Megjelent az e-bok a Blogger Online Könyvhét elektromos változata a komplett írásokkal. A 208. oldaltól az én írásommal. Hűha, nagyon hihetetlen így olvasni, rettentő büszke vagyok, és persze máris letöltöttem a magam példányát! Amint megjelenik könyvben, meg is veszem.
Természetesen gratulálok mindenki másnak is, aki bele került, és mindenkinek aki blogot ír.
Mert írni jó.
Anyam hosszas noszogatasa elerte celjat, vasarnap megtekintettuk a Mediciek fenykora c. kiallitast a Szepmuveszetiben. Vagy a nep kozonyos husvet vasarnap a muveszetre, vagy a Szepmuveszeti befeketitese volt sikeres, vagy tenyleg bena a Szepmuveszeti. Az en - amugy senkit sem erdeklo - velemenyem szerint, vegre van egy muzeum, amelyik erdekes kiallitasokat szervez. Ilyenekert masok is penzt kernek es igazsag szerint nem sokkal jobbak. Meg a Guggenheim kiallitasra se csak vilagszinvonalu kepeket hoztak el, pedig ott egyetlen muzeum(lanc) kelt utra es nekik raadasul raktaron porosodnak a vilaghirubbnel vilaghirubb festmenyek.
A felolvasassal egyutt Martin felhivta figyelmunket Roger Sutcliffe-re (a kepen), mint kiemelkedo bluesgitarosra, aki mily veletlen, okt.30-an fellep a Zone-ban. A szervezes egyuttal parades volt, en is idoben levelet kuldtem a tobbieknek, Jimmynel elotte megvacsoraztunk, es 10 perccel a beharangozott kezdes elott mar Martinnal ultunk (!). Az ultunk mar csak azert is kihangsulyozando, mert 5 perccel kezdes elott mar nem volt ulohely.
Roger egy kedves, aranyos, vicces, brit oregur (ha jol tudom wales-i), akirol Martin a kovetkezokeppen irt:
"Az angol bluesgitaros Roget Surcliffe mar jo 50 eve egy 'elo legenda' hazajaban, Yorkshire-ben. Szamtalan fellepesek es turnek kulonbozo klubbokban, koncerttermekben, fesztivalokon, radioban es tv-ben, valamint szamos LP/CD kiadvanyok tettek ot a stilus egyik legismertebb es fontosabb brit eloadojava.
Tobb mint 30 eve vallal koncertutakat Europan es az USAn keresztul, 1974 ota Nemetorszagban is. Itt szinte 'intezmennye' valt, ha gitarrol volt szo, es elolepte a bluest a mi szinpadunkra is. Roger Sutcliffe-t a nagy, "oreg" bluesveteranok kozott tartjak szamon, akik felelosek a blues-robbanasert a 60-as evekben. Akusztikus 6 es 12 huros gitarokon jatszik, Dobro, Shobro es Dobro-Mandolinon, valamint kulonleges jateka es 'uvegnyak' technikaja teszik ot egyedivel, amellyel virtuozkent banik, nemzetkozi szinten is parjat ritkitoan. Dallamai foleg az oceanon tulrol erkeznek - a szines varosi es foldmunkasok blues-a az USA deli allamaibol. Ezeket, valamint sajat alkotasokat is bemutat kituno gitarjatekaval es kifejezesteli hangjaval. " Itt meg irt valamit Martin arrol, hogy mennyire jol atadja a blues erzest, es hogy torteneteit az eszakangolokra jellemzo szaraz humorral adja elo, ezekkel izesitve, talalva es koritve zenejet, fuszerezve fellepeseit, biztositva a legjobb szorakozast.
Martin jol fogalmaz, es en talan csak annyit tennek hozza, hogy minden szava igaz. Egyszemelyes zenekaron, de meg 'igazi' (tobbszemelyes) zenekaron is reg szorakoztunk olyan jol, mint Roger Sutcliffe-en, aki azt is megengedte, hogy egy szamot a cd-jerol bemutathassak blogomon. A szam jovo heten fog ripelesre kerulni, es akkor egy uj bejegyzesben hallgathatja meg az, akit erdekel.
A kulonbozo gitarokon olyan legies konnyedseggel jatszott, hogy az irigyseg elontott, es talan ha 50 even keresztul annyit gitarozok, mint o, akkor tan elerem ezt a fajta legies mozgast. Szinte hozza sem ert a hurokhoz, megis mindig pontosan ugy csendult, ahogy csendulnie kellett, legyen az uvegnyakazas, vagy "sima" pengetes.
Nehany cd-je mellett megvasarolhato volt a bluesrol irt konyvecskeje is, amely legfobb erteket szamomra az jelenti, hogy reszletes enek es tab kottaval rendelkezik.
Akit meg erdekel, itt egy korabbi interju Roger Sutcliffe-fal.
