Mivel múltkor morogtam, úgy illik, hogy most elmeséljem csodás Magyarországra érkezésem történetét.
Mostanában csomag nélkül repülök, ennek külön története van, amit még per pillanat nem kötnék a tisztelt nagyérdemű orrára. Ez ugyebár számos előnnyel jár, úgymint Kölnben nem kell sorba állni, csak az automatából jegyet húzok, Budapesten nem kell csomagra várni egy percet sem. Mivel Budapesten nincs automata, ezért webchekinelek nyomtatott oldallal, de lehet egyszer kipróbálom a mobilos checkint is, Kölnben pedig ismét seperc alatt hagyom el a repteret.
No tehát a sztori alapja az, hogy az én villámgyors érkezésemet lassította a tény, hogy elő kellett halásznom a Minibusz jegyemet, s miközben így teszek, hallom ám, hogy a kerületben lévő utcába szólítják az utast. Nosza sprintelek, hogy szeretnék ám én is beférni, ha lehet, s lehetett. Felírták a sofőr listájára a címet, másodikként ki is raktak szerencsésen. Talán háromnegyed óra se telt el repcsiből kiszállás és a hazaérkezés között, ennyire max. taxival vagyok gyors.
Hab a tortán, hogy a sofőr megismert, néhány dologra még emlékezett is.
Még pénteken meg akartam írni, de aztán elrepült az idő (is), hogy a Köln-Bp járaton az egyik új Airbus A319-cel utaztam. Annyira új volt, hogy még érződött az újdonság szag, meg az üléseken is a bőr illata. Volt benne valami ajándékszerű, nem is tudtam megmagyarázni, hogy miért.
Szeretek Germanwings-szel repülni, az áraival sincs semmi bajom. Az egyetlen baja, hogy a Boomerang tagszámomat kézzel kell beírni jegyvásárlásnál (hiába klikkelem be a "magam utazom" checkboxot), emiatt nem fogom ott hagyni a céget. A weboldal végigkísér a jegyvásárláson, folyamatosan látod az árakat - ez max árat jelent, ha pl. Germanwings kártyád van, akkor tuti kevesebbet fogsz fizetni, a lehetséges árcsökkentő tényezőket is kiírják mindenütt.
Most van egy új akciójuk, 12 euróért előre megmondhatod, hogy hova akarsz ülni, ingyen feladhatsz egy csomagot, meg kapsz egy menüt is. Ha pl. nincs Germanwings kártyád, akkor ez olyan 20 euró plussz szolgáltatás, és a kifizetett díjban benne van mindaz, amit megkapsz egy "rendes" repülő járaton.
Mindent egybevetve szeretek Germanwings-szel utazni. Nem szólnak be, ha sok a kézipoggyászom, nem akarnak állóhelyeket bevezetni az Airbus-on és nem lesz érmés wc-jük se.
Viszont tutira nem fogok Ryanair-rel utazni vagy Wizzair-rel. Előbbi már egy éve tervezi a fizetős wc-k bevezetését, ráadásul lényegesen emelték a poggyász árát, miközben a kézipoggyászból, ha 1db-nál több van, ugyanúgy fizetned kell, mint a rendes (feladott) poggyászért.
A Wizzair meg egyszerűen megtagadja a beszállást, ha egy kézipoggyásznál több van nálad, beleértve a reptéri boltban vásárolt cuccokat.
Komoly pénz van a repülésben és sokan kérdezik maguktól, miért tud egy fapados olcsó lenni. Én nem tudom, hogy a Germanwings mit és hogyan csinál, de olcsóbb mint a Lufthansa (akkor is, ha extra árként fizetek a csomagért és a lényegesen finomabb és nagyobb választékú ennivalóért) és ugyanolyan jó. Biztos nyereséges, különben nem vett volna további repcsiket az év elején.
Nem tudom mit csinál a Ryanair és a Wizzair, de az az érzésem, hogy vagy nem üzemeltetik gazdaságosan a járataikat, vagy újabb bőrt akarnak lehúzni az utasokról - amíg azok hagyják magukat.
