Bonni krónikák

bringával megyek melózni. Erre esik. Mint egy trópusi vihar. Csak nem most ért ide Milánóból? (Nem, ez csak egy zápornak tűnik.)

Holnap remélhetőleg el tudunk menni a Zone-ba, ahol David Celia (Torontó) fog fellépni. Martin szerint nehéz beazonosítani a zenei stílusát, roots, pop, jazz vonások, modern country, folk és rock stílusjegyeket lehet felismerni. Kezdés szokás szerint este nyolckor.

Július 21-én Brend Rinser lép fel, őt egyértelműen a blues-zal lehet beazonosítani. Kezdés szintén este 8-kor.

Baranykaa felhívását követve megkerestem a németek legszívesebben hallgatott számait mutatom be.

Best of 2008-at sajnos nem találtam, úgyhogy az aktuális Eins Live Chart listáját vettem segítségül.

James Morrison-t vagy Pink-et nem kell bemutatni, de megkerestem  nektek a Youtube-ról a német dalokat. Fogyasszátok egészséggel :)

Polarkreis 18 - Allein Allein 

 
Die Zipfelbuben feat. Dschungel-Allstars 2009 - Hier im Dschungel

Eisblume - Eisblumen

Forrás: http://www.einslive.de/musik/charts/singlecharts/index.jsp

Ez a bejegyzés nem jött volna létre, ha nincsenek az olaszok.

Két rádióadó top 10-es listáját néztem át. Általában ezeket az adókat hallgatjuk a rádióban, tehát azt hiszem ezek a toplisták relevánsak. Mint nagy zenerajongó, aki a dobozból kiszűrődő zajért rajong, fogalmam sincs arról, hogy ki kicsoda. Persze azért néhány nevet felismerek.

Ilyen például a New Kids, akiket már akkor se szerettem, amikor még fiatalok voltak és nem csak úgy néztem ki. Illetve nem mondhatom, hogy most se szeretném, mert még nem is hallottam.

Viszont Paul Potts-hoz hadd mondjak pár szót. Először is, már akkor hallottam őt énekelni, amikor nem volt a T-Com reklámfigurája. Persze azóta elárasztották vele a médiákat, ami szomorú. Egyébként épp itt van Kölnben (mondhatni a szomszédban) koncertturnén.

Azt tudom, hogy a cédéje a születésnapomon jelent meg tavaly, és hogy valamikor az elmúlt egy évben megrendeltem az Amazonról. Szerintem tök klassz, amit csinál, és csak dícsérednő, hogy hihetetlen kitartással, mindent pénzét az éneklésbe ölve képezte magát. A Hamupipőke története meg persze külön a filmvászonra méltó. Jééé, még hivatalos YouTube Paul Potts tévé is van.

2008. 34. hét

SW3

EinsLive

"die fabulösen dötzdorf allstars" igy nevezik az egyuttest, amely Koln eszaki szegletebol, egy ismeretlen falucskabol latogatott Martin kocsmajaba, a Zone-ba. Pontosak voltunk, mitobb tul koran erkeztunk, ami meglepo azutan, hogy alig birtunk gurulni az ebedre elkovetett nagy zabalas utan.

Rajtunk kivul tovabbi tobb tucat szemely gondolta ugy, hogy ezen a jegesovel vert vasarnapon (marcius 16) milyen jo otlet beterni egy kis, sarki kocsmaban (ami nincs is a sarkon), es jofele rockkal vegyitett bluest hallgatni. 

Elolvasom »

Last minute erkezett meg Martin levele. A Zone-ben lepett fel marcius 6-an, csutortokon Ad Vanderveen. A nev nem mondott semmit, a weblapra nem jutott idom, de mert Martin mindig jo zeneszeket hiv meg, gyorsan osszetrombitaltam a csapatot.

A vacsorat otthon abszolvaltuk, ami csak ram vonatkozott, mivel Nagydarabom ebedelt, en viszont nem. A vacsora viszont fontos, foleg ha az ember Martinhoz megy.

