A magyaros meeting jol sult el, bar elotte meg elugrottam a maradek 7 tekercs filmert, 3-hoz nem adtak indexkepet, ezen kiakadtam, reklamaltam, elkuldott a ficsur masik ottdolgozohoz, mert o nem ert ram, ezen meg jobban kiakadtam, de az idosebb holgy vegul turelmetlensegem ellenere igen kedvesen es baratsagosan intezkedett. Jovo het elejere remelhetoleg meglesznek az indexkepek is.
Ennek megfeleloen kesesben voltam, es izzadva erkeztem meg a bowling izehez (most nem linkelek, lassan ejfel, en pedig mar huznek aludni). Kozben anyaztam megint egy sort, mert valaki atgyalogolt a bringamon, elgorbitve a csomagtartot tarto drotot, meg a sarhanyot tarto drotot, amik hozzaertek a kerekemhez. Le mernem fogadni, hogy meg egy ujabb nyolcas is belekerult a kerekbe, de az en hibam, igen nagy hibam, mea culpa, minek kellett nekem a Poststrasse-ban egy lampaoszlophoz kotozni tegnap este, es minek kellett otthagynom egy teljes ejszakara, meg majdnem egy teljes napra? Okom persze volt, jo es sok, de ez most nemlenyeges. Na kerem, emiatt nem vettem en meg mindig szep es uj bringat, mert azt nem hagyhattam volna csak ugy ott, nem gyurtem volna vissza a drotokat egy hanyag mozdulattal, miutan lehulyeztem magam a komoly 10 masodperces anyazasomert, es onnantol kezdve nem is torodtem tovabb a dologgal. A bringaval elmentem villamosmegalloig, ott megint lelancoltam, aztan mar ott is voltam, ahol kellett lennunk.
Szerencsem volt, megismertek a tobbiek. Illetve az Adri, az (akkor meg) egyetlen, aki ott volt az elso alkalommal is. A masodikon ugyebar en nem voltam ott. A harmadik meg a mai sikertelenseg miatt jovo het csutortokon lesz, valami kajas helyen inkabb.
Sokan irigyeltek, hogy milyen jo helyre csoppentem, az en majam meg szepen hizott. Pedig nem tettem semmit azert, hogy ebbe a tarsasagba keruljek, hiszen nem is tudtam elore. Szerencsem volt, marha nagy szerencsem.
Azoknak, akik meghallgattak, kozel haromnegyed oras szofosasban osszefoglaltam elmenyeim, elmeseltem a Los Angeles-i magyar hazos elmenyeimet. Adri remelhetoleg osszefogja a dolgokat. Felek, a kezdeti lelkesedese elmulik majd, es akkor nem lesz senki, aki tobbet tenne azert, hogy osszetartson a magyar tarsasag. Azert ha mas nem marad, remelem a rendszeres kocsmazasok maradnak.
Frank mar otthon volt, sot, mivel nem foztem meg a Raviolit (ebbol a dobozbol meg nem foztem, meg ha lehet, en inkabb frisset keszitek - aaa, jo hogy nem szakad le a plafon. A szekrenyben az 5 perces keszetelek vajh mit keresnek?) megfozte o nekem. Jot meloztunk, aztan o elalmosodott, es mivel statalta a kont, hogy az en szobam lenyegeben egy csataterre hasonlit (hasonloan az o lakasahoz), inkabb hazament aludni.
En pedig itt kormolok, 6 perc mulva ejfel, ezert inkabb gyorsan bevagom a szunyat. Csutortokon pedig szepen hazamegyek, es a nemet egyseg napjaig (okt 3) engem nem is lat itt senki!