A szokásosnál rövidebb karácsonyi szünet után visszatértem Bonnba. Otthon töltött idő intenzív volt, unatkozni nem volt időm, de gép előtt ülni se nagyon. A visszatérés izgalmas volt, egyrészt a bőröndömben lévő füstölt és sült disznóságok és persze az újévi lencseleves miatt (kiszagolják-e a drogkutyák?), másrészt ez lesz az első alkalom, hogy nem Budapesten szilveszterezek. Brémeni barátainkat látogatjuk meg. Közben útba ejtünk majd egy vagy két várost is, melyeket még nem láttunk, de szépek lehetnek. Hisz az nem lehet, hogy egy 4 órás úton ne haladnánk el szép vagy érdekes városok mellett.
Tegnap Ferihegyen volt egy Easyjet Budapest-Köln járat is. Végül Dortmundban szállt le (egy óra késéssel), a transferről az Easyjet gondoskodott. Ma megnéztem az Easyjet honlapját, de csak Budapest-Dortmund járat van.
Szombat délben repcsire szálltunk (Air Berlin, ami egy nem fapados fapados) és elhúztunk, mint a vadlibák, délre. Kellett is, mert itt lassan többet esik az eső, mint a ködösben, ami nekem megy az idegeimre, ezáltal én is a környezetem idegeire megyek.
6 körül landoltunk, 7 körül miénk volt az autó. A nap sütött, a pálmafák virágoztak és alig 20 km-re a reptértől már a Földközi tenger nyaldosta hullámaival a strandot. Ezzel a képpel a hét végéig nem tudtam betelni, sütkéreztem, mint őskori hüllő a napon, bárhova is mentünk.
A hotelünk a HERITAGE RESORTS MARBESA CLUB volt, amit az RCI-n keresztül szereztünk. Róluk (a Heritage Resortról) annyit, finoman és nőiesen, hogy "bekaphatják". 12 éve nyaralok az RCI hoteljeiben, de ilyet még nem pipáltam. Dupla ágyas stúdiót kaptunk az RCI szerint, a valóságban viszont egy emeletes ágy várt minket. Nézzétek csak meg a képet (ha az RSS-ben nem jelenne be, töltsd be a böngészőbe a bejegyzést).
Portásnál hőbörgés, nem segít. Húzzuk ki a kanapét, aludjunk rajta. Még nekem is kicsi, nem hogy a közel 2 méteres Nagyfiúnak. Vasárnap találkozó, kérdezik az elégedettségi faktort: "not satisfied at all". Ebéd 13:30-kor (elötte bevásárlás). Az ebéd átlagos, a holland csajjal németül dumcsizunk. Meg akarja mutatni a Heritage többi részét, aztán beszéljünk a helyzetünkről. Legyen.
Golf klub, negyed órányi autózásra a mi hotelünktől. Kávézunk, megnézzük. Nem tetszik. Persze a szoba, amit mutatnak, lényegesen jobb, mint a miénk. Olyasmi, mint amit az RCI-tól megszoktam. Leülünk beszélgetni, jön a "menedzsere".
A fickó bunkó. Eladni akar, mi pedig azt, hogy segítsen megoldani a problémánkat. Ezt kerek perec elutasítja, a végén még mi vagyunk a hülyék, hogy RCI-vel utazunk. De legjobban az a mondata üt, hogy "a hotel a legszarabb szobát adja, hogy átváltsunk a Heritage"-be. Nem jegyzem meg a nevét, de folyékonyan höbörgök angolul. Csak azért nem mondom, hogy seggfej, mert anyám szerint az nem nőies. De gondolom.
Visszavitetjük magunkat a hotelbe. Én mennék panaszkönyvet írni, de Nagydarab nem akar ezzel foglalkozni. Olcsó volt, kibírjuk, a hotelnek meg rossz hírét keltjük - de nem most, a pálmafák és a kék ég alatt. Legyen így.
A délután folyamán igyekszünk lehiggadni. Ezen sokat segít Marbella, ahol a gazdagok és szépek (pl. Madonna) laknak, csodás a strandja és igazi spanyolos óvárosa van.
Szeretek repülni, talán mondanom se kell. Másképp nem bírnám ki a hazautakat, pontosabban másképp nem tudnám elviselni azt, hogy kéthetente hazajárok, illetve, ha nem szeretnék repülni, tutira nem járnék haza 2-3 hetente.