Amikor megerkeztunk, meg nem voltak sokan, Martin pedig azon faradozott, hogy a muszaki hatteret letrehozza, ugy mint erosito, hangfal, mikrofon... ami elsore nem jott ossze, de hat "ende gut, alles gut" minden jo, ha jo a vege.

Elolvasom »

Szombaton egy veletlennek es egy gyors elhatarozasnak koszonhetoen ismet Cirque du Soleil eloadason voltam, elso alkalommal Las Vegason kivul. Raadasul Budapesten. Oke, a jegy egy vagyonba kerult, de megse annyiba, mint Amerikaban.

Elolvasom »

December 17-en, hetfon, a Zone-ban fellepett a PS-gitarrenduo. Termeszetesen azonnal elkalandoztam a weblapra, es a fiuk latvanyatol egy kicsit megijedtem. 

Aztan belehallgattam az egyik szamba, mondjuk ebbe:

(Was fällt dir ein?)

es akkor kicsit megnyugodtam.

Elolvasom »

Ha valaki Bonnban jar, es nincs jobb dolga estenkent, akkor erdemes bekukkantani Martinhoz a Zone-ba. Nem csak azert, mert talan egy jo kis koncert-dvd-t lehet vegignezni, vagy meghallgathatsz egy cd-t, amit nem csak ugy bevagnak a lejatszoba, hanem elotte meg el is mondja Martin, hogy mit hallgatunk.

Nem, a legjobb dolog, az a koncert, ami  Martinnal elofordul. Vagy negy honapja voltam a Dog Party Blues Band eloadasan, de mar nem jutottunk be az alig 20-40nm-es kocsmaba, es az ablak elott allva hallgattuk vegig a csajt, ahogy enekel.

Most idoben erkeztunk, ezert ulohelyet is sikerult beszerezni magunknak. Persze rogton meglattam a Get the cat albumat, es persze muszaj volt eldontenem, hogy ezt en meg fogom venni, ha csak egy csoppet is jok a zeneszek.

Elolvasom »

Mike veszelyes ember, mar ranezesre latszik. Egyebkent olyan, mintha Martin ikertesoja lenne, aki a Zonat uzemelteti, pedig nem az Mike uj-zelandi es a koncert napjan komoly jetlaggel kuzdott, leven, hogy aznap erkezett meg az USA-bol. Ez is mutatja, amit mar regota mondok, a vilag kerem nem tagul, hanem osszemegy.

Itt jegyeznem meg,  hogy fapados jaratok lesznek Kinaba. Azert ez is mar milyen dolog.

Mike, mint emlitettem, veszelyes ember, veszelyes hangja van. En viszont peches, mert penztarca nelkul ne menjen el senki hulye kocsmazni, en meg elmentem. Elotte kajaltam, Nagydarabtol kaptam penzt,  de mert az ovet is fizetnem kellett (koran lelepett), kerek 5 euroval erkeztem meg Martinhoz. Ennek okan cd-t se vettem.

De maradjunk Mike-nal, akinek veszelyes a hangja. Masrol nem tudok beszelni, mert a Zone csurig tele volt, es bar nekem jutott szek, de latni mar nem lattam az elottem alloktol. A hangjat viszont  hallottam. Mike csak balladakat jatszik, mert akkor irja a szamait, ha szomoru, ha meg vidam, akkor elmegy pecazni. Es iszonyuan jo hangja van, kepzett, tuti zeneiskolaba jart, de nem erzelgos. Telt a hangja, lehetne ra mondani, meg kene kerdezni Soma mama gesat, hogy o ezt mikepp fejezne ki, o mindig tud valami talalot. Szerintem azt mondana, hogy a hangjatol nedves lesz a bugyija. (lelki szemeim elott latom a 200%-os visitor novekedest.)

