Bonni krónikák

27-én lesz 6 éve, hogy elkezdtem bonni munka miatt repkedni. A reptérre Minibusszal megyek, mert alapvetően megbízható, olcsóbb, mint a taxi, valamint nem kell az átszállásoknál emelgetni a bőröndöt. Sőt, átszállni se kell. Alapvetően elégedett vagyok velük.

6 év alatt egyszer késtek fél óránál nagyobb időt, akkor sűrűn bocsánatokat kértek, ugye a forgalom. Mivel időben kiértem, nem is volt ezzel baj. 6 év alatt egyszer éreztem úgy, hogy életveszélyesen vezet az egyik sofőr: a Karinthy útról fordult ki a Petőfi híd irányába - ez egy elég forgalmas kereszteződés - miután a lámpa pirosra váltott. Mindezen túl még átugratott a villamos síneket elválasztó buckán is, akkor ez tette be a kaput. 6 év alatt párszor előfordult, hogy mogorva volt a sofőr, mert vagy késtem 5 percet (a busz ott lesz pl. 40-50 között, én lementem 45-kor), vagy csak simán bal lábbal kelt fel.

Általában késni szoktak, 5-10 perceket, de néha korábban is jöttek. Ma is ilyen volt. A busz 6:50-re jött, 6:35-kor felszól a kaputelefonon, hogy neki 50-re vannak Bartók Béla úti címei és kapkodjak. Már azt se értem, hogy adhatnak ki több címet egy időpontra, amit ugye képtelenség teljesíteni. De mert felszólt, kapkodni kezdtem, ami visszájára sült el és csak 6:55-re értem le.

Aztán az idős utas is kioktat, hogy mikor és hogyan pakoljak, amikor még csomagom sincs. Mert ugye nem utazok 6 éve, nem repültem eddig cirka 240 alkalommal (egy iránnyal számolva, oda-vissza ennek a fele, ha átlag kéthetenkénti reppenést számolok mínusz kocsikázás, mínusz ha ritkábban megyek valamiért). Mert én vagyok a hibás, ha negyed órával az időpont előtt nem vagyok menetkész.

Ja, nem mentünk a Bartók Bélára, nem tudom leadta-e a címeket másik kocsinak vagy csak kamuzott. És rekord 20 perc alatt kiértünk a reggeli forgalomban a Ferihegy 1-re.

Szombaton vendégségben voltunk, az ottani kissrác (tizenegypár éves) kíváncsian kérdezte, hogy ugyan mióta vagyok Németországban. Merthogy akcentusom van, no meg nyelvtani hibákat is vétek.

Bizony így van ez, ha az ember sokadikként s nem fő nyelvként tanulja az idegen nyelvet, pláne ha az illető nem rendelkezik a tökéletesre törekvés vágyával. Nem mondtam neki, hogy ha akar kijavíthat, mert olyan sűrűn nem találkozunk, bár valószínűleg hatékonyabb lenne, mint Nagydarab korrekciója. Az egóm nem bírná, ha egy kiskölyök javítgatna.

Ma viszont máshol jártunk vendégségbe, s szóba került, hogy a szociális háló lassan nem bírja azok súlyát, akik kihasználják, s nem átmenetileg igénybe veszik azt. Főleg a külföldről beérkező, integrálódni nem akaró, mondjuk ki, iszlám vallásúak voltak emígyen pellengére állítva.

Jól emlékszem, amikor 2002-ben egy “beszélgetőshowban” (amolyan Mónika-Balázs-ilyesmi verzió volt) épp büszkén újságolta az érettségivel sem rendelkező, hogy ő, a nője, meg a két gyerek havi ezerszáz eurót kap az államtól, meg szocpolban adják a 4 szobás lakást is, és hogy minek menne ő dolgozni, ha betanított munkásként kevesebbet kapna heti 40 órát mint a semmittevésért. Most meg azon bosszankodnak egyesek, mikor ezt ilyen-olyan menekültek is (ki)használják.