Vannak azonban a repülésben dolgok, amiket annyira nem szeretek.
Ilyen például, hogy csomagolni kell előtte. Még akkor is, ha egy "rutin-út" során cirka 10 perc alatt be tudom dobálni a szükséges dolgokat, és egy "extra" út előtt is készen vagyok 15 perc alatt.
Azt se szeretem, hogy olyan korán ki kell mennem a reptérre. Persze ilyenkor el tudok intézni néhány telefont (Ferihegyen), valamint jókat kajálok és dumcsizok Nagydarabbal (Köln-Bonnban). De ha valamiért nem működik a net, lemerült a mobilom, egyedül vagyok, akkor rohadtul unalmas téblábolni a száznál többször is megbámult kirakatokat. Hidd el, nem változnak olyan sokszor.
Nem szeretem a könyöklősdizést se. A Germanwings-nél szerencsére bevezették a helyjegyet, azóta nincs könyöklés. Mégis, amint megjelenik a földi utaskísérő, rögtön sor alakul. Mintha nem lenne mindegy, mikor szállunk be. Persze nem mindegy, mert ha pl. vészkijáratnál ülsz, akkor mindenképp fel kell tenned a csomagjaidat a csomagtartóba, a többi helyen meg pakolhatsz az elötted lévő alá is. Ha pedig nem az elsők között szállsz be (mint én most, az utolsó voltam, mert elfelejtettünk ránézni az órára, és 15 perccel indulás elött robogtam át a security gate-n), akkor bizony keresgélhetsz a hátizsákodnak helyet. Egyszer az első helytől a kilencedikig kellett mennem, hogy felférjen a csomag.
A legjobban azonban azt nem szeretem, amikor ülnek mellettem. Az utóbbi időben a folyosón ülök (régebben ablakpárti voltam) és legtöbbször mázlista vagyok, nem ül mellettem senki. Amikor azonban ezeket a szavakat írom...
... akkor teljesen dugig volt a gép, csak néhol láttam egy-egy szabad ülést.
Középen ülni nem jó. Mindkét karfa a tiéd és egyik karfa sem a tiéd igazán. Ha használod a karfát, könnyen a másik ülésében találhatod magad, pláne, ha el is szunyokálsz. Ez történt a szomszédommal is. Én pedig fölöttébb kellemetlennek találom, ha a szomszéd csak egy kicsit is hozzámér. Egyszer emiatt nagyon szerettem volna kiugrani a gépből. Nem őriztünk együtt disznót, hogy ilyen kis intimkedések legyenek azon a csöppnyi helyen, amit magadénak tekinthetsz.
Aztán beszélgetni kezdtünk és a landolás már kellemes(ebb) hangulatban telt el. És lám, ő sem használta már intenzíven a felém eső karfát.
Hanyag eleganciával melózok csak. Holnap nem csak szabadnap lesz, de két napra offline is leszek, ami merőben szokatlan. Persze megint nem sikerült 100%-osra a csomagolás és egy szóval se mondhatom, hogy nincs rutinom. Oké, it's good enough.
Elszalasztott események a héten:
nem vettem új(abb) használt bringát
nem vettem camcordert, pedig akartam
és nem csináltam meg egy csomó mindent, csak azért, hogy ne égjek ki.
meghívtunk barátokat, hogy egyenek belőle ők is, mert ez sok két embernek
a szobámban lévő káoszt csökkentettem
összeraktam a bringát
voltunk Jimmynél, ettem finom salátát
Most pedig azon filózok, hogy még sincs olyan messze az a Promarkt, elmehetnék megnézni a Camcordereket. De mert félek, hogy elkések, ezért nem megyek, ezért nem lesz holnap camcorderem. Pedig jó lenne.
Égett a szám, folyt az orrom és a fülem is gyulladás közeli állapotba került. Arcszínem túlmutatott az egészségesnek tekintett piros-poszgáson, szemeim vérben forogtak. Nagy kortyokban nyeltem minden italt, ami a kezem közé került, hogy semlegesítsem a testemet maró mérget.