Ahogy Martin irta, nem lehet ot besorolni. Jatszott countryt, ir beutesu zenet (majdnem countryt), amolyan nepzene jellegut, bleust, es kokemeny rockot. Es jok voltak a temak, erthetoek a szovegek, es nagyon-nagyon jo a zene. Ezt azert mondom, mert iszonyu duhos vagyok magamra, hogy nem tudtam cd-t venni, aminek az ara  mar elerte a fajdalom kuszobomet a 15 euroval.  A cd-k viszont megvasarolhatoak az amazon.de-n, ara 23-28 euro kozott valtozik. Fuck.

Azt hiszem illendo lenne nehany szoval megemlitenem a bassgitaros Gred Vogelt. Gred Vogel nagyszeru bassgitaros, olyan hangokat csalt elo, amikrol en nem is tudtam, hogy gitaron elocsalogathatoak. Szolofutamai valtozatosak es virtuozak voltak, a legkevesebb, amit mondhatok, melto parja volt Mike-nak.

Osszessegeben egy nagyon kellemes, kicsit depresszios estet tolthettunk el a Zonaban. Jo volt, kellett, kosz Martin, hogy meghivod ezeket az embereket. 

Mike Brosnan

Hir a bonniaknak:

Kedves Zenebaratok,

(a holnapi)szerda este fellep a "repulo kiwi" Mike Brosnan, Gerd Vogel kisereteben (Sunnyland Blues Band, Marla Glen) a Zone-ban.

Nagy nyomorgasra lehet szamitani, korai megjelenes noveli az eselyet, hogy jo helyet kapjal.

Viszlat addig is, zonas udvozlettel,

Martin

Liebe Musikfreunde,

am morgigen Mittwochabend wird der "Flying Kiwi" MIKE BROSNAN in Begleitung von GERD VOGEL (Sunnyland Blues Band, Marla Glen) in der ZONE gastieren.
Mit großem Andrang ist zu rechnen, frühes Erscheinen erhöht die Chance auf gute Plätze.

Bis dann,
mit zonalem Gruß,

Martin
--
ZONE, Bluesbar
Martin Linder
Maxstraße 2a
53111 Bonn

A felolvasassal egyutt Martin felhivta figyelmunket Roger Sutcliffe-re (a kepen), mint kiemelkedo bluesgitarosra, aki mily veletlen, okt.30-an fellep a Zone-ban. A szervezes egyuttal parades volt, en is idoben levelet kuldtem a tobbieknek, Jimmynel elotte megvacsoraztunk, es 10 perccel a beharangozott kezdes elott mar Martinnal ultunk (!). Az ultunk mar csak azert is kihangsulyozando, mert 5 perccel kezdes elott mar nem volt ulohely.

Roger egy kedves, aranyos, vicces, brit oregur (ha jol tudom wales-i), akirol Martin a kovetkezokeppen irt:
"Az angol bluesgitaros Roget Surcliffe mar jo 50 eve egy 'elo legenda' hazajaban, Yorkshire-ben. Szamtalan fellepesek es turnek kulonbozo klubbokban, koncerttermekben, fesztivalokon, radioban es tv-ben, valamint szamos LP/CD kiadvanyok tettek ot a stilus egyik legismertebb es fontosabb brit eloadojava.

Tobb mint 30 eve vallal koncertutakat Europan es az USAn keresztul, 1974 ota Nemetorszagban is. Itt szinte 'intezmennye' valt, ha gitarrol volt szo, es elolepte a bluest a mi szinpadunkra is. Roger Sutcliffe-t a nagy, "oreg" bluesveteranok kozott tartjak szamon, akik felelosek a blues-robbanasert a 60-as evekben. Akusztikus 6 es 12 huros gitarokon jatszik, Dobro, Shobro es Dobro-Mandolinon, valamint kulonleges jateka es 'uvegnyak' technikaja teszik ot egyedivel, amellyel virtuozkent banik, nemzetkozi szinten is parjat ritkitoan. Dallamai foleg az oceanon tulrol erkeznek - a szines varosi es foldmunkasok blues-a az USA deli allamaibol. Ezeket, valamint sajat alkotasokat is bemutat kituno gitarjatekaval es kifejezesteli hangjaval. " Itt meg irt valamit Martin arrol, hogy mennyire jol atadja a blues erzest, es hogy torteneteit az eszakangolokra jellemzo szaraz humorral adja elo, ezekkel izesitve, talalva es koritve zenejet, fuszerezve fellepeseit, biztositva a legjobb szorakozast.