Hoztam fel számtalan ellenpéldát, mindre volt valami, hogy az miért kivétel, végül magamat hoztam fel, mint lehetséges Hartz-4 alanyt, s arra az volt a válasz: de Te nem vagy külföldi.

Hoztam fel szocpolból élő, integrálódni nem akaró vagy nem képes cigány rétegeket, ahol mind a munkanélküliség mind az iskolázatlanság 100% közeli, mint magyar példát, de nem fogadták el (pedig több szempontból is párhuzam vonható).

Hoztam fel a török miniszterelnök béna beszédére a határon túli magyarok állampolgárságának kérdését, de a párhuzamokra nem sikerült teljesen felhívni a figyelmet.

S bár engem megkímélt az élet, hogy “keleti ringy-rongyként” nézzenek rám, aki csak elveszi a munkájukat vagy bármi más módon hátrányos helyzetbe kerültem volna ittlétem alatt, bármennyire jól érzem itt magam, én nem vagyok német. Én bevándorló vagyok, sőt, keleti (úgymint volt kommunista állambeli), hovatovább én se vagyok lényegesen különb külföldi.

Annyiban azért egyet értettünk, hogy nem jó a rendszer, ha bárki aki idejön, anélkül kap számottevő pénzt, hogy egy percet is dolgozott volna. Ebből a szempontból nekem jobban tetszik az angol rendszer: a kapuk tártak, de ha nem dolgoztál egy évet, nem kapsz se munkanélkülit, se semmit. Végül is az én adómból is fizetik az ingyenélőket.

Én azonban nem tennék különbséget a német, török, keleti (ex-szocialista-országbeli) bevándorló és politikai menekült között. Aki munkaképes, de hajlandóságot se mutat a munkára, annak ne adjanak ennyi pénzt. A létminimum nem a fizetések átlagának a fele.

Avagy aki nem dolgozik, ne is egyék.

Néha olvasok más blogokat, ami nem lenne baj, de néha elolvasom a hozzászólásokat is, ami már baj. Így jártam a Vissza kell fizetnem a cafeteriat? [Munkahelyi terror] bejegyzésnél is. Nem csak azon döbbentem meg, hogy hozzá nem értő adja a tanácsot, hanem azokon a hörgéseken is, amik rendre egy "szerintem"-mel kezdődtek, majd véletlenszerűen folytatódott egy "tartsd meg", "nem érdekel a törvény, ez így emberséges" és hasonló ötletekben. Volt persze korrekt válasz is, ami az SZJA-t meg a munkaszerződést emlegette, de többségben nem ez volt a mérvadó.

Ezeket olvasgatván az jutott eszembe, hogy hol vannak a tisztességes emberek, akik nem lopnak szánt szándékkal, sem a cégüktől, sem az alkalmazottaiktól, sem az államtól, sem pedig az állampolgároktól.

Nem szoktam szitkozódni, és nem szoktam mások halálát kívánni. Általában.

Vannak kivételek. Ilyen kivétel az, amikor a szomszédunk felhív, hogy a kerítéskapunkat ellopták. Kifizettem egy tonna pénzt a kerítésért, örültem neki, szeretgettem, ápolgattam. És akkor egy rohadt szemét dög - igazán nincs jobb kifejezésem rá - fogja és leszereli, kocsira rakja, elviszi, valószínűleg eladja és nem gondol arra, hogy én ezért hónapokig dolgoztam.

Nem gondolja, hogy ezzel nem csak egy kaput lop el, hanem a biztonságérzetemet, az emberekbe vetett bizalmamat, a hitemet.

Nem gondolja, hogy ez pont olyan, mintha arcon köpne, szemtől szembe. Megaláz, pedig nem tettem semmit ellene.