Nagydarabom isteni(nek szánt) paradicsomszószt kreált a spagettihez. Vajon üvegesre párolt hagyma, rengeteg fokhagyma, petrezselyem, só, bors. Én kenyeret sütöttem, Jamie Oliver receptje szerint (harmadolva, így csak két cipócska lett belöle, ráadásként olasz fűszerkeverékkel és oregánóval bolondítva). Az első kostolás után derült ki a titkos összetevő.
Még Á-tól kaptam házi csipőspaprikát. Kegyetlen csipőset, ami évek múltával sem fogyott jelentősen. Egyszer ezzel akartam pörköltet csinálni - az alaplevet ki kellett dobni. Na ebből a méregből tett Nagydarabom egy fél teáskanállal a fél liter paradicsomlébe, ízesítőnek.
Azt mondják nincs ingyen kaja. Persze ez igaz is, mert az összes, alább felsorolt ingyen piáért fizettem - így vagy úgy.
Szerdán Jimmynél kaptam egy pohár török teát. Jimmy arany ember, bármikor ott eszünk, a végén kapunk vagy kis ouzot vagy teát. Pláne akkor, ha épp három szobáját foglalom le egy hétvégére.
Onnan Martinhoz mentem, aki múlt héten ünnepelte a Zóna 15. születésnapját. Akkor nem tudtam menni, hát beugrottam egy Martini Leckerre, hogy parolázhassak vele. S mert ilyen figyelmes voltam, meghívott a kedvenc italomra.
Szombaton meg repültem. Szokás szerint a 11. sorba vettem a jegyem - ez a második vészkijárati sor. Meglepődve kellett tudomásul vennem, hogy ez a vészkijárat mögött van. Amikor megemlítettem, hogy uncool egy sorral hátrébb ülni, mint ahova a jegyet direkt vettem - elfogadva a vészkijáratra vonatkozó szabályokat - akkor megtudtam, hogy új repülőket szereztek be, ahol a 9-10. sor lett a vészkijárat. Szerencsére a kilencedik sorban nem ült senki, úgyhogy előre tudtam ülni, kinyujtani a lábamat és kényelmesen használni a notebookot. S amikor a hajnali kávémat (reggel 7kor indult a gép) megrendeltem, akkor a légiutaskísérő kedvesen azt mondta, a kolléganője szólt, hogy gond volt a helyfoglalással - a kávé a cég ajándéka.
Nem arról van szó, hogy ezek az ingyenpiák jelentős kiadást jelentenének a cégeknek, viszont jelentős mértékben növelik a jó érzést. Akkor is, ha az ember néha morog, hogy Jimmynél sokat kell várni, amíg újra tudunk innivalót rendelni, ha nincs Martin és nem úgy sikerül a koktél, ahogy szeressem, vagy ha a Germanwings elkezd harciaskodni a 25€-s javítási költségen.
A második sérült böröndömet nem fizetik - az igazságosság nevében - ha jól értettem a levelet. És hagyjak fel mindenféle írásos zaklatással.
Felhagyok. Felhívtam a jogi biztosítómat. Remélem foglalkoznak az üggyel - ugyan csak 25€-ról van szó, de azért a tonnányi idő, amíg scanneltem a cuccaimat, rohangáltam a böröndökért, a dühről nem is beszélve, hogy kétszer egymás után ment tönkre a koffer nem is beszélve.
Szomorú lenne, ha egy 3,5 éves kapcsolat így érne véget. Ha jól számolom, akkor nagyságrendileg 150 alkalommal repültem, átlag 100€-t költöttem egy repülőjegyre (egy út=egy felszállás), azaz jobb kocsi árát otthagytam a cégnél. És szarakodnak 25€-n.
Közben keresem az alternatív repülőutakat Budapest és Bonn között.
Már 3,5 éve repülök a Germanwings-szel. 3 éven át soha nem volt semmi baj. Aztán az utolsó negyedév elég zűrös lett. Először egy Samsonite bőrönd ment tönkre. Akkor a Konrad Adenauer reptéren (Köln-Bonn) nem vettek fel jegyzőkönyvet arról, hogy sérülten (és hiányosan) szedtem le a bőröndöt a futószallagról. Szerencsére a Germanwings nem szarakodott és ők maguk javíttatták meg a bőröndöt.
