Tegnap tudos magyar haverommal beultunk ket filmre a
22. Bonni Nemzetkozi Nemafilmfesztival-ra. Az elso egy francia kosztumos rovidfilm volt 1908-bol,
L'Assassinat du duc de Guise. Eltekintve ket igen vicces jelenettol, a film nagyon tetszet. Sot, ez a ket jelenet egy kulonleges bajt kolcsonozott neki. A kamarazenekar (mar ha igy hivjak azt a vonosokbol, fuvosokbol, utosbol, valamint zongorabol allo klasszikus zenet jatszo egyuttest, ami ott zenelt) kulonosen haveromnak tetszett, bennem pedig felmerult a tokeletes egesz kifejezese a zene es a film egyuttese kapcsan.
A ket vicces epizod: duc de Guise-t meggyilkoljak, mellkasa fel-le hullamzik, ahogy kifullada az elotte levo heves kuzdelemtol megprobal levegohoz jutni. Kozben valaki rahajtja a fejet, az o feje vele egyutt hullamzik. Mindezek utan megallapitjak, hogy megholt. A masik jelenetben valaki egy keresztet helyez a mellkasara. Honaljanal, labanal fogva megemelik, hogy a tuzbe dobjak, de ekozben lecsuszna a kereszt, ami ugye nem megengedheto, ezert hullank kinyitja a szemet, es megragadja a rakoncatlan kelleket.
A masodik film ez alkalommal a Konets Sankt-Peterburga volt 1927-bol. Az elso meglepetesem, amit szerintem mar tobbszor emlitettem itt, hogy nagyjabol teljesen elfelejtettem a ciril betuket. A masik, hogy 10 evvel a nagy okt. szoc. forradalom utan, ahogy akkor abrazoltak a kizsakmanyolo kapitalista tarsadalmat, es ezen belul a tozsdet... nos az pontosan ugy nezett ki, mint a 80-as, 90-es evek, a XXI. szazad tozsdeje. Termeszetesen kevesebb technikaval, de akkor is megdobbento volt latni, hogy 80 ev alatt semmit sem valtozott az, ahogy a reszvenyeket adjak, veszik.
Nekunk kulonosen vicces volt latni azt, ahogy a foldmuveloknel, gyari munkasoknal kihangsulyozta a felirat: "egy ploretar, egy bolsevik". Kisebb kuncogas is tamadt a nezoteren. Jo lenne tudni, a nezok hany szazaleka volt orosz, feherorosz, lengyel szarmazasu (ok igen nagy szamban vannak jelen Bonnban).
A foszereplo foldmuvelo srac szemei, aki munkat keres a gyarban, es tekintete, ahogy alulrol folfele nez, erosen hangsulyozva az aggresszivitasat (ezt most mar nem turjuk!), mikozben megroggyant vallal, kicsit ugyefogyottan all (tiszteletet adva a penzes tekintetes meltosagos blabla uraknak), szoval ez a tekintet engem Christopher Lambert vadallatias nezesere emlekeztetett a Greystoke: The Legend of Tarzan, Lord of the Apes (1984) -bol.
A filmek utan meg betertunk Jimmyhez egy jopofa sor es egy forro tea kedveert. Na lehet talalgatni, hogy en melyiket ittam.
Tegnap csak par percre ugrottam be a 