A kérdező alapos volt. Több tucatszor megkérdezte ugyanazt, fondorlatosan újra és újra másképp fogalmazva. De mindig ugyanazt kérdezte. A válaszadó, akinek én adtam át a stafétát, pedig türelmes válaszolt. Mindig kitérően - mert nem volt válaszunk, amit meg is mondtuk. "Na jó, de mi van akkor, ha ..." kérdezte megint. "A régi így csinálja, itt miért nincs így?"

Elvesztettem a türelmemet. Azért csinálunk egy új verziót a programból, mert az ügyfél ÍGY KÉRTE. Az ügyfél kér, mi megmondjuk, hogy lehet teljesíteni, az indiánok megcsinálják, a kérdező cége leteszteli és kiszállítja. Miért legyen más a régi, mint az új? Mert az ügyfélnek egy másik kell.

Másfél órás csúszásba kerültünk, mert a moderátor nem moderált, a kérdező nem fogta fel, hogy nem fogunk tudni válaszolni arra, amire nincs válasz, nem fogunk tudni optimalizálni egy olyan programot, ahol már az adatszállítás sincs optimalizálva.

Elvesztettem a türelmem, kirohantam és rámutattam a scope-ra: színes, szagos, grafikus ábrázolást akarnak, hogy ŐK jobban lássák az adatokat.

Hibáztam. Ha az ember átadja a prezentációt másnak, akkor nem rohan ki, nem szól közbe, hanem befogja a pofáját és csendben szenved.

Persze borítékolható volt. Persze nem számított a szavazatom. Azért az arányok megleptek.

Meglepett, hogy a szélsőjobbik párt majd 17%-ot kapott. Meglepett, hogy az mszp csak 19%-ot. Örültem az LMP 7,5%-ának, majd most kiderül, hogy szerintük hogyan lehet másképp. És nem, egyáltalán nem örülök a már nem is fiatal FIDESZ 53%-os győzelmének.

Nem örülök, mert már hónapok óta arról károgok, hogy ha Orbán lesz megint a miniszterelnök, akkor tutira előveszi a kettős állampolgárság bevezetését. S lám már vasárnap erről nyilatkozik.

No félre ne értsetek, én szeretem a határon túli magyarokat. Csak épp nem akarom, hogy arról döntsenek, hogy mi történik Magyarországon, amikor az ő életükre nincs befolyással, hogy mely párt milyen adóemelést kíván végrehajtani a következő választási ciklusban, vagy éppen mire ad ki pénzt, ésatöbbi ésatöbbi.

Ráadásul itt vagyunk ebben a nagy olvasztó tengelynek is nevezett Európai Unióban, ahol elvileg tök mindegy, hogy melyik országban élek és tök mindegy, hogy minek vallom magam, ugyanazok a jogaim vannak mindenütt.

Orbán nem ér ezzel el mást, mint hogy ránk - magyarokra, éljünk bárhol - haragítja a szomszédos országokat.

Képzeld el, mi lenne, ha a németek a lengyelországi meg francia németeknek elkezdenének német útlevelet osztogatni. Meg mondjuk az osztrákoknak. Talán még a svájciaknak is. Most képzeld el a felháborodást - világszerte. Szerinted mi történne?

Amit Orbán csinál az pont ugyanez. És félek, hogy valóban sikerül megszavaztatnia a törvényt...

Direkt úgy izzítottam a hétvégi hazajövetelt, hogy tudjak szavazni menni, ezért még hajlandó voltam a húsvéti itthonlétet is kihagyni - a kettő ugyanis nem megy, ennek számos oka van, többek között anyagi. Mert hetente azért mégse repkedek, a fene egye meg.

Szóval direkt hazajöttem, és amúgy minden szuper volt, egészen a mai napig.