A második alkalommal Budapestre repültem, amikor eltört a bőrönd huzogatójának a műanyag része. Ez nem Samsonite volt, viszont a Ferihegyen felvették a jegyzőkönyvet. Bejelentettem telefonon (többet se, csak írásban), közölték, hogy majd küldhetem a számlát a javításról - mert ők azt nem javíttatják. Irány a Kaufhof, ahol vásároltam, ott átvették, 4-6 hét múlva adják vissza.
Csütörtökön voltam a Kaufhofban, szombaton repülök megint Budapestre, ezúttal egy vegasi bőrönd cipzárja adta be a kulcsot. Újabb jegyzőkönyv, más csak keserű mosolygás, c'est la vie. Irány a Kaufhof (Vegasba mégse mehetek vissza), ott totálkárra vették az egészet, 50€ meg 5€ bevizsgálási díj.
Írom a levelet, Nagydarab korrigál. Sűrű bocsánat kérés. Megvannak a számlák (25€ az első bőrönd javítási költsége, szebb, mint újkorában), küldöm az új levelet.
Küldik a választ, 55€-t utalnak.
Küldöm a választ, hogy 80€-t, ott van, telefonon jelentettem nekik korábban.
Küldik, hogy de ha az nincs bejelentve a reptéren, akkor nem fizetik.
Gondolom anyátok, bezzeg a Samsonite-nál a reptér nem volt hajlandó jegyzőkönyvet írni, mert éjjel 11 volt, de azért megjavítottátok.
Írom nekik, hogy nyugi, scannelem és küldöm. Bejelentett kár, reptéri jegyzőkönyvvel.
Az 1-es terminálról (én Germanwing-szel járok, az oda landol) legtöbbször a Minubusszal járok haza, de ami fontosabb, mindig Minibusszal megyek a terminálra. És most már neten is meg lehet rendelni! Kényelmes, gyors, relative olcsó. A BKV-t nem nevezném alternatívának, vagy kétszer kell átszállnom vagy háromszor, közben lépcsőznöm a nehéz böröndömmel. Ráadásul amit megspórolok pénzben, azt elvesztem időben - 2-3x ideig kell úton lennem.
Volt rá példa, hogy Zóna taxival mentem haza. Egyszer majdnem fel is jelentettem az egyiket, de többnyire korrekt sofőrökkel találkoztam.
A fuvarok során a taxióra is használatban van, s amennyiben a taxióra
alacsonyabb viteldíjat mutat, az utasnak csak azt kell kifizetnie.
Lehet, hogy ez az elmélet, de gyakorlatban még sose tapasztaltam, hogy valóban bekapcsolták a taxiórát és sose mondták, hogy kevesebbet kell fizetnem.
A reptérre érve tévéautók hada fogadott. Na nem lettem híres ember, "csupán" a reggeli órákban a KLM Amszterdamba tartó járatán két férfit fogtak el, akiket terrorizmussal gyanusítanak.
Egy 23 éves szomáliai és egy 24 éves, német (szomáliában született) férfit tartoztattak le, mielött a KLM elhagyta volna a repteret - nyilatkozta az NRW rendőrsége. Mindenkinek el kellett hagyni a gépet, és agy "csomag bemutatót" tartottak, hogy megnézzék, melyik csomag kihez tartozik. További információkat nem hoztak nyilvánosságra. A Bild újság (bulvár napilap), rendőrségi forrásokra hivatkozva, azt írta, hogy a két férfi több hónapja megfigyelés alatt állt, valamint búcsúlevelet hagytak hátra az apartmanjukban, amiben azt írják, hogy a"dzsihadért" vagy a "szent háborúért" akarnak meghalni.
A reptér még mindig az alábbi fotókkal van kitapétázva:
Vannak olyan napok, amiket jobb lenne egyszer sem megélni. Nekem most elég sok jutott belőle.
Talán akkor kezdődött, amikor kedvenc szerverem elkezdett rendetlenkedni.
Talán akkor kezdődött, amikor megszivatott a munka, hogy elgondolkoztam azon, hogy szakmailag a megfelelő helyen vagyok-e.