Martin jol fogalmaz, es en talan csak annyit tennek hozza, hogy minden szava igaz. Egyszemelyes zenekaron, de meg 'igazi' (tobbszemelyes) zenekaron is reg szorakoztunk olyan jol, mint Roger Sutcliffe-en, aki azt is megengedte, hogy egy szamot a cd-jerol bemutathassak blogomon. A szam jovo heten fog ripelesre kerulni, es akkor egy uj bejegyzesben hallgathatja meg az, akit erdekel.

A kulonbozo gitarokon olyan legies konnyedseggel jatszott, hogy az irigyseg elontott, es talan ha 50 even keresztul annyit gitarozok, mint o, akkor tan elerem ezt a fajta legies mozgast. Szinte hozza sem ert a hurokhoz, megis mindig pontosan ugy csendult, ahogy csendulnie kellett, legyen az uvegnyakazas, vagy "sima" pengetes.

Nehany cd-je mellett megvasarolhato volt a bluesrol irt konyvecskeje is, amely legfobb erteket szamomra az jelenti, hogy reszletes enek es tab kottaval rendelkezik.

Tegnap koncert volt a Zone-ban. A Juke Joint Pimps lepett fel, es Martin a tulaj jo dolgokat irt rola elozoleg. Fel 7tol megvacsiztunk Jimmynel, a toltott szololevel paradicsomszoszban meg mindig isteni, majd amikor Martin is es a zeneszek is elhagytak a Weiher's Eck-et, akkor atvonultunk mi is. Szomjunkat a szokasos Ouzo utan mi csajok Marini Lecker-rel oltottuk, mig nagydarab a Cuba Libre hatasarat Kubat is felszabaditotta volna. A zene jo volt, jol szorakoztunk, erre nem lehet panasz, sot, amikor beoltozott bibrosnak, es ugy istenesen rakezdett a When the saints -re (kicsit atirva), akkor valahova Delre kepzeltem magam, ahol a templomban is allandoan zavarnak a szunyogok, fulledt az ido, nagy fekete holgyek kis legyezovel legyezik magukat, es a mocsarban neha megesznek egy turistat a krokodilok.

A jo hangulatomat minden bizonnyal segitette a 3 Martini-Lecker, amit az este folyaman elfogyasztottam. CD-t viszont mindenkepp akartam venni, a 10 euro is elfogadhato arnak tunt (altalaban ennyiert aruljak a CD-iket a tobbiek is). Amit nem vettem eszre, hogy a cd otthon keszult, a papirt is otthon nyomtattak, es ma derult csak ki, hogy otthon vettek is fel. Ezen kivul meg a szamokat se tudtak tisztesseggel elnevezni, az otodik track pl. Unbekannt14 neven forog itt. Golyostollal irtak a cd-kre, de szerencsere nem karcoltak meg letfontossagu reszt, a masiknak az alja volt karcos, raadasul az egyiket Paddy-nek szignaltak, ilyen "onkoltsegi" CD-knel igazan kicserelhettek volna.

Ma jol meg is mondtam nekik a velemenyemet, fel napig gondolkozvan rajta, hogy irjak-e vagy sem.

192kbit-tel rippelve itt van az egyik szamuk. A karcos felvetel legalabb visszavisz egy kicsit a vinyl lemezek idejebe.