Mivel múltkor morogtam, úgy illik, hogy most elmeséljem csodás Magyarországra érkezésem történetét.
Mostanában csomag nélkül repülök, ennek külön története van, amit még per pillanat nem kötnék a tisztelt nagyérdemű orrára. Ez ugyebár számos előnnyel jár, úgymint Kölnben nem kell sorba állni, csak az automatából jegyet húzok, Budapesten nem kell csomagra várni egy percet sem. Mivel Budapesten nincs automata, ezért webchekinelek nyomtatott oldallal, de lehet egyszer kipróbálom a mobilos checkint is, Kölnben pedig ismét seperc alatt hagyom el a repteret.
No tehát a sztori alapja az, hogy az én villámgyors érkezésemet lassította a tény, hogy elő kellett halásznom a Minibusz jegyemet, s miközben így teszek, hallom ám, hogy a kerületben lévő utcába szólítják az utast. Nosza sprintelek, hogy szeretnék ám én is beférni, ha lehet, s lehetett. Felírták a sofőr listájára a címet, másodikként ki is raktak szerencsésen. Talán háromnegyed óra se telt el repcsiből kiszállás és a hazaérkezés között, ennyire max. taxival vagyok gyors.
Hab a tortán, hogy a sofőr megismert, néhány dologra még emlékezett is.
Hiába no, kicsi a világ vagy mi a szösz.