Az már biztos ezek közé a napok közé tartozott, amikor anyám felhívott, hogy megtörték a kocsimat. És az is, amikor elkezdtük újrainstallálni a gépet, amire ráment a komplett magyarországi hétvégém. Nem csak a napok, hanem minden egyes éjszakája is.
Amikor a zsaru szombaton hülyének nézett, és nem adta ki a balesettel kapcsolatos iratokat (amire egy 1994-es törvény kötelezi).
Amikor szombaton egész normális idő volt, de mi vásároltunk, cserébe vasárnap, amikor egy utolsót akartam grillezni a telken (saját pácolású csirkével), akkor olyan hideg lett, hogy inkább otthon sütöttük ki a combokat. Vagy amikor vasárnap este az installálás miatt nem ihattam a budavári borfesztiválon, pedig ... pedig tudtam volna mit inni, de kocsival mentem, és akkor nem szabad.
Azért belenyaltam a jégborba, és húúú de nagyon finom volt!
Amikor vasárnap éjjel 2-kor még nem ment a PPPoE, azaz az internet a DSL-en keresztül.
Amikor hétfőn olyan fáradt voltam, hogy minden mondatomat kétszer meg kellett gondolnom.
Amikor egy óra késéssel érkeztem meg a reptérre, és a bőröndömet nem csak kinyitva találtam (hiányzott a zár), hanem ezt olyan vandál módon tették meg, hogy az életben többet be nem zárhatom. Csupán alig több, mint 50.000 Ft-ot adtam érte tavaly júliusban. Talán még a számla is megvan.
Amikor a barátom nem jött ki elém a reptérre, és 10.000 Ft-ot fizettem a hazaútért.
Amikor hazaérve a barátomat lázban fekve találtam, hogy még csak hozzá se bújhassak egy kis vigasztalásért.
Amikor annyira feldühítem magam, hogy ennyire szerencsétlen napokat kell zsinorban átélnem, hogy annak ellenére nem tudok aludni, hogy 3 éjszaka nem hoztam össze 15 óránál több alvást. Összesen.
Persze voltak jó dolgok, mint a blogtali, amiről majd fogok írni, de most belemerültem az önsajnálatba és ilyen állapotban nem biztos, hogy megfelelően tudok írni a jó dolgokról.
Kocka megírta én meg elmondom az utazóknak, hogy Amerikában az American Airlines keleti és nyugati parti járatai között egyszer 12,95 dollárért lehet internetezni. A videót megtekintve több fontos információt megtudhatunk:
Nem okoz problémát 10.000 méteren internet szolgáltatást nyujtani a járaton utazó minimum 100 utasnak (vajon hogyan jutnak el a bitek a szerverekhez?).
Nem veszélyes a légiközlekedésre nézve.
A mobiltelefon viszont még mindig tilos.
Sok pénzt elkölthetünk internetezésre a reülőn, még ha a Budapest-Bonn járaton épp azt az órányi offline tevékenységet élvezem.
... fordult velem elő, hogy a repülőre olyanok szálltak fel, akik nem is Budapestre akartak repülni. Az első alkalommal kifejezetten vicces volt, hogy Mallorca helyett Budapestet vették célba, nagy hőmérséklet különbség nem lehet a két hely között, viszont tengerpart híjján lehet, hogy csalódtak volna Budapestben.
Aki nem Budapestre akar repülni most szóljon, vagy hallgasson, amíg meg nem érkezünk.
Akkor jót nevettünk, mert azokat hívták ki, akik Mallorcára akartak utazni, még a kapitány is viccelődött a cockpitban. Most azonban benyomult a földi utaskísérő (azt hiszem így hívják azokat, akik a terminálon a jegyeket kiadják stb.) és elkezdett nagy hangon ordítani, hogy X.Y jöjjön a gép elejére.
A stewardess persze nem szólhatott rá előttünk, hogy "figyelj, ezt azért másképp kellene", ő csak levette a hangostelefont, és kihívta a két utast.
Lehet így is, lehet úgy is, és persze kúlturembernek lenni nem csak magyar tulajdonság.