Oktober 28-an nagy kulturalis esemeny tortent a Zone nevu, egyebkent kocsmakent szolgalo helyszinen. Ket holgy, bizonyos ANTOINETTE ZU SALM-SALM (Bonn) es BARBARA HENNINGS (Frankfurt a.M.) adtak elo verseiket, porzaikat (mint kesobb kiderult, szunet elott egy ur is tartott felolvasast, node ne vagjunk a tortenet fonalaba).
A felolvasas 19:00-kor kezdodott, ellentetben a szokasos 20:00+ -os koncertkezdesekkel. Ute meg enni akart elotte, Frank meg aludni helyette, igy Uteval vacsora utan 20:00-kor talalkoztunk OTT. Tehat a Zone-ba, ahova most mar torzsvendegkent jarok vissza, mig amig ott laktam, akkor inkabb az utca masik oldalan folytattam utamat. Sotet es fustos hely a zona, az ertelmiseg pedig kulonosen sotet es fustos, alig talaltam meg Ute-t. Vegul megtalaltam, eme oromet egy gyors, Martini Lecker-rel (mint megtudtam a Martini melle egy nyalintasnyi Gin tarsul, Lime darabkaval) unnepeltuk.
A gyorsasag egyebkent is szukseges volt, mert az elso felolvaso holgy, a zu Salm-Salm kezdte meg tortenetet a Koteltancosno-rol. A holgy hangja kifejezetten erdekes, azok, akik ismerik Verona Feldbusch-Pooth-t, azok szerintem tudni fogjak, hogy mire gondolok, akik meg nem, azoknak itt egy link (a barna haju no az). Verona Pooth-nak kifejezetten mely hangja van, ha osszehasonlitjuk zu Salm-Salm-mal. A koteltancosnobol nem sokat ertettem, a tortenet lenyege az valami olyasmi, hogy mindannyian koteltancosok vagyunk, meg ilyesmi. Ja meg a nok es a ferfiak egymashoz viszonyitott helyzete/szerepe is benne volt, de ezt mar csak egy utolagos literalis agymenesen talalta ki az irodalomhoz valamelyest erto, tarsasagunkhoz csapodo ifju holgy. Mig minden mondat utan abban remenykedtunk, hogy vegre abbahagyja, kisnovellajat megtoldotta nehany kecskerimmel, majd elismerese jelevel egyetemben atadta a szot Fr. Hennings-nek.
Frau Hennings egy udito jelenseg volt zu Salm-Salm utan, kellemes organummal, harom-negy kifejezetten szellemes tortenettel. A story-k tobbsege kocsmakban jatszodott, igy a Zonaban jelen levo torzskozonseg eleg jol meg tudta erteni Fr. Hennings mondani valojat. Az elso tortenetben szereplo Willi (virtualis) megjelenese rogton sokkolt, a maga nem eppen adonisi megjelenesevel (foto: flickr). Viszont kifejezetten jol szorakoztunk, mig Salm-Salm megint magaenak nem akarta a szot.
A harmadik Martini Lecker utan az elet szep volt, es sok mindenfelerol beszelgettunk Ute-val. Aztan hazajovet helyett meg beultunk egy teara Jimmyhez, es utolsokent tavoztunk, ugy hajnali 2 ora korul.
Mint kiderult, a szunet elott volt egy hadaros pasi is, aki szinten olvasott valamit, de azt nem tudjuk, hogy mit, mert halistennek lemaradtunk rola, es az 5euro belepti dijat se kellett megfizetni.
Legkozelebb majd inkabb arrol meselek, hogy milyen egy koncert Martinnal a Zoneban, mert az lenyegesen szorakoztatobb tortenet.
Antoinette zu Salm-Salm link (erdekessegkepp):
www.thepeerage.com/p9661.htm ez itt elmondja, hogy o egy kimondhatatlan nevu hercegno
Fenykep sajna nincs, pedig az lenne az igazi. Az stimmel, hogy ~40 eves lehet.
Barbara Hennings link:
http://www.glareverlag.de/index08.htm#Barbara%20Hennings
Update: termeszetesen a szereplo holgyekrol, urakrol semmilyen informaciot nem szereztunk be, igy engem legalabbis a meglepetes erejevel ert a fenti ket link. Ha tudom, hogy a Salm-Salm egy hercegno, akkor talan meg jobban lehuzom ot, mert hercegnoket lehetne benne annyi meltosag, hogy a) nem feltetlen ilyen fustos kis kocsmaban olvas fel [hercegnokent] b) ha mar felolvas, akkor tudnia kene, hogy borzalmas a hangja c) jo lenne intonalni, mert az egyhangusag nem gyonyorkodtet egy tortenetben d) meg rondan is nezett ki.Ha meg nem hercegno, akkor az a) pont kivetelevel az osszes tobbit fenntartom.