Azt már éreztem, hogy kerülget a nyű, mert ott volt a taknyos kiskölök, meg az én torkom is el kezdett fájni, de arra nem gondoltam volna, hogy én ma reggel 11 magasságában ágyba bújok. Mert bújtam, mivel ülni nem tudtam. És időnként - bár olvasgattam, Rejtőt a MEK-ből - elszunyókáltam. Ez totál nincs rendjén, abnormális ahogy van (mármint a szunyokálás), de gondoltam a két heti kialvatlanságot pótlom. A szédülés gyanús volt, de azt is erre írtam, vagy valami vérnyomás ingadozásra, mert az jó kifogás.

Aztán jött a nagy fehér porcelánisten meg az imádság, megmértem a lázam ilyen elektromos vacakkal. Ez az izé "normál" üzemi állapotomban, hogy 35-35,5 fok közötti értéket szok mutatni - ami ugyan megmagyarázza, hogy miért hideg a kezem a legnagyobb hőségben is - most meg 37,1. Pont 1. Hogy a nyavaja törné ki, most tehát itt rohadok mindenféle jobb programok és ételek híjján. Számolgattam, ez legalább 38 fokos lázat jelent, ha nem 38,5-öt, kiindulva a normál üzemi hőmérsékletem és a higanyos lázmérő érték eltéréséből.

A szavazásról meg annyit, hogy vélemény van, meg mennék is, de lázzal nem megyek, kapják be. Ha ezen az egy szavazaton múlik a döntés, akkor kardomba dőlök, de közben üzenem az el nem ment nembeteg* szavazóknak, hogy ez sokkal inkább az ő hibájuk.

* nem beteg, Magyarországon élő, amúgy szavazásra elmenni képes, tudó magyar állampolgárok

Szeretek Germanwings-szel repülni, az áraival sincs semmi bajom. Az egyetlen baja, hogy a Boomerang tagszámomat kézzel kell beírni jegyvásárlásnál (hiába klikkelem be a "magam utazom" checkboxot), emiatt nem fogom ott hagyni a céget. A weboldal végigkísér a jegyvásárláson, folyamatosan látod az árakat - ez max árat jelent, ha pl. Germanwings kártyád van, akkor tuti kevesebbet fogsz fizetni, a lehetséges árcsökkentő tényezőket is kiírják mindenütt.

Most van egy új akciójuk, 12 euróért előre megmondhatod, hogy hova akarsz ülni, ingyen feladhatsz egy csomagot, meg kapsz egy menüt is. Ha pl. nincs Germanwings kártyád, akkor ez olyan 20 euró plussz szolgáltatás, és a kifizetett díjban benne van mindaz, amit megkapsz egy "rendes" repülő járaton.

Mindent egybevetve szeretek Germanwings-szel utazni. Nem szólnak be, ha sok a kézipoggyászom, nem akarnak állóhelyeket bevezetni az Airbus-on és nem lesz érmés wc-jük se.

Viszont tutira nem fogok Ryanair-rel utazni vagy Wizzair-rel. Előbbi már egy éve tervezi a fizetős wc-k bevezetését, ráadásul lényegesen emelték a poggyász árát, miközben a kézipoggyászból, ha 1db-nál több van, ugyanúgy fizetned kell, mint a rendes (feladott) poggyászért.

A Wizzair meg egyszerűen megtagadja a beszállást, ha egy kézipoggyásznál több van nálad, beleértve a reptéri boltban vásárolt cuccokat.

Komoly pénz van a repülésben és sokan kérdezik maguktól, miért tud egy fapados olcsó lenni. Én nem tudom, hogy a Germanwings mit és hogyan csinál, de olcsóbb mint a Lufthansa (akkor is, ha extra árként fizetek a csomagért és a lényegesen finomabb és nagyobb választékú ennivalóért) és ugyanolyan jó. Biztos nyereséges, különben nem vett volna további repcsiket az év elején.

Nem tudom mit csinál a Ryanair és a Wizzair, de az az érzésem, hogy vagy nem üzemeltetik gazdaságosan a járataikat, vagy újabb bőrt akarnak lehúzni az utasokról - amíg azok hagyják magukat.