Múltkor (talán márciusba) repültem az EasyJet-tel. Az egyik kedvenc elfoglaltságom a fedélzeti újság nyálazása. Már tanultam olyanokat, hogy honnan származik a magyar paprika, meg hasonló okosságokat. Most az EasyJet-es újság akadt a kezembe takarításnál, és gondoltam megosztom veletek, ők hogyan látnak minket, miket ajánlanak. Dőlt betűvel az én kiegészítéseim.
A reptérről
Autó bérlés: Használd ki az easyJet kedvezményét (egyszer kihasználtam a Germanwings kedvezményét, de nem éreztem kedvezményezettnek magam). Látogasd meg az Europcar asztalát vagy hívd a +36(0)14218370 -es számot (tessék megfigyelni a számokat, szerencsétlen külfödi sokáig fogja keresni a 06-ot). Nyitva 8-20 között heti hét napon.
Vonat: Az új vonat-szolgáltatás a Terminal 1-ről a Nyugati PU-ra visz be, menetidő fél óra. Jegyár: 300 HUF. Még nem próbáltam ki, de már kacsintgattam feléje. Valakinek van vele tapasztalata?
Taxi: A Zóna Taxi fix értékű fuvart aján 3000-4300 forintért. Telefon: +36(0)13655555. A Zóna Taxi legolcsóbb zónája is már 4000 forint fölött volt akkor, amikor az újságot megszereztem.
Busz: Az érkezési oldalról a 200-as busz visz be Kőbűnya-Kispest állomásra, ahol metró visz a központba. Vegyél két jegyet (203Ft darabja) és ne felejtsd el érvényesíteni őket. A Kö-Ki-re még nem küldtem senkit, akkor inkább a vonat. A Nyugatinál is át lehet szállni a kék metróra. Szerintem még talán gyorsabb is.
Mini Busz: Reptéri szolgáltatás a városba és a városból. Jegy: 2300Ft. Persze nem írhatják le a retúr jegy előnyeit, viszont azt se írja, hogy háztól házig visz.
Jó étvágyat
A füzetben komplett címek vannak.
15€-ig: Ételbár (1 Kéthly Anna tér) Miután meglátogattad a zsidó negyedet, ugorj be egy alkalmi ebédre - ami cirka 3€-ba fog kerülni. A menü naponta változik, a kiszolgálás kantinszerű.
30€-ig:Bukhara Bár (174 Ördögárok utca) Nem magyar, de milyen sűrűn van lehetőséged üzbég ételt enni a shashlyktól (húsos kebab) a samsasig (samosas) - és vizipipát szívni. Persze az ember azért jön Magyarországra, hogy üzbég kaját egyen. Meg mintha nem lehetne otthon is elég sok helyen vizipiát szívni. Persze lehet, hogy az angoloknak ez kuriózum.
50€-ig: Callas Bár & Café (20 Andrásy utca) Közel az Operához, Budapest egyik legsikkebb (legszebb, legdivatosabb) utcáján. Az étterem kínálatában szerepel az olcsó reggeli és kávé egész nap, de igazi fényét este kapja meg a hangulatos világításban és a kitűnő ételekkel, beleértve a kiterjedt sushi kínálatot.
Exclusive: Rosenstein (3 Mosonyi utca) A családi étterem számos hagyományos magyar és zsidó étkeket kínál. Ne hagyd ki a házilag füstölt húskínálatot.
Night fever
Visszafogott: Gloria Jean's Coffees (96 Dózsa György utca) Kényelmes környezet, számos tea és kávékülönlegességeket kínál, valamint sütiket és szendvicseket.
Élő zene: Cream Restaurant and Music Pub (28 Dohány utca) Nem csak kiváló ajánlat élő zene hallgatására, de meglátogathatod a Szivar Szobát a létesítményben, ahol az egyik leghíresebb magyar író, Mikszáth Kálmán írt néhányat a főbb művei közül.
Későn & táncolva: Creol (7-8 Roosevelt tér) Egy pillanatra sem unalmas az élő zenével és a neves DJ-kkel, plussz mérföld hosszú a koktél listájuk is.
A földön
Vásárlás: A helyszínen tervezett szövetekkel és kiegészítőkkel a Home Art segítséget nyújt az otthonukat egyedi atmoszférába öltöztetni kívánóknak (6 Perc utca). Azt hiszem itt veszi Nagydarab és unokatesóm is a tipikus magyaros népművészeti dolgokat. De lehet, hogy tévedek.