Egyszer volt, hol nem volt, talan igaz se volt, volt egy viragzo egyiptomi birodalom. Faraok iranyitottak, szep nagy burokraciaja volt, es hatalmas piramisokat epitettek, mellejuk, korejuk pedig szfinxeket ultettek.
A legpompasasbban megis a Nilus deltajaban eltek. Volt aztan egy nagy gorog kiraly, Nagy Sandorkent ismertuk ot meg, aki elvitte a gorog kulturat Egyiptomba. Nem mintha az egyiptomiaknak nem lett volna klassz kulturajuk, de Sandor ugy gondolta, az ove klasszabb, meg kulonben is, a meghoditott az ne ugraljon. Gorog kultura lesz, es kesz.
Epittetett egy varost, amit magarol neveztetett el, Alexandrianak hivtak, es megtette fovarossa. Alexandria melle epult egy masik varos, az akkori ismert vilag Las Vegasa, Heraklionnak hivtak. Heraklion neve annak lehet ismeros, aki volt mar Kretan, ott a fovarost hivjak igy. Bevallom, az egyiptomirol meg nem hallottam, de vegre talaltak ra bizonyitekot, hogy valoban letezett, nem csak olyan Atlantisz fele mende-monda.
Volt aztan egy francia regesz-buvar, egy bizonyos Franck Goddio, aki elkezdett gondolkodni. Egy egyiptomi herceg a birtokahoz tartozo strandon setalva egy 2-4000 eves kolapot talalt hierogligfakkal. Ez ot nem ejtette kulonosebb csodalkozasba, es kiallitotta a magangyujtemenyeben a darabot. Ez ugy szaz eve lehetett. Ahogy multak az evek, muzeumok jottek, mentek, es tobb csodas dolog is elokerult tobb csodas strandrol, mire ez a francia regesz-buvar azt gondolta: hopp! Talan van valami osszefugges! A Nilus meg az o deltaja elegge laza talaj. Tudjuk, mert feljegyeztek, hogy a 900-as evekben tobb foldrenges is volt. Mi van akkor, ha egy ilyen foldrenges elmosta/lerombolta Alexandria egy reszet, mi van akkor, ha erre a sorsra jutott egy egesz varos (Heraklion)? Beszerezte a szukseges engedelyeket, es leereszkedett Alexandria pocegodrebe.
Azert pocegodor, mert Alexandrianak nincs szenyviztisztitoja, minden, ami a csatornaba kerul, az belefolyik a Foldkozi tengerbe. Leereszkedett, es az iszap alatt fel meterrel (vagy 1 meterrel) csodas kincsekre bukkant.
Most felsorolhatnam, mifele kincsekre, de nem teszem. A kincseket evekig restauraltak (leginkabb a sos viz miatt volt erre szukseg, sotlanitani kellett oket ugyanis, hogy ne porlassza szet a kovet), majd vilag koruli utra indultak. Aprilis ota Bonnban vannak (januarig), aztan mennek tovabb. Hogy hova, nem tudom.
Egy, lenyugozo szoborrol tennek csak emlitest: ami tulajdonkeppen harom szobor, es ebbol ketto a jobb oldali kepen lathato. A ket szobor egyenkent 5 meter magas, epp a hajon fektette vannak, es a mellettuk lathato feher vattapamacsok azok az emberek. Voros granitbol faragtak oket, a faraot es parjat, valamint egy istenseget abrazolnak (az istenseg a jelenleg letezo legnagyobb istenseg szobor), ie. 4-500 kornyekerol szarmaznak, es amiota eltunt Heraklion a terkeprol azota a Foldkozi tenger vize mosta.
Tulajdonkeppen megemlitenek meg egy szobrot, de nem talaltam rola kepet, ugy pedig eleg nehez elmeselni, hogy mi lathato a szobron.
Latogatasunk 2 oras volt, ebbol masfel oran at egy egyiptologus-regesz meselte a tortenelmet, kulturat, szokasokat, azt, hogy mit hol es hogyan talaltak meg es restauraltak ugy, hogy mi ezt most nezhessunk.
Aki hallja, adja tovabb, hogy van ilyen. Budapestre nem tudom, hogy jon-e, remelem elobb-utobb igen.
Kultursokk utan kulinaris csucspont kovetkezett, meglatogattuk a Vapiano bonni ettermet. Onkiszolgalo, de ha mar kiszolgaltad magad, akkor igazi olaszos izeket kapsz. A tonhal salatajukat (Nizza neven futott) pedig pont olyan szeretettel pakoljak ossze, mint ahogy en szoktam otthon. Ide egy oliva, oda meg egy, mert igy lesz szep harmonikus a kep. Mert a szemunk is velunk eszik...
"Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj
S nem tudja hol lakott itt Vörösmarty Mihály
"
"Extra Hungariam non est vita
si est vita, non est ita"
"Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik uton jarnak, azoknak vezetoul szolgalnak..."
(Saint-Exupery: A kis herceg)