Újra és újra rácsodálkozom arra, hogy milyen más a német módi.

Pl. hétfőn felszedték a Thomastraße aszfaltját. Ehhez lezárták a komplett utcát, mert mindkét sávot felszedték és melóztak rajta.

Kedd reggel már egyirányú volt a Thomastraße és a kanális-fedeleket kerülgetve lehetett rajta közlekedni.

Szerda reggelre lezárták az utca felét (egyik sávot) és a csepergő eső ellenére is nagy ütemben haladt az aszfaltozás. Szerda este bekukkantottunk az utcába, és már készen is volt.

Csütörtökön mindkét sáv átadva, kanális-tetők egy szintben az úttesttel, Forma1-es minőségben száguldozhatunk 50-nel a szép új úton.

Mára már talán fel is van festve...

Olvastam az Önkényes Önkéntesnél:

Mert persze van abban valami, hogy messziröl jobban látsz valamit, s nem veszel el a részletekben. Meg az is igaz, ha nagyon messziról nézed, akkor már olyan messze vagy, hogy azzal is össze tudod hasonlítani, ahol éppen vagy. S szerintem az számít igazán.

Milyen igaz...

Angie-ből Barbie babát csináltak. Ez jó, mert azt mutatja, hogy Angie népszerű, még így a 21. század nagy gazdasági világválsága kellős közepén is. Azért is jó, mert mutatja a csajoknak, hogy bizony Ti már bármit elérhettek.

Nincs már szükség Nichelle Nichols-ra, aki Uhuraként egy mosolygós, fekete kislány példaképévé vált: ő Whoopi Goldberg. Itt van kérem a modern nő, karrierje van, politikus, a világ harmadik legbefolyásosabb embere, igaz "csak" férje van (gyerek nincs), de ez egy modern világ, a modern nő pedig elérheti a hatalmat, amiről régen csak a férfiak álmodhattak.

Minden gyerek vegyen Barbie Merkelt, de vigyázat, az eredetit meg ne mutassátok!

Kukában turkáló ember - tévhitekkel ellentétben - nem magyar sajátosság. Bár itt Bonnban ritkán (eddig soha nem) látni, tegnap éjjel meglepő profizmussal találkoztam. Kicsi, de erős zseblámpa (a kerékpár első lámpájával) világított bele a szemetesbe és mérte fel - szemmel - annak tartalmát. A kerékpáron csomagtartó kosár, abban nagy szatyor, biztos abba gyűjtötte az aznapi zsákmányt.

Tiszta volt, biztos nem az utcán aludt éjjel, biztos hazament a gyűjtögető körútja után.

De mért volt ott? Mit keresett az utcai szemetesben? Itt elég jó a szociális háló, sokan ki is használták eddig. Ő sem úgy nézett ki, mint aki átcsúszott rajta. Tele vagyok kérdésekkel, amiket nem tettem fel, amiket nem mertem feltenni.

 Már ezerszer meg akartam mutatni, de csak most jutottam el oda, hogy fel is töltsem a képet (remélem nem szúrja el a dizájnomat), hogy milyen apró és vacak sárgabarackot árulnak Bonnban. Nos a képen nagyon nem látszik, de az ott mellette nem szőlő, de valami hasonlóan aprószemű dolog. A probléma az, hogy a barack se sokkal nagyobb. Megvenni nem vettem, mert előtte való hétvégén vettem Lajosmizsén ezerszer szebbeket.

A fentieket egyébként Törökországból importálták.

Na most azt szeretném a tisztelt mezőgazdászoknak mondani, hogy ha nem tetszik tudni eladni az árut otthon, akkor mi lenne, ha olyan nagy üzleteket, mint az Aldi céloznának meg - persze ehhez össze kellene fogni - és oda adnák el. Én pl. sokkal szívesebben vennék magyar sárgabarackot németben, mint törököt, amik picik és ráncosak, mint a kényszerérett sárgabarackok úgy általában.

Nem mintha bármi kifogásom lenne a török élelmiszer ellen.

Azt írja Zsolt, Ha én német volnék, azaz "ha ő német volna", akkor kúlturáltan viselkedne a foci EB alatt, amikor elmegy a kép. De lehet az is, hogy ő is pont így viselkedne.

Nem vagyok se pszichológus, se szociológus,  hogy a csordaszellemről, meg rituálékról értekezzek.

Annyit tudok csak elmondani, hogy amikor a VB (WM) volt, és ott álltam a kivetítő elött többszáz másik emberrel és a németeknek szurkoltunk, akkor senkit se zavart, hogy a fülébe ordítanak, hogy vadidegen emberek ölelgetik a másikat és egyszerre hördülnek fel és csapnak ököllel a levegőbe, ha Lehmann nem fogja meg a labdát és gól lesz belőle.

Ez persze zavarhatja azt, aki "csak" focit akar nézni egy pofa sör mellett, és nem szurkol úgy, mintha az élete múlna minden egyes helyzeten. Én, aki soha nem néztem a WM előtt focit, és csak a német meccseket nézem meg, mert izgik (de pl. letöltöttem a WM előtt a magyar-olasz meccset, mert azt halottam szépen játszottak a magyarok, és valóban), mert izgulhatok egy nemzetért, akikhez - legalábbis német tartózkodásom alatt - kötődöm, és mert nincs másik (értsd nincs jó magyar foci), bizony eufórikus állapotba kerülök, amikor a válogatott egy ilyen szintű meccsen nyer.

Üvöltöttünk szerdán is Nagydarabommal, amikor belőtték a harmadik gólt.

Üvöltöttünk és én mondom, megkönnyebbültünk.

Amikor Zsolt azt írja, hogy fülébe ordították a német himnuszt (habár ezt a strófát legjobb tudásom szerint be is tiltották, de legalábbis nem az aktuális), akkor az jutott eszembe, hogy mi magyarok mit ordítanánk örömünkben, ha a EB döntőbe jutna a csapat?

"Isten áld meg a magyart?" - kicsit lehangoló, vagy ahogy valaki írta, a legdepressziósabb himnusz minden nemzet között

"Hazádnak rendületlenül?" - ki a csuda akar a sírjára gondolni ilyen örömteli időben?

Szóval Te, mit ordítanál, skandálnál, énekelnél, ha bekerülne a magyar válogatott az EB döntőbe?

Semmi - az index.hu szerint. Való igaz, a forintban keresők (és azt forintban elköltők) szempontjából szinte teljesen érdektelennek tűnhet, hogy hány forintért kapnak egy eurót. Az olaszokat se nagyon zavarta, hogy millió líránál kisebb összegekben nem gondolkodnak.

Mi külföldiek azonban másképp gondolkodunk. Én ugyebár euróban kapom a fizum, és épp úgy nem érdekel a német bevásárlásom folyamán az, hogy vajon 240 forintot dugok-e a bevásárló kocsiba, vagy 250-et. 1 euró az 1 euró és teljesen független attól, hogy az MNB épp mit gondol erről.

Amikor azonban otthon vagyok, és mint ez ismeretes elég gyakran megtörténik velem, akkor már nem mindegy, hogy mennyire vagyok "jól kereső" külföldi. Mert teszem azt egy 2400 ft-os euró azt jelenti, hogy 400 eurós szocpollal még éppen nem kaptam egy milliós pént a zsebembe. És az se mindegy, hogy 1000 euróért 250.000 Ft-ot kapok-e a bankban, vagy "csak" 240.000-et.

Persze alapvetően mindegy, mert nem bankban váltom a pénzem és nem ekkora összegekben. Mégis, két érzés vetélkedik bennem, amikor a forint erősődéséről hallok. Mert örülök a gazdaság erősödésének (és bízom benne, hogy ez igaz is), másfelől aggódom azon, hogy a pár hónapja kialkudott fizum hónapról hónapra kevesebb értékkel rendelkezik otthon, mintha ugyanezt a pént forintban keresném meg. 

Ami már csak azért is szomorú, mert jól látható, hogy azok az import eszközök, amelyek beszerzési értéke csökken, nem lett olcsóbb. Engem eddig anyám nem hívott lelkendezve, hogy az a sváb sonka, amit annyira szeret, tíz forinttal vagy többel olcsóbb lenne, mint a múlt héten.

Nem találtam rá utalást, hogy már említettem volna, de május 20-án megrendeltem a Germanwings Card-ot. Azt sajnos nem tudom, hogy nem németországú lakosúak is igényelhetnek-e germanwings kártyát - ezt tőlük kell megkérdezni.

A rendelés oka a következő volt. A kártya éves díja 20 euró, cserébe viszont retúrjegyenként 16 euró kedvezményt kapok. A jegyvásárlásnál ugyanis nem kell 6 euró kezelési költséget fizetnem, valamint ingyen választhatok ülést az online vásárlásnál. Mivel én az Airbus A319-en nagyon szeretem a 11D üléseket, illetve nagyon utálok középen ülni, ezért - amióta ez a szolgáltatás létezik, igyekeztem mindig helyfoglalással jegyet venni, ami +10 euró költséget jelent. Sajnos az utankénti 5 eurós börönddíjat nem vállalják át, így most alkalmanként össz 10 euróval többet kell utanként fizetnem (ha a reptéren derül ki, hogy van böröndöm, akkor máris utanként + böröndönként 10 eurót kell fizetni!).

A kártya további előnye, hogy 3,8% kamatot adnak, ha direkt a kártyára utalok pénzt, úgy, hogy bármikor fizethetek vele (tehát nem lekötött összeg). Ez itt Németországban kifejezetten magas kamatnak mondható - lényegesen magasabbnak, mint a Postbank adta 0,00% . A másik előnye, hogy havonta egyszer, minden hónap 23. napján szedik le a számlámról egy összegben a pénzt, ergó most, amikor már júliusi jegyet vettem, megvehettem előre és majd a júliusi fizetésemből fogják levonni. Én mindenképpen jól járok, csak mindig időben át kell utalnom a pénzt arra a bankszámlára, ahol a kiadott összeget keresik.

Ez ugyanis nem közvetlenül a már meglévő bankszámlámról fizet (mint pl. az Amazon kártyám), hanem egy új bankszámla szerződést kellett mellé raknom. Remélem ez utóbbi nem kerül semmibe, ha mégis, akkor kénytelen leszek feladni kényelmes életemet a Postbanknál, vagy kiszámolni, hogy melyik kerül nekem többe.

Amby, Lodovik Trema és az őket ihlető Zhaoman, valamint Füles is listát írt arról, hogy mi az a 20 jel, ami arra mutat, hogy tul régóta élsz ...Németországban. Megpróbáltam összeszedni én is a jeleket, remélem sikerült.

1. Ha átkelsz a zebrán, nem nézel körül, mert biztos megállnak az autók.
2. Ha gyalogos át akar menni a zebránál, akkor megállsz az autóddal.
   
3. Teljesen természetes, hogy az autó 250-nel megy a vonat meg 300-zal.
4. Nem csodálkozol, ha 3 órás késéssel érkezik meg a vonat.
5. Interneten tervezed meg, hogy mikor kell átszállnod ráadásul a villamos pontosan érkezik.
6. Az 50 forintos zsemle nem drága.
7. Euróbol számolsz át forintba és nem fordítva.
   Átszámolod a forintot euróba.
   
8. Koccintasz a sörrel.
9. A Kneipeben a vacsorázhoz sört vagy appfelschorle-t rendelsz.
10. A kávésbögréd fél literes.
11. A magyar kávétól kiugrik a szíved.
12. Este hatkor is iszol kávét - úgyse ér semmit.
    
13. A mozgólépcsőn jobb oldalon állsz, balról előzől.
14. Nem vezetsz a belső sávban huzamosan - kivéve, ha legalább 200-zal mész.
15. Fizetéskor visszavártad az egy forintost (amíg volt).
16. Ha meglepődsz, hogy a hibás árú cseréje nem magától értendő dolog.
17. Meglepődsz a magyar rendszámtáblák látványán.
18. Nagybetűkkel írod a Főneveket.
19. Ájróval fizetsz és nem euróval.
20. Meglepődsz, ha egy bolt vasárnap vagy 23:00 után még nyitva van.
    

Miközben tegnap egy szörfözőről néztünk dokumentumfilmet, azon gondolkodtam, hogy vajon mióta van szörf, mit jelent vagy hogy honnan származik. A német wikipédián (Wellenreiten) találtam egy rövid összefoglalót (sokkal összeszedettebbet, mint az angol, nem is beszélve a magyar változatról).

Nos, a szörf közel 4000 esztendős. A polinéz szigetek lakóinak utazása terjesztette el a déli tengerek lakói között. Virágzása a Hawaii szigetekre tehető, ahol mind spirituális mind kultúrális része volt a társadalomnak.

A kezdetekben valószínűleg a testükkel lovagolták meg a hullámokat (micsoda képzavar), és csak később vettek igénybe fa vagy faszerkezetű növényekből készült tárgyakat, hogy jobban gyorsuljanak. Később nagyobb fadarabokon fekve, ülve majd térdelve uralták a hullámokat. Egész Polinéziában így terjedt el a hullámlovaglás. Valószínűleg Tahitin fejlesztették ki az állva szörfözést, ahol férfiaknak és nőknek kortól és társadalmi pozíciótól függetlenül rendelkezésére állt a szörfölés lehetősége.

Hawaii szigetén I.E 10. századból származó bizonyítékai vannak a szörfnek, tehát az biztos, hogy legalább 1000 esztendőre visszatekintő sportról (kultúráról) beszélünk. Léteznek viszont olyan leletek, amelyek azt mutatják, hogy egyes mikroszigeteken, pl. a Fiji-szigeteken hullámlovagoltak, amikor a polinézekkel kapcsolatba kerültek. Mivel ez a kapcsolat időszámításunk kezdete előttre tehető, ezért feltételezhető, hogy a szörf maga is ebből az időszakból származik.

Miután ilyen okossá váltam a szörfös életmódban, a dokufilm főszereplője elmesélte, hogyan vált alig 2 hete a legjobb barátja a hullámok áldozatává, valamint hogy hány helyen törte már magát darabokra, mindezt a hullámoknak köszönhetően.

Ha majd egyszer bátor és rettenthetetlen személyként születek újjá, biztos, hogy ki fogok próbálni egy csomó olyan dolgot, amiket most inkább távolságtartó csodálattal tisztelek. Ilyen például a szörfözés is.

Lassan 6 éve élek külföldön. Elég sűrűn - két hetente - látogatok haza, mégis lassan olyanná válok, mint az unokahugát ritkán látogató nagynéni. A mindennapi problémákat csak az interneten keresztül élem meg, a változások viszont akár két hét alatt is látványosak lehetnek.

Elolvasom »

Milyen tiszta Budapest és alig van falfirka!

Azért szeretem külföldieknek bemutatni Budapestet, Magyarországot, mert teljesen más szemmel nézik az itteni világot. Mi pest-budaiak már megszoktuk, hogy száz éves falak között mászkálunk, nem mindig tűnik fel a restaurált épületek szépsége, arról nem is beszélve, hogy a szmogtól feketéllő falakon már észre se vesszük a lelkiismeretes munkáról tanúskodó faragásokat, falfestményeket.

Elolvasom »