Insider tip: Nézd meg a "Low Festival"-t a holland-flamand kultúrfesztivált, a design-tól a zenéig, filmekkel, táncokkal és irodalommal.(március 12-ig volt, csak magyarul)
Kulcspont: Miután végigjártad a hírás Vásárcsarnokot(Fovám tér), fedezd fel a környező területet. Nézd meg az antik cuccokat a Csarnok Bizi-ben (5 Csarnok tér)
Ebben a hónapban: Az egyik legnagyobb esemény az évben a Tavaszi Fesztivál március 14-30 között. Zenekari és kamara zene, egyházi zene, opera és operett, táncok és egyebek.
Egy napos út
Martonvásár - Alig 20 kilóméterre Budapesttől nyugatra van Martonvásár, ahol Beethoven megírta az Appassionata Sonata-t. Látogasd meg a neogótikus Brunswick kastélyt és a csodaszép parkját.
Nem is tudtam, hogy Beethoven élt és alkotott Magyarországon. Na pont az ilyen infokért szeretem ezeket az újságokat olvasni.
Szokások
NO WAY az eredeti angolban, de szerintem a szokások jobb fordítás. Húsvétkor még ma is él Magyarországon az a szokás, hogy a nőket meglocsolják. A férfiak kölnivel vagy vízzel öntözik meg a nőket, amiben valószínüleg termékenységi rítus keveredik a víz megtisztító és gyógyító tulajdonságával.
A leírást angolul megírta: Deborha Goretity
Az EasyJettel egyébként Berlin (Schönefeld), Dortmund, Geneva, London (Gatwick és Luton) úticélok között válogathatunk.
EasyJet ingyenes utikalauza Budapestről. Az ingyenes kalauz teljesen más úticélokat kínál. Érdemes mazsolázni köztük, hogy jobban megismerjük, mit is lát rólunk a külföldi (és persze arra is tipp, hogy mi magunk hová menjünk).
A Germanwingsnek - mint oly sok repülő társaságnak - saját magazinja van 2007.1 -es számban "Europa kulinarisch" címmel megemlítették a magyar konyhát is. Lássuk hogy látnak minket a németek:
Magyarország: Palacsinta és paprika
Aki Magyarországon egy "gulyást" rendel, meg fog lepődni, amikor felszolgálják a levest. A magyar "gulyás" egy hústartalmú "Marhapásztor-leves" (direkt nem használtam most a gulyás szót a fordításnál), amit már évszázadokkal ezelött is bográcsban készítették a nyílt tűz felett. Magyarország többféle gulyásvariációt ismer. A paprikás, szintén egy gulyásétel, húsból vagy halból készül és savanyú tejszínnel készítik. Paprika és őrölt paprika adja meg a megkívánt csípősséget. Eredetileg a törökök hozták a "piros bors"-ot az országba. De nem azért, hogy azzal fűszerezzék az ételt, hanem gyógyszerként. A paprikát Magyarországon darált hússal töltik, lecsóként párolva vagy savanyúságként. A csípős és nehéz ételekhez kontrasztot alkotnak az édes spezialitások, mint a palacsinta (egyfajta [amerikai] palacsinta (a németeknek két külön szavuk van a palacsintára)),galuska (somlói?) és rétes.
Ti tudtátok, hogy a magyar paprika az nem Dél-Amerikából érkezett hozzánk?
Szeretek Germanwings-szel repülni, az áraival sincs semmi bajom. Az egyetlen baja, hogy a Boomerang tagszámomat kézzel kell beírni jegyvásárlásnál (hiába klikkelem be a "magam utazom" checkboxot), emiatt nem fogom ott hagyni a céget. A weboldal végigkísér a jegyvásárláson, folyamatosan látod az árakat - ez max árat jelent, ha pl. Germanwings kártyád van, akkor tuti kevesebbet fogsz fizetni, a lehetséges árcsökkentő tényezőket is kiírják mindenütt.
A Germanwingsnek - mint oly sok repülő társaságnak - saját magazinja van 2007.1 -es számban "Europa kulinarisch" címmel megemlítették a magyar konyhát is. Lássuk hogy látnak minket a németek:
