisgyerek, ki még mit sem tud a körülötte folyó világból.

Én már nem nézek rá, félek, hogy túl közel kerül hozzám, hogy felelősséget érzek, igen félek tőle, félek megkérdezni, hogy mi történt, tudok-e még másban segíteni. Ő pedig inkább megy tovább, megy egy másik autóhoz, ahol mások pakolnak finom ételeket a csomagtartóba.

Adtam, mert nem pénzt kért, pláne nem követelt, nem akarta a 100-asért cserébe elvinni a kocsim a 10 lépésre lévő gyűjtőbe, hanem enni kért. Ételt. Nem magának, a gyereknek.

Kibaszott rohanás! (gus)

Csütörtökön megkezdődött és tegnap éjjel véget is ért az idei karnevál kosztümös és ivós idénye. Ez alkalommal nem volt semmi különleges, továbbra is a Flocke (alias jegesmackó) kosztumömben mászkáltam, harmonizálva Nagydarab medvéjéhez és jól beleolvadva az amúgy havas tájba.

Idén a Bla-ban Weiberfastnacht alkalmából akkora buli volt, hogy Nagydarab egy órán át várakozott hóesésben, hogy bejusson (míg én épp hazafelé tartottam, hogy megfelelő hangulatba kerülve magam is útra kelhessek a Bla felé).

Helyette tehát játékszenvedélyünket éltük ki, azért aztán estére kelve elnéztünk a Limesbe, ahol megittunk gyorsan két sört baráti társaságban.

Péntek munkával telt, ám szombaton elnéztünk a Bönnschbe, ahol friss sört adnak érdekes poharakban, valamint belépőt szednek a buliba (5€). Ahhoz képest, hogy utálom a habot, elég jól bírtam, hogy fél kettőig.

Az előtte lecsusszant fél üveg pezsgő, meg a pár korsó bönnsch vasárnapra komoly fejfájást idézett elő.

Hétfőn kolléga gyermekének gyüjtöttük a kamellét a Markt platzon. Míg az Altstadt szűk utcáiban úgy tűnik, egész Bonn ott gyülekezik, addig a Markt platz tágas terén  több száz csokigyűjtő is csak lézengő emberek tömegének tűnik.

Szétfagyott lábainkat Jimmynél pihentettük meg, s bizony lecsúszott néhány finom korsó sör is a gyros mellé.

Kedden éjjel még megnéztem a Nubbelverbrennungot, videót azonban nem csináltam, mert tavaly jobban nézett ki.

Mint említettem, rengeteg hó esett az elmúlt időszakban. Bonn különleges mikroklímája miatt itt úgyis kevesebb hó van, mint a cirka 50km-re lévő települések bármelyikén.

A járdákért egyértelműen a háztulaj felel - nem csak télen. Akár a jeges úton, akár a csúszós falevelek miatt ér baleset bárkit is, neki kell ezért felelősséget vállalnia. A járdák tehát a havazás után rövid időn belül járhatóak.

A járhatóság azt jelenti, hogy nem csúszik. Erre három módot ismernek:

1. Hókotrás. Német precizitással felkaparják a betont. Ezt egyrészt a fáról, másrészt a cipő talpából kihulló hómennyiség miatt ismételni kell.
2. Sózás. Időnként hókotrással párosul. Ritkán használják. Gondolom csak az a néhány háztulaj sóz, aki a felmelegedés előtti időszakban több tonnát rendelt belőle.
3. Homokszórás. Ez nem feltétlenül homokot jelent, hanem olyan anyagot, ami nem só (nem olvad el tőle a hó), viszont összekeveredve a hóval az már nem fagy meg. Sőt, ha jégre szórják, akkor a csúszkálást is megakadályozza. Ezt lehet a legtöbb helyen tapasztalni.

Az utak között két csoportot lehet képezni. Főutak (ide tartozik a buszforgalommal bíró út, utca), amit szépen lekotornak. A többieket viszont nem annyira tartják karban.

Pl. Budapesten egy főúttal párhuzamos úton lakom. A karácsony előtti nagy havazás után 3 napig tartott, hogy a hókotró elérjen hozzánk, de elért. Bonnban is egy főúttal párhuzamos úton lakom. Felszórták ugyan homokkal, de hókotrást egy hét elteltével se végeztek. Az utcánkból nyílik egy mégkisebb utca. Az utcában általános iskola van, de ettől eltekintve nincs nagy forgalma. Az utca (nem a járda) fel van jegesedve, ahogy a kocsik összenyomták a havat. Se sózva, se homokozva nincs, nem is törődik senki se vele.

Ha ezt látom, akkor bizony nehéz megértenem néhány budapesti siránkozását azon, hogy a hókotrók csak 1-2 (netán 3-4) nap alatt jutnak el valahová. Nálunk nyugaton, ahol a fű is zöldebb, kolbászból van a kerítés, meg úgy általában példaként mutogatják, ha otthon valami nem tetszik, olyan állapot uralkodik, amit otthon nem tapasztaltam, pláne nem a belvárosban.

Ennyi havat Bonn kicsiny városa az elmúlt években (abban a párban, amióta erre vetett utam) tutira nem látott. Én se nagyon. A hó, ami dec.31-én leesett, velünk tartott az új esztendőben is. 1 héten át tartó fagyok frissítették a levegőt, míg tegnap reggel újabb komolyabb hószállingózásra került sor.

A sok fehérséget részemről egy újabb pár zoknival ünnepeltem, ami melegebb, mint a többi, amit hordani szoktam. Egyrészt mert megérdemlem, másrészt mert kell.

Már harmadik hete, ha jól számolom, tartunk szorgosan gyalog a munkába. Fél óra reggel, fél óra este. Odafele néha veszek a Starbucksban egy kávét, pont melegen tart, amíg az irodába nem érünk. A "kicsi" 3dl-es erre a feladatra pont jó. Egyszer vettem nagyobbat is, a fél liter egész napra elég volt, de a végére nagyon kihűlt. Marad a 0,3-as.

A kantinok helyett felfedezték kollégáim (meg én is magamnak), hogy az átellenes sarkon van a Rosa Lu étterem. Mintha Gordon Ramsey tanácsait fogadnák meg: hétfőn kirakják egy hétre előre a menüt. Választhatsz 5€-s kajából, meg 7,10€-sból. Az étel gyorsan és forrón érkezik az asztalra, semmivel sem lassabb, mint az önkiszolgáló menza, és mégis étterem érzés van.

Amúgy itt ettem először (7,10€-ért) rendes pörköltet. Brauhausgulasch névre keresztelték, a pörköltbe raktak paprikát meg gombát, de nem raktak bele paradicsomkrémet, ami itt szokás. A hús finom volt és jó minőségű, olyan olvadós, ahogy anyámnál eszem az órákon tartó rotyogás után. A szószon látszott, hogy csak hagyma van alatta, meg só, paprika, meg a hús leve, ami kifőtt, meg talán egy csipetnyi bors, amiért nincs harag.

Nagydarab nem gyógyult meg. Ma visszamondtam a vonatjegyet (a helyjegy árát nem adták vissza, pedig oda más valaki fog ülni, meg 15€ kezelési költség a bukta), felhívtam Perryéket, hogy sztornó. Mit ne mondjak, nem örült. Én sem. Ők azért, mert már bevásároltak, én azért, mert bár ma vásároltam, nincs semmi kajánk.

Hülye remény volt, de tényleg abban bíztam, hogy ma csodával határos módon meggyógyul, holnap vonatra ülünk, én felveszem a vonatutat videóra, éjjel jót bulizunk, aztán nagyot alszunk, megeszem anyám lencselevesét (igen, hoztam magammal Magyarországról), aztán belevetjük magunkat 2010-be.

Ezzel szemben semmi ilyen nem lesz. Én alszom a szobámban, Nagydarab a másikban, nehogy elkapjam a nyavajáját. A felső szomszéd elmegy, ami jó, mert most éjfél van, és még mindig asztalt táncoltatnak, ami nem lenne baj, ha nem pont a szobám felett lenne.

Egyébként elkezdtem köhögni, meg tüsszögni, ami lehet a tegnap esti mulatság miatt van, és a ma esti hideg tej sem tett jót. Azóta kapar a torkom.

Nem mértük meg a lázát, de lángol a homloka, ég az egész teste, izzad a paplan alatt és olyan nyamvadtul van, amennyire csak lehetünk, ha elkapjuk a takonykort.

Kapott tőlem algopyrint (orvosság mindenre), forró C-vitaminos italt meg forró levest sok őrölt borssal (ami szerinte orvosság mindenre).

Most drukkolunk, hogy meggyógyuljon szilveszterre, mert már megvettük a vonatjegyeket és nem lehet visszaváltani.

Én meg külön szobában alszom, mert nem akarom elkapni a lázát.

Utolsó -  karácsony előtti - hajrá fog holnap véget érni.

A hátam mögött van egy nem túl sikeres projekt. Nem túl sikeres, mert csak a fele készült el az eltervezettnek cirka háromszoros idő alatt. A sikertelenségben annyi a szerepem, hogy én írtam a tervet, ami alapján az indiánoknak csinálnia kellett volna a dolgokat és én is ellenőriztem. Abban is van vajmi saram, hogy nem javult a helyzet: a napi tennivalók mellett (amikor az indiánok egyéb munkáit toldozgattam, foltozgattam, hogy működjön), bizony nem maradt idő és energia arra, hogy leordítsam a fejüket.

Teljesen egyértelműen a saját prédikációmat elhagyva kerültem ebbe a helyzetbe. Mindig is azt mondtam, hogy az outsourcing csak akkor sikeres, ha pontosan leírod, hogy mit vársz el. Én úgy érzem, pontosan leírtam az elvárásokat. Viszont nem rágtam a szájukba a megvalósítás lépéseit. A leckét - bármilyen fájdalmas is volt - megtanultam.

Remélem kapok még lehetőséget arra, hogy bebizonyítsam.

Az egyiket elfogták Mülheimban.  90km-re tőlünk. Még mindig ijesztő.

Prison Break élőben